Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-16 / 22. szám

2 BÉKÉSMEGfYEl KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 március 2 alkalomhoz jutnának. Mennyivel átváltozik majd az egész vármegye képe, amikor például Békésről a Körösön, Tiszán és a nagy csatornán keresztül hajóval lehet a terményt ós a haszonállatokat szállítani! A gazdák nagyobb kedvet fognak érezri az állattenyésztés iránt minden folyómenti községben, mert az eladásra szánt jószágokat nem lesznek kénytelenek a rendesen messze eső vasúti állomásokra szállítani, összetörni és még ráadásul drága pénzért feladni. Hubert Lajos bír. folyammérnök hétfői előadásából örömmel értesült a közigazgatási bizottság arról, hogy a Körösök hajózhatóvá tételének nagy munkája, ha még lassan is, de fokozatosan halad. Mindenfelé szabályozzák, kotorják, mélyítik a Körösöket, hogy hajózásra minél alkalmasabbakká tegyék. Bejelentette például a folyammérnök, hogy a Fekete-Körös szabályozási munkálatai a vármegye határától a Kettős Körösig folyamaiban vannak, sőt már közel vannak a befejezéshez is. Ez a munkálat 60,000 koronába kerül. A többi Körösön is nemsokára megindulnak a szabályozási munkálatok, amelyek az 1913. ós 1914. években 100,000 koronát emésztenek fel. Ennyit irányzott rá elő a földmivelésügyi minisztérium. Ennél nagyobb fontosságú a folyammérnöknek az a bejelentése, hogy Bökónynól uj hajózó telep létesült, ami által a Hármas-Körös Öcsödig már hajózható lett. Öcsödről tehát már lehet hajón menni a Tisza felé. De ott még nem fejeződik be, tovább folyik a szabályozás munkája 50,000 korona költséggel egészen Bókésszentandrásíg. Ha ezek a munkálatok is befejezést nyernek, a Körös egészen Szentandrásig haj ózh

1 tóvá válik. Hogy a Hármas- és Kettős-Körös egész hosszában hajózhatóvá váljék, tervbe volt véve, hogy Békésszentandrásnál egy duzzasztót és zsilipet, a Sebeskörös torkolatánál egy és Békésnél pedig egy-egy hajózó telepet létesítenek, ami által négy hajózó telepe lenne a Körösnek. Ezt a tervet azonban a miniszter elejtette. A közigazgatási bizottság sajnálattal értesült a földmivelésügyi miniszternek erről az elhatározásáról és kimondotta, hogy a szentandrási duzzasztó, továbbá a sebeskörösi és békési hajózó telep érdekében sürgős felterjesztést intéz a földmivelésügyi miniszterhez, mivel az tisztában van a Körös hajózhatóvá tételének óriási horderejóvel. Mentesíthet-e községi adó alól a Uj közigazgatási bírósági döntvény A legtöbb ember tudja és érzi, hogy az adófizetés nem tartozik épen a legkellemesebb mulatságok közé. Most se szereti, de Különösen ezelőtt nem szerette a magyar. Még a tehetős, gazdag emberek is megvárták a végrehajtást. Amikor aztán nagynehezen elszánta magát a fizetésre, olyan arckifejezéssel, olyan hanghordozással cselekedte azt, amely minden félreértést kizárólag kifejezte a lenézést ós megvetést a szegény adószedő iránt, aki pedig épen nem volt oka annak, hogy őt a kegyelmes, vagy kegyetlen sors az adószedői székbe ültette. Körülbelül azt fejezte ki az adófizető polgártárs tekintete: — Nesze, jó lesz kötélre 1 — Ma már valamennyire változott a helyzet. Felvilágosodottabb lett a nép és hovatovább mindinkább belátja, hogy az államot fenntartani semmiből nem lehet, hogy annak pénzre, mégpedig ugyancsak sok pénzre van szüksége és fizeti az adót, nem igen várja a végrehajtó beavatkozását. Mikor annak az ideje eljön, valóságos búcsújárás van az adóhivatalokban. Sokan vannak olyanok is, akik ex-lexben is rendületlenül befizetik az adót, mintha semmi sem történnék, mivel tudják, hogy az állam nem igen mond le különösen a pénzhez való jogairól ós azt az adót az exlex végével csak meg kell fizetni és nagyobb summáért a tárcába nyúlni egy kicsit rosszul esik az embernek. Azért mégis a legtöbb ember szeret jogcímet keresni arra, hogy vagy az állami, vagy a községi adó alól mentesittessenek, vagy legalább is némi elengedésben részesüljenek. A törvénynek erre vonatkozólag vannak határozmányai és sokan igyekszenek valamelyik határozmányt magukra applikálni. Akiknek például a rendesnél gyengébb termésük van, vagy valami elemi csapás érte őket, azok számithatnak adómentességre vagy leengedésre. Ezenkívül állami alkalmazottak nem fizetnek községi adót. Legvitásabb az a kérdés, hogy ki mentesíthető községi adó alól és hogy a községek ezt megtehetik e ? A közigazgatási biróság most közzétett egyik ítélete szerint a községek olyan szabályrendelete, amely községi adómentességet állapit meg, a törvény nyel nem ellenkezik. Községi adómentesség megállapítása épp ugy, mint a | községi adó kivetése ós a községi adó feletti rendelkezés, az önkormányzati jog folyománya ós kiegészítő része. S ha I a község ezt a jogát gyakorolja, az mondja Gerde és a hangja fáradt, fátyolos. A fiu észreveszi a nagy változást. — Gerde ur beteg? - kérdi sajnálkozva. — Nem, beteg nem vagyok, csak nagyon fáradt. — Majd e'jövök holnap. — Ne, még ne menj el. Eljátszunk valamit. A fiu előveszi a hegedűjét, Miklós a zongorához támolyog. Lágy akkord, fuvolaszerü futam — és a heg- dü elkezd énekelni, haikan, mint egy fáradt gyermek. A zongora ugy kisóri, mint szerető, jó anya a gyermekét. Kézen fogja a botorkálót, az öröm völgyébe vezeti, — de óhl be köves — be messze oda az ut . . . Hirtelenül elhallgat a zongora. — Mára elég volt Síndor. Nagyon fáradt vagyok. Holnap folytatjuk. A fiu elteszi a hegedűt. — Gerde ur, találkoztam Jolán kisasszonnyal, holnap nem jöhet el. Szánkázni mennek, vagy húszan, fiuk és leányok. Gerde MiklÓ3 ágyba fekszik Estére orvost hivnak. Az orvos tüdőgyulladást állapit meg és csodálkozik, hogy rövid időn be ül, hogyan terjedhetett ennyire a betegség. Másnap délután újra eljön Sándor. Gyengéden hátrasimiija beteg tanítójának homlokáról a lecsüngő hajat. — Hegedüljek egy kicsit Gerde ur? — Ne, fiam! Szomorúan néznek egymás szemébe. A beteg megfogja a fiu kezét. — Mindig együtt igyekeztünk az öröm völgyébe fiam. Én elbuktam a egyenlő teherviselés elvével nem jut ellenkezésbe, amint nem jön az állam, amikor adómentességeket állapit meg, illetőleg amikor a törvényhozás utján községi adó aluli mentességeket enge- ! délyez. A törvényhozás a községi adómentességek megállapítását az államcél érdekében gyakorolja. Annak alapja állami közérdek, vagy olyan helyi ér- ; dek, amely kiváló fontosságánál fogva országos közérdeket is közelebbről érint. • Az a körülmény, hogy a törvényhozás kizárólag helyi, községi érdekből nem engedélyez mentességeket a községi adó ; alól, arra mutat, hogy a vonatkozó törvényes rendelkezések a községi adómentesség engedélyezésének jogát teljes egészében nem merítik ki. A községeknek is lehetnek olyan fontos helyi ér- | dekeik, amelyek támogatást igényelnek és érdemeinek s amelyeknek támogatása legcélszerűbben községi adómentesség engedélyezésével eszközölhető. Ezt a teret az áilam a községi önkormányzatnak hagyta fenn. Az ideiglenes házadómentességben részesülő ingatlanokra nézve például az ideiglenes adómentesség általában véve a községi adóra nem terjed ki. Ez a körülmény nem zárja ki azonban, hogy a községek az ideiglenes házadómentességben részesített ingatlanokat ne mentesíthessék a községi adó alól. Van is számos község az országban, amely képviselőtestülete utján az ideiglenes házadómentességben részesülő ingatlanokat fölmentette a községi adó alól. A községnek még nagyobb érdeke, hogy területén uj épületeket emeljenek, mint az államnak. Ha tehát az állam az uj épületeket ideiglenesen mentesiti az állami adó aló), észszerűen járnak el a községek, ha az építkezés fejlesztése érdekében ugyanazon ingatlanokat mentesitik a községi adó alól. Nagyon természetes, hogy az adómentességek engedélyezésénél a község általános közérdekének kell érvényesülnie. Az adómentességek engedélyezése tehát csakis a felügyeleti hatóságok jóváhagyása mellett alkotott szabályrendelet utján történhetik. Rakodó lesz a gerendási fele uton. Megbotlottam a — rútságomban. Veled ez nem történhetik meg — te elérsz oda — te szép vagy és egyenes, — sugár az alakod. Jobban van ez igy — mit csináltam volna én a nagy | púpommal — a szépség országában ? 1 Fuldokló zokogás fogja el a beteget. A fiu megijed. K^rle.i, csitítgatja Gerde megnyugszik, elküldi a fiut. Sándor lábujjhegyen megy ki a szobából, könnves szemekkel távozik . . . Éjjel p beteg nyugta anul hánykolódik és érthetetlen szavakat suttog. Néha hangosabban beszól és folyton csak ezt ismétli : — Egy csúnya, nyomorék kis emberke . . . Az utcáról ének, hangos nevetés és csengetyüszó hangzik fel. A beteg felijed és mielőtt megakadályozhatták volna, kiugrik az ágyából és az ablakhoz rohan. Feltépi az ablakot. Vérpiros fény kúszik fel az ablakon. A szankózók fáklyát visznek. — Jönnek! Visszajönnek! Hallom a kacagást! Jolán ... — kiáltja a beteg. A jeges levegő elvágja a hangját. Megtántorodik. Az ápolónője karjai fogják fel. A beteg hörög . . . — Nézzed . . . növök . . . egyenesre ... oh be szépan — Jolán —• lásd, most már — ón is szép lettem . . . Szegény szive végsőt dobbant ós teste megnyúlik s tagj°i megmerevednek . . . ... A szánkók csilingelése elhalt a távolban . . . Küldöttség a miniszternél. A gerendási pusztán birtokló gazdák régóta panaszkodnak már amiatt, hogy terményüket és eládásra szánt haszonállataikat csak nagy nehézségek árán tudják a városba beszállítani. Gerendás Csabától nagyon messze van, kevés imüuton lehet megközelíteni, a hatalmas határrész távolabbij pontjairól pedig e pár műutat különös erős, sáros időben elérni a lehetetlenséggel határos. Ebből nagyon sok veszteség és kár háramlik a gazdákra, mert eladásra szánt áruinak holt tőke gyanánt kell künn hevernie a tanyán. És a rossz idők rendesen akkor következnek be, amikor már nagyrészt készen vannak egy év munkájával a gazdák, amikor tehát pónzelniök lehetne fáradságos munkájuk gyümölcsének értékesítésével. Vasút ugyan megy keresztül Gerendáson, de nem sokat érnek vele a gazdák, mert egyik állomáson sincsen termény- és állatrakodó. Abból a vasutból csak a személyi közlekedés által háramlik rájuk nézve valamelyes előny. A viszonyoknak e rövid vázolásából ig érthető, hogy a gerendási birtokosok mért vágyódnak már régóta egy rakodóra ? Nagy haszonnal járna az rájuk nézve. Eddig azonban csak meddő vágyakozás élt bennük a rakodó után, határozott lépést nem tettek. Csak az elmúlt év végén adtak be egy kérvényt a képviselőtestülethez, amelyben a község hozzájárulását kérték a rakodó felállítása iránt megindított akciójukhoz. A képviselőtestület a móltányos kérelmet egyhangúlag, minden ellenvetés nélkül teljesítette és felterjesztette a rakodó ügyét a kereskedelmi miniszterhez. Régóta hever már az ügy elinj tézetlenül odafönn. Ez a körülmény indította az érdekelt gazdákat arra az : elhatározásra, hogy küldöttséget menesztenek a kereskedelmi miniszterhez ós felkérik a rakodó ügyének mielőbbi és pedig kedvező elintézésére. Tíz tagból álló küldötíség szedelőz! ködött össze, mely vezetőjéül megnyerte Kiss László főszolgabírót, aki a csabai polgárság érdekében nem sajnál semmiféle fáradságot. A küldöttség, amelyben többek között ifj. K o c i s z k y Mihály, Hrabbovszky Pál, Bohu M. Györgyi ós Márton is rósztvettek, hétfőn este utazott fel Budapestre és kedden délután jelent meg kihallgatáson Beöthy László kereskedelmi miniszter előtt. A miniszter igen szívesen fogadta a küldöttséget, bár akkor éppen Lukács László miniszterelnök volt nála. A küldöttség szószólója Kiss László főszolgabíró volt, aki élénk színekkel ecsetelte a miniszter előtt a gerendási gazdák állapotát ós szép szavakban kérte a minisztert, hogy a rakodót minél hamarább építtesse fel a gerendási állomáson. Beöthy László kereskedelmi miniszter válaszában kijelentette, hogy ismeri a rakodó szükséges voltát, azonban felállítására vonatkozólag határtízott választ nem adhat, mivel az ügy kellőképen még előkészítve ninc?. Ha azonban olyan adatok jutnak tudomására, amelyek azt igazolják, hogy a rakodó nemcsak a kérvényezőkre lesz előnyös, hanem magára az államvasutakra is, akkor a felépítés iránt intézkedni fog. De ezidő szerint azt sem teheti meg, mert a költségvetésben nincsen rá fedezet. Előlegezze a község a szükséges összeget és a kereskedelmi kormány majd meg fogja azt tériteni. A megelégedéssel fogadott válasz után Kiss László főszolgabíró bemutatta a küldöttség tagjait a miniszternek, aki mindenkivel váltott egy pár szíves szót, aztán bevonult tanácskozni Lukács Lászlóhoz . . . A kereskedelmi minisztertől a küldöttség a Máv. igazgatójához ment, ahol K o t á n y i Z dgmond igazgatót kereste fel. A rakodó ügyének ugyanis ő a referense. Kotányi részletesen meghallgatta az indokokat, megnézte a terveket, a térképet ós nyomban utasította a szegedi üzletvezetősóget, hogy bocsátkozzék az érdekelt gazdákkal személyes tárgyalásba. Az üzletvezetősóg egyik mérnöke csütörtökön már Csabára is érkezett és tárgyalt a gazdákkal. Ilykópen alapos a remény arra, hogy a gerendási rakodó még az idén elkészül az ottani gazdák nagy örömére és hasznára. Egy társulat feltámasztása. A Hármaskörösi Halászati Társulat. Egyik régebbi számunkban megírtuk már, hogy Ambrus Sindor alispán tervba vette a már 1910. óv óta egyáltalában nem működő Hármaskörösi Halászati Társulat feltámasztását; A halászati társu atok a mai rettenetes" drágaság közepette nagyon fontos miszsziót teljesítenek az által, hogy a haltenyésztést föller ditik, a halászat iránt minden arravaló emberba kedvet öntenek, a halgazdasággal foglalkozók számára a földmivelésügyi miniszternél mindenféle támogatást eszközölnek ki. Az ilyen társulatok szerepelnek ugyanis közvetítők gyanánt a halászattal foglalkozók és a miniszter között, mert a miniszter csak az ő meghallgatásuk után intézkedik. B^késmegyében, amelyet pedig keresztül kasul szel az Ízletes halakban bővelkedő három körös árja, jelenleg csak a Békésen székelő Kettőskörösi Haászati társulat fejt ki intenzivebb működést. A Hármaskörösi Halászati Társulat, amely Szarvason székelt, fennállásától fogva nem valami nagy életképességnek adta tanujeleit, mégpedig azért, mert ügyvezető alelnöke nem valami sokat, sőt egyáltalában nem törődött a társulat ügyeivel. Közgyűléseket nem hivott össze, a társulat körzetebe tartozó halászok számára nem igyekezett a földmivelésügyi miniszternél kieszközölni támogatást. Egyszóval vezetése alatt valósággal halottá vált a társulat, dacára annak, hogy a törvény és az alapszabályok értelmében nem oszlott fel. Némi mentségéül csak az szolgál, hogy nem a társulat szókhelyén Szarvason, hanem Szentesen lakik, ami a vezetést csakugyan megnehezítette. Most, hogy a földmivelésügyi miniszter a magas húsárakra való tekintettel a hanyatló haltenyósztóst mindenféleképen igyekszik fellendíteni az egész