Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-02 / 18. szám

2 BÍSKÉSMEGfYEI KÖZLÖNY i csabai ág. ev. biterválasztó egyház pres­Elnapolt egyházi törvényszéki tárgyalás. A csabai ág. ev. egyház híveit csak­nem három óv óta foglalkoztatja már a módosított presbiterválasztó szabályren­delet ügye. A módosítások tulajdonkó­pen az egyházi béke ós nyugalom hely­reállítása céljából történtek s mégis fel­dúlták az egyház békéjét. Izgalmas egy­házmegyei törvényszéki tárgyalások, fe­lebbezósek, panaszok következtek, ugy, hogy az ügyet közmegelégedésre még most sem lehetett befejezni ós még nem tudni, mikor fejezik be. Pedig az egyet­értésre, békére igen nagy szüksége van már különösen ez egyháznak, amely mindenütt mint a szeretet, a béke szim­bóluma szokott szerepelni. A társadalmi ós községi politikai élet örvendetesen, gyönyörűen halad már a béke felé, az ezelőtt fennálló ellentéteket a megértés, a kölcsönös megbecsülés váltja fel. Erre az útra végre-valahára rá kell térnie az ág. ev. egyháznak is, amelyhez a csabai társadalom zöme tartozik. Az ellenté­tes állásfoglalásuaknak kölcsönös jóaka­rattal le kell dönteniök a választófala­kat, hogy az egyház zavartalanul telje­síthesse fontos, neme3 misszióját. . . Az elkeseredett harc az egyház ke­belében tudvalevőleg az 1910. évi de­cember hó 22 én tartott presbiterválasz­tás miatt tört ki, amelyen már az uj szabályrendeletet érvényesítették. A mó­dosítás szerint süriien nyomtatott listát kapott minden választó, amelyből 200 nevet ki őrölhetett és ujakat Írhatott he­lyükbe. Ezt a nehezen kivihető ujitást, mint annak idején hangoztatták, a dema­gógia letörése céljából hozta be a régi presbitérium. Es részben sikerült is, mert a legveszedelmesebbeknek tartott egyháztagok nem kerültek be a presbi­tériumba. A választás eredménye ellen AchimL.András, SzekerkaGyörgy és társai keresetet nyújtottak be az egy­házmegyei törvényszékhez. De az ügy még most is elintézetlen. Közbejött az ismert véres tragédia, amély szintén jó­időre késleltette az ügy elintézését. Az egyházmegyei törvényszék csü­törtökön délelőtt ismét összeült. Ugy az elnökség, mint a peticionálók ajkáról örömmel hallottuk, hogy őszinte hivei a békés megoldásnak. Az ellentétek végképen való kiegyenlítése szempont­jából azonban a törvényszék, a felek kívánságára is, jobbnak lát la a tárgya­lás elnapolását. A tárgyalásról a következő tudósí­tásban számolunk be: Az egyház tanácstermébe délelőtt fél 10 kor vonult be az egyházmegyei törvényszók, melynek elnökei világi részről dr. Z s i 1 i n s z k y Eadre fel ügyelő, egyházi részről Csepregi György esperes, tagjai pedig dr. L a­d i c s László, Varságh Béla, Bárdi Ernő, G a 11 i János ós dr. Mar­g ó c s y Miklós jegyző voltak. Az egy­ház képviseletében dr. L i n d e r Ka­roly, a peticionálók képviseletében pe­dig dr. H e r z o g h Henrik ügyvédek jelentek meg. Jelen volt dr. S z e b e­r é n y i Lajos Zs., a módosított szabály­rendelet megalkotója is. A termet zsú­folásig megtöltötte a peticionálók ós ta­nuk kíséretében megjelent hallgatóság. Dr. Zsilinszky Endre, a tör vényszék elnöke mindenekelőtt röviden ismertette a tényállást. A felső egyházi bíróság megsemmisítette annak idején az egyházmegyei törvényszók ítéletét, tehát a petíciót újból tárgyalni kell. A petíció kifogást emel az ellen, hogy a törvényszék tárgyalását ő vezesse, mert elfogultnak tartja. Kijelenti, hogy neki joga volna elnökölni egyrészt a törvény ertelmében, másrészt pedig rzérl, mert nem érzi magát érdekeltnek r* felső bíróság is akként döntött, hogy az elfo­gultság vádja indokolatlan. Tekintettel azonban arra, hogy ő is tagja a csabai egyháznak, egyénisége pedig exponált, visszalép az elnöklóstől, nehogy miatta a hozandó ítéletet részrehajlónak jelent­sók ki. Óhajtja különben, hogy ez a régóta húzódó áldat'an ügy közmegelé­gedésre mielőbb befejeztessék. A tör­vényszéket pedig kéri, hogy zárt ülés­ben határozzon visszalépése fölölt. A törvényszék ekkor visszavonult. Rövid tanácskozás után dr. L a d i c s László foglalta el az elnöki széket, kije­lentvén, hogy a törvényszék akceptálta dr. Zsilinszky Endre kifogásait ós tekin­tettel arra, hogy a? ügyet simán akarja lebonyolítani, felmentette az elnöklós alól, egyben pedig őt választotta elnök nek. B ijelentette ezután, hogy az egy­ház ró zéről dr. Linder Károly jelent meg, a peticionálókat pedig dr. Szé­kely Lajos ügyvédnek kellene kép­viselnie. Dr. Herzogh Henrik bemutatta dr. Székely meghatalmazását, mely sze­rint a panaszosok képviseletével őt bizza meg. A bíróság ekkor a megjelenések szabályszerűségének megállapítása cél­jából ismételten visszavonult. A tárgyalás újból való megnyitása után dr. Ladics elnök jelentette, hogy dr. Lindernek az egyház részéről tör­tént meghatalmazását rendben találta, a dr. Herzoghét azonban nem fogadja el, mert dr. Székely, aki a peticionálókat képviselte, erről élőszóval már régeb­ben lemondott és lemondását február 12-én írásban is bejelentette. Aki pedig lemondott, az helyettest nem állithat. Dr. Herzogh Henrik kéri a zsi­nati törvény 196 ik szakaszának figye­lembevételét. Mivel Áchim L. András meghalt, a többi peticionáló nevében Szekerka György őt bizta meg a képviselettel. Dr. L a d i c s : Az egyházalkotmány 396-ik aszakasza érteimóban Szekerka egyedül nem bizhat meg senkit, csak az össíes peticionálók együttvéve. Mielőtt a tárgyatást megkezdené, az egyházal­kotmány 105-ik szakasza értelmében fel­hívja a' szembenálló feleket, hogy köze­ledjenek egymáshoz, igyekezzenek az ügyet békés megegyezés utján elintézni. Erre nézve nyilatkozatot kér a pelicio ná'ók részéről. Felolvassa névsorukat, amikor kitűnik, hogy csak 12 en vannak jelen. Szekerka György a petíció első aláírója kijelenti, hogy ha ügyvédjük nincs, nem kívánja a tárgyalás folyta­tását, hanem halasztást kér. B o h u s M. György, az egyik peti­cionáló szintén felszólal. Nagyon sze­relné, ha ez az ügy vógre-va'ahára el­intéztetnék, mert nem tartja helyesnek, hogy az egyházban ilyen zavar van. Ki­jelentheti társai nsvób n is, hogy vala­mennyien hivei a békés egyezségnek. E2 egyezség fe tételéül nerá is nagy dolgot kivannak. A legu.olsó prosbiter­választás alkalmával a laikusok, az írás­tudatlanok valósággal ki voltak zárva a szavazásból. Még az irni-olvasni tudók is csak nagy nehezen tudtak átmenni a sűrűn nyomtatott szavazó-listán ós a keskeny linea közé a neveket se tudták nehéz kezükkel bairni. Kívánják a régi, az apáik által használt és jónak tartott szabályrendelet visszaállítását. Szívből óhajtja, hogy béke legyen az egyház­ban. Hogy ez jobban keresztü'vihető legyen, kéri szintén a tárgyalás elnapo­lását. A békét azonban ugy akarj a, hogy a népjogokon sérelem ne essék. Dr. Ladics: Az aláírók valameny­nyien hozzájárulnak a kórelemhez ? Felkiáltások: Igen, hozzájáru­lunk! A bíróság ekkor ismét visszavonult határozathozatalra. Huzamosabb ideig tartó tanácskozás ulán dr. Ladics László elnök bejelen­tette, hogy a bíróság, méltányolván a ptnaszosok által előadottakat és hogy mindannyian a békés megoldás mellett nyilatkoztak: helyt ad a kérelemnek és a tárgyalást elnapolja. Maga részéről kéri a feleket, hogy az ujabb tárgyalás idejéig keressek a találkozó p ontokat ós azon legyenek, hogy a folytatólagos tárgyaláson a békés egyezség létre­jöjjön. Ezzel véget ért a tárgyalás. Az állam a bolgár és Állami kertészeti telep Csabán. Csaba ismét egy nagyjelentőségű gazdasági intézmény nyel gyarapodott. I A földmivelósügyi kormány ugyar is, j amely minden elismerésre méltóan na­- gyon sokat áldoz a magyar mezőgazda­ság különbözö ágainak fejlesztésére, Bé­késcsabán állami kertészeti telepet léte­i sitett. A kormánynak ez az eléggé netn | dicsérhető elhatározása szoros össze­függésben van a balkáni háborúvá'. Tudvalevő dolog, hosy Magyarország füléhez. Azt beszélték, hogy az ő leá­nyának, a szép Erzsikének Tamásffy gróf udvarol. A gróf akkor volt válóban feleségétől ós mint sportfórfiu országos hírnek örvendett. Minthogy a pletykát éppen progresszivitása teszi félelmessé, nemsokára azt kezdték rebesgetni, hogy Erzsike szeretője a grófnak, aki kegyura volt annak a községnek, hol az opti­mista leánya tanított. Ezek a hírek végkép lesújtották az öreget. Csüggedten, halálsejtelmes meg­adással érezte, hogy optimizmusa csődöt mond. Kerülte az embereket, kiknek tekintetéből hideg megvetés s mi annál is fájóbb, szánalmat vélt kiolvasni. Minden lelkierejét arra erőltette, hogy leánya előtt titkolja, mintha tudna gyalázatáról. És ez igy tartott hosszú másfél esztendeig. Ekkor az történt, hogy az öreg ágynak esett. Nem volt komoly baj, csak egy kis meghűlés, de Koós Mátyás ugy érezte, hogy élve már nem kél fel az ágyból. Másnap meglátogatta Erzsike. — Beszéltem a doktorral — mon­dotta — egész megvigasztalt, azt hiszi, hogy holnap már fel is kelhetsz. — Lehet — bólintott az öreg. — Noháf, ha holnap nem is — foly­tatta Erzsike, de holnaputánra nagyon szeretném, ha talpon lenne édesapám. — Miért ? — kérdezte az öreg gya­nakodva. Erzsike arcát büszke, diadalmas mosoly élénkítette. — Csak azért - mondotta — mert holnapután nagy gabalyodás lesz a famíliába. — Gabalyodás? — Valami afóle. ódeeapám. Ugyanis Tamásffy Károly gróf, ki most három hete vált el a feleségétől, megkórte a kezemet és holnapután tartjuk az eljegy­zést, ha édesapámnak nincs valami kü­lönös ellenvetése. Az apák, még ha nem is született optimisták ós akármilyen demokraták, ritkán szokták mereven kikosarazni a gazdag urakat, ha azok, mint kérők jelentkeznek. Koós Mátyás sem tette. Hanem igenis megtette azt, hogy ki­ugrott az ágyból ós összevissza esókolta az ő drága, egyetlen leányát, ki rátar­tósan mondotta: — Azt pedig ne higyje édesapám, hogyha még olyan gróf ia az ón drága vőlegényem, hogy valaha a szerelője lettem volna. Olyan gróf még nem született. Ami ezután következett, ast jobb kifejezés hijján egyszerűen apoteózisDak kell mondanom. Érzsike grófné lett és minden héten kétszer-háromszor négyes fogat állott meg Koós Mátyás kis háza előtt, hogy ebédelós okáért a kastélyba vigye az apóst. Igen a grófi kastélyba, hol pompázó fényűzés ragyogott min den sarokból, a masszív ezüst eszsajg­ról épugy, mint a boldog asszony sze­méből. És a boldog apa szédülni érezte a fejét a nagy gondtalanságban. Szoron­gás fogta el, mint az olyan embert, aki belépőjegy nélkül jut valami zártkörű, fényes társaságba, amelyre nem kapott meghívást s minden pillanatban attól kell tartani, hogy kidobják. Nagyon ne­hezen tudott belészokni az uj állapotba, ahol optimizmusát megbénulva érezte. Nem volt mit kivánnia, nem volt kit vigasztalni. Jött az Ínséges 1863-ik esztendő, mikor a természet fenhójázóan meg­mutatta, hogy őt semmi sablon, semmi naptári beosztás nem kötelezi. Nyár derekán fagyott ós hónapokig nem esett az eső. A szarvasmarhák sorra hullot­tak ós az emberek, mire a tél bekövet­kezett, dideregve koplaltak. Az optimista istnét elemében érezte magát. Azt magyarázta jobbra-bara, hogy mindez csak jót jelent. Tar Kovács Lőrinc mogorván, dur­ván ráförmedt: — Mit prézsmitál az ur annyi hiába­valóságot össze, mikor az óh három gyermekem tegnap reggel óta egy falatot nem evett! Koós Mátyás nem szólt egy szót sem, egy fóloldal szalonnát ós kenyeret vett elő és maga talicskázott át á go­romba szomszédhoz. — Ehun egy kis harapniva'ó — mondotta a szomszédasszonynak. Mikor az utcára ért, az esperessel találkozott, ki most jogos sopánkodás­sal mondotta : — Hej Koós uram, nem tudom mi lesz ennek a vége! Már nem tudok bizni sem. Ohó, nagytiszteletü uram — kiáltotta Koós Mátyás — éppen ilyen időben van bizalomra szükség. — Eh, maga optimista ! — mondotta az esperes epésen. Lehet — bólintott Koós Mátyás — de tessék elhinni, hogy ebben a mai világban az optimista élete is zö­työgős, döcögős . .. Aztán ismét felül­kerekedett alaptermészete ós diadalma­san kiáltotta : — De lesz ám ez még jobban is. Csak várja be nagytisztaietü uram. el volt árasztva ujabban szorgalmas, dolgos bolgárokkal, akik a konyhaker­tészettol mesterileg foglalkozva, ellátták zöldsógfélóvel úgyszólván az egÓ3z or­szágot. A derék bolgárokat csatatérre szólitoíta a haza és buony legnagyobb részük ott vérzett el a harcmezőn. Már akkor, mikor a legvéresebb harcok foly­tak Lüle-Burgásznál, Kirkkilisszónél, Dritiápoly alatt ós Csataldzsáni'. Mi vezércikkben foglalkoztunk azzal a hát­ránynyal, melyet országunknak a szor­gos kezű bolgárok elhullása okoz ós már akkor, de aze'őtt is sokszor figyel­meztettük Békésmegye népét, hogy vóg­re-valahára hagyjon fel legalább réssben az ősi gazdálkodási rendszerrel, szánja rá magát a konyhakertószet művelésére, amely, mint a bolgárok példája mu'atja, sokkal jövedelmei őbb. Bulgáriába mil­liók repültek ki évente Magyarország­ból. Hát nem lehetne azokat a milliókat itthon tartani ? Nagyon könnyen lehetne, csak egy kis akarat, meg ejy kis szor­galom kell hozzá. Debrecen, a nagy magyar város, már több mint félszázad­dal ezelőtt felismerte a konyhakertószet fontosságát. Ott már azóta egy egészen jómódú társadalmi réteg — az úgyne­vezett „übakertesek" — foglalkozik konyhaker ószettel. Onnan meg is szök­tek a bolgárok. Mórt ne lehetne ezt Bókósmegyében iá megcsinálni? A földmivelésügyikor­mány na^y áldozatoktól se riad vissza, hogy a konyhakertészetet ós általában a kertészetet megkedveltesse a magyar­sággal. Mert a kertészet nagy haszna mellett, eg-szséges ós gyönyörű foglal­kozás is. A Csabán nagy áldozattal ló teíitett kertészeti teleppel is ezt akarjs elérni a miniszter, hogy már a fiatal generációban, a polgári és elemi isko lii növendékekben is felébressze, f^j lessze a kedvet a konyhakertószet, gyü mölcsfagondozás, méhészet es disznö vónytenyésztés iránt. A kertószetnel mind a négy ágában alapos kiképzés nyernek a gyermekek egy kivá ó szak ember, Mészáros Elek áll. kertész tanár vezetése alatt, akit a miniszter i telep élére állitolt. A csabai társadalom ós különöse a szülők figyelmét már most felhivju a rendkívül hasznos intézményre. Mir denki a maga érdekében cselekszik, h a telep vezetőjének ^nácsát kikéri é gyermekeit az ő, földmivesiskolában má kipróbált vezetése alá bocsátja. A telep vezetősége az alábbi felh vást boc átotla ki a szülőkhöz : „A föld nivelésügyi minisztériumna nemes á'dozatkészsóge folytán lehető\ vált, hogy a csabai fiu és leány eleo iskolai növendékek a kertészet mindé ágában, úgymint: a konyhakerté SZÍ gvümölcsfagondozás, méhészét ós dis növény tenyésztésbc-n ugy elméle mint gyakorlati kiképzést nyerjenek. Az előadás látogatása teljese ingyenes és pedig azért, mert magas földmivelósügyi minisztériu nagy horderejű szociális kérdést óha ezen igazán nagy pénzáldozatokkal jái kéS/Ségóvel megoldani. Az előadások télen elméleti szét léltető irányzatúak lesznek, amennyit az előadandó tananyagot a kercó-'z köréből felvett vetített képekkel fo$ az előadó a gyermekek lelkületén megragadására s a tárgy érthetőb tetele végett illusztrálni. Az óv bar ságosabb szakában a gyermekek erre a célra berendezett, feltétlen 1 nyelmesen megközelíthető kertész gyakorlótelep n gyakorlatilag leszn kiképezve. Fiúk és leányok külön-kül vesznek részt az előadásokon. Minden t. szülő — gyermekér jól felfogott érdekében — irassa gyermekét s ezen szándékát gyem kének osztálytanítójánál jelentse Mészáros Elek, az állami kertósj telep vezetője. Reméljük, hogy a felhívásnak n is lesz a foganatja. Segélyt kapnak a tartalékos A honvédelmi miniszter Békés megyéhez. Ezer és ezer éhező, nyomorgó < ' ber által régóta várt, nagyfontoss rendelet érkezett a napokban Bél vármegyéhez. Azoknak a szegény ta lékos katonáknak, akik hol az észak déli határon, hol a kaszárnyákban barátságtalan, hideg barakokban ké

Next

/
Thumbnails
Contents