Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-18 / 66. szám

2 Békéscsaba, 1910 aug. 18. Mert a valóságos értéket, a valóságos buza árát hol felemeli, hol lenyomja. A kisgazdának csépléskor évek óta az a helyzete, hogy alig szedi zsákba a termést, másnap már vinni kell a kereskedőhöz. Végzéskor nyakába szakadt a napszám, bér- és adófizetés. És mert a gazdák védelmét célzó intézmény, a közraktár nincs mindenütt, eladja a termést ugy, ahogy veszik, mert kénytelen vele. A tisztelt börzések ilyenkor azt mondják, hogy olyan nagy a kinálat, olyan gabonamennyiséget dobnak piacra a termelők, hogy természetes, ha nincs a gabonának ára. Egyetlen reális érv, amit valaha felhozhattak, a fedezetlen határidőüzlet hivei, de megszüntethető. íme az ok, a fedezetlen határidőüzlet, mely a gazdaközönségnek, leginkább a kisgazda-társadalom boldogulásának útjában áll, mely szárnyát szegi munkakedvének és vállalkozásának. Ha segíteni akarna a kormány a nagy nemzeti munka hevében az ország millióin, ime, itt volna az alkalom, mert a fedezetlen határidőüzlet eltörlését mi sem gátolja, a gazdaközönség egy évtized óta sürgeti, eltörlése sem a kereskedelemnek, sem a fogyasztónak érdekébe nem ütközik. A kérdéssel sokat foglalkoznak, mert a kérdés mindig aktuális, de nézzük, vájjon lehetne-e ma ezt a reformot keresztülvinni ? Előre is azt mondjuk, hogy igen, és mégse. A sokszor lebecsült koalíciós kormány programjába vette a tőzsde reformálását. Nem sikerült, sőt egy miniszter bukott meg miatta. De legalább megakarta a kisgazdák érdekeit a tőzsdék ilyen kinövéseivel szemben óvni. A nemzeti munkapártról nem mondhatjuk, hogy ilyen kérdést kormányzati programjába vett volna. De azt tényként állapithatjuk meg, hogy ha a koalíciós kormánynak nem sikerült keresztülvinni e reformot, hogy sikerülne és hogy lehetne kívánni most, amikor a fedezetlen határidőüzletnek két olyan hatalmas pártfogója van a magyar parlamentben, mint gróf T i s z a István ésHieronymi. Ismerjük már mind a két politikusnak a politikai jellemét, hogy görcsösen, szívósan ragaszkodnak az egyszer elfoglalt állásponthoz. Gróf Tisza István a magyar agrár politikáról irott könyvében a fedezetlen határidő-üzletet árkiegyenlitő hatásánál fogva egyenesen szükségesnek tartja s az országos gazdakongresszuson, mely 1895-ben először foglalkozott e kérdéssel, gróf Tisza István harmadmagával, mint az akkori jegyzőkönyvekből kitűnik, a fedezetlen határidő-üzlet mellett foglalt állást. Felfogásához bizonyosan olyan meggőződéssel ragaszkodik ma is, már pedig ha valaki tehetne valamit a helyzet javítására, egyedül ő volna és vele volna az egész magyar gazdatársadalom. Sajnáljuk, hogy nem igy van ez. Ilyen körülmények között az ország gazdaközönsége ne várja a törvényhozástól, hogy mostanában ezeknek a kérdéseknek a reformására is rákerül a sor. Szántsa csak tovább a búzatermő fekete földet, talán még azt is eléri egyszer, hogy neki is ép annyiba lesz egy métermázsa buza termesztése, mint a mennyiért megveszik. Hanem van egy mód, mellyel védekezhetne a kisgazda-társadalom is. A közraktárak felállítása. Miután pedig a közraktár felállítása tetemes anyagi áldozatba is kerül, járuljon e vállalatok támogatásához anyagi segítséggel az állam. Ha minden 10000 lakossal bíró községnek lesz egy gabonaraktára, akkor nem lesz kénytelen a gazda a termését másnap eladni, szervezettel, erős akarattal útját lehet állani annak, hogy keserves munka gyümölcsét, hasznát jogtalanul az tegye zsebre, aki ezért semmit sem dolgozott. Kató József. Békésvármegye munkásházai. A munkásházépitő-bizottság ülése. Sokszor megemlékeztünk már Békésmegye törvényhatóságának arról a humánus és nagy szociális fontosságú elhatározásáról, hogy 500 szegény munkáscsaládot olcsó és egészséges hajlékhoz juttat. E szép programmnak egy harmadrészét már be is váltotta, amenynyiben a mult évben 128 munkásházat adott át rendeltetésének. Ez évben á programm második részének beváltása következett, de a vármegye külön erre a célra kirendelt bizottságának jóval több nehézséggel kellett megküzdenie, ! mint az elmúlt évben. Sok baj volt S ugyanis a kiszemelt községekkel, mert | egyes községek nem tudtak megfelelő, I illetve olcsó ajánlatokat beszerezni a házak építésére vonatkozólag, a drága Persze, hogy nem volt az, de ön mégis barátjaként bánt vele s a látszat csal. Róbert fogta a kalapját ós ment. Lassanként észrevette, hogy a kezdetben képtelennek látszó rágalom gyökeret ver. A legtöbb ember már nem is tudta, hogy micsoda affaierről van szó és micsoda piszkos dologban vett részt a képviselő. De az impresszió marad, hogy piszkos dologba volt keverve ós nyerekedett mások kárából. Most már nem is célozgattak többé az apró újságokra ; nem is tettek Róbertnek szemrehányásokat : ép ugy bántak vele mint régen, ő pedig ugyanazokba a házakba járt, ugyanazokat á kezeket szorongatta s mégis azt vette észre, hogy minden megváltozott körülötte. Majd azt látva, hogy voltaképen mindenki olyan aminő volt, elgodolta magában: eszerint én nem vagyok a régi. Egyszerre felkiáltott: — Ügy látom, nem becsülnek engem többé ! Majd azt mondotta : — Ej, különb ember vagyok én a sok hitványnál! De ettől fogva érezte, hogy becsülésre vágyik. Hogy megtudja, hányadán van, szokatlan ügyességgel és furfanggal minden alkalmat kihasználva, kutatni kezdte a becsületes emberek barátainak gondolatait. Nem akadt egy sem, aki ne kételkedett volna. Elítélni ugyan senki sem merte volna őt. De mégis valamennyi szemében vádlott volt, akit előbb-utóbb elér a büntetés. Róbert mindezt érezte. — Ej, hát nincs egyse aki ne kételkednék ! De mégis vannak ketten, akik biznak bennem: a feleségem és Pál. Pál Róbert gyermekkori barátja volt. Szüleik egy városban, egy utcában laktak. A két fiu együtt járta az isKoláit és együtt jogászkodott. Azóta se szakadtak el. — Ez, gondolta magába a fiatal képviselő, bizik bennem. Elment barátjához. PálS nemvolt otthon, párbajt vivni ment. — Az lehetetlen l Hiszen engem kórt volna fel segédül! Várt. Pál vissza tért. — Nem sebesültél meg ? De hogyan verekedhetsz te az ón hirem-tudtom nélkül? Hát nem vagyunk többé a régi jó barátok ? — Dehogynem édes Bélám. Éppen azért nem értesítettelek, mert miattad verekedtem. — Miattam ? — Miattad. Megvágtam egy újságírót, aki hencegve emlegette, amit te ugy is tudsz. Róbert szörnyen elhalványodott. — Amit ón ugy is tudok. — Igen ... Az ügyeket... Nem kell talán mondanom, hogy kész volnék felpofozni az egész emberiséget, semhogy tégedet a fülem hallatára vádolni engedjelek. De most négyszemközt vagyunk. Abban a dologban mégis lappang valami. Mond meg nekem mi az. — Semmi, felelt hidegen Róbert. Azután lassan-lassan hazafele balagva igy elmélkedett magában. — Három hónap múlva ^gyermekem lesz s az a gyermek mihelyt megtanul beszélni, hallani fogja a cselédek sutogását, hogy az apja tolvaj. Valami lappang mégis a dologban. Pál kételkedik bennem. És miért ne kételkedett volna ? Vagy nem vádol hallgatásom ? Nyomorult vagyok amiért nem szóltam. Nem volt jogom hallgatni. A nyilvánosság embere nemcsak a saját lelkismeretónek tartozik. Tartozik a közvéleménynek ós kötelessége felvilágosítani, tartozik feleségének ós gyermekének, akik a nevét viselik. Da vájjon kételkedik-e bennem a feleségem is ? Elhatározásom ettől függ. Bement felesógóhez, ki nyugodt vidám, boldog volt, mint mindig. Elmondotta neki, mi törtónt Pállal ós meg-fogta a kezét: És te hinnéd ezt a rágalmat? Az asszony nem felelt mindjárt. Róbert, visszarezzent! Ah, hát hiszed. A menyecske ura nyakába borult: Szeretlek ... nekem mindegy lenne, ha bünt követtél is volna el! Róbert bement a szobájába, elővett egy pisztolyt ós agyonlőtte magát. ajánlatokat pedig a vármegye nem fogadhatta el, mert akkor túllépte volna az előirányzott összeg határait. Legtöbb községnél azonban sikerült elsimítani hosszas tárgyalások után a felmerült differenciákat. A rendeltetésüknek átadható munkásházak száma ennek dacára jóval kevesebb most, mint a mult évben volt. Békéscsaba is azok közé a községek közé tartozik, amelyeknél a munkásházak ügye móg nincsen teljesen rendben. Ide 24 munkásházat szándékozott épiteni a vármegye. A község talált is alkalmas telket, de nem talált épitésvállalkozóra, aki jutányos árért elkészítette volna a házakat. Valamennyi olyan drága ajánlatot nyújtott be, hogy a vármegye munkásházépitő-bizottsága azokat egyáltalában nem akceptálhatta és már arról kezdett gondolkozni, hogy a Csabára szánt munkásházakat más községnek adományozza. Csaba elöljárósága ekkor azzal az előterjesztéssel járult a bizottság elé, hogy csak utalványozza ki kezeihez a munkásházakra szánt, egyenként 1000-1100 koronát s majd ő gondoskodik arról, hogy a házakat azért az árért maguk a munkások felépítsék. Megjegyzendő, hogy a Csaba által tervezett munhásházak méretei meghaladják a vármegye által tervezettekét. A vármegye munkásházépitő bizottsága szombaton délelőtt foglalkozott Csaba ajánlatával Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt. A körülmények alapos mérlegelése után a bizottság arra a megállapodásra jutott, hogy Csaba előterjesztéséhez móg nem járulhathozzá, mivel nem látja kellőképen biztosítva azt, hogy a munkások képesek lesznek-e az előirányzott 1100 koronából egy-egy munkásházat felépíteni, különösen a nagyobb móretekre való tekintettel ? Azért tartja ezt valószínűtlennek a bizottság, mert még a normális méretű háznak is 1500-1600 koronába kerülnek. Ez oknál fogva a bizottság visszaadta az előterjesztést az elöljáróságnak azzal az utasítással, hogy terjesszen elő részletes előmóret-költsógvetést s ezenkívül indokolt kimutatást arról, hogy a munkások évente mennyit birnak bérül fizetni és hogy van e valamelyes vagyonuk? Csak ez adatok beérkezése után fog a bizottság végérvényesen határozni a munkásházak ügyében. Kondoros elöljárósága bejelentette, hogy az oda tervezett 28 munkásház most már teljesen készen van s kérte egyúttal a szokásos felülvizsgálat megejtésót. A bizottság a felülvizsgálatra Ambrus alispánt küldötte ki. Remélhetőleg lényegesebb hibák nem fordulnak elő, úgyhogy a munkásházak már a jövő hónap folyamán átadhatók lesznek rendeltetésüknek. Dobozon a 17 munkásház szintén elkészült, sőt már el is foglalták a munkások. Ugy a kondorosi, mint a dobozi munkásházakra vonatkozó bérleti szerződéseket be fogják mutatni a legközelebbi megyegyülésnek. A nyolcvan éves király. Békésvármegye ünnepel. Vezető cikkünkben méltatjuk a mai nap nagy jelentőségét. Az alábbiakban azokról az ünnepségekről számolunk be, melyeket a nyolcvan éves ősz király tiszteletére rendez ma Bókósvármegye örvendező lakossága. Ezek az ünnepségek nem lesznek ugyan olyan fényesek és káprázatosak, mint amilyeneket Bécs, a császárváros, vagy Budapest rendez, de őszinteség tekintetében ép oly igazak, vagy móg talán igazabbak. Békósvárinegye igaz magyar érzésű népe mindig hódoló tisztelettel gondol a magyarok királyára, át van hatva dinasztikus hűségtől, mint őseink, mikor kardjukra ütve, egyhangú lelkesedéssel kiáltották: „Moriamur pro rege nostro! . . ." Bókósvármegye ünnepségeinek fő, része a templomokban folyik le, hol a különböző vallásfelekezetek lelkészei ünnepi istentiszteleteket tartanak. A különböző hivatalok tisztikara ezeken az istenitiszteleteken testületileg vesz részt. Gyulán, a megyeszókhelyen fényes mise lesz a római katholikus templomban, hol Lindenberger János plébános pontifikál fényes segédlettel. Ezen a misén megjelennek : A vármegye tisztikara Ambrus Sándor alispán vezetése.alatt, a városi tisztikar ólén L o v i c h Ödön dr. polgármesterrel, továbbá a pónzügyigazgatóság, a törvényszék tisztviselői s a II. honvó d gyalogezred diszbe öltözött tisztikara báró Bothmer Árpád ezredes vezetésével. A református templomban D o m b y Lajos esperes fogja méltatni a nap jelentőségót. Csabán is méltóképen ünneplik az ősz királyt. Szerdán este már fényes kivilágítás is volt. Ki voltak világítva a városháza ablakai, az egyes üzletek kirakatai. Valamennyinél szebb volt azonban a vasúti állomás iüuminációja, melyet Szemere Kálmán állomásfőnök rendezett. Kigyuladtak az összes ívlámpák, ami már magában véve is nappali fényt kölcsönzött a hatalmas pályaudvarnak. Ezenkívül az állomási épületek ablakai is fényesen ki voltak világítva. Ma délelőtt a külömböző templomokban szintén hálaadó istentiszteletek í lesznek. A református egyház istentiszteletén Koppányi Gyula lelkész fog prédikációt mondani. Délelőtt 9 órakor a római katholikus templomban misét mond Nemeskey Andor plébános. Ezen a misén fognak megjelenni a különböző hivatalok képviselői. Az ág. ev. egyház mindkét tepmlomában lesz szintén hálaadó istentisztelet, mégpedig a nagytemplomban tóta kistemplomban pedig magyar nyelven. Az izraelita templomban a beteg K o h n E. H. főrabbi helyett R o s e nfeld Károly hitoktató tart d. e. 11 órakor magyar nyelvű istentiszteletet. De nemcsak Gyulán és Csabán, hanem a vármegye többi községeiben hálaadó istentiszteleteket tartanak a különböző felekezetek a király nyolcvavanadik születése napja alkalmából. Egyszóval Bókósvármegye méltóképen vett részt a király ünneplésében. A gyomai képviselő összeíérhetlenségi ügye. Kié a koalíciós kőnyomatos ? A gyomai kerületnek a legutóbbi képviselőválasztáskor megválasztottképviselője, Kovács Gyula rövid parlamenti szereplése dacára is sokat beszéltet magáról. Legelőször két interpellációval vonta magára a közfigyelmet. De nemcsak a közfigyelmet, hanem a pénzemberek és a börzespekulánsok haragját is, akik alaposan ki is kezdték a börze organumában, a „Pester L'oyd" ban. Annak idején mi is leközöltük az ott megjelent ós meglehetősen pikáns kis leleplezést. Legutóbb ismét szárnyára kapta nevét a hir egy összeférhetetlenségi bejelentés folytán, melyet ellene egyik volt alkalmazottja tesz. Az összeférhetetlenségi bejelentés lényege az, hogy Kovács nem lehet országgyűlési képviselő, mert egy olyan kőnyomatos lapvállalatnak a tulajdonosa, amelynek az előző kormány szerződésileg tekintélyes összeget biztosított. Ezt az összeget a furfangos szerződós folytán a mostani kormánynak is fizetnie kell. Az összeíérhetlenségi ügy historikumáról és legújabb fázisáról következőképen emlékszik meg legutóbbi számában egy nagy budapesti napilap : „Az idei képviselőválasztások egyebek közt azt a meglepetést is szerezték, hogy a parlamentbe besegítették a gazdapártot. Az uj párthoz tartozik Kovács Gyula képviselő is. A neve elég humusz-szagu s az avatatlanok nem is sejtenek mást a név mögött, mint egy mándlis parasztgazdát, aki a kisgazdák érdekeinek képviseletére választtatta meg magát. Most aztán kitudódott, hogy a mándlis gazdának hitt képviselő a koalíciós politika renegátja, sőt a koalíciós kormánnyal annak utolsó lehelletéig szerződéses viszonyt tartott fenn s csekélyke szolgálatait évi 39.500 koronával fizettette meg magának. S mert az igaz szerelmek a siron tul is élnek, a koalíciós kormány Kovács Gyulával olyan szerződóst kötött, mely az évi 39.500 koronás szubvenciót még akkorra is biztosítja neki, ha koalíciós kormány már nem lesz. Kovács Gyula ur ilyenformán a koalíció hátrahagyott özvegye, aki azonban már özvegysége első napjaiban levetette a koalíciós fátyolt s mint gazdapárti képviselőjelölt kellette magát a választóknak. Mindez egy öszszefórhetetlenségi bejelentés kapcsán tudódott ki, amelyet a gazdapárti képviselő ellen tettek a képviselőház elnökénél. Ez a bejelentés elmondja, hogy a gazdapárti képviselő kőnyomatos-vállalkozó, aki a koalíciós kormány egyik félhivatalos lapját alapította s a kormány hireimk kösiódért óvi 39503 koronát