Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-09 / 20. szám

118 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 március 2. ból kifolyólag egy, főként a képviselőtestületi ellenzék tagjaiból álló bizottság megvizsgálta a tisztviselők működését, és ekkor személyesen meggyőződhettek a legvéresebb szájú ellenzékiek is arról, hogy a városháza helyiségei szűkek, célszerűtlenek, hogy fontos aktáknak a padozaton kell heverniök, mert nincsen hely, ahová tehetnék őket. Maguk a tisztviselők pedig egymástól is alig tudnak dolgozni, mert össze vannak zsúfolva hering módra. Az erről való meggyőződés után maguk az ellenzékiek sürgették, hogy a városháza ál alakítása és kibővítése iránt minélhamarabb in- ' tézkedni kell. E sürgetés hatása alatt ült össze a j képviselőtestület még januárban és el- ' határozta, hogy mivel az újjáépítés na- ! gyon sok pénzbe kerül, arról teljesen lemond, hanem csak a célszerű kibővítést fogja megejteni a már régebben megszavazott 300,000 korona keretén belül. Nem is hirdetett most országos j pályázatot, hanem felhivta egyszerűen az építőiparosok országos szövetségének gyulai fiókját, hogy készítsen tervet az átalakításra esetleg a régebbi országos pályázaton megvásárolt tervek felhasználásával. A gyulai szövetség meg is felelt a felhívásnak és a közgyűlés álta kiküldött építkezési bizottság elé két alternatív tervvázlatot terjesztett. Az egyik vázlat szerint a kibővítés akként történik, hogy a jelenlegi városháza földszintje boltokká alakíttatnék át. És benn az advarban három szárny épülne, úgyhogy az épülettömb négyszöga>aku lenne. Ez a megoldás azonban nagyon drága, 400,000 koronán felüli összegbe kerülne. Ehelyett akkor már jobb volna teljesen uj városházát építeni. Az építkezési bizottság mindjárt az első hallásra el is ejtette ezt a tervet. Célszerűbb és kevesebb költségbe is kerül ennél a másik terv. Ez mellőzi a városháza utcai frontjának földszintjén a boltokat. Az udvarban pedig csak két szárnyépület készül a mostani épülettoldalék lerombolása után. A fő és a két szárnyépületben az összes városi hivatalok kényelmes elhelyezést nyernének. Az építőiparosok szerint ez a terv háromszázezer korona költséggel megvalósítható. A bizottság helyeselte is ezt a tervet és elhatározta, hogy javasolni fogja a képviselőtestületnek. Ugyanakkor foglalkozott a bizottság a tűzjelző torony építésének eszméjével is. Legtöbb helyen már a tűzjelző torony a városházán van. Az uj városházakat is mindenfelé ugy épitik. A templomtornyokkal ugyanis mindig baj van, mert az egyházak különböző kikötéseket tesznek, amelyeknek teljesítése sokszor nehézségekbe kerül. Gyulán is van. A tüzrendészeti felügyeletet ugyanis a róm. kath. nagytemplom tornyából gyakorolják. Ezt a felügyeletet természetszerűleg jobban tudnák ellátni a fegyelmezett tűzoltók, mint a rendesen aluszékony toronyőrök. Mikor a város ezirányban megkereste a róm. kath. egyházat, az aggályokat támasztott, helyesebben fél a tűzoltóságnak a templomtoronyba való bevonulásától. A bizottság erre való tekintettel azt az eszmét vetette fel, hogy helyes volna a városházi épületnek a „Közponi kávéház" felől eső részén egy tűztornyot is építeni. Az építőiparosok szerint a torony 30—40,000 koronába kerülne. Valamennyien helyeselték ezt az eszmét a bizottság tagjai ós elhatározták, hogy szintén javasolni fogják a közgyűlésnek. Az építési bizottság tagjai csütörtökön összeültek ismét a már teljesen kész terv és költségvetés megbeszélése céljából. Ha ezeket a képviselőtestület elfogadja, ami előrelátható, mert a hangulat kedvező, akkor még most, kora tavasszal megkezdik a kibővítési munkálatokat, úgyhogy az év végére teljesen készen lesz az újonnan épült és mindenesetre díszes városháza a gyulaiak, különösen pedig a tisztviselők nagy örömére. Az építkezésre már van körülbelül 150,000 koronányi összeg. A még hiányzó összeget annuitásos kölcsön utján fogja a város előteremteni. A választói névjegyzék a gyomai és orosházi kerületben. A megyei központi választmány ül</se A törvény értelmében már hozzá kell fogni a jövő évre érvényes képviselőválasztói névjegyzékek kiigazításához. A névjegyzékek ugyanis olyan sok felebbezésen, felszólamláson és ennélfogva annyi fórum bírálásán mennek keresztül, hogy épen elérkezik az óv vége, mire teljesen rendben, hitelesítve vannak. A kiigazítás különben se valami könnyű munka, mert sok időt vesz igénybe. Ez a munka különben az idén, a politikai helyzetből következtetve, előreláthatólag meddő lesz, mert a választójogi reform most van parlamenti tárgyalás alatt, minden valószínűség szerint keresztül is fog menni anélkül, hogy az országot valami nagy megrázkódtatás érné miatta. — És akkor úgyszólván semmikké válnak a mostani, kiigazítás alá vett névjegyzékek, más, terjedelmesebb és az uj törvény rendelkezésének megfelelő névjegyzékre lesz szükség. Sokkal bővebb, sajnos, az sem lesz a mostaninál, mert a reformtervezet, különösen az olyan falvakkal telitett vidékről, mint például Békésmegye is, csak keveset vesz be az alkormány sáncaiba a jelenlegieken kivül, ha csak figyelembe nem veszik a törvény megalkotása után a különleges intézkedések meghozatala alkalmával azt, hogy Békésmegyében olyan városszerü nagyközségek vannak, mint Csaba, Békés, Szarvas, Orosháza, Mezőberény és Gyoma, amelyeket még sem lehet a zabhegyező állomásáról híres, Kukutyinnal egy kalap alá vonni. Ezt mindenesetre figyelemb is fogják venni. Ennek dacára csak megáll az a véleményünk, hogy Békésmegyéből a jelenlegi számnál nem sokkal több választó kerül ki. Hiszen az egész országban csak 800,000 rel lesz több szavazó a reformtervezet szerint. Már most mennyi jut abból Békésmegyére ?! Tekintet nélkül arra, hogy a választójogi törvényjavaslatból törvény lesz-e, vagy sem, Ambrus Sándor alispán a mostani törvény értelmében összehívta a vármegyei központi választmányt, mely a megye két legnagyobb ós legtöbb községet felölelő választó kerülete, az orosházi és gyomai kerületek névjegyzékének kiigazítása ós ós hitelesítése iránt szokott intézkedni. A többi kerület: Gyula, Csaba, Békés, Szarvas önálló, azoknak külön központi választmányuk van. A vármegyei központi választmány mindenekelőtt feloszlatta a gyomai választórületet 3, az orosházit pedig 5 alkerületre. Ezután mindegyik alkerületbe egy-egy összeíró küldöttséget jelölt ki, amelynek feladata lesz az alkerületek névjegyzékét kiigazítani. A küldöttség egy elnökből ós két tagból áll. Az alkerületek és a bennük működő küldöttségek a központi választmány összeállítása szerint a következők: 1. A gyomai választókerületben. 1. alkerület: Gyoma, Endrőd, Kondoros. Küldöttségi elnök Koncsek Gy. József, tagok Dinya Elek ós Kató B. Lajos. II. alkerület : Szeghalom, Körösladány, Füzesgyarmat, Vésztő. Kü'döttségí elnök: Boros Flórián, tagok Nagy Imre, Erdélyi Gyula. III. kerület: Mezőberóny, Köröstarcsa, Doboz. Küldöttségi elnök Hegedűs Béla, tagok Puskás László, Komlóssy Gábor. 2. Az orosházi választókerületben : I. alkerület: Orosháza, Szentetornya Pusztaföldvár. Küldöttségi elnök dr. Romancsik János, tagok Csizmadia Sándor és Kiss Sindor. II. alkerület : Csorvás, Gádoros, Nagyszénás Küldöttségi elnök Popovics Kornél, tagok Molnár Mihály ős Hegyi István. III. alkerület: Tótkomlós, BékésSámson. Küldöttségi elnök: Kun István, tagok Szabó Lajos, Kovács János. IV. kerület; Öcsöd, Bókósszentandrás. Küldöttségi elnök; Tóth László, tagok Dorogi Ferenc és Fazekas András. V. alkerület; Kétegyháza, G?ulai vári, Újkígyós. Kü'döttségi elnök Mancsu Aurél, tagok Turi János és Malik András. A felsorolt küldöttségek által kijavított névjegyzékekből állítja össze a központi választmány a két kerület jövő évre érvényes névjegyzékét, amelyet a törvény értelmében annak idején közszemlére fog kitenni. 1 A gyomai és kondorosi munkásházak. Üzérkednek a kondorosiak. Minden humánusan érző és gondolkozó ember örömmel üdvözölte annak idején Békésvármegye törvényhatósági bizottságának azt a határozatát, amellyel a nyomorúsággal küzdő mezőgazdasági munkások számára 500 munkásház építését mondotta ki ós erre a célra 500,003 koronát szavazott meg. Olvasóink emlékezetébe kell idéznünk azt is ezzel kapcsolatban, hogy a földmivelésügyi miniszter jelentékeny összeggel járult hozzá a munkásházak felépítéséhez. — Állami támogatás nélkül a vármegye bele se mehetett volna e nagy szociális fontosságú feladat megoldásába. A programúi nincs még egészen végrehajtva, mert a rendelkezésre álló összegből csak körülbelül 300 munkásházat lehetett felépíteni, de azért a munkásházépitósi akció nem szünetel, mert a megye még mindig hajlandó felépíteni a munkásházakat azokban a községekben, amelyeknek megígérte bizonyos feltótelek teljesítése mellett már régebben. Egy érdekes és sajnálatos jelenségre azonban már most rá kell mutatnunk. Kész ez azok malmára hajtani s vizet, akik mindig ellenségei voltak £ társadalmi jótékonykodásnak. Ugyanis még talán meg sem száradtak a mun kásházak falai, már is üzérkedés tárgya lettek egyes községekben. Ugy a községi elöljáróságok, mint maga a vár megye is a legnagyobb gonddal váló gatták ki azokat a munkásokat, akik i házakra rá voltak szorulva ós rendel keztek olyan garanciával, hogy a tör lesztési feltételeknek meg fognak felelni A szerződések már megvannak kötve És mit kell tapasztalnunk ? Azt, hogy Í vármegye által felkarolt, játszi könnyt fizetési feltételek mellett házhoz, telek hez juttatott munkások egy része üzór kedik a jótékonyság gyümölcsével. J< pénzért eladják a házra való jogukat Van olyan munkásház, amelyik harma dik kézen van már felépítése — alig éke finom árnyat vont most nemes halványsárga arcára, amely telt és egészséges volt mégis. — Szép vagyok ? — tűnődött elmerengve. A fövegét visszahelyezte gondosan az ágyra és a földre kuporogva, mint a kis gyermek, átengedte magát a céltalan ós üres álmodozásainak. Néhány szallag került a kezébe: elmosódott aranyfelirással, régebbi diadalok emlékei. Két szál elhervadt virág, — maga sem tudta minek tette félre, igen anyja vette, az anyja, vagy unokahuga. Már nem emlékezett. Elmosolyodott. Egészen friss virágcsokorra bukkant. Csak tegnap kapta. Első fellépése tiszteletére. Kék szalaggal átfont violák. Illatosak. A gyógyszerész küldte, vagy a járásbíró ? Nem tudta még. írás nem volt mellékelve. Júliát játszotta, — igen, — nagyon szép lehetett, — az árvaszéki ülnök felállott a páholyban és ugy tapsolt és egy barátságos arcú fiatal ügyvódné a kripta jelenetnél hangosan sirva fakadt. — Milyen szép voltam, — ismételgette a szinészleány ábrándozással. Mosolygott. Mert nagy sikere volt. Mikor előadás után megjelent a vendéglőben, a fehér teremben borozgató urak felállottak a tiszteletére. Az et>yik ur, igen komoly férfiú, városi tanácsos és bizonyára előadó a szinügyi bizottságban, hangosan felkiáltott: — Ilyen Júliánk nem volt még soha! Most megismótelgette magában a fennhangon tett és a nagy nyilvánosság előtt elhangzott kritikát ós kis s^' vét egy pillanatra öröm és boldogság árasztotta el. De elszomorodott megint. S ha sikere is volt? Mit ér? Azért csak ott tart, ahol tavaly előtt is volt és két év múlva sem tart tovább. Tágrameredt szemmel bámult az ablakon beáradó csillagtalan sötétségbe. — De hiszen Duse is igy kezdte, — igyekezett megnyugtatni felizgatott ideg- ! zetét. Igen Duse, akit még nem látott, csak olvasásból ismerte, aki mint sovány, j kiéhezett gyermekleány kóborolta be a j kis olasz színpadokat, mig végre meghalhatott mint Júlia Veronában, a nyilt amfiteátrumban és föltámadt, mint Róma királynője. Fázott. Szerette volna behivatni a háziasszonyát, hogy fütsön be, de nem volt bátorsága. Vak, alaktalan iszonyat és félelem szállotta meg lelkét, minőt gyermekek éreznek éjjel, az elhagyott erdőkön. Tudatára ébredt annak, hogy egyedül van. — A házi tűzhely nekem többé nem világol, — nyöszörögte. Pedig szeretett volna visszatérni hozzá, melyet elhagyott, nagy, üres, de vakitófényü álomlángokat követve. — Az apám! — ismételgette szent csodálattal, szinte szerelmesen, emlóke! zetóbe idézve annak a férfiúnak az ! arcát, aki a legközelebb állott hozzá a földön mindenkinél. A tenyerébe temette | az arczát. Jaj csak volna most valaki j vele, valami költő, vagy művész, aki ; megértené az ő nagy, vérző, vonagló és mámoros lelkét, aki szeretni tudná és megragadná a kezét a végzetes pillanatokban. Csak volna valaki, akiben hinni tudna ós szerethetné. Az ablakhoz lépett. Ott künn zúgott ós zajlott a Tisza, jeges árját sodorva magával a messze havasi vizeknek. Sötét parti fák tüskés ágán egy fennakadt fehér kendő lobogott és repdesett a szélben. A színésznő halotthalvány arccal nézte. — Vájjon egy óv múlva nem fogja e az én testemet is kidobni a víz, — nem fog-e majd engemet is eltemetni a Tisza ?! S mint akit a távoli drámák igézete ijjesztget, az ablaküveghez szorított arccal zokogott lélektelenül, keservesen . . . Letűnt idők. i. Vaszary tüzpróbája. Vaszary Kolos hercegprímás a hatvanas években, mint pannonhalmi fő apát buzgón részt vett az akkori hazafias tüntetésekben. Midőn Fiáth Józsefet Veszprémvármegye főispánjává nevezték ki, a megye közönsége fáklyásmenetet rendezett a tiszteletére s az üdvözlő szónoklattal Vaszaryt bizták meg. Hosszú sorokban hömpölygött a tüntető közönség a főispán szállása felé. Ezer torokból hangzott fel az „éljen"riadal, s Vaszary prémes diszmagyaros bekecsében előállott, hogy az uj főispánt a megye közönségének nevébei üdvözölje. Fiáth a lelkes tüntetést azzal akarti megköszönni, hogy kijött a tömeg közé s közvetlen a szónokkal szemben fog lalt helyet. Csengő érces hangon kezdte Vaszar üdvözlő beszédét; de alig fejezett bl egy pár mondatot, a főispán hozzáug rik és karonragadja. Vaszary ijedtei tekint szót, mig végre észreveszi, hogi az egyik fáklyától szikrát fogott a bé kecse. A főispán a tüzet akarta eloltani Ez a váratlan baleset csak eg^ pillanatra hozta zavarba Vaszaryt, ' másik porcben már ujult erővel foly tatá: — Ne oltsa el méltóságod! N oltsa el kérem ! Hadd legyen ez küls< jele a szivünkben égő szeretet lángolt tüzénet, amelyet szavakban tolmácsoln úgyis képtelen vagyok. Természetes, hogy a rögtönzósr felzúgott az eget verő éljenzés. Fiáth pedig az ünnepély végén ig; nyilatkozott: — No, ennek a fiatal papnak a rög tönző képessége ma igazan kiállotta ; tüzpróbát. II. A gazdagodás útja. Wodainer Móric, a bécsi báróban kár egy erdélyi főúrnál tartózkodot egy ízben vagy két hétig. A szives házigazda finom szivarok kai látta el vendégeit. Az öreg ur hűségesen elfogadU de el nem szívta a maga részét, ugy hogy végre rakásra gyűlt a jó szíva szobájában.