Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-14 / 65. szám

Békéscsaba, 1910 aug. 14. erősödésnek és haladásnak olyan fokát érte el, a kulturnemzetek sorában országunk oly tiszteletet követelő tekintélyt vivott ki, amely méltán kelti fel a legmélyebb hála érzetét sorsának koronás intézője iránt és csak fokozza a magyar nemzetnek törhetetlen ragaszkodását a monarchikus elvekhez és — ha lehetséges — még inkább szorosabbra fiizi alkotmányos királyával való egyesülését a Szent Koronában. A királynak és a nemzetnek egymásra utaltsága, a közöttük megkívánandó érzelmi egység teljes zavartalansága és harmóniája, egymás feladatainak és rendeltetésének tiszta felismerése és átérzése sehol sem kívánatosabb és elengedhetetlenül szükségesebb ós épen ezért áldásosabb következményekkel nem jár és dúsabb gyümölcsöket nem terem, mint épen nálunk. Ennek az eredménynek elérésében Felséged rendithetetlen alkotmány-tiszteletének, nagy és mozgalmas idők élettapasztalataiból leszürődött böicseségének és népei iránt érzett atyai jó indulatának igen nagy része van. Nagyon jól tudjuk és nem kevésbbó érezzük, hogy Felségednél több tapasztalattal és világszerte elismert bölcseséggel, valamint nyomatékosabb erővel, azonban a valóságoknak kisebb lehetőségével, senki nem tudta ós nem tudja összeegyeztetni azt a nehéz feladatot, amely Magyarország és Ausztria iránt tartozó uralkodói kötelességének folyománya. És ha állami életünk teljessége szempontjából nem is teljesültek meg minden tekintetben a nemzet vágyai és óhajai, az nem Felséged akaratán, hanem a viszonyoknak meg nem másítható erején múlott, amelyet legyőzni és elhárítani nem volt képes még az az atyai jóindulat sem, amelyet Felséged a magyar nemzet iránt tanúsított és amelyet a nemzet hálás elismeréssel honorál. Felségedet a magyar nemzettel a közös válságok ós gondok, a közös bajok és örömök emlékei teljesen összeforrasztották és igy csak természetes, hogy az egész nemzet — köztük Békésvármegye is — örvendező szívvel siet, hogy ritka magas korévének teljes egészségben való betöltésónek ünnepén, tántoríthatatlan alattvalói hűségének és hódolatának megnyilatkozását a legfelsőbb trón zsámolyához letegye, benső érzéssel fohászkodván az egek Urához, hogy Felségedet, mint alkotmányos életünk tisztaságának ós zavartalan fejlődésének megőrzőjét és legfőbb biztositóját, meg nem fogyatkozó lelki ós testi erőben népeinek javára móg sokáig megtartsa. Kelt Békésvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán, 1910. óvi julius hó 9-ón tartott üléséből. Ambrus Sándor, alispán. A tisztviselőválasztások eredménye. Szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg Bókécsaba képviselőtestüle• tének csütörtöki közgyűlése iránt. Még azok a képviselőtestületi tagok is megjelentek, akik máskor szeretik távol tar| tani magukat. Ezt a nagy érdeklődóst főképpen három üresedésben levő állás betöltése idézte elő. A választások meglehetős rendben folytak le, csak az ellenőri állás betöltésénél tamadt izgalom amiatt, hogy a szolgabíró két, tekintélyes szavazattal biró pályázót egyáltalában nem jelölt, holott pedig meg| lehetős inkonzekvenciával a többi állásoknál az összes pályázatokat jelölte. \ A két pályázó hivei e fölötti elkeseredésükben csupa dacból nem támogatták a hivatalos jelöltet s igy történt meg az a furcsa eset, hogy olyan pályázó kapta a legtöbb szavazatot, aki nem aspirált valami különös mértékben a főpénztári ellenőri állásra. A választáson kivül érdekes ós igen élénk vitát provokáló tárgyai voltak a közgyűlésnek a postapalota ügye és az uj gazdasági intéző személyi pótlékának kérdése, melyről külön cikben emlékezünk meg lapunk más helyén. A közgyűlésről részletes tudósításunk a következő : A képviselőtestületi tagokkal szépen megtelt teremben pont 9 órakor nyitotta meg a közgyűlést dr. D e b r ec z e n i Lajos tb. főszolgabíró. Néhány szóval vázolta, hogy a választó közgyűlés tárgya az üresedósben levő gazdasági intézői, főpénztári ellenőri, eset'eg alszámvevői- és egy irnoki állás betöltése. A gazdasági intézői állásra a főszolgabíró törvényadta jogánál fogva következő sorendben jelölte a pályázókat : S a i 1 e r Gyula, V i z y Ernő Imre, Németh Sándor, ifj. K o ciszky Mihály, ifj. Dobranszky Imre, Varga Géza, Kovács Kálmán, Szilveszter Albert, B a r á t h Endre. A jelölés után az elnöklő főszolgabíró névszerinti szavazást rendelt el. Ennek eredményeképpen kapott: Sailer Gyula: 35, Ifj. Kociszky Mihály : 4, Varga Géza : 9, szavazatot. Igy Sailler Gyulát nagy szótöbbséggel Csaba község gazdasági intézőjévé választották. Az ellenőri állásra a főszolgabíró az óra mindig igy ketyeg: „Tik-tak, sohasem. Tik-tak, sohasem." Kávay Palkó ezt már nem állta ki. Sok, ami sok. Sirva fakadt és se szó, se beszéd, kiugrott a padból. Ki az ajtón, futott, mint a nyul, meg sem állt hazáig. Közben a könyei potyogtak. Otthon be egyenest a hálószobába, ott is az ágy alá. Biztos hely. Mikor el akarják fenekelni, mindig oda menekül. Itt az ágy alatt szepegett Nagyszombat estéjén is, föltámadáskor, mert akkor mozsárágyúk durrogtak a templom udvaron, ós ő, hiába volt minden magyarázat, meg volt arról győződve, hogy a törökök ágyúznak. Biztos kis hely ilyenkor az ágy alatt lapulni, kivált, ha társa akadt, a Linda kutya személyében, aki — mi tagadás benne, legalább az ágyudörgóssel szemben — csöppet sem bátrabb kis gazdájánál. A pokol rémképei elől, melyek élénken rajzottak, szinlettek és fokozódtak képzeletében, ím, az ágy alá menekült. Linda, aki épen csóválta a farkát, mindjárt a legrosszabbra gondolt, szűkölve csapta be lába közé a farkát, bekullogott az ágy alá, kis gazdája mellé és remegett, nyöszörgött. Féltek hát mind a ketten. Palkó, mint ilyenkor mindig, da cára félelmének, szemügyre vette az ágyalatti világot, ami Panna szólgálóleány hanyagságából, jelentősen különbözik a padló egyéb részétől. Eltekintve attól, hogy az ágy alatt a padló nincs felvikszelve, hasadékai közt különös, pókhaló vagy inkább moszatszerü anyag található, a vastag porrótegbe a mutatóujjal ábrákat lehet rajzolni, de azokivül szivarvégek és cigarett csutkák találhatók, amiket Palkó papája bizonyos következetességgel hajit a padjóra ós amiket onnót a Panni móg több következetességgel söpör az ágy alá. Vajmi bölcsen rendezte be a természet, hogy a háziasszonyok nem látnak az ágy alá, oda csak a kutyák, macskák, meg az apró kis haszontalan fickócskák ós hölgyecskék látnak. De móg különösebb dolog az ágy alól a külvilágba nézni. A hivatásos megfigyelők: irók és bölcselők vagy az íróasztal mellől, vagy a kávéház ablakából fürkészik a világot. Ez nem lehet teljes foglalata a megismerésnek. Hát az ágy alól való prespektiva, az semmi ? Irtok a gyerekeknek a gyerekekről ós mégsem az ágy alól nézitek a világot, kutya-perspektívából ? Ahonnét az embereknek a fejük sem látszik, végeláthatatlan nagy torony valamennyi és csak a cipőjük érdekes, az a fontos, arról felismerhetők. Igy szemlélődvén Pál, még mindig könnyező szeme egy pár icinke-picinke topánt látott a távoli horizonton, a szekrénynél, sőt a zongora kerekes lábánál is messzebb, majdnem a küszöb gyékényen botorkálni. — Trózsi, Trézsi — suttogja a cipőnek és a kis cipők megértették a hívást, szaporább kopogással az ágyhoz baktattak. — Mit akarsz, Palkó ? — Gyere ide az ágy alá. Mesélek valamit. Tudod-e, hogy mi a pokol ? Nem ? Majd elmondom. Most mesélte a tisztelendő ur. Trézsi, a Palkó kis huga szintén az ! ágy alá bujt. És Palkó elmagyarázta ; neki a poklot, el nem felejtvén arról az óráról, mely igy ketyeg : — Tik-tak, sohasem 1 Tik-tak sohasem 1 . . . Trózsi is megszeppent. Ö is sirva fakadt. Linda kutya mit tehetett egyebet? látva kis gazdája ós úrnője szomorúságát — szerényen, de rósztvevőleg szűkölt. — Ezután jók leszünk Trózsi ! Mert aki rossz, az pokolba kerül. A két apróság [szívszorongva kuporodott az ágy alatt. És megvert kutyákhoz hasonlatosan, riadtan kémlelték ebből a kutya perspektívából a láthatárt — nem nyiliik-e hirtelen az ajtó és nem jön-e az ördög? jelölte Kéri Józsefet, Nagy Zoltánt ós Medovarszky Mátyást, mig a szintén pályázó Povázsay Jánost és Könyves Jánost mellőzte a jelölésnél. Emiatt nagy izgalom támadt. Elsőnek id. Kociszky Mihály emelkedett szólásra, de a szolgabiró , nem engedte szóhoz jutni. — Nekem — mondotta — törvény- i adta jogom van a jelöléshez. Ahhoz szólni nem engedem meg. — De kérem, kérni csak lehet — replikázott Kociszky A másik oldalon Ach i m L. András elégedetlenkedett: — Szomorú dolog — kiáltotta — j hogy olyan joga van a főszolgabírónak. De a főszolgabíró is lehetne annyi tisztelettel a képviselőtestület iránt, hogy , respektálná a tagok nagy részének, ta- • Ián többségének óhaját. De nem használt semmit a tiltakozás. Ekkor felhangzott a teremben a zúgás : — Akkor Medovarszkyra szavazunk. Az csabai fiu és jé fiu! A névszerinti szavazás eredménye az lett, hogy Medovarszky Mátyás 27, Kéri József 22. szavazatot kapott, tehát öt szótöbbséggel ő lett az ellenőr. A választás nem várt eredménye miatt az alszámvevői állás betöltése tárgytalanná vált. Az irnoki állásra a főszolgabíró Borbély Sándort, Jenő Kálmánt, Zsilák Mihályt ós Heckensdorf e r Aurélt jelölte. Borbély 21 Zsilák 15 Jenő 14 ! szavazatot kapott, tehát a kópviselőtes! tület többsége Borbély Sándort váí lasztotta meg írnokká. A választások befejezése után dr. í Debreceni Lajos tb. főszolgabíró eltávozott a közgyűlésről s az elnöklóst 1 Kovács Sz. Ádám biró vette át. i A többi tárgyak. A kereskedelmi miniszter az elöljáróságnak a békési villamos távvezetékre vonatkozó tervén néhány módosítást eszközölt. Igy például a tervezet 4 és fél móter msgas póznák helyett a kereskedelmi miniszter helyesebbnek tartja a 6 móter magas póznák alkalmazását. Más effóle módosításokat is eszközölt a miniszter a terven és utasította a képviselőtestületet, hogy a vezeték ujabb tervét ós költségvetését terjessze fel hozzá. A képviselőtestület a miniszter utasítása értelmében járt el. Mint már megírtuk, a közigazgatási bizottság utasította Csabát arra, hogy Erzsébethelyen óvodát állítson fel, mert ott arra szükség van. A tanács három alternatívát is ajánlott a közgyűlésnek, nevezetesen hogy vagy községi, vagy közsógileg segélyezett magán óvodát állítson fel, vagy pedig állami óvoda felállítását kérelmezze. A tanács javaslatához képest a közgyűlés elhatározta, hogy mindenekelőtt az állami óvoda felállítását fogja kérelmezni s csak ha ez nem jár sikerrel, akkor a községi óvoda felállítása ügyében fog határozaiot hozni. V a r s á g h Béla utólag móg kéri az elöljáróságot, hogy a szükseges intézkedéseket minélhamarabb tegye meg. A kórházi fertőtlenítő pavillon felszerelési költsógeit egyhangúlag megszavazta a közgyűlés. A különböző számadások ós a havi jelentések tudomásul szolgáltak. A Széchenyi-ligeti vendéglőt az egyedül pályázó Pehórváry Mártonnak adta bérbe a képviselőtestület. P o 11 á k Géza, Áchim Mihály és V a 1 e n t i n y i János írnokok 1—1 óvi szabadságot kértek arra való hivatkozással, hogy a közigazgatási tanfolyamot akarják elvégezni. A közgyűlés a kért szabadságot mind a háromnak megadta azzal a feltétellel, hogy fizetésük terhére helyettesítésük céljából napidijasokat fogad. Az ebből fennmaradó összeget szabadságuk idején is kapják. C h r i s z t i á n Györgynek a szabadságidő meghosszabbítására irányuló kérelmét, betegségére való tekintettel, a közgyűlés teljesítette. Ezzel a közgyűlés a déli órakban véget ért. A Tótkomlós hmvásárhelyi vasút ügye. Nem sikerült a részvényjegyzés. A már évek óta húzódó Tótkomlós1 hódmvásárhelyi mezőgazdasági vasút 1 ügye lassú léptekkel halad előre. A fő: vonal építése is kétsegessé vált, s azt ; most egy érdekeltség, szárnyvonal építésének szergalmazásával, lehet, teljesen megakasztja. Szath máry Tihamér, a vasutügy referense, a kisvasút létesítéséről az alábbi nyilatkozatot adta ki: A Tótkomlósról kiinduló gazdasági vasút részvényjegyzésére kitűzött határidő e hó 30-án lejár, mely időpontig az engedelyezési tárgyaláson 1,108.000 koronában megállapított építési tőke öszszehozandó volna. Az eddig eszközölt jegyzések, beszámítva Hmvásárhely közönsége, Bókóssámson, Tótkomlós lakossága által megajánlott összegeket, valamint az államsegély 820,000 koronát tesznek ki, vagyis az'5540 darab részvényből móg Í440 darab részvény vár elhelyezésre. A részvényjegyzésnél sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy az érdekelt kereskedők ós iparosok az előzetes részvényjegyzési ivekkel szemben eredeti jegyzéseiket leszállították, különösen pedig az Erzsóbetuti birtokosság, amely a vasút irányának megváltoztatását kórven, annak idején mintegy 500 darab részvény megvételére vállalkozott, a jegyzéstől most teljesen tartózkoeik. Ilyen körülmények között, dacára annak, hogy a három vásárhelyi pénzintézet a vasút közgazdasági jelentőségének megfelelő nagyobb összegekkel vesz részt a vá lalatban, az érdekelt birtokosság s kereskedők részvétlensége következtében — a vasút létesítése is kérdésessé válik, amennyiben Vásárhely közönsége a hiányzó részvényeket már ezért sem jegyeztetne, mert a vasút kiépítése elsősorban az Erzsóbeti-uti birtokosság, a pusztai lakosok érdekeit szolgáltatja, akik a jegyzet részvények ellenértékét már földbirtokuk értékemelkedésében is visszakapják. Midőn rámutatok még arra is, hogy az erzsóbetuti biitoko3ság a részvényjegyzésre már erkölcsileg is kötelezve ven, amennyiben az eredeti vonalvezetés az ő kérelmökben s ahhoz csatolt részvény aláírási ívben feltüntetett nagy érdeklődésre való tekintettel lett megváltoztatva, a pusztai lakosság s a vonal vezetés megakadályozására vonatkozó mozgalmára kívánatos felvilágosítást adni: A vonatbevezetós kérdésében a lakosság, mint alapító már döntött. A közigazgatási bejárás, sőt az engedélyezési tárgyalás alkalmával is erzsébeti útirány lett megállapítva, de eltekintve ettől, a vasutat nem a város közönsége építteti hanem egy részvénytársaságot alapító érdekeltség, miből következik az, hogy a vonatvezetés megváltoztatását a törvényhatósági közgyűlés az érdekeltség hozzájárulás nélkül ki sem mondhatná. Ami pedig a pusztai szárny építését illeti, annak létesítése csak a fővonal elkészitese után s csakis abban az esetben lessz kivihető, ha a pusztai lakosság a pusztai szárnyvonal építési költségeinek túlnyomó részét jegyezné. Ez a kérdés különben csak elodástatott, de elejtve nincsen s a városi tanács, mint a közel jövőben megoldásra váró föladatot tartja evidenciában, azonban midőn a fővonal létesítése is kérdéssé vált, a szárnyvonal építésének ügye legalább is időelőtti. A esabai postapalota ügye. Nagy vita a közgyűlésen. Mult vasárnapi számunkban már megírtuk, hogy a csabai postapalota kérdése végre-valahára a megvalósulás stádiumába jutott, amennyiben a kereskedelmi miniszter elfogadta Csaba ajánlatát. Örömmel adtuk hírül ezt a fordulatot abban a hitben, hogy a postapalota felópitósónek semmi akadálya se lesz többé s hogy a csabai Főtér egy diszes középülettel lesz gazdagabb. A csütörtöki közgyűlésen azonban sajnálattal kellett meggyőződnünk arról, hogy még mindig akadnak képviselőtestületi tagok, akik részint önzésből, részint rövidlátóságból a postapalota építését perhorreszkálják s benne valóságos csapást látnak Csaba adófizető polgárságára nézve. Különösen Csaba nagynevű követe ágált rettentő dühvel ellene. Mostani szereplésével szomorú bizonyságát adta annak, hogy hiába igerte mandátuma átvételekor a bókét, Csaba haladásának munkálását: az csak szóbeszéd volt és ő maradt a régi, a orra hegyóig látó agitátor, aki ellenséget lát mindenkiben s aki Csaba fejlődésének ügyét szivén egyáltalában nem viseli. Hiszen ki volt mutatva már nem egyszer számadatokkal, hogy a postapalota felépítése Csabára nézve csak jövedolmezö beruházást jelent, amely-