Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-23 / 24. szám

Békéscsaba. 1913 március 23 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 kori hűbériség által békókba szorított em béri és polgári jogoknak; melyeket az ókori demokrácia már elismert, nagyszerű feltámadása a francia forradalomban történt. De sajnosan látható e nagy mozgalomból az is, hogy a legszentebb eszmékért vivott küzdelmet is mily túlzásba sodorhatja az emberi szenvedély. A vérengzés elfajulásában a nagy eszmék képvise lói egymást is vérpadra hurcolják és meghasonlásaikkal alkalmat nyújtanak az abszolutizmus feltámadására I. Napoleon konzulsága és császársága alakjában. Napoleon világuralomra törekvésével szemben pedig látjuk az uralkodói hatalom uj feltámadását a szent szövetségben Azonban a francia köztársaság is megérte feltámadását 1848 ban, de csak belső zavarai megint a császárság feltámadását segítették etö. Csak a III. Napoleon bukásával feltámadt harmadik francia köztársaságnak sikerült fentartani magát a mai napig kellő energiával a köztársaság ellenes elemekkel szemben, de éppen azzal az európai nagyhatalommal szövetségben, melynek emelkedése a legerősebb abszolutizmuson alapszik A XIX. század nagy eseményei közé Európa több nemzetének újjászületése, fel támadása tartozik Ilyenek az olaszok egye sülése a mai királyságban, a német császárság feltámadása a régóta szétszakadt német államok egyesülése által, a Balkánállamok felszabadulása, amelynek talán már utolsó, véres felvonása napjainkban, előttünk folyt le. Ha még hazánk történelmére tekintünk, magyar nemzetünknek is nem egy feltámadása tárul szemünk elé. Szinte a halálból való feltámadás volt a nemzet uj szervezése a tatárjárás után. Hisz a német krónikás már fel is jegyezte : „Magyarországot, mely 350 esztendeig fennállott, a tatárok megsemmisítették." És mégis feltámadt. Sajnos, másodszor is közel állott nemzetünk az elpusztuláshoz a három részre szakadás korában s ebből is feltámadt Bocskai, Bethlen, a Zrínyiek és Rákócziak harcai éppúgy a nemzet feltámasztásáért folytak, mint a XIX. század nagy reformmunkája és szabadságharca 1825-től 1849 ig És megjött a feltámadás a 49-iki véres nemzeti halálból is Vajha a húsvéti feltámadás eszméje a nemzetünk üdvös haladásán munkálkodó összes tényezőknek lelkét erősítse meg, hogy a nemzet minél szilárdabb egyesü lése és összeforradása legyen munkájok dicső eredménye. Sárkány Imre. Békésmegye közúti A takarékos miniszter. Sokszor volt már alkalmunk foglalkozni Békésmegye közúti költségvetésével és alapjával, amely a megye legfontosabb alapjai közé tartozik — mikor van benne pénz. Akkor ugyanis vármegye szerte egymásután épülnek a szebbnél szebb utak és hidak. Utakra még mindig nagy szüksége van a megye egyes vidékeinek, de most jó ideig várni kell mig uj épül. Nincs tudniillik a közúti alapban pénz. Mostanában csak azok épülnek ki, amelyek már a régi program ban is benne voltak, amelyeknek kiépítésére a vármegye mintegy kötelezettséget vállalt. Nagy baja van Békésmegyének a közúti alappal azért is, mert a kereskedelmi miniszter a közúti költségvetéssel szemben mindig szűkmarkúan viselkedik, ugy megfésüli, megrostálja hogy mire lejön, már alig marad benne valpmi. Természetesen akkor nehezen lehet imozognia a vármegyének is. És ezt a azigoru takarékosságot a kereskedelmi miniszter már régóta gyakorolja Békésmegye közúti költségvetéseivel. A legutolsó költségvetést, amely az 1913 ós 1914 évekre szól, a mult óv elején állította össze és terjesztette fel a v.-rmegye. A költségvetés szeiint 1913 bah 10,000 lorona maradvánnyal, 1914 ben pedig 45,000 korona hiánnyal zárul a kö tségvetés. A minisztertől egy év után C3ak most érkezett le a két költségve és. E ső tekintetre egészen rózsásan festenek, amennyiben hiány egyikben sincs, mind a kettő maradvánnyal zárul Az e fölött érzett öröm azonban alábbszáll, mihelyt tovább megyünk é3 meglátjuk, hogy tulajdonképen mi is a p uszok oka ? Az ok az, hogy a miniszter a költségvetésnek úgyszólván minden rovatát megsrófolta, de nem felfelé, hanem le felé. Aztán nem volt nehéz az 1914 évi tekintélyes 49,000 koronás d ficitet eltüntetni. A lesrófolások a követkeíők: Az utkaparók és utbiztosok családi pótlékára 10,000 korona volt felvéve a költségvetésbe. Ezt az összeget a minisztérium teljesen törölte, pedig azok a szegény emberek nagyon is rá vannak szorulva arra a családi pótlékra. A szarvasi vámos-u'ak megváltásakor történt leszámoláskor kitűnt, hogy a vármegye még 67 000 koronával tartozik Szarvas községnek. Ez összeg szintén a közű i költségvetés terhére lenne fizetendő. A miniszter ezt is törölte. Szarvas tehát várhat, mig megkapja azt a szép kis summát. Ugyancsak törölte a miniszter az utkaparók fizetésemelésére felvett öszszeget is. Csak a 72 koronínyi lakbért hagyta meg. Egyszóval a miniszter a költségvetésnek egyik szociális jellegű tótelét sem hagyta meg. Mindössze az utbiztosok fizetésemelését hagyta jóvá, utasítván a vármegyét, hogy a szabályrendeletet annak megfelelően módosítsa. Vannak azonban a leiratnak nem ilyen szomorú, hanem örvendetesebb rendelkezései is. Többek között értesiti a miniszter a megyét, hogy a Békésről Szeghalmon át a megye határáig haladó 49 kilómóternyi hosszú útszakaszt államosítja. Ez államosítással tekintélyes u'fentartési tehertől szabadul meg a vármegye. A törvényhatósági utak kavicsszüksógletét négyszögölenként 10 köbméterről 15 Löbméterre emelte M a miniszter. Ez jelentékenyen emeli az utépités költségeit is. Ennek dacára a költségvetés mégsem zárul deficittel, hanem 1913 ban 26,000 korona, 1914 ben peditr 2600 korona a fölösleg. B 'nnhagyta a miniszter a költségvetésben a vamosutak fejlesztésére felvett 140,000 koronát és egy uj gyu'ai vámosut építésére felvett 120,000 koronát is, amit már régpn szorgalmaz ugy Gyula város; mint a vármegye. T ar 1 ó z á s. A politika mezején learatták és csűrbe rakták a legújabb termést: a választójogi reformot. Aféle színpadi müvelet volt ez, olyan mozi-játék féle, előre betanult szerepekkel, ahol a szereplésen kivül eső és az igazságtalanságon megbotránkozó jobb érzésű felszólalót leintették, kinevették, mint a hajdani jó peleskei nótáriust. Áldott szivü Lukács György, Oiessvein Sándor és ti többiek, kegyelmes, méltóságos és nagy ságos uraimék, akik a nők választójogával akartátok módosítani az uj választó törvényt, mekkora óriási többség hurrogta vissza pártfogásotokba vett asszonyaitokat egyedüli érvelésükhöz, ahhoz a bizonyos elkoptatott főzőkanálhoz Pedig ha azok a jó urak tudnák, milyen kevés köze van a főzőkanálnak s egyáltalán minden néven nevezendő munkának a mai középosztály leányaihoz és asszonyaihoz, azokhoz, akik az édes papájok, vagy a szerencsésen behálózott férjeik keresetéből, jobban mondva adósságaiból élnek, — hát nem paskolnák untalan a csúf feminizmus, szabadszerelem, szuffrazsett szóval az értelmisége, vagy kezemunkája után élő önálló nőket, akik bűnbakok emezek helyett is. Azok, akiktől a szavazati jogot megtagadták, önálló, adófizető polgárok, a hazának és közügyeknek hűségesen szolgáló hivatalnokai, akik nem kártyázzák, nem isszák el a más pénzét s akik nem zsurozzák, nem gavallérozzák el a férjeik pénzét sem, mert aki maga is verejtékkel keresi, az meg tudja becsülni a másét. Sőt az a szabad szerelemmel megvádolt, feministának, szuffrazsettnek csúfolt, önálló, becsületes keresetére utalt nő, általános intelligenciája és tapasztalata után hamarabb feltalálja magát házi dolgokban is, mint aki legtöbbször csak képzeletben élő s híresztelt hozománya révén egyébre sincs nevelve, minthogy a vőlegényt várja. A mai világban, különösen Magyarországon, még mindig szégyelni valónak találják azt, ha a nő a maga keresete után él. Különösen, ha az események és a világrend a maga rendes medrében folyik tolett. Peig, hogy kérte tőlem a Kalári lányom. Ejszen az Isten akarta igy ? 0 is a Kalárinak szánta. — Hogy a sátán rúgja me;, fél ez a dög a fahidtól ! A Zsótór szekerese káromkodott igy, aki a csizmadiák szekér sorában legelői hajtott s éppen az ér fahidján j akart átdöcögni. A nyerges ló azonban megkötötte magát s az Istennek sem j lehetett rábirni arr', hogy a hidra lép ! jen. Ágaskodott, kapálódzott ós majd 1 felborította a szekerét tedeátó', csizmadiástól. — Ez aztán a csizma szomszéd' — vetette fel a szót újra Nagypál Están Csipók előtt és a saroglyába nyúlt, ahonnan egy átalvetőből hozza a remekbe készült piros csizmát. Ezt a esi mát N'gypil Están vásár után már be sem let e a ládába. Gondosan, gyöngéden az álsalvetőbe dugta, ugy se fog az több vásárt látni. Abban fog a Kalári bérmálni. — Szippantson rá szomszéd s a fényinél nézze meg a varrását. Magam öltögettem sárga fonállal. Géppel sem lehet szebben varrni — mondotta nagy dicsekedve. — R-blók ! rablók ! — ordított a Zsótér szekerese egyszeribe a vak éjszakában. — Mi ? Mi az 1 — riadtak fel a csizmadiák a szekeren. — Útonállók vannak itt ! Rablók ! Meneküljön,'aki tud! Csakugyan a tordai vásárról jövő csizmadiákat útonállók támadták meg az ér fahidjánál. Hát azért nem akart a Zsótór lova a hidra menni ? Sötét volt, olyan vaksötét, hogy az ember még a testvérét is el tudta volna adni benne. Nagypál Están ijedten ejtette ki kezéből a piros csizmát. — Ki a bugyelláiisokkal 1 Adja ide pénzét az, akinek élete kedves ! A csizmadiák reszketve nyúltak be a ködmönük zsebiba és előkórültek a zsiros, kövér bugyellárisok. Sok szép szattyán ós kordován csizma ára. Nem tudták, kinek adják, csak acélos kemény kezeket éreztek, amelyek átvették a i bugj ellárisokat. De már tisztában vo!- ! tak azzal, hogy nem jó okoskodni hej ! mert sok vásái03 ember hagyta már ( itt a foga fehérig aki okoskodni mert. A szenicei keresztútnál elváltak egymástól a csizmadiák, mindenik a maga falujába ment. Ki Keresdre, ki Szentháromságfalvára, ki Tordátvölgyre. Mindenikük üres ládával és üres zsebbel. III. — Vásirfiát hoztam neked Kalári ! Nem lesz olyan Tordátvölgyón egyetlen lánynak sem ! Nagypál Kalári boldogan simult az ajándékozó kebelére. Feketekópü, jegenyeszál termetű legény volt az. Nem Tordátvölgyéről való." Kint a határban ismerkedett egyszer meg vel9 Nagypál Kalári. Sarjút vágott s akkor köszönt rá a legény a dülőutró'. Nagypál Kaári akkor sem kérdezte meg, hoey ki la legény, később még ugy se. Onnan tovább már a szive felelt volna a kérdésére. A szívnek pedig olyan mindegy, hogy ki az, akit szeret. Szereti és vége. — Jaj, de rógótától nem láttam kiedet! — panaszkodott Nagypál Kalári a legénynek, miközben a fejét egészen odadugta a szive tájára. Kedves duruzsolás volt ez és a legény mosolyogva, hetykén pödörte meg a bajszát: — Bizony lelkem, Kalárim, van már egy fólesztendeje ! Nagy földet bejártam azóta ! Hanem hoztam ám valamit. Ehol a . . . — Mért nem gyön kied többször felénk ? — Mert másfelé járok. — De egyszer, ejszen csak, eljön ugy, hogy itt is marad . . . örökre ? . . . A legény kelletlenül fordította el a fejét.| — Erről még fogunk beszólni. De figye'j csak! Nem hallasz valami csengőt? Mintha szekér jönne. — Az apám szekere ! — riadt fel a leány. — Ugy! Akkor eltűnök. Itt van ebben a szeredásban az ajándékom. A tordai vásárról való. Használd egészséggel ! Tüzes csókot nyomott a legény a Nagypál Kalári ajakára ós átvetette magát a kerítésen Élment. IV. Megérkezett Nagypál Están. Komor volt az arca ós csak futólag csókolta homlokon leányát. A leány észrevette a rossz kedvét. — Mi baja ids apámnak ? — kérdezte félénken. — A zsiványok, a rablók ! — tört ki Nagypál Están. — Nincs már pénz, nincs már piros csizma sem. Kivetkőztettek. Egyszerre csak észrevette a pitvarban a szeredást. — Mi az ott ? — kérdezte. A lány arca tűzpiros volt. Az apja megérkezése miatti zavarában elfelejtette az ajándékot elrejteni. Még azt se tudta mi van benne. Nagypál Están a szeredás után nyúlt. Bedugta a kezét és kivette onnan — a piros csizmát. vább. Bezzeg a háború szelétől megsápadva fogadkoztak a magukat máskor biztos révben érező asszonyok is, hogy leányaikat taníttatni fogják Kezdett fölfelé menni a diplomás nők ázsiója, akik nem ijednek meg egy-két ágyúgolyótól, akik elég erősek ahhoz, hogy bármi eshetőségben existenciát tudjanak maguknak s árván maradt gyermekeiknek teremteni. Pedig de messzire van még az attól, hogy valaki protekcióval és sokszor igen sok elnézéssel megszerzett kvalifikációja mellett majdan az életben s munkakörében ne legyen proletár s helyét meg tudja állani. Nagyon sokan annak a bizonyos önnállóságnak csak a-szülői gyámság alól való felszabadulásra jogosító előnyeit, s képzelt szabagságát szeretnék kihasználni. Ezek azok, kik a feminizmus nimbuszát ledöntötték a piedeszlálról. És most lássuk az önálló keresetre utalt, feministáknak csúfolt nőknek a bünlajstromát: 1. Vádolják őket férfias allűrökkel pld. az öltözködésben. Hát Uram Isten ! — sötét rövid ruha, férfias szabású kabát, sima egyszerű kalap és hajviselet legjobban megfelel az olyan nőnek, aki házon kivül dolgozik s kinek a divat után szaladni, kutatni, költeni se ideje, se pénze, se hitele nincsen. 2. Vádolják őket s ez a legfőbb vád, amit a férfiak szeretnek felhozni, — hogy a „feministák" szerelmi életük dolgában azonosítani akarják magukat a férfiakkal. Talán, mert nemi felvilágosodottságuk nem képzelt s pikáns olvasmányokból kialakult alapon nyugszik és emberi származásuk titka világosan, tisztán és helyesen áll előttük. Pedig hiszen manapság, hogy csak egy példát hozzak fel, — már a bakfis is kikacagja az olyan gólyát, mely az esküvő után nyolc hónapra érkezik! — S vájjon, az a magát újságokban hirdető férjes, tehát kielégített asszony, amilyen lépten nyomon kerül újságokon kivül is a legjobb családokban — m kor uj szerelmekre éhes, — mind feminista? — Alig hiszem/ Csak unatkozó asszony, aki hiszterikája mellett nem szégyel kétes mellékjövedel mekre is szert tenni. S aztán azok az ügyes özvegyasszonyok se a feministák közül valók, akik negligálva özvegységüket igazoló minden hatósági bizonyítást, vigan és a kenyérkereset gondja nélkül élnek s tobzódnak asszonyi jogaikban, de még csak erkölcstelennek se minősíttetnek egy uj férj oldalán, persze törvényes házasságkötés nélkül. Csakhogy özvegyi ellátásukat, mint valami apanázst tovább húzhassák. Keresné csak a hatóság, a menyecske rögtön a szent és sérthetetlen házvezetőnévé avanzsálna. Lenne önálló kereseten, bezzeg kutatnának „szabad szerelmei" után. 3 Vádolják a feministákat vallástalansággal, Istentagadással is. Igaz, a templomokat nem járhatják nap-nap után farizeuskodva, de nem járnak oda randevúkra, vagy egyéb személyes érdekből. Sem hiúságból, hogy erősen kifüzött idomaikat, legújabb toalettjeiket mutogassák. Ám Isten szabad ege alatt értelmes lelkükben felragyog a hála és lelkesedés szent tüze, mellyel a nagy mindenséget köszöntik. Fűben, fában, levegő • ben, mindenütt ott él az Isten annak, aki meg tudja találni. A feministák egyesületének, mig nem ismertem, magam is ellensége voltam. A sok rágalom után fantáziám által kiszínezve, merő hóbortos kőzéplényekből képzeltem az egész egyesületet, de mondhatom, kelle mesen csalódtam s az a délután, mely alkalommal a mult nyáron egy értekező gyűlésükön jelen voltam, életem legle kesültebb, legmagasztosabb emlékei közé tartozik. Százakra menő hölgyközönség töltötte meg a Pester Lloyd pazar fénnyel berendezett termeit. Diskrét, példás csend és rend uralkodott a közönség soraiban, mely önfegyelmezés csakis a magasabb intelli • genciáju egyének kiváltsága. Glücklich Vilma titkár, ki különben buda pesti tanitónő s ki maga a megtestesült egyszerűség, báj és nőiesség, — remek orgánummal, szóbőséggel és tapintatossággal vezette a gyűlést a távollevő elnöknő helyett. Hévvel, szinte pathétikusan