Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-14 / 65. szám

Vasárnap, augusztus 14. SKEKYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EIiOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 9 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal : Telefon-száro. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHEL.S7KY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Egy kis politikai egyveleg. Békésoaaba, aug. 13. A miniszterelnök egy francia vi­láglapban külügyi politikai kérdésben nyilatkozott. Az eset más országban talán egészen természetes lenne s azon nem találna feljegyezni valót, sem említésre érdemeset. De nálunk, ebben a szerencsétlen közjogi hely­zetben leledző országban egészen máskép alakul a helyzet. Minálunk eleddig a Bécsben székelő külügymi­niszternek volt joga és oka külföldi világlapok hasábjain nézeteit kifejteni, a magyar miniszterelnöknek pedig a külügyi kérdéseknek „tabu"-nak kell­lett lennie, melyekhez még csak érin­teni is szigorúan tilos volt. íme most változott ebben is a helyzet ameny­nyiben külföldi világlap érdemesnek tartja balkán ügyekben is a magyar miniszterelnök véleményét kikérni s azt olvasóival s egyben a nagyvilág­gal közölni. Nem akarunk túlozni s azt állítani, hogy a külföldi lap az uj régimét többre becsüli a régi koalíciós korszakánál, csak éppen a különössé­génél fogva felemiitjük, hogy sem Wekerlét, sem Kossuth Ferencet, Ap ponyit, még kevésbbé Justh Oyulát sohasem jutott eszébe a „Matin"-nak vagy más világlapnak, balkán politikai kérdésben meginterjuholni, pedig a Balkánon az ő idejükben sokkal moz­galmasabb élet uralkodott s a balkáni háború inkább állott küszöbön, mint manapság. Khuen-Héderváry véleményét pe­dig óhajtotta tudni s abból érdekes konklúziókat von le olvasói részére. Ezekből a jelenségekből éppen csak a vak az, ki nem tudja levonni a kori­sequenciákat. A király nyolcvanéves születés­napja alkalmából Ischl a világ közép­pontja. Hetvenkét királyi herceg s még sokkal több királyi vendég ré­szére készítenek elő szállást a kies fekvésű tiroli fürdőhelyen. Európa figyelme oda fordul s a fürdőhely fre­quentiája mindezek folytán a legma­gasabbra hág. Nem vagyunk féltéke­nyek, még kevéssbé irigyek. Nem is aprehendálunk azért, hogy még az uralkodónk születésnapjából is az osztrákok nyerészkednek. Nem is só­hajtunk fel, hogy miért nem a Tátra­fürdőhelyeket tüntetik ki udvartartá­sunk kitűnő vezetői avva', hogy Őfel­sége nyári tartózkodóhelyéül azt ke­resik ki. Nem akarunk Kerzl dr. ud­vari főorvossal hadilábon állani s az ősz uralkodó életrendjét politikai igaz­ság serpenyőjén mérlegelni, mely azt kivánná, hogy a nyaralás felerészét osztrák, felerészét magyar fürdőhelyen töltse a király. Csak azt az egyet en­gedjék meg nekünk, hogy a szivünk sajogjon, fájjon azok hallatára és lát­tára, amik uralkodónk eme korszakos évfordulóján amaz osztrák fürdőhelyen történik s engedjék meg nekünk, hogy kissé elbúsulhassuk magunkat, miért nem vagyunk mi osztrákok, vagy, hogy miért nem magyar a magyarok királya. Nekünk a sok ünnepségből a parla­menti szüneten s egy pár ágyulövésen kívül, más mint az ünnepélyek költsé­gének quota szerinti hozzájárulása nem juthat. Ebből azonban bőven ki­vehetjük részünket, még akkor is, ha az egész világ érdeklődő közönsége Ischlbe tódul a magyar király nyolc­vanesztendős születésnapjának ünnep­lésére. A szocialisták már annyira nem férnek a bőrükben, hogy még egy­más között is egyenetlenkednek. A pártitkáruk, ki neves szociológus s valóban érdemes katonája a szociálista tanoknak, ime megtagadja őket, kivá­lik keblükből s feltárja az egész vi­lág előtt mindama belső villongásokat, melyek az olyannyira együttműködő s összetartónak látszó szocialista párt­ban dul, evvel is dokumentálva azt az örök igazságot, hogy nemcsak az sö­pör a más háza előtt, akinek nincs szennyese az ajtaja előtt, hanem igenis azok kiabálnak a legjobban, akiknek a házuk ég. Tarczai kiválása a szo­ciálista pártból, azok a villongások, melyek a párt egységét megbontani képesek, mind-mind tanúskodnak a mellett, hogy a magyarországi szo­ciálista pártnak még bensőleg igen nagy megerősödésre van szüksége, hogy felvehesse a harcot minazokkal a tényezőkkel, akikkel nyíltan harcot igér. S csak akkor, ha teljes a kon­szolidáció, remélheti azt, hogy nagy­részt rothasztó tanaival országunk jó­zanabb elemeínéi is tért hódithat. De mindaddig, mig belviszályok, szemé­lyi súrlódások gyöngítik a párt sokat hirdetett egységét, ne próbálkozzék a nálánál sokkal nagyobb erőkkel meg­küzdeni, mert csakis teljes letörésüket vonja majd maga után. A 80 éves király és vármegyénk. Az üdvözlő felirat. Államfőknél ritka magas kort ért el I. Ferencz József, megyarok királya, osztrákok császárja. Az a 80 év, mely­nek utolsó határkövéhez augusztus 18 án ér az ősz uralkodó: tele volt küzdel­mekkel, nagyszerű világátalakulásokkal. Az emberi haladás legcsodálatraméltóbb megnyilatkozásai erre a két emberöltőre esik. Mértföldes lépésekkel haladt a kultura minden téren és ettől a hala­dástól sohasem maradt el az öreg király. Mindig lépést tartott véle. Mindössze ka­tonai és politikai téren konzervatív a felfogása, de hiszen efölött öreg embe­reknél nincs mit csodálkozni. Békésvármegye törvényhatósági bi­zottsága mult ülésen egyhangú lelkese­déssel elhatározta, hogy a királyt 80-ik születése napja alkalmával hódoló fel­iratban fogja üdvözölni. Az emelkedett hangú és ragyogó stilusu feliratot, me­lyet dr. D a i m e 1 Sándor főjegyző fo­galmazott, egyik budapesti müintézet állította ki igazán művészi ízléssel, úgy­hogy egyik legszebb példánya lesz a kirá yhoz érkező hasonló feliratoknak. A felirat szövege a következő : Császáei ás apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Az egész magyar nemzet által osz­tatlanul örömteljes érzéssel fogadott azon esemény, hogy Felséged a Minden­ható kegyelméből testi erejének telj is­sógében és lelki képességérek ritka friset-ségében elérle 80 ik születésnap­ját, kedves alkalmat nyújt nekünk arra, hogy hódolatteljes kifejezést adva alatt­valói hüségünknek, Felségedet — éle­tének ezen jelentőségteljes fordulópontja alkalmából — lelkünk egész melegével üdvözöljük. Az a kegyeletes érzés, amely a ma­gyar nemzet minden tagjának szivét e napon Felséged felkent személye felé fordítja, kiapadhatatlan forrását birja ab­ban a határtalan tiszteletben és rajongó szeretetben, amelyet Felségednek ra­gyogó fejedelmi és kimagasló emberi erényei teljes mértékben igazolnak ós jogosulttá tesznek. Két emberöltőre terjedő, nemzetünk alkotmányát a legnehezebb viszonyok között is mindenkor féltő gonddal tisz­telő, királyi jogara alá helyezett népei­nek jólétére ós boldogitására irányított, szakadatlan munkában töltött és soha nem csüggedő példás kötelességtudás­sal teljesiteit uralkodása alatt, nemzeti életünk a fejlődésnek, a gazdasági meg­Békésmegyei Közlöny tárcája. Felhők. Olyan szegény, üres a szivem, Hitehagyott, reményevesztett, Szemembe csöndes megadások Bús fénye reszket. Valamikor dúsan fedte be Sugárból szőtt csillogó palást, És ezerszer visszaálmodott Egy-egy arcvonást, Tüzes, hulló csillagok nyomán Izzó dalok indultak útnak. A vérpiros, égő lángszirmok De megfakultak . . . Óh most e nyirkos koldustanyán Éhezik, fázik a szerelem, Leveles, bimbós rózsafáról Már dal se terem. Csak sóhajok, csak töredékek Könnyek, amik csillogva hullnak S zajtalanul, némán vesznek el Porán az útnak . . . Kató József. A pokol. Irta: Kanizsay Ferenc. A fehérre meszelt iskolateremben a kis fiuk tágrafeszült szemmel ügyel­tek, még a gézengúz Szólpál Vince is annyira odafigyelt a tisztelendő ur elő­adására, hogy merő szórakozottságból kiengedte markából a cserebogarat, mely aztán zugva-döngve repül ki a nyitott ablakon és eltűnt valahol a bó­lingató akác'ombok, meg a kék égbol­tozat között, talán épp hazarepült, a cserebogár-fiókákhoz, akik már sírdo­gáltak, hol maradt oly sokáig az apjuk ; csak nem érte baj ? Lehet különben, ho2,y a cserebogáreresztós nem szóra kozottságból, hanem szándékosan); a gé­zengúz Szólpál Vince szivét talán meg­puhította a tisztelendő ur kegyes be­széde és mert Szélpál Vice látta, hogy senki sem sandít reá, mindenki csak a tisztelendő úrra figyel, egész bátran cselekedett jót, anélkül, hogy kinevet­ték érte, anólkü 1, hogy szégyenkeznie kellene miatta Lehet, mondom, hogy igy törtónt a cserebogár csudálatos sza­badulása, mert némely gyerek nagyon jó, de csak titokban, mintha szégyen volna jónak lenni. Hát van ebben va­lami, van bizony, nemcsak gyerekeknél, felnőtteknél is, ámde most ne erről be­széljünk, hiszen egyébről van szó. Mondom, móg a Szólpál Vince is ! figyelt, a száját ós markát egyszerre l nyitotta ki, igy a cserebogár boldogan menekült az óriás tenyórbörtönéből — ellenben egy légy beröpült a szájbar­langba és lenyelődött. Ami nem olyan nagy baj, hittanóra után a Vince gye­rek ákácfa-virágot evett rá salátának. (Sohse tudhatni mitől hizik a gyerek. Egy adag légy, akácvirág-salátával, töb­bet használ, mint a csukamájolaj, amit a doktor sürget.) Szólpál Vince tehát • annyira figyelt, hogy eleresztett egy cserebogarat és lenyelt egy legyet, de | mégsem ő figyelt legjobban, hanem Pali, már mint Kávay Palkó, a községi jegyző fiacskája. Mert a tisztelendő ur csuda érde­kes dolgokról beszélt. Móg pedig a po­kolról, az örök kárhozatról, hogy ot­tan örökös tűzbe égnek a kárííozott gonoszok lelkei és nincs onnét szaba­dulás. Hogy forró szurokkal telt üs­tökbe ugy mártogatják ott az embere­ket, mint például más jóélek kiflit mártogat a kávéba. Kávay Palkó elkezdett szaporán hu­nyorgatni a szemével. A tisztelendő ur azonban ugyan­csak b9nne volt abbeli igyekezetében, hogy a vásott kis fickóknak végérvé­nyesen kedvüket szegje a pokolba való törtetóstől ós hát külön bnól-különb ecsetelóseit adta azoknak a szórakozá­soknak, mikkel az ördögök űzik unal­mukat, természetesen a kárhozott lelkek bőrére. Elmondta, hogyan hnzzák tüzes nyársra a fösvényt, hogyan tépik ki izzó harapófogóval a hazugok nyelvét és elmondta mindazokat a csiklandós dolgokat, amiktől a pokolbeliek foga ugy csikorog, mint a kifizetetlen csizma, ' vagy, mint a kenetlen ajtó. Kávay Palkó, I pedig már hat éves, a sors e furcsa­| ságairól világéletében most értesült elő­; ször ós gondolta magában, ejnye-ejnye, ; elég nem jól van, elég disznóság, hogy pokol is van a világon. De azért tűrte a meghökkenésnek szivére zuhanó pö­rölyütéseit : tűrte, csak egy kicsit még szaporábban pislogott a szeme, ijedté­ben pedig, vagy csupa szórakozottság­bői a szájába kapta hüvelykujját és szopta, szopta keservesen, mint vala­mikor ezelőtt egy évvel, amikor min­dig azzal fenyegették, hogy jön a szabó az ollóval és nyikk-nyakk, levágja az ujját. A tisztelendő ur a lehető legkime­ritőbb képet vázolta a pokolról. Elő­vette a reverendája szebóből terjedel­mes babos keszkenőjót, beletrombitált az órával, aztán a zsebkendőt össze­! hajtotta, visszadugta a reverendájába, ' egyet köhintett, móg egyet köhintett és j folytatta a pokol ismertetését : — És kis fiuk, van a pokolban, a falon, egy óra. Falióra. Lattatok már faliórát ? Nos, a pokolbeli óra mindig jár, de a mutatója móg sem mozdul ós férfi- és gyermekruha nagy árúháza Auguszt. végén megnyílik Fiscl&ei* Ig^nác Békéscsabán, Főtér, a városháza melletti, újonnan épült Weisz Móricz-féle házban

Next

/
Thumbnails
Contents