Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-11 / 64. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 nem köteles az ápolási dijat megfizetni, mert a követelés érvényesítését későn kísérelte meg Budapest, amikor már Gádoros gondjaiba vette a szegényházi ápoltat. Az államépitészeti hivatal h. főnökének előadmányai között említést érdemel a csaba-dobozl törvényhatósági ut elhatárolásának ügye. Ez ügyben a közigazgatási bizottság még nem hozott döntést, tekintettel arra, hogy a törzskönyvezési munkálatok még nincsenek befejezve. A csabai gőztóglagyár iparvágányának mütanrendőri bejárásáról szóló jegyzőkönyv tudomásul szolgált, Dr. L i s z y Viktor, kir. főügyészhelyettes bejelentette, hogy a kir. törvényszéki és járásbirósági fogházakat megvizsgálta és azókat rendbenlevőknek találta. Ezután Ambrus Sándor alispán a bizottsági ülást berekesztette. Uj vasút Békésvármegyében. A Szarvas-Békészentandrás Szentesi vasút. Meg van az előmunkálati engedély. Talán alig van vármegyéje az országnak, melyet a vicinális vasutaknak oly nagy tömsge hasitana keresztül-kasul, mint a mi megyénket. Mindössze két fővonal megy rajta keresztül: a budapest—arad—predeáli ós a nagyvárad—csaba—szegedi. A többi mind vicinális. Békés, Vésztő, Szeghalom, Füzesgyarmat, Körösladány, Szarvas, Kondoros, Tótkomlós, Nagyszénás stb. mind csak vicinálisok utján érintkezhetnek a nagy világgal. Nem akarjuk ezzel a vicinálisokat kisebbíteni. A vicinális vasutak közgazdasági, szűkebben közlekedési fontossága elvitázhatatlan, mert az országnak olyan vidékeit teszik megközelíthetővé, amelyek a fővonalaknak útjába egyáltalában nem eshetnek. A vicinálisok fontos szerepót maga az állam is méltányolja, amennyiben egymás után veszi őket kezelése alá, mihelyest csak látja, hogy valamelyik vasút a környék lakosságának érdekében áll. Gyakran anyagi áldozatok árán is átveszi őket, mint a Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút példája bizonyítja, melyet az állam egyenesen a csőd szélétől rántott vissza. Szarvas fejlődésére nagyon fontos az a nemsokára épülő uj vicinális vasút, melyre vonatkozólag az előmunkálati engedélyt most kapta meg a kereskedelmi minisztertől dr. S a 1 a c z Aladár szarvasi ügyvéd. Az uj keskenyvágányü gőz-, esetleg villanyos üzemü vasút Szarvastól kiindulva Bókésszentandrás öntudatnélküli való. A lába széles bakancsban, mintha belesülyedt volna a földbe, s teste, a nagy erős teste húzódnék utánna. Vastag nyaka izmosan, keményen hajlik előre az alacsony gallérból. Ez süket bizony. Lába Vaszil hamar ki is lökik a szobából a doktorok, csak egy keveset kiabálnak rá. A többiek körülfogták. — Hátha szimulál a vackor! — mondja a piro3 bojtos. — Lássuk csak! — Oda kerül a háta mögé és leajt egy pénz darabot. Tudvalevő, hogy erre önkénytelenül meg fordul minden szimuláns. Vaszi nem fordult meg, nem halja. A többiek mégis összeröhögnek s vizsgálgatják az oláhot. ... A piros bojtos mellé áll, csendesen szól neki, de titokban megrántja a karját : — Te Vaszikám! Az oláh erre oda fordul, a többi rácsodálkozik, mert azt hiszi, hogy a szóiitásra fordult meg. — ] Ahá, horgos! — mondja a szakaszvezető, — hallasz ugy-e ? Csak haza akartál menni az anyádhoz, mi ? A szeretőd fersinge mellé ? Majd kapsz kurtavasat ! Az tessz a szeretőd, szorítja a lá- i bad, meg is ölelheted! Megállj csak j vackor! I Lába Vaszilka nem értett ebből egy szót se. De látta, hogy gúnyos po- : fával röhögnek körülötte a többiek, látta, hogy hadonászik a képe előtt a három csillagos ur, húzza, cibálja ós fenyegeti. A bizonytalan hangtalanság veszedelmei rohantak meg Lába Vaszil szegény fejét. Még jobban neki dőlt a falnak, a feje előre bicsaklott s csorogni kezdett a könny a szeméből. Nagy, durva, értelmetlen csöppek hullottak a Vaszil kék blúzára, de hátha keserűbbek ezek, mint az apró, finom és értelmes könycseppek? község és Szentes város érintésével a Tiszapartig fog haladni. Nagy vidéknek a közgazdasági érdekeit fogja szolgálni ez az uj kis vasút. A Szarvas és Szentes közötti vidék e vasnt által könnyű és rövid összeköttetést nyer a DunaTisza közével, amennyiben Szentesről Csongrádon át Fólegyházáig szintén halad egy vicinális vonal, Fólegyházán pedig a budapest—szeged—temesvári fővonal is keresztül halad. Szarvasnak és környékének a Duna-Tisza közét eddig csak nagy kerülővel, Szolnokon, vagy pedig Orosháza felé, Szegeden keresztül lehetett megközelíteni. Ez a kis vasút hasonlíthatatlanul sokkal közelebb hozza egymáshoz e két vidéket, ami kétségtelenül nagy előnnyel jár ugy a szarvasiakra, mint a szentandrásiakra ós öcsödiekre nézve. A miniszter az előmunkálati engedélyt egy évre adta meg. Pusztaföldvár névváltoztatása. Nagyföldvár akart lenni. De nem sikerült. „Hej mostan puszta csak igazán a puszta" . . . sóhajtanak fel Petőfivel a pusztaföldváriak. A pusztaföldváriak nagyon ambiciózus emberek. Csak nem rógen alakultak pusztából községgé és máris szégyelik, hogy ők pusztaiak voltak valamikor, sőt fólig még most is azok, mert hát a községük nevének fele „Puszta". Pedig hát nincs azon mit szógyelnie. A puszta szóp, magyaros szó ós olyan fogalmat takar, amely ismeretlen a fránya németek, svájciak, franciák, meg angliusok előtt. Azt még értenénk, ha például Békéscsaba változtatná meg az első felét, mondjuk „Harcos"-ra, vagy „Zajos"-ra. Mert bizony a „békés" nevet nem igen érdemli meg az olyan község, vagy város, ahol már évek óta ismeretlen a béke fogalma, ahol két párt áll egymással szemben élesre fent kardokkal, villogó farkad szemekkel. Pusztaföldvár azonban egészen más. Ott összetartó, békés és haladásra kész magyarok laknak, akik rövid idő alatt is a fejlődésnek szép fokára emelték az uj kis községet. Kár ennélfogva szégyelleni a „puszta" nevet. Sőt nagyobb lenne a dicsőség, ha a puszta melléknév dacára is például egy évtized alatt diszes házakkal szegélyezett utcák gyönyörködtetnék az idegent. Mindjárt elámulnának, hogyha ilyenek Magyarországon a puszták, akkor milyenek lehetnek a várossok ! Hogy a dologra térjünk, a pusztaföldváriak folyamodtak a belügyminiszterhez, hogy községük nevét „Nagyföldvár"-ra változtassa. A miniszter kiadta a kérelmet az u Országos Községi Törzskönyvi Bizottságinak, amelynek véleménye szerint érkezett le az alispánhoz. E szerint a bizottság nem találta alkalmasnak a Nagyföldvár nevet, egyrészt azért, mert 6 év óta a „Pusztaföldvár" név már át ment a köztudatba, másrészt pedig azért, mert Pusztaföldvár nem nagy, hanem inkább kicsi. Mindössze 2716 lakosa van. Mit szólnának ehhez a névhez Dunaföldvár, Tiszaföldvár és a többi Földvárok, amelyeknek háromszor-négyszer annyi lakosuk van! Megölné őket a sárga irigysóg. meg a méreg, vagy pedig fölvennsk az „Óriásföldvár" nevet. Ennélfogva Pusztaföldvár marad továbbra is „Puszta". De e fölötti elkeseredésében nem legyen ám igazán puszta. Sőt ellenkezőleg. Budapesti bűnök. (Az ál-mágnás. — A kávéház tolvaja.) — Fővárosi tudósítónktól Izgalmas letartóztatás történt vasárnap délben a dunaparti korzón. A detektiveknek személyleírás alapján sikerült egy már régóta körözött szélhámost elcsípni. A fiatal embert kínosan érinthette a váratlan letartóztatás, mert épen két hölgygyei sétált, mikor a szigorú rendőrkéz vállára tette a kezét. Nagy, elegáns publikum sétált a dunaparti korzón. Vasárnap délelőtt igen alkalmas hely az az előkelő szélhámosok részére. Belevegyülnek a hatalmas tömegbe és azt hiszik, hogy nagyszerű megjelenésükkel és társalgásukkal eltakarhatják bűnös voltukat és igy aztán elterelik magukról a közfigyelmet. De ez esetben nem vált be ez a számítás, mert két budapesti ügyes detektív épen itt fogott el egy ál-mágnást. Divatos amerikai cipőt ós selyemharisnyát viselt, tennisz ruhában járt és állandóan monokli volt a szemén. Még a járása is olyan volt, mintha vérbeli arisztokrata lenne. Mindenkit ösmert, barátkozott a könnyüvórü hölgyekkel is. És igy természetesen csakis rossz útra került. A letartóztatás is azon pillanatban történt, amikor a gavallór az emiitett két hölgygyei korzózott. — Pardon, uram! — szólt az egyik detektív — szabadna egy szóra, igen fontos ügyben. A megszólított mit sem sejtve, bocsánatot kórt hölgyeitől, eltávozott. A másik detektív is odalépett és ezt mondotta: — Mi titkos rendőrök vagyunk. Jöjjön kérem a kapu alá ós igazolja magát. A fiatalember, bár nem igen örült a megszólításnak, bevonult a detektivekkel egy kapu alá, ahol egy hamis név bemondásával akarta magát kiszabadítani kellemetlen helyzetéből. De ez nem sikerült neki, mert a két ügyes titkosrendőr egész biztos volt dolgában és szigorúan fölszólították, hogy az összes okmányait odja rögtön elő. Erre a nem várt szigorúságra hősünk tiltakozni kezdett, de végre is engednie kellett. Aztán megkezdődött a motozás. Több ós különböző cimre érkezett levelek után előkerült egy takarékkönyvecske, amelyben háromezer korona betét állott. Ez föltűnt a detektiveknek és kérdőre vonták : — Hát ez a könyv kinek a tulajdona ? — Az enyém, — felelte a gavallór. De többet nem mert védelmére felhozni, miután úgyis látta, hogy hiába való volna az. Igy aztán nyilvánvaló lett, hogy a letartóztatott egy közönséges szélhámos, akit már rógen keres a rendőrség. A valódi neve Halasi (Hornig) Béla, de nagyon szerette a jobb hangzású neveket is használni, aszerint, amint azt a tervéhez megfelelőnek találta. Különösen a nők körül tudott meglepő eredményeket elérni, de itt is csak egyszer tudott szélhámoskodni, mert rövidesen kiadták az útját. Előszeretettel álhirlapiróskodott (hiszen ez természetes !) és akit csak tehetett, megzsarolt kisebb-nagyobb összegért. „Hirlapirói" minőségében különösen a művészembereket caapta be, akik hiszókenysógüknél alaposan ráfizettek a kitűnő Halasira. A két detektív rövidesen végzett a jeles úrral; hármasán elsétáltak egy bérkocsi-állomásra, ahol Halasi urat betessékelték egy konflisba. Itt Halasi megjegyezte : — Uraim, ón csakis gummin szoktam járni !

f Pár perc múlva a nap hőse már a rendőrség börtönében ült ós bajosan fog egyhamar a dunaparti korzón sétálni bájos hölgyekkel. , * j Az Andrássy-ut egyik kávéházában törzsvendég volt B. L. budapesti nagy- J kereskedő. Minden délután pontosan ; megjelent és elfogyasztotta pikkolóját. Vacsora után is bejárt és néhány órát • töltött el barátai körében. Ilyenkor az- ' után előkerült a kártya is és hol kisebb, hol pedig nagyobb összegben játszottak, j Szombaton este nagy pénzben folyt a játék a kávéház egyik külön fülkójó- , ben. A játszma érdekes volt ós majd- : nem minden férfi, akit a kártya érdekel, odasereglett, a játszó-asztal köré, figyelve a játókra. Egy izben B. adta a bankot. Kivette a pénztárcáját ós kitett egy nagyobb összeget. Majd a tárcát szórakozottságból az oldalzsebébe lette Figyelemmel tovább játszott és a parti végén tárcáját elő akarta venni. Keresi minden zsebében,"de nem találta. — Szent Isten, valaki ellopta a pénzemet ! — igy kiáltott fel a kereskedő. A társaság felugrott helyéről s az emberek kérdőleg néztek egymásra. Egyiküket sem lehetett meggyanúsítani, mert egytől-egyig a vagyonosabb osztályhoz tartoztak. ü Rögtön előhívták a tulajdonost, aki hihetetlennek minősítette az ügyet. Nagy volt a zavar ; mindenki beszélt. A károsult dühöngött ós ezt mondta : — Uraim, bocsánatot kérek, de mindenki maradjon a szobában, mert. . , Itt már ne n folytathatta, mert egy úr e pillanatban akart az ajtón kiosonni. — Megálljon! kiáltott a tulaldonos és ekkorára a személyzet is ott termett a nagy zajra. Da az úriember, mintha ez nem is neki szólna, tovább ment. — Fogjátok el! kiáltották többen a vendégek közül, mire a pincérek megakadályozták a menekülést. Nagy dulakodás támadt. Mindenki kíváncsi volt az ügy kimenetelére. — Bocsássanak el! tittakozott a tolvaj. De hiába volt minden erőlködése, mert itt már két rendőr lépett be ós pártfogás alá vették ez idegent. Igazolásra szólították fel, majd hogy a tárcát adja elő. Nem is szegült ellen, visszaadta a pénzt. A rendőrségen kiderült, hogy egy uri-tolvajjal van dolguk. A nevét a rendőrség még titokban tartja, de rövidesen nyilvánosságra kerül Országos kongresszus Csabán. A kereskedelmi alkalmazottak érdekei. Nagy ós jelentőségteljes gyülekezésnek lesz tanuja Csaba közönsége az 1911. év pünkösd vasárnapján ós hétfőjén. Ugyanis, mint már emiitettük, a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete ós a Békéscsabai Magántisztviselők ós Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesülete rendezésében a kereskedelmi alkalmazottak 1911. évi országos kongresszusa Békéscsabán fog iezajlani. Nagy és merész dologra vállalkozott az ifjú egyesület, de mi hisszük, — eddigi eredményes munkáját tekintve, amit rövid idő alatt végzett, különösen az alkalmazottak érdekében — hogy sikerrel oldja meg nehéz feladatát, mely a kongresszus rendezése körül reá háramlik. Csabának pedig csak hasznára fog lenni, mert ily nagyarányú kongreszszus, melyen több, mint háromszáz idegen vesz részt, még nem volt e város falai között. A kongresszus, mint minden hasonló mozgalom, nagy anyagi kiadással jár, amit az egyesület egyedül alig viselhetne, de a hivatalos tényezők hozzájárulásával remélhetőleg sikerülni fog neki a kongresszus e nehéz kérdését is megoldania. A kongresszuson, melynek elnöke dr. V á z s o n y i Vilmos országgyűlési képviselő lesz, a budapesti és békéscsabai egyesületek 30 —30 taggal képviseltetik magukat. Ezenkívül a fővárosi kereskedő-ifjak társulata 10 tago,t a többi vidéki egyesületek pedig 3—3 közgyűlési tagot delegálhatnak. A kormány képviseletében a kereskedelemügyi államtitkár lesz jelen, a magyarországi kereskedelmi és iparkamarákat pedig titkáraik fogják képviselni. A kongresszus tárgysorozata kizárólag az alkalmazottak szociális érdekeinek előmozdítását célozza. A tárgysorozat pontjai a következők: 1. Jogviszony-szabályozás, előadója T a u bn e r Vilmos, a K. A. O. E. elnöke. 2. Vasárnapi munkaszünet, előadója dr. Láng Béla Temesvár. 3. Nyugdíjbiztosítás, előadója Morvay Izsó, a K. A. O. E titkárja. 4. Betegsegélyezés, előadója Márkus Gyula, a Temesvári K. A. E. elnöke. 5. Munkaidő szabályozás. Ennek előadóját a Békéscsabai Magántisztviselők ós Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesületének elnöksége jelöli ki. 6. Általános, titkos választió