Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-02 / 18. szám

Békéscsaba, (913. XL-ik évfolyam. 18-ik szám. Vasárnap, március 2. POLITIKAI LAP :iefon-szárn: 7. Szerkasztöség : renc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vnsvrn Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ElcOPIZIiTÉSI OH : Egész évre 12 kor. Félévre 8 kor. Negyedévre 8 kor. Llőflzetnl bármikor lehet cvnegveden bellii l». Egyes szám ára 12 fillér Felelés szerkesztő; fnmrÁs JO*BEF. Laptulajdonos; 8ZHTEI.87.KY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova » hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hird^ési dij készpénzzel helyben flzrtendfl. NYILTTÉR-ben egy sor közlési diia 50 fillér. Tömegsztrájk előtt. Békéscsaba, márc. 1. Mint mikor a természet vihar előtt inepélyes csendbe burkolodzik, szó :m hallik, nesz nem fakad, éDen yan félelmek! csend tanyáz azokban táborokban is, mely a nagy társaImi vihart késziti elő : a szocialisták ervező-bizottságában. A szociálisták kimondották, hogy ibéri jogaik ki vívására nem riadnak >sza a legélesebb s legkétélübb fegyrek használatától s kimondották, •gy a tömegsztrájkot is méltó eszznek tartják arra, hogy az általános, yenlő és titkos választójogot megerezzék. A tömegsztrájk előkészítése óta csendben, de annál intenzivebn történik az ország egész belsején s csupán az időpont, a dá'um; likőr a pártvezetőség a tömegsztrájk ígkezdését elrendeli, a keddi nap, választójog parlamentáris tárgyalása. De ha csend és rend honol az ;zág szervezett munkásainak táborán, valami fö

!dalatti moraj, félelmedübörgés hallatszik mégis, mely a ndolkodó s a társadalmi rendet ivelőket megfosztja csendes, megfőtt álmától, Valami készülődik ott it, a társada'mi rend földalatti réíben, mely aszerint, amint jól, vagy lul üt ki, az egész ország mostani 3ét megváltoztatni akarja. Jól tudják ezt mindazok, akiknek ratása örködni a társadalmi rend s <e zavartalan fentartásán. A tömegrájk ijesztő réme Damokles kardit függ az egész el kényszeredett igyarorszag társadalmán. A külDoruktól amúgy is agyonsanyargat közgazdasági állapotokra ez az erülhetetlennek látszó tömegsztrájk :enné a méltó koronát. Ma még y ahogy eltengődik társadalmunk a Dmasztó pénzügyi viszonyok dacára is, de a tömegsztrájk, különösen ha az hosszabb ideig tudná sakkban tartani azokat, akik ellen készül, a végső csapást mérné kereskedelmünkre s iparunkra. Az élet maga örökös háború. A hadviselő felek az egymás mellett s egymásért élő emberek. A háború az életért folyik. Az életért, melynek fentartása oly mérhetetlen súlyos terheket ró az emberek egy-egy osztályára, mig a földi gyönyörűségek mérhetetlen tárházát nyújtja a másiknak. A háborúban pedig nem ismernek kíméletet. Aki birja, az marja. A genfi konvenció ugyan előírja, minő fegyverek engedéiyezendők hadviselőfeleknek egymásközti hadakozásában, de igen jól tudjuk, hogy a genfi konvenciót összehívó angol nemzet volt az első, mely a hinduk ellen viselt hadjáratban a genfi konvenciót megszegte, amikor az abban tilos robbanó golyókkal, úgynevezett dum-dum lövegekkel harcolt a hinduk ellen. A társadalmi harcokban pedig még genfi konvenció sincsen. A hadakozó felek olyan fegyverekkel vívják meg egymás ellen a harcot, aminőt az emberi agy leleményesége csak kitalál. Itt tehát kíméletlen fegyverekről nem is beszélhetünk. A szociális szakszervezetek azt mondják, ha a társadalom bizonyos uralkodó osztálya — kisrészben — ki akar zárni az alkotmányosság bástyái közül egy olyan osztályt, mely elég érettnek tartja magát arra, hogy oda bevegyék s ezen érettségét a vívandó harc győzelmével igazolni is tudja, akkor a társadalom uralkodó osztályának le kell vonnia a következményeket s meghajolni az egyenrangú s kiváltképen erős ellenfél előtt. A harcot még csak megüzenték. Még nem késő. Ha azokban, kik ez ország vezetését magukra vállalták, csak fikércnyi leleményesség van, akkor azok nem engedik, hogy végső kenyértörésre kerüljön a dolog s ez az agyonsanyargatott ország? és a munkásság egy tömegsztrájk borzalmaival is gazdagabban zárja e rosszul kezdődő esztendő silány mérlegét. Á politikai helyzet. Hétfőn a képviselőház megkezdi a választójogról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Ez a tény ameilett tanu-kodik, hogy a kormány elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy a po itikai életnek ezt a legnagyobb problémáját dü őre juttassa. A kormánynak valóban meg is van rá minden oka, hogy akcióképességében bizakodjék. A minisztérium állácát az ellenzék koncentrált támadásai egyetlen ponton sem tudták megingatni. Azalkotmányos kormányzásnak minden kabinet számára két előfeltétele van : a korona bizalma és a többség támogatása. Azt az örvendetes tényt, hogy Lukács László a király változatlan bizalmával rendelkezik, csak a legutóbbi napok eseményei is nyilvánvalóvá tették. Zichy János gróf vallás és közoktatásügyi miniszter beadta lemondásál, és nem csinált abból titkot, hogy lemondásának az az oka, hogy ő az ellen ék ^'.ránybajhászó akciójának feiparirozása szempontjából ellentétes nézetet vall a kabinettel. A koronának tehát döntenie kellett. Az ellenzék érezte, hogy ez a döntés közvetve Ítéletet jelent az ő akciójáról. Nagj* reménysége ket fűzött Lukfccs László szerdai királyi kihallgatáséhoz. A lpgnaivabbak Ítéletet vártak az uralkodótól maguk mellett. A kihallgatásnak eredményei pedig minden kóttéget kizárólag azt igazolják, hogy ha már valaki ezeket az eredményeket ilóletnek akarja felfogni, ugy a döntés Lukács László mellett történt a király <io gozó szobájában. Őfelsége Z

;chy miniszter lemondását Tigen rövidesen eifogadta, és az uj kultuszminisztert nyomban ki is nevezte E/.en a ponton tehát az ellenzék reménységei tökéletesen szeriefcsí'ottak, és a kultuszminiszter lemondása csak azt tette nyilvánvalóvá, hogy az alkotmányos kormányzás egyik alapfeltételével: a korona bizalmával Lukács László teljes mértékben rendelkezik. De rendelkezik a miniszterelnök a többség bizalmával is. Tamogatja őt egy egységes nagy párt, mely érzi, hogy nagy hivatást tölt be a 67-t s alapnak, a dualizmusnak képviseletével és a nyugodt, biztos kormányzás lehetővé tétele által. Iyen körülmények között a kormány bizvást elég erősnek tarthatja po/icióját ahhoz, hogy a parlamenti reformot dü.őre jultassa. A választói jogról szóló törvényjavaslat abban a formájában, melyben az tárgyalás alá kerül, egy becsületes kompromisszumnak igen örvendetes eredménye. Ez a javaslat nagy jogkiterjesztést jelent, a bizottsági tárgyalások során elejtett korlátozások következtében a lehető legvégső határig számol az ipari munkásság jogos óhajaival és megvédi a magyar értelmiségnek épen olyan jogos követeléseit. Ezt a jivas'aiot emelt fővel fogja megszavazhatni a Háznak minden tagja. Hi az ellenzék a tárgyalásoktól távol marad, ugy a nemzeti munkapárt joggal fog arra hivatkozhatni az ország előtt, hogy a nagy jogkiterjeszkedést a polgárság kizárólag ennek a pártnak böszövheti. A koalíció is vállalta annak idején a parlamenti reform megalkotását. Nem csinálta meg. A nemzeti munkapárt im beváltja igéretét. A tömegszirájkkal szemben a kormány álláspontja ez: ha a szociális'ák sztrájkja zavargássá fajul, ugy a képviselőház kimondja a sürgősséget és a javaslatot egyhuzamban letárgyalja. kesmegyei Közlöny iarcaja. Krisztus. n féltem én a Krisztust senkitől, : hü. hós ellenségitől írhogy zug a vihar a sötétben : kél a nap a maga idejében . . . Nem féltem én a Krisztust senkitől ! ikkévaló itt a szeretet, Irhogy gyűlölködjetek, áboruság, bosszúság elülnek, k a szeretet marad egyedül meg. Nem féltem én a Krisztust senkitől! •k a megbocsátás, irgalom igaz evangéliorn )b-utóbb úrrá lesz a szivekben, ypyé tesz édes testvér szeretetben . . . Nem féltem én a Krisztust senkitől ! et, hogy ez a nap még messze van, megvirrad bizonyosan ! om a hajnalnak pacsirta szója, qgeteg sziveknek vigasztalója : Ve féltsétek a Krisztust senkitől ! Szabolcsba Mihály. Az optimista. Irta : Zöldi Márton. Ha minden ember — him- és nőii n —oh an lelki kvalitásokkal járná letet, aminővel Koé>s Mátyás járta, jr nem kellene a szociológus urakb cses f 'jüket törni azon a súlyos )lemán, hogy miként lehetne az emberiséget egy egyenletesen boidog társadalomba elhelyezni. E vébként ne higvje senki, hogy Koós Mátyás valami különös virtusokkai ékeskedett vo na. Erről szó sinc-en. Ki:-birtokos volt nagy adósáí. okkal és mint a legtöbb embernek, neki is sokkal több tudománya volt a pénz elköltéséhez, mint a megszerzéséhez. Csík éppen a bölcs életfelfogásával vált ki a tömegből néhány jókora paraszt-araszszal. Klós Mátyás rugalmas lelke automatiku-an kidobott magából minden kishi üséget, reménytelenséget ós kétségbeesést. Eh«z képest az ő szótárából teljesen hiányoztak azok a sopánkodási és p n szkodási formu

!ák, melyek az életet oly savanyuvá, kellemetlenné és unalmassá teszik. Rividen optimista volt a hgjózanabb f j'ából. Az élet legkritikusabb helyzeteiben, a buta dühvel lec apó válságokban és katas/tróf. kban megtudta mindig találni az enyhitő, megnyugtató és vigasztaló momenutrokat. Anélkül, hogy vallástalan lett volna, a tu világi örömökért nem mondott le semmi földi gyönyörűségről. Emiatt több összeszólása is volt a nagyuszteletü Boros Aron espT<s úrra', ki a földiletet vaskalapos mak ccsággal és prédikációs szójarással következetesen siralomvölgyének nev<zte. Egyszer ezt mondotta neki: — No, no, nagytiszteletü uram, az ősszel vagv harminc pulykát láttam a parókia udvarán szemezni, most alig egy-kettő bánkódik a szemétdomb körül. Mikö/ben a különbözetet bekebelezni méltóztatott, talán még sem volt olyan nagy a siralou ebben a mi innenbő völgyünkben. Koós Mátyás vidám lelkének derűs filozófiájával nemcsak magát tudta a komor napokban megnyugtatni, de erős szuggesztív erejével másoknak elcsüggedt lelkét is megtudta erősíteni és jókedvre hango'ni Beszélik, hogy egyszer nagybeteg szomszédja ágyánál időzve, a súlyos betegbe egy anekdotáiig esettel igyekezett lelket verni. Az anekdota szerint a betegről már mindenki lemondott, az orvosok, a felesége, a gyermekei, az egész aty f ság ésenak a tisztesség okáért hiviaK hozzá egy nagyszerű orvosprofesszort, ki azouban csak harmadnapra jöhete t fel. — És tudja, mi történt? — kérdezte nagybeteg szomszédjától Knós Mátyás. — Az történt, hogy az orvosprofesszort maga a beteg pipázva fogadta a tornácon i yeténformán : „Köszönöm a szív* s érdeklődését profeszs«or ur, de nekem már hála isten, kutyabaj'im Nos szomszéd ur, mit szól ehhez ? A szomszéd nem szólt rá semmit. Nem is szólhatott, mert néhány perccel az anekdota befejezése előtt m >ghalt. Koós Mátyás egyideig megilletődve nézte a halott arcát, aztáa távo óban egészséges logikával igy vigasztalta magát: — Jól tette, hogy optimiszükus életf-Ifogását érvényre juttassa, még a tör éneimet is mozgósította és ha kellett hamisította. Mikor az öreg urak és az idősebb hölgyek a kort panaszolták Koós hetykén vetette oda : — Micsoda, ötven esziendő ? Az is idő ? Kolumbusz K istóf már tul volt az öiveuen, miRor arra saánta m^gát, hogy Amerikát fe.fedezze — ós elcsavarta a fejét. Ugy bizony. A nőknek az utóbbi példa, bár hitelességéhez sok kétség fér, Dagyon tetszett. Hiába, a hatvanéves asszony, akármilyen tisztességben őszü t is meg, szívesebben vállal hasonlatosságot Kleopátrával, mint teszem, Gracchusok nagyanyjával. És Koós Mátyás finom ösztöne a gyöngédségben is mértéket tudott: valóS'inüeket füllentett, óvakodva azoktól a durva túlzásoktól, melyek éppen az ellenkező hatást eredményeznék. Milyen szép példiula zsidóknak az a törvénye, ho^y a gyás'o ó családhoz, addig, mig a holttest eitakaritva nincs, vigasztaló szóval közeledni nem szabad. Igy élt a derék optimista, a maga kis varosában der it árasztva környezetére. Sokan bölcsnek, sokan bolondnak tar olták, mert az emberek a sok buta előítélettől megtévesztve, nem tudnak a józan középu on járni. Aztán, rossz, gonosz napok következtek rá. Koós Matyásnak, ki már régen özvegyi sorban állott, egyetlen leánya, Er/sike, tani'ónő volt egy szomszédos kis községben. Szép, kissé zárkózott természetű, büszke leány volt, ki meleg lelke egész njongásával csügött édesapján. Ez a kis tanítónő sorra kosarazott ki egy csomó kérőt, köztük o yat is, ki az apjának konveniált volna. Ezen az öreg hamar tuitette magát. — Bolond lenne — mondotta magában, ha az én gusztusom szerint igazodna. Az apa azt sem követelheti joggal a lányától, hogy a kelkáposztát szeresse, még kevésbé, hogy éppen azt a férfit szeresse, akit az apa vaia^zt. A zsarnok apák ma már muzeumba való alakok, minthogy pedig ón nem kívánkozom spiri uszba ... satöbbi. Da aztán rosszabb hirek intotfak