Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-11 / 64. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 aug. 11. dult volna s igy természetesen vereséget kellett szenvednie a homogén, közös vezérlet alatt álló munkapárttól, mely könnyű győzelmet aratott igy az egymás elleni küzdelemben kifáradt függetlenségieken. Nem rekriminálni akarunk. Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet. A megtörténteket meg nem történtekké varázsolni egy ember fiának sem állott módjában. De a tanulságokat mindnyájan levonhatjuk a történtekből. Ugy a hatalmon levő pártik, mint azok, kik saját kárukon nem okulva, még mindég folytatják az egymás elleni torzsalkodás, gyűlölködés káros politikáját, amely csak gyengítheti erejüket s illuzóriussá teszi azt a küzdelmet is, melyet az ilyenformán megcsappant erőikkel viselhetnek. A tanulság kézen fekszik s mégsem akarnak okulni belőle. „A saját kárán tanul", az ostoba példaszó ez esetben nem nyer beigazolást, mert ugyanazok, kik a más kárán nem okultak, a saját kárukon sem akarnak észre térni s egymásnak baráti kezet nyújtva, közös erővel a közös ellen fordulni, amely közös ellen pedig nem egyéb, mint aki mindig is az marad : az osztrák. Térjünk hát eszünkhöz politikus uraimék s lássák be végre, hogy az uralkodónk jelmondata, melyet minden pénzünkre is reáverettek, nem üres csillogó jelző csupán, hanem a „Viribus unitis", egyesült erővel jelmondatban örök igazságok fektettek le, melyek alul senki sincsen mentesítve. Egyesüljön tehát a két függetlenségi tábor s akkor talán móg azt a nagy, fényes helyiségüket is megtarthatják, ha másnak nem, emlékeztetőül az elmúlt szép napokra, amely helyiség az egyesült pártok erejét meg nem haladja s amely újból közös keretbe foglalná össze azokat, akik éppen minden közösség ellen a legélénkebben tiltakoznak. A vármegyei közigazgatásból. Közigazgatási bizottsági ülés. Békósvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, e hónap 8-án tartotta aug. havi rendes ülését a vármegyeháza kis tanácstermében. Az ülésen a választott tagok közül csak igen kevesen jelentek meg, aminek oka részint a nyaralásban, részint a folyamatban levő mezei munkálatokban található. Különben maga az ülés sem volt olyan, hogy különösebb órdeklődósre tarthatott volna számot. A j szokásos havi jelentések fontosabb és [ vitát provokáló ügyeket egyáltalában i nem tartalmaztak, tehát a bizottság minden megjegyzés nélkül vette őket tudómásul. Talán legérdekesebb az alispánnak a miniszterelnökhöz intézendő féléves jelentése volt, melynek közérdekű adatait nem régen már módunkban volt ismertetni. A bizottság üléséről rószles tudósításunk a következő: Jelen voltak Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt: Kiss László tb. főjegyző, mint dr. D a i m e 1 főjegyző helyettese, dr. Z ö 1 d y János tiszti főorvos, dr. Z ö 1 d y Géza tiszti főügyész, R o e d i g e r Gyula pónzügyigazgató, dr. Horváth Dezső kir. s. tanfelügyelő, S á r o s s y Gyula árvaszéki elnök, dr. L a d i c s László, D o m b y Lajos, dr. Török Gábor, P f e i f f e r István és M o r v a y Mihály bizottsági tagok. Ambrus Sándor alispán a megjelentek üdvözlése után megnyitván az ülést, a távollevő dr. D a i m e 1 Sándor főjegyző helyett Kiss László tb. főjegyző felolvasta a vármegye julius havi közállapotairól szóló alispáni jelentést, melynek érdekesebb adatai a következők : A személybiztonság 21 esetben támadhatott meg, melyek közül könnyebb természetű volt 17, súlyosabb pedig 4, j ez utóbbiak közül halállal végződött 2. A vagyonbiztonság 25 esetben volt megzavarva, móg pedig 2 esetben betöréssel, 23 esetben pedig lopással. Tüz 37 esetben fordult elő, részben lakóház, részben takarmány esett áldozatul; ezeknek legnagyobb része biztosítva volt. Baleset 23 esetben törtónt; ezek közül 14 könnyebb természetű, 9 pedig súlyosabb s ebből 6 halállal végződött. ngyilkosság 7, öngyilkossági kísérlet 1 esetben fordult elő. Az idei év termés-eredménye az ország minden vidékén többé-kevésbé csalódást hozott a gazdákra, nem kópezvón kivételt e tekintetben vármegyénk sem; mert a buja, de megdűlt vetésben a junius első felébsm jelentkező néhány köd, nem engedte a szemtermést ugy kifejlődni, hogy annak hozama a kereszt-termés mennyiségének megfelelő lehetett volna. A cséplósi munkálatok, különösen a kisebb gazdaságokban, már majdnem mindenütt befejeződtek, ugy az eredmény most már számokban is kifejezhető. A buza vármegyei átlagban kat. holdankint 9—10 q-ra tehető. A tengeri az egész vármegyében ez idő szerint még igen jól áll és ha idejében még egy kiadó esőt kapna, bő terméssel fizetne meg. A dohány nem mindenütt kielégítő, különösen a későbbi ültetés sinyli a forró és száraz időjárást. A mezőgazdasági munkások mindenütt bőven el vannak látva munkával, az aratás és cséplés alatt különösebb ós említésre méltó elégedetlenség vagy zavar nem fordult elő, az aratási keresményük nagy átlagban 5—6 q-ra tehető, a jelenlegi napszámbórek pedig eddig hallatlan magas fokra emelkedtek ; a fórfi napszám 6 korona, a női napszám pedig 3 40 kor. volt a csóplési munkálatoknál. A munkások és munkaadók között nagyobb összeütközés nem fordult elő. A munkások Bókésasabán 2 izben — Haraszti Sándornál és Kocziszki Mihálynál — szlrájkba léptek ugyan, de hivatalos beavatkozás után a felvállalt munkát tovább folytatták. A napszám 2 és 4 korona között váltakozik. Mezőberényben a M ó z e s Márton elhalálozásával megüresedett községi esküdti állásra B o r g u 1 a Pál választatott meg. Békésen a B a u e r Lajos öngyilkossága folytán megüresedett közgyámi állásra Borbély Gábor választatott meg. A szarvasi járás füszolgabirája R o s z i k Mihály szarvasi községi törvónybirót, mivel a közgyűlésen, mint a biró helyettese megjelenni elmulasztotta, 4 korona rendbirsággal sújtotta. Gádoroson az üresedésben levő segédjegyzői állásra Di d o v i ts Elemér, Bókóssámsonon pedig B a s t h y Endre választattak meg. H o 1 u b Pál bókósszentandrási iktató-írnokot, mivel hivatalától engedély nélkül s igazolatlanul távol volt, a szarvasi járás főszolgabirája felfüggesztette. Fülöp József kondorosi felfüggesztett II. jegyző állásáról lemondott s a lemondást mint eljárt fegyelmi hatóság, elfogadtam. Dobozon a községi birtoknyilvántartói állásra megválasztott Szász Zoltán községi irnok helyébe Demus Bélát választották meg. Gyulavári községben a betegsége miatt szabadságolt V e r tá n Emil jegyzőt Juhász Elemér helyettesíti. A gyulai járás főszolgabirája Argyeleán Gusztáv kétegyházai községi iktató-kiadót kisebb rendű hanyagságért 5 korona büntetéssel sújtotta. A rendes havi jelentés felolvasása ós tudomásul vétele után a miniszterelnök elé terjesztendő féléves jelentés bemutatása következelt, melynek — mint már megirluk, legfontosabb pontja az egységes közsé

r i pénzkezelésre vonatkozó rész. Ezt az egységes pénzkezelést móg a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény rendeli el, de keresztülvive még egyáltalában nincs. Ez a körülmény az egyik főoka annak, hogy a pénzkezelés a községeknél rendszertelen. Mindeniknél más szabályrendelet intézkedik ugyanis a pénzkezelésre vonatkozólag. E féléves jelentésben kéri az alispánja miniszter intézkedését arra nézve, hogy az egységes pénzkezelés elve országszerte érvényesüljön. A miniszter valószínűleg nem is fog e nagyfontosságú kórelem elől elzárkózni. A többi jelentés. Az alispán havi jelentése kapcsán került tárgyalás alá dr. M a k a i Márton szeghalmi ügyvéd panasza is. Dr. Makai a panasziratban előadja, hogy Blask o v i c s János szeghalmi járási irnok nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás cimén már vád alá van helyezve s ennek dacára nem kérte maga ellen a szokásos fegyelmi eljárás megindítását ! ós felettes hatósága sem függesztette I fel állásától. Kéri a felfüggesztés elrendelését. A panaszirathoz azonban, mely i láthatólag személyes nagy ellenszenv müve, nincsen mellékelve a vizsgálóbírónak a vád alá helyezésre vonatkozó indítványa. A közigazgatási bizottság ennélfogva Kiss László előadó javaslatát fogadta el, mely szerint Blaskovicsot nem függeszti fel állásától, hanem előzetesen megkeresi a nagyváradi kir. törvényszék vizsgálóbiráját, hogy csakugyan vád alá van e helyezve Blaskovics, mint ahogy azt dr. Makai állítja. Csak a válasz beérkezése után fog e kérdésben érdemlegesen határozni. Dr. Zöldy János tiszti főorvos jelentése szerint a közegészségügyi viszonyok julius hónapban is kedvezőtlenek voltak. Leggyakoribb halálok a tüdővész volt. A járványos betegségek közöl a hasihagymáz lépett fel néhány megbetegedéssel, aminek oka főképen az egészségtelen rossz gyümölcsök élvezésében keresendő. Dr. H o r v á t h Dezső s. tanfelügyelő jelentése kapcsán figyelmet érdemel a békóssámsoni iskolák ügye. Békóssámsomban ugyanis sok iskolaköteles nem részesül kellő oktatásban azért, mert kevós az iskola. A község kérte is móg régebben a kultuszminisztert arra, hogy legaláöb egy tanyai iskolát állítson föl, mert az illető puszta messze van a községtől s a gyermekek onnan nem járhatnak be iskolába. A miniszter ezt annak idején kilátásba is helyezte, de közbejött a kormányválság ós az ex-lex, s az iskola ügye megfeneklett, A község képviselőtestülete végre is elhatározta, hogy az állami iskola felállításáig ideiglenesen községi iskolát állit fel. Ez elhatározását bejelentette a közigazgatási bizottságnak, mely a tanfelügyelő javaslatára kimondotta, hogy Békóssámson móg abban az esetben is tartozik felállítani és fenntartani az iskolát, ha az állammal való tárgyalások nem vezetnének a kívánt eredményre. Erre különben nincsen kilátás, mert az állam már megígérte az iskola felállítását ós ígéretét nem igen fogja megmásítani. R o e d i g e r Gyula pónzügyigazgató-szokásos havi jelentíse tudomásul szolgált. Dr. Zöldy Géza tiszti főügyész előadmán.yai között legérdekesebb volt Orosz Imre ügye. Orosz Imre gádorosi illetőségű embert ugyanis jó ideig a budap jsti szegényházban ápolták. Budapest ezért 500 korona ápolási dijat követel Gádoros közságén, amelynek kifizelósót azonban a község megtagadta. A főváros ekkor a közigazgatási bizottsághoz fordult. A bizottság a főügyész indítványára kimondotta, hogy Gádoros illés ur 1 Ő egy gazember, bizonnyal s a feleséged egy szerencsétlen, megtévelyedett teremtés, a fia pedig ... a te fiad . . . Szeresd őt s minden elkövetkező nap egy kissé jobban neked adja. Ez legyen bosszúd, édes Garnierem. Ne keress mást. Mikor a kis Germauied megnövekedett melletted, mikor szeretni fog a gondozásért, melyben tőled részesült, a szeretetért, amit reá pazaroltál, akkor talán jogod lesz igy szólni az anyjához : „Mindent tudok és mégis igy cselekedtem. És most megbocsátok neked azért, amit ellenem elkövettél." Ez fel fog érni minden hathatós jelenettel és minden ostoba boszszuval, amelyek nem valók egyébre, minthogy a saját gyengeségünket bizonyítsák. Néhány hét múlva biztosan elszabadulok innét. Akkor felkereslek. Addig azonban hallgass rám ós . . ." stb. stb. Nem szóltam egyetlen szót sem. Csendesen mentünk le a padlásfeijárón. A nagy szobában a paralitikus eszszonyt alva találtuk. A szája nyitva volt, alsó ajka lefittyent s arcán az a petyhüdt szin terült el, amely a halál előhírnöke szokott lenni. Garnier, a házigazdám sokáig elképedve állott mellette. És egyszerre nagy, fényes könnycseppek futottak végig az arcán. Intettem neki, hogy megyek a szobámba aludni. Lent, mielőtt elbúcsúzott volna tőlem, szerettem volna megmondanj neki, mennyire értem és méltánylom bánatát, de ő csak a kezét nyújtotta nekem s aztán csendesen szólt: — Sietek, mert késő van. És móg mamát az ágyba kell fektetni, Mindig magm vetkőztetem le. A cselédség olyan durva 1 Katonák. Trta ; Somogyi Endre. Délelőtt esett az eső s az újoncok káposztát hordottak a pincébe. Sürün hulló őszi eső ott verte a halom káposztát a csupasz földön, a legények nagy vesszőkosarakkal mentek neki s dobálták össze-vissza a zöldséget. Az ázott káposzták valósággal nyikorogtak a porondon, egy-egy sáros, félig rodhat fő repült valamelyik baka fejének, hátának, a sapkát leverte, a blúzt besározta, ezen felindultak a legények s rohantukban vígan rugdosták a káposztákat befelé a pincébe. Délután azonban kiderült, a káposzta is elfogyott, sorakozni kellett az udvaron. A nagy udvart ellepik kis egyenes sorok, mindenki előtt kiabál egy altiszt. Előre ugrik, hátra ugrik, feltartja a kezét, meg lecsapja, odaszalad a sorhoz, megbökdös valakit az öklével s ismét kiáltoz, továbbb és mutogatja a lábát, hogy azzal a földet mint kell megnyomni keményen és biztossan. A legények ott állanak sorban, de nem látszanak, őket megismerni nem lehet. A tegnapi lompos gúnyák, csizmák ós tollas szalmakalapok eltűntek a sötétkék ruhákban, ez őket kiegyenesíti, egy vonallá olvasztja, egyik olyan, mint a másik s mint a leveles vessző ugy hajlanak erre ós arra. Emberek itt nem látszanak, csak egyforma testek, amint tagjaikat mozgatják. A kis külön sorok fekete hernyókhoz hasontitanak. Megnyúlnak, megrövidülnek, összetekergőznek s ismét kiegyenesednek. A lábak előre pattannak, a karok felemelkednek, derekak meghajolnak, térdek legörbülnek. Egy-egy sor önkéntes, amint a hajlásból felegyenesedik s kezét feltartja : a sor fehér keztyüs kéz megvillan a fejek felett, olyan, mint fehér bóbitás virágok, melyet a szél hajlongat az árok mellett. Csak kiáltások hallatszanak, néha vezénylő szavaki különben kietlen a csendesóg, miutha jól megkent gépek dolgoznának. A baloldalon nyitva egy kapu, azon ki lehet látni a katona kórházig. A kórház előtt az utcán tüzérek sorakoznak díszben s ott várnak csendesen. Egyszerre felcsattan a katonabanda gyászindulója s nagy harangozás is hallható, amit eddig senki sem vett észre. Hát temetnek. A banda a kórház udvaráról kanyarodik ki, utánna zárkózik a gyalogos tüzórcsapat s azután jön egy halottas szekér, a koposón fekete tüzércsákó, meg kard. A szekér után tisztek is mennek és mindenféle katonák egy kevesen. Oda néz mindenki, ahol a temetés látszik. — Temetnek egy tüzért 1 — mondják. — Összeverte az őrmestere. Karddal leütötte az ágyúról, belehalt, — beszélik itt-ott. A rövid sorokon keresztül gázolnak a szavak, a kétnapos katonák közt félelmesen terjed tovább a beszéd ? Belehalt . . . összeverte . . . leütötte ? Igaz, hát ez igy lessz ? most már igy ? A sorok megbomlanak, mintha közójök ütöttek volna, az emberek egy percre előbukkannak az egyenruhából, amint sápadtan ós bambán egymásra néznek. A testek nem működnek, a tagok, a csuklók nem hajolnak, a gyakorlat megakad. De mint az ostor csördít bele a sorokba a káplárok hangja. A legények igazodnak s a lábak ismét kilép nek, a kezek feltartatnak s a derekak lehajolnak. Az őszi szél meg csendesen kavar! gatja fejük felett a harangzugást s a j katonabanda taktusos gyászindulóját A beteg, a hibás ujjoncokat a kór1 házba rendelték. Ott kitapogatja és megJ vizsgálja őket a főtörzsorvos ur, a rosz , fülüket, rossz szemüket, meg akiknek valami belső bajuk van, ki kell kopogtatni. Nincs is mind katonának öltözve, ez a silány beteges had bizony olyan, mintha a búzából a hibás, öszszeszáradt szemeket külön szemelnék. Móg bent vannak a jó közt, alig lászanak. De, hogy igy együvé kerültek, nagyon kiüt a baj rajtok. Összeszorulva várnak a laboratóriumban, egy pár öreg baka vigyáz rájuk, a kirendelt naposok a századtól, mint valami őrök a a rabok felett. Itt ezek a nyavajások bűnösöknek érzik magukat, mivel éppen most mertek betegek lenni. Fenyegető eszközök is láthatók, úgymint hosszú üveg és görbe csövek, veres folyadékok az asztalon, fényes ollók és kések üveg alatt a polcokon. A fiatal doktor néha kidugja a fejét a másik szobából s hivja egyenként az embereket. Aki kijön, azt körül veszik. — Mit csináltak veled, te? — Leültettek, a szemembe néztek. — Ne bolond bundás, tán szép a szemed ? — kérdi a szakaszvezető. Egy szőkekópü, vékony paraszt legény ez, aki már vígan feszeng a kék ruhában. Azok közzül az eleven parasztlegónyek közzül való, akik hadnagynak is jók lennónek, ha olyan ruhába bujtatnák őket. Abba is csak bele kell szokni, a csillagok világítanak a gallérján s bojtok [vigan fityegnek erre-arra a blúzán. Most kiszól az orvos : Lába Yaszil 1 Na! A legények összenéznek, melyiket hívják ? Lába Yaszil nem hallja, mert süket. Ott áll a fal mellett lerongyolódva, mint egy zsák klumpri, olyan csendes, olyan