Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-23 / 24. szám

6 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1913 március 16 beszélt Bédi Schvimmer Róza s különben ő is nagyon szimpatikus egyéniség. Hatalmas érvekkel fejtegette a müveit nők müveit férfiakkal való egyenjogúságát Giessvein Sándor prelátus-kanonok, országgyűlési képviselő is, megdönthetetlen érvekkel bizonyítva ja nők szavazati jogának méltányosságát. Bizony, bizony megbocsáthatatlan viszszaélés, szinte őrületes merészség kellett ahhoz, hogy valaki egy intelligens, önálló keresettel biró, önálló adófizető nőt, alább helyezzen egy legtöbb esetben analfabéta, vagyis helyesen irni és olvasni sem tudó berúgott férfiúnál, akit választások idején hárman is támogatnak a szavazó urnához. Nem óhajtanak a nők képviselők lenni, csak szeretnének olyan embereket bejut tatni a Házba, akik a női sziv diktálta mentől több humánus eszméket képviselnék. Hogy jönne el az az idő, amikor tömeggyilkolásnak minősítenék a háborút, felelőssé téve az uralkodókat Jönne el az ideális, egészséges alapon nyugvó, államilag szubvencionált házasságok ideje, a faj nemesítés, az általános boldogulás eszméjének megvalósulása. Törvénytelen gyermekekért szenvedje el a megjelölt apa is a társadalom előítéletét. Az ország törvényeit, hasonlóan a polgári háztartáshoz, férfiak és nők vegyesen alkossák. Müveit mágnásasszonyaink bizonyára megállanák helyeiket ott is, amikor aztán érzelmi motívumok is befolyásolhatnák a népek millióinak boldogitására hozandó törvényeket. Mindez már csak fantóm, irott malaszt. A tüzet elnyomták. Ám a szikra nem aludt el. Éljen az igazi feminizmus ! Mányiné Frlgl Olga. Csabai élet. Irta és a Nőegylet felolvasó délutánján előadta Kiss László. Hölgyeim és Uraim ! Fejérné őnagysága tervez — és a főszolgabíró nem végez ! De ne méltóztassanak azért ennek még nagyon megörülni, mert a sarokba szorított felolvasónak az utolsó 24 órában hirtelen támadt több ötlete: a nőkről. Látszólag mi sincs könnyebb, mint nekünk, férfiaknak a nőkről csevegni. Egész' életünk a nőkkel való titáni küzdelemben — már t. i. szellemi harcban telik el. Egész életünkben a ncket tanulmányozzuk s a végén meghalunk, anélkül, hogy a női természet misztériumaiba jól behatoltunk volna. A férfiról azt mondják — a rossz nyelvek : a teremtés koronája. Nos, akkor a nők ennek a koronának a gyémántjai ós pedig vannak közöttük hamisak, de vannak köztük valódiak s drágák is. Már Anakreon, a görög poéta megénekelte, hogy a férfi tel van ruházva bátorsággal (az ágy alatt), erővel (ha férfival áll szemben), ésszel, pardon, ez nem a rövid hajra való célzás akar lenni, mert mi, férfiak imádói vagyunk a hosszú, hullámos és illatos női hajnak is, de mind ez a kiválósága nem ér föl a nőknek egyetlenegy tulajdonságával: a női szépséggel. Ez elől nincsen menekvés, ez ellen nincsen védekezés. Már a diák korban jelentkezik a női szépség iránt fogékony bacillus. Lám a kötegyáni főgimnázium valamennyi osztályában egy név van bevésve a padsorokba kisebb-nagyobb betűkkel : Kukulli. Tehát a kicsikék, az algimaazisták — vagy ahogy a szarvasi repülő borbély mondaná a szopdáncok — is már ábrándoznak. Hát még a n»gy diákok a cigfrettászati kezdöncök, De nemcsak a diákok, hanem a nőtlen tanár urak, nos és a többi nőtlen és nős urak egyaránt. De hát édes Istenem, lehet e a női bájnak ellentállni!? Ugy-e, hogy nem lehet. Igaz, hogy a jó öreg Kannt meghatározása szerint: szép az, ami érdek nélkül tetszik ; csakhogy a szép nőre a Kannt-féle teória nem illik reá. Tisztelt Hölgyeim és Uraim 1 Bizalmasan elárulom, hogy jogász koromban roppant csapodár voltam. Amint egy szép leány feltűnt a láthatáron, rögtön elkezdtem neki — Ö — neki a leghevesebben udvarolni : ós két hét múlva menyasszony lett a kicsike. Másnak a menyasszonya. Ugy, hogy mire negyedéves jogász lettem, a lányos mamák előtt egész legendaszerü hírem volt s kapós voltam. Azt hittem, hogy ebben a kurizálási kurzusban annyira megedződöm, hogy magam ép bőrrel szabadulok a rózsás kacsók ennivaló kis körmöcskéi közül s íme ma már a fiam . . . pardon most veszem észre, hogy zsindely van a háztetőn. Igen a nők, azok a kicsi nők és nagy nők, ők azok, akikről minden szépet és jót lehet mesélni. És mesélnek is. Osak tessék elmenni egy asszonyzsurra, mi mindent lehet ott hallani a nőktől, a nőkről. Szemtöl-szembe is mily kedvesek és mily elragadóak egymással. Egymásnak csak kellemeset s csak olyat mondanak, amiről tudják, hogy jól esik. — Ugy-e édesem — szól egyik barátnő a másikhoz — nem veszed rossz néven, ha megkérdem, hogy honnan hozattad ezt az igazán fenomenális pirókát? Pompásan áll az arcodhoz. (Megsúghatom: a kérdezett barátnőnek van a városban a legdúsabb koromfekete haja) Vagy: mit gondolsz drágám, mennyibe került a butonom ? — Fogalmam sincs róla, kedvesem. — 3000 koronába. — Oh annyit megér. (Értsd alatta : micsoda olcsó portéka.) A bálban már más a kép. A hölgykoszorú a táncoló párokat figyeli. Egyik leányka harmadszor táncol egy jó táncos amatőr vivóval. Kétszer körül sétálják a termet s ki tudja miről elcsevegnek. A nem táncoló mamák összenéznek s megindul a találgatas. — Ugylátszik, tetszenek egymásnak. Vájjon mikor lesz a jegyváltásuk. — Óh, a Mariskának még nincs kész a kelengyéje, nem jól teszi, ha ilyen hamar igent mond. Ekkor a zene felharsan, uj tánc következik, Marii-ka egy félóra hosszáig járja a bosztont egy másik táncos ifjúval s a mamák meglepetve konstatálják. — Ah, ugy látszik, hogy mégis a tanár foeja megkérni a kezét. És igy tovább. Ezek mind oly kedves dolgok, amelyek a nőkről szólanak. És a pletyka. Ez is oly jól áll nekik. — Hallottad édesem, hogy a főbiróéknál zsúr volt ? — Hallottam. — Na és nem tudod, hogy mi történt ? — Mondjad már mi történt ? — Hát a főbiróné brillírozni akart s megakarta mutatni, hogy milyen kitűnő libamáj-pástétomot tud csinálni — borjúhúsból. — Nos és nem sikerült neki ? — Hisz épen ez az, roppant szerencséje van. — Hogy, hogy? — Hát képzeld csak, a zsúr előtt állítólag betévedt egy kutya és megette a pástétomot — utána betegen terült el a díványon. — Hát azt hallották-e kérem, hogy én is pletykáljak. Hogy legutóbb minő szenzáció történt Békéscsabán ? Olyan, amilyen még eddig sohasem történt meg. Egy ur, egy termetes és köpcös ur, aki egyébként rendesen krákog, végig sétált az Andrássy-uton, a Haan-utcánál átcsapott az Orosházi útra és a 888-ss vendéglő elé ért — ós nem ment be, hanem tovább sétált, meggusztálta az osztrák-magyar bankot, egy nagyot sóhajtott, betért a Ocrvina-nyomdába, a kapu alatt jobbról az első ajtón eltűnt — ós este 8 órakor lefeküdt. Találják ki kérem, ki volt ez a,-j ur ? Itt vannak a női szüfrazsettek Londonban, ahol van számos utca és minden utcán sok sarok, törnek-zuznak — a női választói jogért. Pedig hát ha választani akarnak — közülünk, választhatnak szabidon, egyenlően, f általánosan és titkosan. Es igy folytathatnám a tereferét (cabarétársalgást) tovább is, de nem akarom, hogy a műsor következő valóban élvezetes pontjaira miattam várniok kelljen. Csak még egyet: nézzék el (-s ha meg tudják állani) ne adják tovább ezt a debümet. Hiába poéta non fit, sed nascitur vagyis nem vagyok született Kohn Ferenc. Lám, a borbélyom megelőz ebben is, mert az ő cégtáblíjára az van kiirva: Fodrász terem De most már sietek addig, mig jószántamból tehetem. Voila. A gyulai rendőrség fejlesztése. A város ismét államsegélyt kapott. Gyula már csakugyan dédelgetett kedvence az államnak! Ez lesz a vélemény bizonyosan az egész varmegyében,' mikor'a legújabb államsegélyről szóló hirt elolvassák. Ebben az évben Gyulának valósággal ömlött felülről a pónz. Igaz, hogy a legnagyobb mértékben rá is volt és van szorulva, de azért még sem lehet csodálkozni afölött, ha a megye egyik másik sok bajjal küzdő községe bizonyos irigységet érez és sajnálja, hogy még nem lehet várossá. Békésmegyében vannak hatalmas, városszerü nagyközségek, amelyek városokhoz hasonló közterhekkel küzdenek és teljesen magukra vannak hagyatva, a maguk erejéből kell mindent megcsinálniok, mert az állam nem segiti őket egy fái koronával sem. A városok segélyezéséről szó'.ó törvény meghoza- | tala alkalmával a törvényalkotóknak > mégis figyelembe kellett volna venniök j az ilyen óriás községeket és besorozni I őket a segélyezett városok közé. Csakhogy annak idején nem emelte fel Békésmegye érdekében senki a szavát, Gyulának egyebeken kivül az a szerencséje is meg van, hogy egyedüli város a megyében. Ezzel is lehet magyarázni azt, hogy a kormány ugy dédelgeti és segélyezi. Ugy is kell annak történnie. Utóvégre Békésmegye tetemes adót fizet. Mért ne térüljön abból valami vissza legalább a megye székÍ

helyének, Gyulának? Más megyékben sokkal több a segítségre szorult ós segítséget kapó város. A szepességi I megyék, meg a kis Hajdumegye például tele van városokkal. HajdumegyóI ben, amely körülbelül csak fele BékésI megyének, vannak Dabrecen, SzoboszlóHajdúböszörmény ós Hajdúnánás vároI sok, amelyek tetemes államsegélyt kap , nak. Az adóterhet figyelembevéve mi térül vissza Híjdu-negyóhez képest Bókésmegyének? Úgyszólván semmi. Erre való tekintettel örülnünk kell azon, hogy Gyula megint kapott 8000 koron a. államsegélyt a belügyminisztertől. Ez összeg azonban kizárólag a rendőrség fejlesztésire fordítandó. A kormány ujabb időben nagyon gondjaiba vette a vidéki városok rendőrségének fejlesztését, amire nagyon is szüksége van már. Még a nagyobb városok rendőrségei is kritikán aluli állapotban voltak eze'őth A vezetésük nem volt valami elsőrangú, a rendőrlegónysóg tanulatlan volt, felszerelése olyan, mint egy középkori keresztes csapaté, ugvhogy gyakran két-három csirkefogó is megszalasztott 8 — 10 rendőrt. R »volvert is csak az utóbbi időkben kaptak. Másra tulajdonképen nem is ügyeltek, mint a korcs iákra és a részeg emberekre, a kik közé csupán a barátság kedvéért sokszor maguk is beállottak. A városoknak nem volt módjukban jobb rendőrséget szervezni, mert nem rendelkeztek megfelelő anyagi erővel. Eíórt lépett sorompóba maga az állam ós ujabb időben már tetemes államsegélyekkel járul hozzá a vidéki rendőrség fejlesztéséhez, ami megelőzi a nemsokára bekövetkező államosítást. A gyulai rendőrség ellen j lenleg sem lehet sok kifogást emelni. Mivel kitűnő vezetők állanak az élen, a nyomorúságosan csekély fizetés dacára is híven teljesiti kötelességét minden rendőrlegény. Mikor azonban értesültek arról, hogy Csaba milyen kitűnő fizetést ad ujabban a rendőröknek, ők is mozogni kezdettek ós uliimátumszerü beadvánnyal fordultak a városhoz, hogy ha nem emeli fel a fizetésüket, valamennyien kilépnek. E fenyegetés beváltására most már nincsen szükség, mert megérkezett a 8000 korona ál arasegély, amelynek felhasználására vonatkozólag a belügyminiszter következőképen rendelkezik: Az államsegélyből mind nekelőtt a rendőrlegónysóg fizetését kell emelni, E fizetés kezdetben..700 koronánál kevesebb nem lehet. Öt óv után 800, 10 óv után 900, 15 óv után 1000 korona lesz a fizetés és 280 korona lakb

!r. Az altisztek fizetése 1300 koronáig emelkedhetik. E fizetésrendezóssel a gyulai rendőrök még a csabaiaknál is jobb helyzetbe kerülnek, mert ezek nem kapnak lakbért. E nellett elrendelte a miniszter azt is, hogy az államsegélyből 800 koronát külön kell kezelni és oktatási célokra fordítani. Az összegből mindig fel kell küldeni 1—2 rendőrt Bndapestre a tanfolyamra. Azok aztán az ott szerzett tapasztalatokat értékesíthetik. Napyon üdvös intézkedés ez, mert határozottan emelni fogja a rendőrség nívóját. Ugyancsak 800 koroua bocsátandó a leirat szerint a rendőrkapitány rendelkezésére. Ez összeg titkos célokra fordítandó, amire a rendőri nyomozásoknál szükség van. Végül — ami szintén igen érdekes — elrendeli a miniszter 2 detektív állás szervezését is. A detektiveknek 1400 koroja fizetésük ós 560 korona lakbérük van. Ezzel szintén emelkedni fog a gyulai rendőrség nivója. A 8000 korona államsegély azonban még kevés a miniszter kívánalmainak teljesítésére. Arra még várni kell pár évig, mig az összes kívánságok teljesülnek. kiváló bór- és lithiumos ~ gyógyforrás vw* fe feélyagtoajiknál, kiszvéayaéi, onkartetegtcgaéi, tflrtitstyaéi, esnésKtétf ü tttefzéti szarvet fainstjttiKá] Img tutim, ranettmtH ranwsta ansjoTfs. S€HUTIS ÁSGST "gg^**^SS^Te KróniKa. „jövel óh szép húsvét!" — Zeng a fiizfaköltő, Mert ilyenkor, tavasz táján Ezer verset költ ő. Én nem hivtam, ön sem, Mégis, ime, eljött, Ragyogón, mint audiencián R miniszterelnök. Rmerre csak járok, Húsvéti tojások, Ugy örülök nekik, ahogy Nem örülnek mások. Régi, régi évek Jutnak az eszembe, Csudálatos boldog érzés Támad a szivembe. Rzt hiszem, hogy igy van Minden ember ezzel, R Húsvétot azért várjuk Olyan szeretettel. Húsvéti tojások, Meg aztán a sonka, Ezt zabálják százan, ezren Tízszer is naponta. Mert hiszen a sonka Nem is rosz takarmány, Hogy ha esszük, elbújhat a Közügy, el a kormány. Bizony, sonka mellett, Mem politizálunk, Mert biz' akkor nagyon könnyen Felkopik az állunk. R sok Ínyenc fráter Felfalja a részünk, És azt vesszük észre egyszer, Hogy a csontra nézünk. Ez a Húsvét napja, Feltámadás napja, De azért a halottakat Fel nem támaszthatja. Nem támasztja fel a Görög királyt, Györgyöt, flkit kedden, Szkutariban Legyilkolt egy ördög. Tragikus halálán Megdöbbent a Balkán, Győzedelmes kis királyok Nem járnak oly nyalkán. flzt gondolják búsan, Rájuk is jön sor még, Hát én most a helyzetükben Egy napig se volnék. Szerb, montenegrói, Meg aztán a bolgár . . . Hozzájuk egy duhaj legény Egész békés polgár. fl magyar az urát Mindig respektálja, Rzért most a legnagyobb ur Magyarok királya . . . Utcán, vagy akárhol, Rz nyugodtan járhat, Merényletet nem, de annál Több köszönést várhat. R magyar jámbor nép, De ha oszt' felpattan, Neki megy a félvilágnak R nagy pillanatban. Békésmegyében is Békés népek vannak. Veszekedni nem tudnak már, Nem örülök annak. R gyűlések némák, Semmi zaj, baj nincsen, R szerkesztőt ilyesmiktől Mentse meg az Isten.