Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-18 / 66. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 66-ik szám. Csütörtök, augusztus 18. B1EESME&T EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. • Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: 8ZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Nyolcvan esztendő. Békéscsaba, aug. 18. A mai nevezetes napon örömtüzek gyúlnak ki az egész Magyar-Osztrák monarchiában. Nagy városok fényes palotáinak falai között, kicsiny falvak bogárhátú kis házai alatt milliók szive dobban meg az örömtől, hogy a mi öreg királyunk megérte nyolcvanadik életévét. Nyolcvan év elmosódó csekélység az idők végtelenségében, de az emberéletben hatalmas, nagy idő. Különösen ritka azoknál, akik a trónon ülnek, akiknek vállán nemzetek gondozásának óriási terhe nyugszik. A mi királyunk csaknem két emberöltőt, villámlásokkal, zivatarokkal, sokszor csaknem katasztrófaszerü zivatarokkal terhes emberöltőt töltött a trónon és az Isten különös kegyes kegyelmének kellett őrködnie fölötte, hogy azok a zivatarok el nem söpörték s ma nyolcvan éves korában is sziklaszilárdan, mosolyogva áll ünneplő, lelkesedő nemzetei körében. Nyolcvan hosszú esztendő! Mikor mint ifju herceg először megjelent Pestmegye termében, a Széchenyiek, Kossuthok, Deákok, Batthyányak nemzedéke ámuló lelkesedéssel nézett komoly, vonzó arcába, szimpatikus alakjára, mely a reményt képviselte. Mikor pedig mint ifju fejedelem a zivatar hullámaitól sodortatva, ősei trónjára került, egy nemzet nézett kétségbeesetten a mogorva ködök közt rejtőző alakja felé, mely a reménytelenséget képviselte. Az ember, ha visszatekint ifju korába, csodálatosképpen csupán a kedves színeket hajlandó észrevenni. Az ifjúkori rezgő nyárfának csak az arany szinét, de sohasem a pondróit, vagy a téli csupaszságát, csak a holdsugaras tavaszi estét, de nem a szürke őszi felhőt. A népek ellenben emlékeik legmaradandóbb fiókjaiba jórészt a mult keserveit rejtik: a nagy árvizet, a nagy járványt, a nagy szárazságot, a nagy Ínséget, a nagy veszedelmeket. Ilyen hármas csapást rejteget a magyar nép is emlékében abból a nyolcvan esztendőből, mely e királyi aggastyán életét képviseli. Ott dörög, harsog, sir és sóhajtozik e nyolcvan év első harmadában az a rövid dicsőséggel és hosszú szomorúsággal teljes évsor, mely ugy vonul el emlékezetünk ormain most is, mint a kisértetek csapata. De ugy vagyunk vele, mint a tűzhányó völgyében lakó szántó-vető. Látjuk a hegy ormán a füstöt, mely egykor Pompéji és Herkulánum fölött lebegett, de azért bizalommal turjuk a földet és rakjuk a téglát falainkra, mert közel ötven év óta érezzük a békét és a sors jóindulatát. Érezzük egy nagy erő állandó jelenlétét, mely a tűzhányót megfékezi. Ez az erő a király. A nyolcvanéves aggastyán egyénisége. Az ő komoly, igazságos, gavallér és tapasztalt lénye. Mert nemcsak a mi multunk magaslatain marsolnak a kisértetek ezredei, hanem a nyolcvanéves fejedelmén is s nemcsak nekünk vannak sivár és fölemelő tapasztalataink, hanem a királynak is. A Vezúv tölcsérén gőzölgő füstkalap nemcsak a mi mementónk, hanem a királyé is. És ő a nyolcvan év második felében értékesítette az első tapasztalatait. Ez pedig a legnagyobb uralkodói erény, mert hiszen a tapasztalat súlyos utipodgyász, a legtöbb ember szívesen lecsúsztatja a válláról. Az öreg uralkodót is igyekezett lecsalni élete második felének útjáról mindenféle befolyás, olykor ugy tetszett, hogy egyegy lépésnyire sikerült is eltántoritani, de mikor a por, melyet a vihar vert, eloszlott, mindenki láthatta, hogy a király továbbhalad a törvényesség és alkotmány utján, ugyanazzal a rendületlen hittel és szilárd lépéssel, mint amilyennel járt évek tizedjein át. Most, hogy Európa legrégibb uralkodója a nyolcvan esztendő szélső határához közeledik, rendkívüli érzések kérnek helyet bensőnkben. Ez a nyolcvan esztendő nemcsak egy világszerte tisztelt, lovagias király életét jelenti, nemcsak történelmünk egy részét, hanem reánk nézve az állandóság, bizalom és megnyugvás gondolatát is. Itt a tél, a fehér öregség és a sólyomszárnyu mulandóság e számjegyénél megrendülve gondolunk arra az időre, mikor e történelmi alakot elkívánja végleg — a história. Mi jő az állandóság e lovagja helyébe ? Mert hiszen nyugodtan hajtjuk párnánkra esténkint a fejünket, a mig tudjuk, hogy a nyolcvanhoz közelgő király a hajnallal Íróasztalához telepedik. De mi lesz, ha a hajnal egyszer egyedül ébred föl ? A bizonytalanság e sötét hollóit üzi el lelkéről a magyar nemzet, mikor agg királyának ünnepén megzendíti harangjait és hosszú életéhez még sok évet könyörög az Úrtól. Gazdák helyzete. Közraktárt a községeknek. Az ország gabonatermő vidékein befejezéshez közeledik a cséplés. Nagy uradalmak hónapszámra csépelnek, hanem a kisgazdák immár adott helyzettel állanak szemben és ha az eredmény itt-ott kielégítő is, semmiesetre sem felel meg annak, amit a földmivelési minisztérium a hónapokkal előbb beérkezett jelentésekből komponált, legkülönösebben pedig a tőzsde azon spekulációjának, hogy a gabonaárakat indokolatlanul rohamosan leszorítsa. Magyarország kisgazda társadalmának ilyenkor volna egy kevés haszna, erőgyűjtésre egy kevés alkalma, mikor az anyaföld megadta a termést, de mit ér minden, ha egész évi szántásnakvetésnek, verejtékes küzdelemnek ninc3 meg a bére, nincs meg az ára ? Gazdaközönségünk régóta foglalkozik a baj okaival, különösen fedezetlen határidőüzlet kérdésével, maga az Országos Magyar Gazdasági Egyesület lépett akcióba amellett, hogy a tőzsdén a differenciális ügyletek, a papiros-busával való játék eltöröltessék. DJ eredményt elérni nem tudott. Legfeljebb annyit, hogy a tőzsdei különbözeti ügylet bíróilag nem érvényesíthető szerencseszerződésnek tekintetik és törvényeink a kereshetőséget megtagadják. Ma már napnál világosabb, hogy törvényeink ez intézkedése nem tud segíteni a helyzeten, hogy a kereslet és kínálat meghamisítása folytán előállott gabona-áralakulás ma is csak sorvasztja a gazdát, sőt inkább kialakul az a határozott nézet, hogy ezeknél a differenciális, úgynevezett nyerészkedési ügyleteknél igenis adja meg a törvény a kereshetőséget, hogy igy független állami bíróságaink ítélkezzenek esetrőlesetre. A fedezetlen határidőüzlet véletlenre fektetett hazárdjáték, ahol a kereslet és kínálat kereskedelmi értelemben vett mivolta hamisiitatik meg. Eladásra kínál egyik fél ezer mázsát, akinek nincs egy métermázsa búzája sem és vesz a másik ezer mázsa búzát és nincs amin megvegye. Az eredménye pedig az, hogy mindez a termelő bőrére megy. Békésmegyei Közlöny tarcaja. Akkord. Ha a szél lefújja a lombot a fáról: A levél elfonnyad s kopár marad ága; Ha egy csillag lehull a nagy ég boltjáról So'sem ragyog többé bűbájos világa. A fa, a menyboltja, a te lelked képe, A levél, a csillag, az enyémnek mása. Mert, hogyha tőled a balvégzet eltépne, Borulna életem gyászba, hervadásba. Csend volt. Távolból néha-néha Az éj moraja szállt felénk, A liliomok halkan susogtak Egy bánatos, bús költeményt. A liliomok mind fejlehajtva, Könnyes szemmel néztek le ránk. . — Azóta nem tudok feledni Egy kis, fehérruhás leányt. Karrafláth Jenő A Irta : Kellenffi Béla. A képviselőház -ép a választások igazolásával foglalkozott. Egy vagyonos fiatal honatya, ki csak nem régen házasodott meg, egy reggel azt olvasta, valamelyik újságban, hogy botrány lenne, ha az ő választását igazolnák ; mert ő valamikor gyanús dologba volt keverve és tízezer koronát nyert ennek a piszkos históriának a révén. Holott nem volt igaz! A szóbánforgó gyanús dologról ugyan pör is támadt; kót-három uri tolvajt elitéltek, de a képviselőnek az urakkal sohasem volt semmi hivatalos érintkezése s kezet legfelfebb a klubban szoritoft velük, itt pedig becsületes embernek kell tartani miaden tagot. A vád tehát alaptalan volt. A képviselőház nem vette számba, de mivel a képviselő a többséghez tartozott, az újságolvasók s a közönség előtt olyan szinben tünt fel, mintha kedveztek volna nekik. A kis újságok minduntalan célozgattak a szennyes históriára és burkoltan kirták, hogy a kormánypárti Róbert Béla . .. komisz fráter. Róbert bátor ember volt. Mindjárt az első támadáskor számot vetett magával, hogy mi tévő legyen. — A rágalom ellen csak kétféleképpen lehet küzdeni. Vagy szembe kell vele szállani, kikutatva a rágalmazót, ki legtöbbször puszta viszhang, aztán kérdőre vonni a pletyka terjesztőjét, végére járni : honnan ered a hir, majd a kellő bizonyságokkal fölfegyverkezve közzé tenni az egész dolgot s a nyilvánosságra hozni. Vagy a becsület, a lelkiismeret s a köztisztelet erejével megvetni a rágalmat, hallgatni és megvárni azt az időt, mig az igazság kiderül. Róbert végig gondolta magában, hogy voltaképen micsoda dolgai is voltak neki az elitélt szélhámosokkal. Szorosabb ismerettsógben csak az egyikkel volt, emlékezett minden szóra, amit az emberrel váltott és nem tudott semmit fölfedezni, ami vádakra adhatna okot. Minek szállna hát pörbe a gyűlölet, a roszhisemüség, a pártszenvedély kajánságával ? — A rágalom, — gondolta magában a képviselő, — vele jár a közpályán haladással. Már az első lépéstől fogva kisér. Hát majd mikor miniszter leszek! Akkor következik csak a cifrája, most pedig jó mindenre elkészülnöm. Én magam előtt bizonyítom be, hogy erős karakter vagyok, ha hallgatok. Ez elhatározás után tanácsot kért rokonaitól és barátaitól, mint az ember mindig dicsekedni szokta mikor valamit eltökél. — Pört kell indítani, — mondá apósa. A vádlottak padjára kell hurcolni a gazokat, hadd tanulják meg végre, hogy a magánélet szent és nem szabad hozzá nyúlni. — Nekem nem az a véleményem, — viszonzá Róbert. — Mert ha csakugyan elkövettem volna, amivel vádolnak, a dolgot nyilvánosság elé vinni kötelesség lenne. A kormány tisztessége megköveteli, hogy jó hírű emberek szolgálják, mikor közpályán levő emberről van szó, a sajtó hasznos, mert óvatosságra inti azokat, akik hajlandók lennenek érdekeiket reá bizni. A kocsisok is rákiáltanak a gyalogosra, hogy ne gázolódjanak el. Mért nem kiálthat nak hát az újságok a részvényesekre, hogy ne hagyják magukat megcsalni. De én liberális ember létemre ellensége vagyok minden sajtópernek. — Helyes, — mondá egy barátja. — Akkor hát hivasd ki a cikkely szerzőjét. — Nem tudom ki és nem is akarom tudni. Még ha nem is ő koholta ki a rágalmat, aligha lehet valami becsületes ember, mert kapott rajta és terjesztette: meg hát gyáva, aki nem verekszik, az alatt az ürügy alatt, hogy inkább igazoljam magamat, semmint segédeket küldözzek. Vagy tegyük föl, hogy megvágtam. Erre mindjárt azt mondanák, hogy a kard nem argumentum. Ej, megelégszem a képviselőház határozatával, a többit pedig a jövendőre bizom. — A patvarba is ! — gondolta magában az após — csak nem ludas a vőm. Pedig eleget szimatoltam körülötte. — Róbertből kitűnő törvényhozó lesz — mondá este a jóbarát, — szereli a békés megoldásokat. Róbert pedig örült, hogy eldöntötte a dolgot. Pompás étvágyai ebédelt, elkísérte a feleségét az operába, késón feküdt le ós azt tapasztalta, hogy a rágalom nem zavarja az ember álmát. Legaláb az hitte. Egy hón^p múlva azonban már látta hogy csalódott. A kis újságok megint ki kezdtek. Nem mehetett se a képviselőházba, se a klubba, nem ihatott meg egy csésze téát, hogy ne akadjon a kezébe egyegy ilyen lap. Néha ismerősei is figyelmeztették : Önt ugyan erősen szapulják Róbert mosolyogva vont vállat, majd. ideges kezdett lenni. Hát nem mondtak neki többé semmit. De most már ó gondolta el magában az újságok láttára : ezek az emberek mind olvasták ezt, de nem szólnak, mert fólnek, hogy megsértődöm. Anyósa derék asszony volt, de fecsegő és tapintatlan. — Istenem, — mondotta minduntalan, — milyen kellemetlen história ez! Ahova csak megyek, mindenütt hangosan sajnálkoznak rajtam. Bizony lelkem, jó lenne, ha egyszersmindenkorra véget vetne e gyalázatoságoknak ha egyébért nem, hát a felesége miatt. Róbert felállt, kétszer háromszor végig sétált a szalonon, vagy ebédlőn, I aztán ismét leült, hogy hallgassa anyó' sát, ki a legnagyobb érdeklődés hangI ján folytatta : — És ez mind e miatt a gazember miatt van, akivel ön barátkozott. Lám ez a klubbajárás vége. Gyülevész nép van ott . . . Remelem, ez üdvesség s tanulsággal fog önnek szolgálni s jövőre óvatosabban választja meg barátait. Az az ember nem volt nekem barátom.