Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-06 / 27. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 27-ik szám. Vasárnap, április 6. BEEESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám ; 7. Szerkesztőség : erenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kízlratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI Dl] : Egész évre 12 kor. Félévre a kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belől i». Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHEI.SZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Békésosaba, ápril. 6. A campagne nak már a vége felé járunk s alig néhány hónap választ el az uj gabonacampagne kezdetétől, ille­tőleg az uj terméstől. Elérkeztünk ahhoz az időponthoz, a hol két cam­pagne között a spekulációi tevékeny­ségre bő tér és alkalom nyilik, de a hol a spekulációnak már igen sok té­nyezőjével kell számolnia. A helyzet annyiban szokatlan, a mennyiben ta­valy a négy vezető gabonatermé y­ben rekordtermés volt, a mely a vi­lágterméseket tekintve, jelentékenyen meghaladta az 1911. évi termésered­ményeket. Ha a szeptembertől már­cius^elejéig terjedő szállitásokat r vizs­gáljuk, azt kell látnunk, hogy Észak­Amerikából a buzaszállitások jelenté­kenyen, 13 millió métermázsával ha­ladták meg az előző évi szállításokat, igen jelentékenyen emelkedtek az ar­gentínai szállítások is, főleg február eleje óta, midőn az uj argentínai ter­més vette az útját Európa felé. Még az orosz viz szállítások is nagyobbak voltak az említett időszakban az 1911. évvel szembeállítva, bár az orosz ta­valyi terméseredményekkel ez az el­hajózás nincs a megfelelő arányban. Ez orosz szállításoknak csekély emelke­dése, ugy látszik, összefüggésben ál­lott a téli háborús mozgalmakkal, de főleg a belföldi piac erősebb felvevő képességével, mert december végén az orosz szállítások egészen hirtele­nül rendkívül kis mennyiségekre re­dukálódtak. Csupán három gabona­és buzakiviteli területről csökkentek a lefolyt campagneban a szállítások, még pedig Európa délkeleti részéből, tehát a Balkán államokból, a mi nyilván­valóan a háborúval függ össze, to­vábbá Kelet-Indiából és Ausztráliából. Az Európába való elhajózások azon­i ban a lefolyt campagneban e vissza­| esések dacára jelentékenyen meghalad j ták a tavalyi elszállitásokat, ugy hogy a campagne vége felé zavaroktól nem I kell tartani. A készletek még elegen­dőek és a balkáni "háborútól való ag­' godalom ebben a tekintetben megle­[ hetős túlzásnak bizonyult, mert való­színűleg a tavalyiaknál nagyobb kész­letekkel megyünk át az uj campag­ne-ba. A két campagne között az szep­| tembertől máig terjedő szállításokon és a készleteken kivül a gabona ár­képződésében a világpiacon igen je­lentékeny tényező még az őszi veté­sek áttelelése és a tavaszi vetési mun­kálatok, valamint azok a hirek, ame­lyek a legközelebbi időben esedékessé váló termésekről érkeznek. Ebben a tekintetben általánosságban azt lehet mondani, hogy az őszi vetés áttelelésé­ről mindenütt elég kedvező vetésje­lentések érkeznek, de nem kedvezőt­lenek a hazai jelentések sem, a mint az a földmivelésügyi minisztériumnak legutóbb közétett hivatalos jelentésé­ből is kitűnik. Ha az időjárási viszo­nyok továbbra is kedvezőek marad­nak, akkor valózinü, hogy nálunk jó vagy legalább is jó középtermésre le­het számítani, a mi azonban a mai viszonyok mellett a magyar mezőgaz­dáknak igen sokat jelenthet. Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni, hogy az őszi időjárás kö­vetkeztében Magyarországon a beve­tett terület jelentékenyen csökkent, to­vábbá, hogy a tavaszi munkálatokkal nálunk az idén megletősen megkés­tek, a mi meglehetősen ellensúlyozza a vetés kedvező helyzetét. Már pedig a jelenlegi vámok mellett elsősorban a belföldi termés gyakorol árszabá­lyozó hatást, a mi mellett azt is szá­mításba kell venni, hogy Ausztriában a bevetett terület szintén csökkent és hogy a Balkán-államok az idén min­den valószínűség szerint gyöngébben fognak érvényesülni a gabonapiacon, mint tavaly. A tavaszi munkálatok csak igen redukált mértékben sikerülhettek, az őszi termésre pedig sok a panasz, ezek a tényezők pedig igen jelenté­keny hatással lesznek a belföldi piac áralakulására. Ezek a különböző té­nyezők természetesen az áralakulásban is kifejezésre jutottak, a mit a tavaszi és őszi határidő-jegyzések szembeállí­tása igazol. New-Yorkban az őszi ha­táridőre szóló jegyzések alacsonyab­bak, mint a tavasziak és éppen azon a színvonalon vannak, mint tavaly ilyenkor, a mi mellett figyelembe kell venni, hogy tavaly a terméskiállitások az Egyesült-Államokban éppen olyan kedvezőek voltak, mint az idei évben. Berlinben is az őszi jegyzések alacso­nyabbak a tavasziaknál és a folyó jegyzésekkel szemben 4—5 márka a deport. Nálunk ellenben reportot kell fi­zetni, amennyiben az októberi jegy­[ zések jelentékenyen magasabbak az áprilisi jegyzéseknél, mig tavaly ilyen­kor körülbelül ugyanakkora volt a deport. A piaci megítélés tehát más nálunk és más a nyugati piacokon. Bajok a megyei közkórház építése körül. • Nem ad államsegélyt a miniszter. Az egész vármegyét örömmel töl­tötte el a gyulai közkórház nagy költ­séggel történt kibővítése után az a tu­dat, hogy az ország vidéki törvényható­ságai között Békésmegyéé a legszebb j és legmodernebbül felszerelt közkórház. Hire is van az egész országban, ugy | hogy messze földről özönlik Gyulára a szenvedő és gyógyulást kereső embe­riség. Bár az uj kórház már két óv óta át van adva a forgalomnak, még min­dig merülnek fel pótolni való hiányok, még miridig vannak bajok. Az olyan nagyobbszabásu építkezéseknél külön­ben ez úgyszólván napirenden van. Legtöbb baj mégis a szennyvizde­ritő körül fordul elő. A kórházak szenny­vizeit ugyanis a közegészségügyi tör­vény értelmében nem lehet tisztítatlanul belebocsátani a folyóvizekbe, mert az­által az ártalmas bacitlusok légiói kerül­nének a vizbe ós rövid idő alatt nagy vidéket megfertőznének. A folyók vizét mosásra, fürdésre, sőt sok helyen még ivásra is használják. Már most elkép­zelhető, hogy micsoda következményei lehetnének a tisztítatlan kórházi szenny­víz lebocsátásának. A gyulai kórház szennyvizderitóje már a kilenc év előtt történt tervezéskor és az építéskor is el volt hibázva. A kórház újjáépítésekor tetemes költség­gel rendbehozták ugyan, de olyan kitű­nően, hogy kevés idő múlva beomlott és használhatatlanná vált. A vármegye kórházi bizottsága ennek megtörténte után azonnal intézkedett aziránt, hogy a szennvizderitő ismételten rendbeho­zassék, ami a kórház költségvetését igen tetemes összeggel terhelte meg. A m­b r u s Sándor alispán ekkor felterjesz­téssel élt a belügyminiszterhez, amely­ben ujabb 15,000 korona államsegélyt kért. Kérelmét azzal indokolta az alis­pán, hogy a szennyvizderitő rosszasá­gának tulajdonkópen a belügyminiszté­rium közegei az okozói, akik annak idején rosszul csinálták meg a terveket. •Ha pedig a minisztérium hibás, nem lehet a vármegyét a szennyvizderitő folytonos javításának tetemes költségei­vel megterhelni. Az alispánnak igaza van, de a mi­nisztérium sem hagyja magát. A minisz­ter ugyanis azt válaszolta a vármegyé­hez most érkezett leiratában, hogy a 6Énp Közlöny tárcája Két dal. i. Husz esztendős szívvel Fütyürészve indulunk, Tarka reménységgel Van beszórva az utunk. Temérdek szép álom Kápraztatja a szemünk . . . Az Élet útjára Emelt fővel sietünk De azután egyre Ritkább halkabb lesz a dal, Tarka reménységünk Fiatalon sorra hal. Kápráztató álmot Nem ringat már a szemünk . . . Jaj, az Élet utján Kókadt fejjel lépkedünk ! Egyre lejjebb hajtom a fejem, Keserűség nélkül Egyre több álmomat temetem. Egy ejt meg a dal, ha szomorúi Ugy fog meg a virág, Ha a halott fején koszorú ! Gyököasy Endre. Petőfi Bem táborában. — Visszaemlékezés. — Irta : Farkas Emöd. Kossuth lángszavára a földből ter­mettek a honvédek. Ceglédi beszéde után tömegesen kelt föl a nép, s indult a táborba az esküszegő Jellasich ellen. Petőfi sem ülhetett otthon. Elhatározta, hogy a Székelyföldre megv honvédeket toborozni. Feleségét szüleihez Erdődre vitte, s Nagybányán keresztül akart a Szé­kelyföldre menni. Itt azonban találkozott gróf Teleki Sándorra', aki az oláhok borzalmas ke­gyetlenségeire hivatkozva, lebeszélte őt 1 erdélyi útjáról. Petőfi erre visszatért Erdődre, onnan ! pedig Pestre. Ezalatt megvívták a sukorói győ­zelmes csatát, az újonc honvédsereg ! Bécí felé nyomult s Petőfi is a táborba j sietett, mely Parndorfnál a határszélen állott. Kossuthnak az volt a terve, hogy a magyar sereg menjen át a határon és adjon segítséget a bécsi forradalom hőseinek. Igy határozott az országgyű­lés is, mert a honvédek nem kötelesek az ország határain .tul harcolni. A költő bejárva a tábort, heves szónoklatokban izgatott Kossuth terve ellen s csak az ősz Csányi László jósá­gának köszönhette, hogy amiatt baja nem esett. Az ő tanácsára aztán visszafordult Pestre. Épp akkor vonult el az utcán egy szabad csapat, amelynek az ifjú Vasváry volt a vezére. Széles, vörös toll lengett Kossuth­kalapjukon, fehér, habos-selyemzászló­jukat pedig egy ősszbevegyült, sápadt arcú, zömök ember vitte, büszkén lépe­getve a nagy lobogóval. Petőfi gyönyörködve nézte a pom­pás csapa ot; amint a zászlótartóra pillantott, kitörő örömmel kiáltotta: — Hiszen ez az édes apám! Azzal odarohant a katonás öreghez és boldogan ölelte a szivére. — Édes apám, — mondta sugárzó arccal — eddig azt hittem, hogy te vagy büszke ón reám, de most látom, hogy én lehetek büszke az apámra! — Már fiam, a hazámért ón is szí­vesen halok meg; ezt a zászlót olyan örömmel lengetem, mintha édesanyád régi jegykendője volna. — A szabadság jegykendője az, édes apám! — Már tűzben is voltunk vele Sukorónál. De mond csak, hová mégy most fiam ? — Én is Pestre megyek, de mivel nagyon sietős az utam, szekeret fogadok. Megölelték egymást, aztán bucsut vettek. Apjáról irta később Erdődön „A vén zászlótartó" cimü meghatóan szép költeményét, amelyben azt mondja, hogy apja, akinek vállait egy kinos élet gondja, betegség és ötvennyolc óv nyomja, elfeledve minden buját-baját, ifjak közé hadi bajtársul állt. „Március tizenötödik"-óben is azt irta valaki a parndorfi táborból, hogy „zászlótartónk, a még ifjú vérű Petőfi versenyt gyalogol velünk". Pesten a költő csakhamar megkapta honvédkapitányi kinevezését s ezzel ment Erdődre, ott töltött pár napot, aztán bevonult Debrecenbe a zászló­aljához. Júliához „Bucsu" cimen meghatóan gyöngéd verset irt, melynek ismételten visszacsendülő refrainje ez: Isten veled, szép, ifjú hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, életem. Petőfi az ujonckiképzéssel bíbelő­dött Debrecenben. Felesége, aki közel volt szüléséhez, egyszer szemrehányó levelet irt neki, amiért ily állapotban elhagyja s nem törődik vele, talán már nem is szereti. A költő erre „Szeretlek kedvesem" cimü versével felelt, amelyben rajongó szerelme szinte egekig szárnyal. Mintha egy tüzhányóhegy izzó lávája omlanók benne, s a lobogó lánghullámokból ibolyák, liliomok ós nefelejtsek hullaná­nak le andalító illatot lehelve magukból. Lemondanék minden Dicsőségről érted S megszereznék érted Minden dicsőséget. Nekem nincsen vágyam, Nincsen akaratom, Mert amit te akarsz, Én is azt akarom. Ez volt talán a legforróbb, a leg­gyöngébb költeménye feleségéhez, aki valósággal istenit s ő, aki a hatalma­sokkal is nyersen szembeszállott, e gyönge galamb előtt szinte térden állva vallja meg újra ós újra örök szerelmét. Akarata keményebb, m xnt a vas, de az is meglágyul, fölolvad felesége akara­tában, vágvai magasabban szállnak, mint a kőszáli sasok, de ezekről is le­mond ő érette, valamint a dicsőségről is, amelyet pedig istenként imád. Büszke is volt neje e költeményre. Ebből látta, hogy korlátlan hatalma van a költőn, aki azelőtt senkire se hajlott, csupán a maga akaratát követte. A költőnek zászlóaljával Nagybecs­kerekre kellett volna vonulnia, de ő

Next

/
Thumbnails
Contents