Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-09 / 20. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 20-ik szám. Vasárnap, március 9. BEEESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziretok nem adatnnh vissza Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EllSíizeini bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; 9TTI.7ÁS JÓEBEF. Laptulajdonos; 3SIHEXSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova * hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Magyarország és a Balkán. Békéscsaba, márc. 9. Törökország háborúja a balkáni államokkal a gazdasági világ előtt is uj perspektívát tárt föl. Kétségtelen ugyanis, hogy ha a mappának a Márvány-tenger és az Adria-tenger között levő részét újra kell rajzolni, azok a változások, amelyek a térképen elkövetkeznek, a gazdesági életre is hatással lesznek, még pedig olyan hatással, amellyel föltétlenül számolni kell. Az uj elhelyezkedések nemcsak veszteséggel, de ugyanekkor, sőt ugyanazért uj kívánságokkal, uj követelésekkel, tehát uj szükségességekkel is járnak és a gazdasagi élet faktorainak kell gondoskodniok arról, hogy a gazdasági világ a maga előretörő törekvéseivel az uj helyzettel szemben is érvényesüljön. Ezért az érvényesülésért azonban dolgozni, fáradni, küzdeni kell és az ilyen törekvések az eredményeket illetően bizonyára igen ritkán voltak olyan kevés pozitív sikerrel biztatók, mint aminők most a monarchiának gazdasági törekvései a Balkánon, ahol tudvalevüen csak nemrégen kezdődött a háború második ciklusa. Ami már most a Baikánon és a monarchia között létesülő kereskedelmi szerződés gerincét, a Szerbiával való megállapodást illeti, ez a megállapodás a következő kérdések körül forog: kereSni kell a módokat, amelyek mellett lehetségessé válik az^ hogy Szer biának Magyarország és Ausztria felé irányított husexportját szabályozni lehessen. Ennek a kérdésnek óriási fontossága nem is vitatható. Emlékezetes ugyanis, hogy ez a kérdés az, amit annak idején Aerenthal ugy oldott meg, hogy a monarchiában husdrágaságot idézett Békésmegyei Közlöny tárcája. hangulatok idején. Mosolyogva költ fel a reggel, R napsugár bekúszik hozzám S körül ölel csókos meleggel. Eremben lüktetni kezd a vér, R békóba vert — özvegy, fehér. Kitárom a gyönge két karom, Jó vagyok, nem békétlenkedem, Nem érzem a terhet vállamon. Lelkemben kél ezer gondolat, Szines kép és hangulat. És már ott van a toll, a papir . . . Tarka álmok el ne szálljatok I — Fehér mezőn kezem futva ir . . . Halkan kocogva jön a cseléd : — Asszonyom mi lesz ma az ebéd ? Föltekintek rá, kezem megáll I — fiz ebéd ? — édes jó Istenem I Miniszterem tovább referál: — Fogytán a liszt, a tojás, a só, Meg kéne már egy uj padmosó. Öltöztessen engem anyukám I — Ébred egy kis kócos, barna fej. Irkára én is pénzt kérek ám I Rztán csak hamar a reggelit, Hogy a harangszó ne érjen itt! — Kivül beszéd, vájjon ki lehet? — R favágó, a tejes asszony, És a postás hozott levelet. Sietnek és rám vár mindenik, Mert az idő oly gyorsan telik I Hess innen, hess te álommadár, Hallgassatok el ti szép mesék, Rám az élet szürke gondja vár. S mig kiporolom a szőnyeget, Irigylem a szabad verebet. Mányiné-Prigl Olga. elő, Szerbiát pedig ellenünk lázitotta. E kérdés helytelen elintézésének voltak következései egyrészről a bécsi hus-forradalom, az általános drágaság, a gazdasági élet számos katasztrófája, de ebből a kérdésből származott ám Szerbia első háborús mozgolódásától sok minden, aminek káros hatásai a gazdasági élet különböző területein az utolsó esztendők alatt olyan szaporán jelentkeztek. Ez a kérdés tehát az, amelyet leginkább lehet, de kell is ugy elintézni, hogy a Balkánon, azaz a Balkánnal való béke ismét megszilárduljon és hogy a békés fejlődésnek minden lehetősége meglegyen. De nem kevéssé kell vigyázni arra is, hogy helyesen, azaz a gazdasági világ érdekeinek megfelelően oldják meg azt a kérdést is, amely a monarchia ipari exportjára vonatkozik. Aztán ott van a többi nagy kérdés : Szerbiának a monarchián keresztül való tranzitóforgalma, az adriai kikötőkérdés, végül a vasutak ügye; ez utolsó pontban természetesen benne van a zimony—szaloniki vonal, a szandzsák-vasút, meg még más számos vasúti vonal, amelyeknek ügyét rendezni kell. Bulgáriával szemben már az érintkezést, tehát a tárgyalást is megkönnyiti a monarchiának jó viszonya a bolgár királysággal. A tárgyalás körébe itt főképen azokat a területeket kell bevonni, amelyek azelőtt a török félhold uralma alatt voltak. Bizonyos ugyanis, hogy ezeken a területeken szerezhet a monarcia megfelelő rekompenzációkért olyan piacot, amelyeken iparának és kereskepelmének fogyasztókat talál és főképen ezeken a területeken át biztosithatunk magunknak utat és az úttal természetesen forgalmat a távolabb eső keleti államok felé. Arról természetesen szó sem lehet, hogy a barátság kedvéért már megszerzett pozíciókról is lemondjunk, ellenkezően mindent el kell követnünk azért, hogy ezeket a pozicíókat megerősítsük és hogy azokhoz ujakat is szerezzünk. Amint ugyanis a monarchia ipara és kereskedelme számára a fejlődés legtöbb eshetősége Kelet felől kínálkozik, épen ugy nagyon könnyen az ipar és kereskedelem katasztrófája lehet az a körülmény, hogy a fejlődésnek ezeket a szinte maguktól kínálkozó lehetőségeit elszalasztjuk. Bizonyos, hogy azokon a területeken, amelyeket most támadó és védekező csapatok taposnak le, valamikor, talán nemsokára, ismét a béke virágai nyílnak, hogy a megakadt fejlődés újra megindul. Szükséges tehát, hogy azzal a fejlődéssel azok is számoljanak, akiknek előre törekvése, ha kevés ponton is, de bekapcsolódik abba a fejlődésbe ; kell, hogy a fejlődés kínálkozó lehetőségeit azok is megragadják, akik azoknak a lehetőségeknek ügyes kiaknázásával a maguk fejlődését lendíthetik előre. A háború pedig nemhogy elodázza, hanem, mint szükséges is, sietteti a dolgokat, mert az előbb-utóbb mégis csak elkövetkező békének az érdekelt országokéval megegyező követelése, hogy kereskedelmi és gazdasági tekintetben rendezett állapotokat találjon. Az ország gazdasági érdekeinek nézőpontjából tagadhatatlanul helyes is, hogy a kereskedelmi szerződés dolgát napirendre tűzték, sőt hogy a Balkánon duló háború ellenére tűzték napirendre és nincs is más kívánni való, mint az, hogy a gazdasági világ intenciói abban a szerződésben megnyilvánuljanak és hogy a helyzetnek azt a kedvező voltát valóban a gazdasági érdekek javára aknázzák ki. A gyulai városháza átalakítása. , Háromszázezer koronába kerül, Készen lesz az idén. Nagyon sokszor volt már alkalmunk foglalkozni az utóbbi évek alatt a gyulai városháza ügyével. Még mielőtt az építkezés kérdése felmerült volna, személyes tapasztalatok alapján megirtuk, hogy a jelenlegi városháza már nem állhat j fenn sokáig, mert falai bolthajtásai repedezettek és attól lehet tartani, hogy a rozoga épület összedől, aminek könynyen lehetnek katasztrofális következményei. Lassankint még a maradi gondolkozású képviselőtestületi tagok is belátták, hogy a városháza kibővítésére vagy teljes újjáépítésére szükség van és megszavazott erre a célra 800,000 koronát. Az újjáépítés eszméjének több hive volt és a város országos pályázatot irt ki, amelyre számos gyönyörű terv érkezett. Akármelyiknek a kivitele esetén a gyulai városháza a legszebbek egyike lett volna a vidéken. De volt ám egy nagy baj. Az nevezetesen, hogy móg a legolcsóbb terv kivitele is közel félmillió koronába került volna. Ekkora összeggel pedig a folytonos anyagi gondokkal küzdő szegény Gyula nem rendelkezhetik. A szép álomról, a teljesen uj, modern városházáról tehát le kellett mondaniok a gyulaiaknak. Az ügy aztán, az országra nehezülő gazdasági bajok miatt is sokáig aludt. Csak ez év elején hozták felszínre ismét és épen azok, akik kezdettől fogva ellene voltak még az átalakításnak is, abban a szent és jámbor meggyőződésben élvén, hogy az épület az összevissza repedezett falak ós boltozatok dacára is még sokáig fogja tartani magát. A decemberi közgyűlés |határozatáA szinészleány. Irta: Szekula Jenő. A szinészkisasszony a ruháit rendezgette, miket nehéz ruhakosarakban hozott utána egy parasztfiú. Az asztalon fojtó illatú petróleumlámpa égett, az alacsonymestergerendák szinte érintették hajfürtjeit, ha lábujjhegyre ágaskodott. A bútorzat egyszerű volt és parasztos, a falon egy ócska színehagyott olajnyomat, még nem volt id^je, hogy jobban megnézze : talán Petőfi halálát ábrázolta, amint szive vérével rajzolja bele a csatamező homokjába ezt a szót: „Hazám !" — Vájjon milyen lesz az idei telem, — suttogta a szinészleány fázósan és elmerengve, mig leült az asztal mellé és egy pillanatig reszketve, szinte eszelősen bámult maga elé. A benyílóban egy vén cipészmester kaptafán kovácsolt, egy ezüstös hajú, terebélyes asszonyság szapult és tanítgatott valami maszatos képű cselédleányt, aki meglapulva, ijjedt engedelmeséggel hallgatta. Az alacsony lámpa fénye, a hangok, az inasgyerek halk nótázása átszűrődött a szinészleány szobájába, aki mésodiknfpja albérletben lakott itt. De felriadt mégis álmodozásából : — Ez lesz tehát az uj környezetem, — suttogta maga elé elmerengve. DJ a hangjában nem volt sem szemrehányás, sem szomorúság. Kun Saroltának hivták, az erős szüzek nemes és nagyratörő fajtájából, alakja karcsú volt és igéző, még fiatalabbnak mutatta koránál, de erős és hajlékony is, mint az acél. Még nem tudta mi a szerelem, bár már kiraboltnak és megcsalottnak érezte magát. Móg növendékleány korában adta el azanvja, vagy ő adta el magát az anyjáért. Egy bankpénztárnok vásárolta meg, — olcsón — ugy tört raá, mint a faun a kelepcébe került najádra, s bizonyára sejtelme sem volt, mily nemes kincset szorongat a karjában. De Kun Sarolta lelkére nem volt nagyobb hatással ez a viszony, móg csak áldozatnak se tekintette, csak valami szükséges rosznak, amin, az ő pályáján, szegény leányoknak e őbb vagy utóbb keresztül kell mennie. A pénztárnoknak is kiadta az útját hamar, mihelyst egy kis lélekzethez tudott jutni. — Ne álljon az utamba; — mondta a bankpónztárosnak, aki már formálisan beléje szeretett, sőt a kezét is megkérte. — Nem tudom szeretni. S ha barátnője is voltam magának, a felesége nem lennék soha, soha. Kiadta tehát az útját, de utána nam következett senki, bár tavaly, ugy emlékezett, ábrándozásra indította egy ulánushadnagynak kék szeme, de ezt is hamarosan kiverte a fejéből. Mert gróf volt uayan, de nagyon szegény s nem hevítették nemes érzések, csak futó kaland kellett ennek is) és ingyen szerelem. A szinészleány összerázkódott. Az alacsony ablakon át kitekintett a sötétbavesző falura, mely halottfehóren siklott el a kisvárosi füzesek alatt. — Gyűlölöm a férfiakat, — mondta kábultan, de fennhangon, mintha a rivalda előtt beszélne. S összehúzta a nyakát, melegen, fehér pamutbluza alá, amit szívesen vett föl otthon hűvös, őszi estéken. Da ábrándozásában hirte len megriasztotta háziasszonya, aki benyitott most az ajtón. — Nem parancsol-e teát kedves ? — kérdezte falusias barátsággal. Szívesen megfőzöm. A szinészleány nemet intett a fejével. Némán, komoly móltósággal, mint ha festett korona lenne most is a fején, mint Stuart Máriában. — Akkor bocsásson meg, hogy zavartam, — felelte a terebélyes iparosasszony, aki fajtájának a makacs nagyratörésével szeretett volna ezzel a finom pesti leánynyal komylyabb barátságba elegyedni. Kun Sarolta magára maradt a ruháival és álmaival. Az utazókosarak tartalmát apránként szétterítette a székekre és az ágyakra. A szoba megtelt ruhákkal, kalapokkal. Ez a feh^r muszlin már nagyon foszladozik. Már csak a színpadon lehet viselni. Még egyszer kimossák, azután vége. Zsandárkek grenadinruháját móg elhordhatja ősszel. Égszínű selyemruhája, hímzett diszitóseivel még szép, de már kinőtte egy kissé és inkább estélyekre való kosztüm. Rakosgatta, rendezgette ruháit, átható gonddal, mig ajka összeszorult s lelkét valami néma fájdalom futotta át. — Ezek a ruhák sem tanúi becsületeségemnek, — gondolta. — Ha rossz lennék, mint a többiek . . . Nem folytatta. Szerette móg maga előtt is, vagy ha a tükörbe nézett, a megközelíthetetlenség ós a szűzies tisztaság szerepében tetszelegni. A bankpénztárnok el volt felejtve régen. Vagy talán nem is gondolt reá soha ? Azután a kalapokat birálta meg leányos szeretettel: — Fehér kócsagomnak kihullott a szára, — búgta a szinészleány. Tavaly még száztizenegy szál volt, most alig van belőle ötven. Hogy foszlik ós vedlik ez a kócsag! Fölcsavarta a petróleumlámpa kanócát s odahelyezte a tükör elé. Haját megigazítva, fölpróbálta kalapját, amit nem régen vásárolt, nem is valami elsőrendű üzletban. Fáloldalra igazított haj-