Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-06 / 27. szám

10 BÉKÉSMEGY®! KÖZLÖNY 15,000 korona segélyre irányuló kérelmet nem teljesiti. Nem teljesiti pedig azért, mert a szennyvizderitő hibáinak nem a miniszteri közegek az okozói. Az ok a körülményekben keresendő. E körülmények közül a következőket sorolja fel a miniszter: A szennyvizderitő elkészülése, tehát 9 év óta, jelentékenyan bővült a kórházi telep, a pavillonok száma emelkedett ós emiatt a koksz-szürő berendezésében lényeges változtatásokat kellett eszközölni. A kórház belterületén levő gyüjtőmedencéket például mélyebbre kellett venni 40 centiméterrel, a külterületen levő szürőmedencét pedig 50 centiméterrel magasabbra. Ezek a toldások okozták egyrészt a többköltségét, másrészt a mutatkozó hibákat. Viselje tehát a többköltsógi terhet a kórházi költségvetés. Az igaz, hogy a toldás foldás egyáltalában nem vált előnyére a szennyvizderitőnek, de azért a minisztérium közegei mégis hibásak. A kórház kibővítésének eszméje nem uj keletű, élt már akkor is, mikor a szennyvizderitőt tervezték. A tervezéskor kellett volna elő lelátónak lenni, akkor nem volna most annyi baj egy elhibázott tervezés miatt ós nem kellene az anélkül is nagyon megterhelt kórházi költségvetést folyton ujabb és ujabb kiadásokkal még jobban megterhelni. A napi ápolási dij akkor az egekig emelkedik. Pedig elég magas már most is . . . Főjegyzőválasztás Öcsödön. Sorshúzással kellett dönteni. Az egyébként csendes Öcsödnek nagyon is mozgalmas napja volt csütörtökön. Az egész község az iránt érdeklődött, hogy mi történik a községházán, kit ültet a főjegyzői székbe a képviselőtestület bizalma ? Az érdeklődés érthető is. Egy község polgárságára egy csöppet sem lehet közömbös az, hogy ki tölti be a községházán a legfontosabb, vezető állást. Maguk a képviselőtestületi tagok is tudatában lévén a választás fontosságának, teljes számban felvonultak. Mindjárt a felvonulásnál észre lehetett venni, hogy a képviselőtestület két pártra van szakadva. A pártoskodást ilyen fontos állás betöltésénél nem tartjuk helyesnek. Egyhangúlag kellene megnyilvánulnia minden ilyen alkalommal a polgárság bizalmának, mert a pár szótöbbséggel, vagy pláne, ahogy Öcsödön történt, a sors kedvezéséből megválasztott bizonyos fokú keserűséggel foglalja el állását annak a tudatában, hogy a polgárság egy tekintélyes részének bizalmát nem birja, sőt az a rész egy ideig, a kiengesztelődésig ellenszenvvel fog rá tekinteni. Az öcsödi főjegyzői állás tudvalevőleg S o ó s István lemondása folytán üresedett meg. A jó jövedelmű állásra pályázók akadtak elegen. Azonban csak két pályázó számithatott az állás elnyerésére: Harza Ferenc h. főjegyző és G o 1 i á n Lajos adóügyi jegyző. Mindkettőt évek óta ismeri mór az öcsödi polgárság és mindkettő szimpatikus is előtte, úgyhogy ott idegen pályázó szóba se jöhetett. A csütörtöki tisztújító széken Wie1 a n d Sándor szarvasi főszolgabíró a pályázók közül Harza Ferencet, Golián Lajost és Papp Zoltánt jelölte a főjegyzői állásra. A jelölés után kezdetét vette a szavazás, amely azzal a furcsa eredménnyel végződött, hogy Harza ós Gólián egyformán 22 szavazatot kaptak. Papp egyet sem. A törvény értelmében jegyzőválasztáskor szavazategyenlőség esetén sorshúzással kell dönteni. A sors Gólián Lajosnak kedvezett, tehát ő lett Öcsöd főjegyzője. A tótkomlósi kis magyarfalók. A királyi ügyészség döntése. Tótkomlósról sokat zengettünk már jót is, rosszat is e lapok hasábjain. Csak azért az egyért, mert Tótkomlós a kedvencünk. Végtelenül szeretjük az Alföld szivében ezt a szvatopluk-fészket. Nem magát a népet ostorozzuk, mi ezért az „erényért", amikor csak alfea'munk van rá, mert tudjuk, hogy az a nép józan, takarékos, szorgalmas, amely meg van elégedve azzal a helyzettel, amelyet a magyar föld nyújt néki és esze ágában se volt, egészen a legújabb időkig az orosz medve felé kacsintgatni. Hibás egy pár úgynevezett intelligens ember, akik őrjöngve prédikálják a népnek a balga pánszláv ideákat ós szitják benne a gyűlöletet az államfenntartó és ezt a földet tengernyi vérrel védelmező magyar nemzet iránt. Egyszóval arra dobnak követ, aki kenyeret adott ós ad nekik. Hogy ezek ellen az emberek ellen haragtól kipirult arccal irunk, ne tessék azon csodálkozni. Mert az természetes. Tótkomlós csakis e jóakaróinak tulajdonithatja, hogy bármiféle ügyét bizonyos animózitással kezeljük.' Tessék azokat az elemeket kivetni magából, és akkor uj egészséges korszaka nyilik meg fejlődésének, amelyet örömmel segit elő a megye, az állam, a sajtó egyaránt. ! M a t e i d e s z Márton tanitó, a kis pánszlávocska ügyével már több izben foglalkoztunk. Az ellene indított fegyelmi eljárás még nincsen befejezve ós tudomásunk szerint a közigazgatási bizottság egyik közeli ülésében fog arra vonatkozólag Ítéletet hozni, amely itólet bizonyára nem lesz kedvező Mateideszre nézve. A példás megfenyitést nagyon is megérdemli a tanitó ur. Részegségével igyekszik kimenteni a kiszólást, de az a mentség inkább terhére van annál a régi közmondásnál fogva is, hogy „borban az igazság." A részeg ember fejezi ki őszintén az érzelmeit. Vannak azonban pánszlávocskák Tótkomlóson nemcsak részeg, hanem józan állapotban is, mint az alábbi történet is bizonyítja. Még akkor történt, mikor a balkáni szövetségesek győzelmeiről az első hirek órkerztek. Janisch Ferenc községi irnok délelőtt felment a a hivatalba, ahol már akkor ott voltak H o v o r k a György és S p i s j á k Ferenc napidijas. Janisch szokásához híven magyarul köszöntette őket : — Jó reggelt 1 Hogy felcsattantak erre a köszöntésre a pánszlávocskák 1 Haragosan mordultak Janischra ós Spisják menydörgölt, mint egy orosz — Ián. — Hogy mer maga még most is magyarul beszólni ? Hiszen mi leszünk az urak, a szlávok. Dálszáv testvéreink verik a törököket. Aztán a magyarokra kerül a sor. Kipusztítunk minden magyart, elsősorban magát 1 Janisch, aki magyar ember, felháborodva hallgatta a pánszlávocska nyelvöltögetését és jelentést tett ellene az elöljáróság fejénél. Az épületes kis ügy a közigazgatási hatóság ós a királyi ügyészség elé került Maga a község végzett azonban leghamarabb ós legrövidebb uton a szláv Spisjákkal. Azonnal elbocsátotta a szolgálatból. A gyulai kir. ügyészség lefolytatta Spisják ellen a vizsgálatot ós döntéséről most értesítette a vármegyét. Eszerint a kir. ügyészség Spisják ellen beszüntette az eljárást, de nem azért, mintha ártatlannak találta volna. A feljelentés az ügyészi végzős szerint is igazat mond, de mivel a magyarfaló szónoklás nem a nagy nyilvánosság előtt, hanem csak hat szem között történt, az izgatás tényálladékát nem lehetett megállapítani. Ennélfogva az ügy nem a törvényszék, hanem a járásbíróság elé tartozik, amely közcsend elleni kihágásért felelőségre vonhatja Spisjákot. Ugyancsak felelősségre vonhatja fegyelmi uton az ügyészi végzés szerint a közigazgatási hatóság is. Spisják tehát szerencsésen kibújd amennyiben csak a járásbíróság előtt kell számolnia tettéért. A közigazgatási hatóságnak nem lesz dolga vele, mert a községtől kitették és igy most már nem tartozik a fennhatósága alá . . . A számla bélyegekről. A számlák bélyegkötelezettségóről és annak mikénti leróvásáról, számtalan panaszt hallunk a számlabélyeg ellen Békéscsaba 1913 március 6 felvett leletezéseket illetőleg, miért is tájékozásul a számlák bélyegezése, valamint a bélyegzések mikénti lerovása tárgyában célszerűnek véltem az 1887. évi XLV. t. c. illetve a bélyeg ós illeték szabályok 34, 36 ós 45. §§-aira az e tárgyban hozott közigazg. biróság határozatait részletesen ismertetni ós pedig: Kereskedők ós iparüzők által saját üzletükből származó követelések iránt kiállított számlák, jegyzékek, kimutatások, vagy hasonló iratok, továbbá bankárok, pénzváltók, pénz- ós hitelintézetek és egyéb vállalatok leszámítolási jegyei, nemkülönben a szállodák és vendéglők üzleteiben aláírás ós kiegyenlítési bizonylattal kiállított számlák és számlamásolatok, végre oly könyvecskék után, melyek kereskedők ós iparüzők által felek részére szállított, va?y kiszolgáltatott árucikkek, teljesített munkák, vagy egyóbb üzletbeli szolgáltatások és ezekből származó követeléseik bejegyeztetnek (kivéve az orvosok által hátralékos dijakról kiállított jegyzékek, mint azt a közig, biróság 594-904. sz. elvi jelentőségű határozat, ugy a mosónők részéről kiállított számlák 8909-901 sz, közig, bírósági hat tok kimondották) továbbá az ügyvédek által, kópviseltetjeik részére kiállított és a követelés kielégítésének elismerésével el nem látott költségjegyzékek (L. közig, biróság 1483—90. sz. hat:) még per tárgyát nem képezik, tekintettel arra, hogy nevezettek sem a kereskedők, sam az iparüzők közé nem számithatók, bólyegmentesek : (ha 100 koronánál nem nagyobb ivenkint 2 fillér, külömben pedig 10 fillér, a kereskedők által kiállított könyvecskék pedig ivenkint 30 fillér bélyeg alá esnek. A számlák bélyegkötelezettsógóre nézve egészen közömbös az, hogy az azokban foglalt tótelek a vevőknek kiadott és szabályszerűen bélyegzett bevásárlási könyvecskékbe is be vannak-e vezetve, sőt bélyegilleték kötelezettség még azon esetre is kiterjed, ha e féle számlák, kivonatok, vagy jegyzékek már egy ilyen kiadatott avagy a kereskedői és üzleti levelek szövegébe felvétetnek, vagy mint függelék, avagy mellékletként csatoltatnak az ilyen levelekhez. Ha ezen számlák, kivonatok, vagy jegyzékek hatóságokhoz, ideértve az egyházi hatóságokat is, (L. 1883. évi 57241. sz. P. M. rendelet) vagy valamely közpénztárnál kifizetés végett nyugtatvány gyanánt nyújtatnak be, azoktól mint nyugtatványoktól a Il-ik fok szerint járó bélyegilletók a már felhasznált 2 fillér, illetőleg 10 fillér számlabélyeg leszámítása mellett bólyegjegyek felragasztása által rovandók le. Közpénztárak alatt mindazon pénztárak értetnek, melyek az állam, a közalapítványok, a köztörvényhatóságok s községek közegei, vagy az állami közig, alatt álló közintézetek és vállalatok által kezeltetnek. Megjegyzendő, hogy a közpénztáraknál benyújtott számlák csak akkor esnek II fok szerinti bélyegilletók alá, anélkül, hogy szabadságot kapott volna, feleségéhez ment Erdődre. E fegyelemsértés miatt meggyült a baja Petőfinek. Orlay barátja azonban kijárta, hogy utólag mégis szabadságot kapott. Az öngyilkos. Montecarlói történet. Montecarló 1 Mily isteni táj 1 Valóságos színpompás, megkapó pompája a természetnek. S mégis, itt Montecarlóban csupa gondteljes arccal találkozunk. Emberekkel, akiknek szeméből vad kapzsiság, vagy halálos lemondás tükröződik. A legsűrűbben hallható sóhajtások pedig igy szólnak: — Mért nem tettem a tizenhetes számra 1 . . . — Az az átkozott vörös tízszer jött egymásután és ón baromi módon mindig a feketére tettem 1 Szüntelen harc, ádáz, kérlelhetetlen harc ez a szerencsével, vagyis inkább a szerencsétlenséggel, a pénzért . . . Magam is rabszolgája voltam e szenvedélynek és vagyont vesztettem ott a ragyogó tengersikkal szemben emelkedő tündéri bünbarlangban. A vagyon elúszott ós a nyereségem néhány fehér hajszál volt. Egy napon azután arra ébredtem, hogy minden földi kincsem tizenkét frank, a szállodában pedig még tizenöt frankkal tartoztam is. E számadás végeredményeképen előkerestem a revolveremet és tanulmányoztam a szerkezetét. Mélységes melanchóiia vett erőt rajtam, kinyitottam az ablakomat es kitekintettem rajta . . . „Utolsó napom" ragyogó volt. Az ég azúrkékje alatt illatos levegő csillogó fényes tengersik. Nem akartam meghalni addig, amíg még egyszer le nem sétálok a kikötőbe. Hosszú sétát tettem és megnézhettem. Mielőtt szállómba visszatértem, megvásároltam az „Antimontecarló" cimü lapot, ezt a különleges sajtóterméket, amely gyászkeretes papírján kérlelhetetlen harcot folytat a játékbankkal. Természetesen zsurnalisztikái revolver segítségével. A lap legfeltűnőbb helyén ékeskedett a legjobban olvasott rovat: „A hét öngyilkosai." Tehát itt fogják olvasni nemsokára az ón nevemet, — gondoltam magamban és egyszerre mohó érdeklődéssel kezdtem tanulmányozni a hireket benne. Nyomban a szemembe ötlött egy hir: — Tegnap tiz órakor a tengerpart egyik legszebb pálmafáján felakasztva találták Irsnay Jakobson amerikai kereskedőt, akit a roulettjátók tönkre tett. A zsebében háromezer frankot találtak .. . Természetesen 1 Irsnay Jakobson 1 Hiszen jól ismertem őt! Egymás mellett ültünk rendesen a játékasztalnál és szinte együtt vesztettük az aranyainkat. Jól emlékszem, hogy amikor legutoljára együtt voltunk, az amerikai szomorú mosollyal mondotta nekem: — Készen vagyok 1 Utolsó garasig... Isten önnel barátom! . . . És elment ós felakasztotta magát! Dehát hogyan került zsebébe a 3000 frank ? Es mit jelenthet az újsághírnek ez a feltűnő „természetes"-je ? 1 Néhány percnyi gondolkodás után derengeni kezdett agyamban a megértés. Természetesen a kaszinó emberei tették zsebébe az öngyilkosnak a 3000 j frankot, nehogy a halál okául a játékbeli veszteségót tekintse a nagyközönség. Hirtelen szilaj ötlet villant át az agyamon. Gyorsabban mint a golyó, melyet oda szántam. Felugrottam ós tervemmel készen, szinte felfrissültem a gondolattól, lesiettem a vendéglőbe, hogy megreggelizzem. Azután felkerestem a szálló tulajdonosát és értésére adtam, hogy a pénzét csak holnap kapja meg. — Teljesen megbízunk önben, — felelte udvariassan. -- Ugy hát legyen szives még 100 frankot adni, amig a pénzem megérkezik. Hozattam t. i. hazulról. — Természetesen! A legnagyobb készséggel állok rendelkezésére. A 100 frankot átadta, én pedig átmentem a kaszinóba s nyomban leültem a játékasztalhoz. Veszíteni akartam, s ez sikerült is. Az aranyaim elperegtek ós ón egyre komorabb arckifejezéssel tekintettem a zöld asztalra. Azután sóhajtva állottam fel. A játékbank egyik alkalmazottja, aki már ismert, részvéttel érdeklődött irántam. Mosolyogva, de kétségbeesett kifejezéssel adtam tudtára, hogy mindenemet elvesztettem. — Miért nem ve3zi igénybe a bank szívességét ? — kérdezte. — Az útiköltség rendelkezésére áll 1 Sötét tekintettel feleltem : — Arra az útra, melyre ón megyek, nem kell költség! ..." Az emberem rémülettel ragadta meg a karomat. — Szent Isten, csak nem gondol valami ostobaságra 1 Nem feleltem neki, hanem elfordultam tőle s lassú léptekkel távoztam. Amikor leértem a parkba, észre vettem, hogy kót ur folytonosan szemmel tart. A bank két megbízottja volt. Az est leple alatt azonban sikerült eltűnnöm a szemük elől ós egy padra ültem. A következő pillanatban a revolverem kétszer eldördült s én kellő pózban hanyatlottam vissza ültömben. — Erre 1 Erre, — hallatszott nyomban egy hang. — Persze, hogy ő az! Siessenek 1 — Rettenetes 1 S egyszerre kót golyó! Lehunyt szemmel is láttam, mint sürgölődik körülöttem egy ur és sietve a szebembe csuztat valamit. — A gazember! — mormogta. Hát épen a mi parkunkat kellett kiválasztania. Utálatosak ezek az emberek. Már sok pénzébe van a kaszinónak a sok öngyilkos. A lélekzetemet már nem tudtam visszatartani, hirtelen fellólekzettem és felálltam. — Hallatlan uraim, — szóltam gúnyosan, — hát már nyugodtan meghalni sem engedik az embert?! A bank embere izgatottan pattant rám : — Csalás! Ön elámított! De ón nem sokat törődtem a kiabálással, hanem vidám kacajjal faképnél hagytam őket. A zsebembe csakugyan háromezer frankot tettek. A kaszinó ugyan igyekezett tőlem a pénzt visszaszerezni, de kacajom volt erre a felelet. S hogy jobban bosszantsam őket, ott maradtam még néhány napig s csak azután utaztam el. Később hallom, jóval csekélyebbre ) redukálták az öngyilkosok zsebébe szánt összeget, de nem is hallottam soha, hogy valaki megismételte volna az ón ötletemet. Takács Pál.