Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-16 / 22. szám

Békéscsaba 1913 március 3 BÉKJCSMJ3GYEI KÖZLÖNY 3 országban, az alispán elérkezettnek látta az időt a halott egyesület feltá­masztására és életképessé tételére. E célból Szarvasra közgyűlést hívott össze. A szombaton megtartott közgyűlésen a tagok igen szép számmal jelentek meg, ami annak a jele, hogy maguk a tagok is megunták már a társulat tétlenségét és meg van bennük a jóakarat az in­tenzív működés kifejtésére. A vármegye képviseletében M o 1­d o v á n y i János másodfőjegyző vett részt a feltámasztó közgyűlésen, a föld mivelósügyi miniszter nevében pedig V é g h János halászati felügye'ő. A közgyűlés, amely Szarvason folyt le. mindenekelőtt a tisztikart alakította ujjá. Elnökké egyhangúlag ismét gróf B o 1 za Gézát választották meg, aki mint elnök egyáltalában nem volt oka a társulat pangásának, mert hiszen a föllenditós az igazgató-alelnök kötelessége lett volna. Igazgató-alelnökké a tagok egy­hangú bizalma ez alkalommal S z e m ző Gyula dr. szarvasi ügyvédet választolta meg, aki bizonyára lelkesedéssel ("s ambícióval tele fog hozzá látni a társu­lat é etképességónek beig tzolásához. A régi igazgató alelnök, Szabó Imre szentesi polgár lemondását természete­sen elfogadta a közgyűlés, azonban a jogi és anyagi felelőség alól nem men­tette fel. Az örökös pangásból ugyanis jogi ós anyagi hátrányok származtak a társulatra^ nézve, amelyekórt mást, mint Szabó Imrét, nem .lehet felelősségre vonni. A hanyagságra tehát a volt igazgató alelnök könnyen rá is fizethet. A lemondás elintézése ós a tisztuj­jitás után a számadások következtek, amelyek szintén nem valami mintasze­rűek. Ennélfogva elhatározta a közgyű­lés, hogy felir a földmivelésügyi mi­niszterhez s a társulati ügykezelés és számadások szakszerű megvizsgálása céljából kérni fogja egy miniszteri szám­vevő leküldósót. Csak a vizsgálatból fog majd kiiünni, hogy mekkora fele­lősség terheli a lemondott igazgató-al­elnököt. Megjegyzendő, hogy a társulat egy­általában nem mondható gazdagnak. Inkább adóssága van, mint vagyona. Az uj vezetőségnek tehát nem könnyű dolga lesz a társulat minden tekintet­ben való megerősitósével. lat pedig 5 - 5000 koronát. Tudva azt, hogy a megye közúti alapja most telje­sen üres, az utibizottság nem pénzse­gélyt kért a megyétől, hanem azt, hogy 1 adja oda a lebontás alatt levő dobozi híd vasfelszerkezetót, amely még elég jókarban van. A vasfelszerkezet megér 18000 koronát. A vármegye még nem I hozott határozatot a kérelemre vonat­kozólag, de minden bizonynyal oda fogja ajándékozni a vasfelszerkezetwt. E hozzájárulásokkal mégis csak fel­{ épülhet az uj szeghalmi Berettyó-hid nemsokára. Dj Berettyó-hid Szeghalmon. Hetvenezer koronába kerül. Kevés magyar folyón van már any­nyi hid, mint a B jrettyón. Amintelhagyja a bérces Erdélyt ós az Alföldre lép, mindjárt hid hid után következik rajta. Ennek oka főképen az, hogy mindenütt civilizált vidéken megy keresztül, ahol a közlekedés, a forgatom nagy ós foly­tonos. A forgalom megkönnyítésének pedig folyók mellett egyik legfontosabb eszköze a hid. A régi kompközlekedés már egyáltalán nem fe'el meg a for­galmi igényeknek és mindenütt igyek­szenek híddal kicserólni. Legutóbb Éndiődön indu't meg mozgalom a komp­közlekedés kicserélése iránt ós a moz­galom olyan sikerrel járt a község áldozatkészsége és az állam hozzájáru­lása folytán, hogy már nemsokára ké­szen is lesz a sz^p uj, 200,000 koroná­nál is többe kerü ő hid, mely a legna­gyobbak egyike lesz a vármegyében. Endrődnél ugyanis már nagyon széles a Hármas Körös. Szeghalmon is sok hid van már a kanyargó Körösön. Különösen az utóbbi években épültek ezek a hidak. Most is­mét készülőben van egy, a Berettyón, ahol ugyan most is van hid, de az any­nyira régi és rozoga, hogy már nagyon veszélyes rajta a közlekedés. Csanki Jenő főszolgabíró épen a hid közve­szélyessógóre való tekintettel, a mini­mumra redukálta a hid forgalmát, arri­nek egy csöppet sem örülnek a szeg­halmiak. A hid mellett a Berettyó túlsó partján ugyanis lassankint egész váró i­rósz alakult, ahol körülbelül 1000 em­ber lakik. Ezekre végtelenül hátrányos az, ha az anyaközséggel nem közleked­hetnek tetszésük szerint és épen ezért sürgetik az uj hid felépítését. Az uj hid létesítése a ónban sok nehézségbe ütközik. A hozzá vezető ut ugyanis csak vicinális ut, amelyen sem az állam, sem a törvényhatóság nem kö­teles hidat építeni. Az a járási utibizott­ság kötelessége. A bizottság el is készí­tette az uj hid tervét és költségvetését, mely szerint 70,000 korona volna az építkezéshez szükség. A bizottság azon­ban ekkora összeggel nem rendelkezik. Ezért megkereste a községet, a két ér­dekelt ármentesitő társulatot és a vár­megyét is az iránt, hogy járu janak hozzá a hid építési költségeihez. A köz­ségi képviselőtestület a polgárok érde­keit tartva szem előtt, meg is szavazott 14,000 koronát, a két ármentesitő társu­Felperesböl — elitólt Érdekes törvényszéki tárgyalás. A gyulai törvényszék egyik főtár­gyalási terme érdekes jelenetnek volt színhelye csütörtökön délelőtt. Eay öreg ember vádolt erősen egy másikat, aki őt megveríe. Harag cikázott az öreg szemében, amikor az ellenfeléi ő' volt szó. Azt szerette volna, ha a bíróság egyenesen akasztófára ítélte volna az ellenfelét és bizonyosan nagy lelki gyö­nyörűséggel nézte volna végig Bali Mihály mesteri munkáját a törvényszéki palota udvarán. Meg is győződve szen­tül, hogy a törvényszék kemény bün­tetést mér a vádlottra. Mennyire elbá­mult azoDban, mikor a törvényszók jo gos önvédelem címén felmentette a má­sikat, vádióból őt degradálta vádlottá és el is ítélte, igaz, hogy csak csekély­ségre. Ilyen eset még nem esett meg az öregen. El is sóhajtotta nagy keser­vesen : — Nincsen itt igazság, mióta meg­halt Mátyás király ! Gyurik Jánosnak hívják az öre­get, akivel ez az érdekes eset megesett. Különben Mezőberényben az öreg sző­lőkben lakik. Mint szőlősgazda, nem megvetője a jóféle boritalnak és bizony megesik elég gyakran, hogy felönt a garatra az öreg. Igy törtónt ez a mult óv őszén is, egy szép szeptemberi na­pon. Amint e boldogságos állapotában az utcán ténfereg kaszával a vállán, megpillantja Székely Julist, a szomszédja leányát. Székely Julis formás, pajkos fehérszemély ós pajkosságával sokszor megbo3Szantotta, kinevette az öreg Gyurikot. Es a sok bosszúság jutott az eszébe, mikor meglátta a leányt. Mo­gorván rákiáltott: — Várj csak te ! — Na mit akar, vén csont ? — kér­dezte a leány és nagyot kacagott. — Ne nevess, te fruska! — pattant fel az öreg. — Még maga akar abban nekem parancsolni ? No ez igazán furcsa ! És tovább nevetett Székely Julis. Gyurikot ez a viselkedés annyira kihozta a sodrából, hogy lekapja vállá­ról az éles kaszát és a lány felé dobta. Ha ügyesen félre nem ugrik a lány, könnyen baja történhetett volna. Szé­kely Julis ám nem olyan lány, aki meg­ijed a maga árnyékától. Az olyan ke­mény hu^u, tűzről pattant magyar lányok nem szoktak gyávák lenni. Most sem szaladt el, hanem oda ment egé­szen közel az öreghez: — Mit akar, mért dobta felem azt a kaszát? — kérdezte haragosan. — Majd megmondom én te fruska ! — fcnyegeíőizött az öreg. — Na hát mondja meg, itt vagyok, ragyogok 1 — Ezért ni 1 Nesze ! Ezzel az öreg Gyurik megragadta a lányt és elkezdte verni. A lány se hagyta magát és dulakodni kezdett az öreggel. Talán egyedül is elbirt volna véle, de történetesen, vagy a nagy lár­mára kijött az utcára az apja. Mikor az öreg Székely Pál meglátta, hogy a lánya bajban van, odarohant és a ne­héz fütykösével elkezdte érdekelni Gyu­rikot. Ugy el találta látni a baját, hogy szegénynek két hétig kellett az ágyat nyomnia. A bosszú azonban forrt benne: — Beperelem, bezáratom 1 — hajto­gatta folyton. És be is perelte Székelyt meg a lányát, akik súlyos testisértéssel vá­dolva állottak csütörtökön a biróság előtt. Ügyesen védekeztek, mindent az öreg Gyurikra tollak, úgyhogy a biró­ság beigazoltnak látta mindkettőnél a jogos önvédelmet és felmentette őket a vád alól. Ellenben Gyurik bácsit köz­csend elleni kihágás miatt egy napi elzárásra és 10 korona pénzbirságra Ítélte. Az itólet azonban nem jogerős, mert az elítélés fölött ugyancsak mól tatlankodó Gyurik felmentés, a királyi ügyész pedig Székelyék elítélése ós Gyurik büntetésinek súlyosbítása col­jából fekbbeztek. KróniKa. fi tavaszi levegőben Milyen jó most ja'rni 1 Ugy szeretnék sárkány lenni S szállni, szállni, szállni I De minő pech : a termetem Nem egész habkönnyű S idelenn kell bandukolnom . . . — Kérem, ez nem szörnyű? Csakugyan igy tavasz táján Megbomlik az ember fi komolyság, nagyképűség fiz ördögnek sem kell. fiz öreg is szilaj csikó, Ha a mezőn járkál, fl fiatal pedig fürgébb fi fecske madárnál. Fecském, fecském édes fecském, — ügy-e, ez a nóta? — Gyere haza, nem láttunk már Vagy hat hónap óta 1 Te helyetted csúnya madár Szállongott a légben : Halottakra váró holló, De elűztük szépen. ~ Gyere, gyere, mutass példát Nekem is, meg másnak: Neki adtuk nagyon magunk' fi lustálkodásnak I fi dolog már alig smakkol fiz embernek máma, Pihenésre nyugalom kell, — Ez a jelszó járja. Pedig munka ébredése Volt a tavasz mindig, Manapság a dolgos embert fi lusták leintik. Dolgozna a parlament is De nem lehet néki, Megzavarják a munkának Konok ellenség!. Dolgozna a tartalékos Idehaza szépen, Ha rágondol, még könnycsepp is Csillog a szemében. De a császár parancsára Lustának kell lenni, Csak akkor nem, ha a szerbnek, Muszkának kell menni. Dolgoznának a kortesek, Ha választás vóna, Hogy mikor lesz, az ég annak fi megmondhatója. Ha megbukik ez a kormány, Kavarog az örvény, S megsemmisül az újdonsült Választási törvény. fi dolognak akadálya Vagyon tehát szépen Kifogás is kerül mindig, Másnak ugy, mint nékem, Most is vége krónikámnak És megmondom nyiltan : Kifogásom az, hogy máma Már eleget Írtam. Quy. kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás ma- fe bélyagfcafskaál, kSszvénynél, cgsk&ffestegséptt, vlrtirnynét, awéw té* * tétopAkí szorvefc fcartrtj&isti ttb* ut&m, TnéssHw maesta mtujut!*. SCHVLTES ÁGOST •^^.^JS^TE Asszonyoknak. A divat. A kabátos ruha és a köpeny, mely szinte már tipikus viseletté lett sétára, látogatóba stb., épp oly lassan, amilyen biztosan, teljesen |megváltoztatta az öl­tözködés módját. Az anyagában, formá­jában és kivitelében mindenik a leg­nagyobb változatosságot mutatja. Mig egyrészt kizárólag célszerűnek igyek­szik lenni, másrészt látjuk némelyik modellen a törekvést az elegáncia felé. Ám mindig megfelelni igyekszik a cél­nak, amelyet szolgál és szinte kiszorí­totta az úgynevezett szövetruhát. Az ipar, mely csodálatos módon nagyon hamar tud alkalmazkodni az árakat illetőleg; a divat, mely a szövet­szükségletet minél kisebb mennyiségre le tudja szorítani, mind kedvez az át­alakulásnak, ennek a divatirán nak és igy jutottunk el a könnyű selyem­ruhához. A divatos selyem mind lágy és simulékony, leginkább egyszinü, simán szőtt, vagy a saját színével mintázott, amikor az alap kissé krepezettnek tetszik, amelyen simán fekszik meg a minta. Színben kedvelt az erős gráná'piros, gesztenyebarna, mandulazöld és termé­szetesen a fekete, ó-arany, sötétlila, ezüst-szürke és szóveri kék. Csipkében a sárgás, illetve a spárgaszin a kereset­tebb, még pedig vállpántnak, zsabónak ós ujj nak nyer alkalmazást. Újdonság a magas öv, mely selyem­ből rakott, a természetes derékvonalat jelzi és mintegy összeköti a derekat a még most is könnyedón redőzött aljjal. A mintázott szövetből, különösen ha az fekete, a poplénen ós voálon kívül köpenyt is készítenek. Yan egy grenadinfóle atlasz mintázattal, rámázs­nak nevezik, mely különösen szép ós elegáns. Az átmeneti időre angol szö­vetekből készítik a köpenyeket, három­negyed hosszura ós elől élesen elka­nyaritva. Az ismert laza formán kivül, mely szabásban annyira eltér az előd­jétől, azt láituk a legújabb modelleken, hogy kedvelt az inkább testhez álló forma és igy inkább kabát lett belőle, mint köpeny. Egyebekben, ha az uj tavaszi ka­bátos ruhakat nézzük, valami lényeges változást nem észlelhetünk rajtok. Most is még az egyenes forma a kedvelt, de a kabát már rövidebb, legfeljebb 68—70 cm. hosszú; jobban testhez álló, lebbe­nyes, ügyesen alkalmaznak rajta zsebet ós hajtókát színes mintázatú anyagból, ami által nőiesebbé válik. Ez a változ­tatás annyival örvendetesebb, mert nagyobb tere van az egyéni Ízlésnek. Az aljba elől, oldalt vagy hátul néhány ráncot illesztenek, miáltal alól kissé bővül, ami ezen a téren is némi hala­dástjelent. A C3'pőpánt is divatos megint és tartja magát a mideres alj is. Szok­ták az aljat hátul beráncolni is, amikor azután a két oldalától kezdve hátrafelé öv fogja le a ráncokat; ám hamar meg­jegyezzük, hogy ez csak karcsú alaknak való viselet. Célszerű újdonság ós az idénynek valóságos szenzációja a zseb, melyet be is varrnak, de rá is tűznek az aljra, hanem oly kicsi, hogy egyáltalán nem pótolhatja a nagy tasakot, ha csak meg nem szokjuk, hogy az eddiginél keve­sebb dolgot cipeljünk magunkkal. ÚJDONSÁGOK. Iskolai misszió. Húsvétra nagyarányú iskolai agi­tációt kószit elő a „József Főherceg Szanatórium Egyesület. Tanítónők és tanitók nemes buzgóságára apellál, hogy segedelmükkel húsvéti áldozásra szó­lítsa fel az iskolák vidám gyermekhadát a legszentebb cél: a tüdőbetegek meg­mentése érdekében. Kétségtelen, hogy: az iskolai misz­szió sikerülni fog fényesen. A gyermek lélek fogékony minden szép iránt és kellő kioktatás mellett a gyermekvilág nagyszerű és eredményes munkát fog végezni beteg kis pajtásai érdekében. Rajtunk, tantestületi tagokon a sor, ránk hárul a feladat, hogy szeretettel­jes vigilitásra serkentsük kis tanítvá­nyainkat, megértetvén velük, mi fajta veszedelem is tulajdonkép a tüdővész és micsoda munka az, amelyet fillér­jeikkel istápolhatnak ? I Ezeknek a soroknak az a céljuk, hogy kollégáimat és kolleganőimet sze­retettel buzgóságra serkentsem. A „Sza­natórium Egyesület" tiz esztendős pél­dátlanul kedves munkája megérdemli, hogy testestől-lelkestől segítőivé sze­gődjünk. Nincs mása a magyar kultu­rális vagy emberbaráti mozgalmakban

Next

/
Thumbnails
Contents