Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-07 / 63. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 aug. 11. akkor az csak annak a kedvezménynek köszönheti, hogy íulajdonképen ő a meghonosítója annak a jó, államgazdasági szempontból azonban rendkívül kellemetlen ós káros intézménynek, melyet ex-lexnek, törvónyenkivüli állapotnak nevezünk. Tehát adót kell fizetnünk, különben megszólal a végrehajtó szomorú dobpergése. Ha azonban az elődök gazdálkodásainak következményeit az uj kormány, mi it rendesen történni szokott, nem akarja a köznép nyakába sózni, ugy megfogja adni a hátralékos adófizető polgároknak a részletfizetési kedvezményt, nehogy az ex-lex megszűntével egyszerre zudu'.jon a temérdek hátralék fizetésének kötelezettsége a szegény adófizetők, amúgy is alaposan megterhelt nyomorult vállaira. * Grippen doktort, a gyilkos angol fogorvost, kit a nyári szenzációk hiányában az érdeklődés legmagasabb fokára juttatott, a modern technika segédeszközeinek igénybevételével elfogták. Már napok óta az egész világ figyelme a Montrose oceántjáró hajó fedélzetére összpontosult s lázasan várta mindenki, hogy vájjon tényleg a gyilkos orvos az, kedvesével, kit a hajó kapitánya az üldözötteknek hitt. S csakugyan Crippen doktor és szeretője leiedzett Robinson ós fia álnév alatt a Montrose hajón s a Marconi sziklatelegrammja utján figyelmessé tett angol rendőrség akkor tette sújtó kezét vállaira, amikor a gyilkos már azt hitte, hogy szabadon lélegzhetik fel. A modern technikai vívmányok tehát, mint látjuk, nem kedveznek a bűnösöknek s még akkor is utóitudja érni őket, amikor azt hiszik, hogy már régen kibújtak annak büntető karjai alól. Az egész esetben tulajdonképen nem Crippen doktor s annak elkövetett bűne a főfontosságu, mert hiszen ilyen aprócseprő gyilkosságok, melyek napszámra teremnek a világ napi krónikájában, móg nem tudnák annyira felcsigázni a kulturállamok olvasóközönségét, mint épen ez az eset, hanem igenis a Marconi találmány első gyakorlati értékesítéséről esik szó, amikor tényekkel bizonyítja hasznavehetőségót. S ez adta meg a világszenzáció jellegét a Crippen dr. esetének. másra, amikor egy ur, egy előkelő pénzintézet tisztviselője robogó gummikerekün száguldott a villamos után s azt be is érte. Itt a kalauztól a csomagot kérte, ki miután az illető igazolta magát, azt át is adta. S ekkor derült ki, hogy a kis csomagban tulajdonképen kerek félmillió korona volt, ezerkoronás bankjegyekben. A tisztviselő ur pedig hálája csekély jeléül, a becsületes kalauznak 40, szóval negyven korona jutalmat adott. Sapiente sat. A bölcsnek ez elég. Több kommentárt nem füzünk az esethez. A főváros csilingelő villamosain a napokban valaki egy kis csomagot felejtett. A csomagot a kalauz az ellenőrnek adta át, ki utasította, hogy a végállomáson, mint talált tárgyakkal szokás, az ottani intózőségnek adja át. A kocsi móg nem érkezett el a vógálloA csabai ipartestület köréből. Elöljárósági ülés. Az uj elnökség bemutatkozása A békéscsabai ipartestület elöljárósága négy hónapi szünet után, csütörtökön végre megtarthatta szokásos ülését. A szokatlanul hosszú szünetet az a mozgalmas élet idézte elő, mely Csabán a választási mozgalmak alatt uralkodott. Az embereket nem érdekelte más, mint a politika, a korteskedós. Ugyancsak a politika következtében mondott le a testület régi elnöksege és az így beállott interregnum szintén késleltette az előljárósági ülés megtartását. A csütörtöki ülésnek különös érdekességet kölcsönzött az a körülmény, hogy akkor mutatkozott be a mult vasárnap választott uj elnökség: Tímár Endre elnök, H a g y e c z János ós Kován Endre alelnökök. Az uj elnökséget nagy szimpátiával fogadták az előljárósági tagok, ami annak a bizonyítéka, hogy az ipartestület fontos ügyei ugy az elnökség, mint az elöljáróság tekintetében ismét jó kezekbe vannak letéve. Hosszú idő: négy hónap alatt felgyülemlett tárgyakat kellett elintézni a szokottnál hosszabb ülésnek, melyről részletes tudósításunk a következő: Jelen voltak T i m á r Enere elnöklete alatt: H u g y e c z János és K o van Endre alelnökök, Horváth Mihály jegyző, U hr i n András pénztáros, továbbá Nyemecz Lajos, Kapta János, Facsinai Dezső, Boskó János, Fikker Károly, Papp Sándor, Korek Antal, Botyánszky János, Gajdács Mátyás, Valentinyi Mihály ós Timkó György előljárósági tagok. Az ülés elején T i m á r Endre elnök tartalmas, szép beszédben mondott köszönetet azért a bizalomért, melyet az elnökválasztás alkalmával oly impozáns módon fejezett ki iránta az iparosság. Tudatában van azoknak a nehéz kötelességeknek, melyek uj állásában reá várnak, de megígéri, hogy minden erejével, ambíciójával azon fog igyekezni, hogy a belé helyezett bizalomnak megfeleljen. Igyekezni fog megőrizni az elnöki állás tekintélyét és kéri e munkájában az előljárósági tagok támogatását, mert ő és az elöljáróság együttesen felelősek a testület ügyeinek intézéséért. Ő nem a szó, hanem a munka embere és e tulajdonságokat érvényesíteni fogja vezető állásában is. Az elnök után Hugyecz János és Kován Endre alelnökök mondtak köszönetet megválasztatásukért. Az elöljáróság és a helyén maradt tisztikar nevében ifj. Horváth Mihály jegyző válaszolt a köszönő beszédekre. Üdvözölte az elnökség uj tagjait és kérte őket, hogy jóindulattal lássanak a testület ügyeinek vezetéséhez, mert csak abban az esetben lesz könynyű a feladatok teljesítése. Az éljenzéssel fogadott beszédek után megkezdődött a napirend tárgyalása. A fokozatos tagdíj és mások. Horváth Mihály jegyző felvilágosítást, illetve határozatot kért arra vonat kozólag, hogy mely időponttal lép érvénybe a tavaszi közgyűlésnek a fokozatos tagdíjfizetést és lapunkban annak idején már ismertetett határozata ? Erről ugyanis nem intézkedett a határozat meghozatala alkalmával a közgyűlés. Az időközben megejtett számitások szerint az uj tagdíjrendszer által évente 402 koronával több jövedelem folyik be a testület pénztárába, ami alatta áll a remélt jövedelemtöbbletnek. Szerinte leghelyesebb volna egy bizottságot kikülgeni annak a pontos megállapítása céljából, hogy kik ifizetnek 2,4, 6 és 10 koronás tagsági dijat. A?, is fontos kór dós, hogy az uj tagdíj 1920 január 1-től számittassók-e, vagy pedig a félévtől, julius 1-től ? E kérdés körül rövid eszmecsere támadt, melynek eredmónyekópen kimondotta az elöljáróság, hogy az uj tagdijak julius 1-től fogva számítanak. A tervezett tanonckiállitás az idén elmaradt, mert az iparostanonc-iskola ; igazgatósága abban a nézetben van, { hogy elég ha két évben egyszer rendeznek tanoncmunka-kiállitást. Ezt a nó; zetet elöljáróság is magáévá tette. Egy régebbi előljárósági ülés szükségesnek mondotta ki a testületi iroj dába a telefon bevezetését. Az akkori | előljárósági ülés megbízásából Kován Endre mostani alelnök érintkezésbe lé' pett a postafőnökkel, aki kijelentette, hogy a telefon bevezetésére előzetes tervek is szükségesek, ugy hogy az nem történhetik meg ősznél elébb. Sokan abban a nézetben voltak, hogy fölösleges bevezetni a telefont, mert költséges ós nincs is rá valami nagy szükség. Végre is az érdemleges határozatot arra az időre halasztotta el elöljáróság, mikor kellő adatai lesznek arra vonatkozólag, hogy a bevezetés mennyi költségbe kerül. Újból felmerült a már róggebben megszüntetett utasfogadó felállításának eszméje. Boskó János szükségesnek tartja, mert úgyis nehéz iparossegédeket kapni és a véletlenül ide vetődő tisztességes iparossegédek is kénytelenek mindenféle gyanús hirü korcsmában tartózkodni. Horváth Mihály jegyző : Az u!as' fogadó megszüntetését szükségessé tették azok a tarthatatlan állapotok, melyek a régi fogadóban uralkodtak. Mindenféle kétes alak megfordult abban a fogadóban, ott dőzsölt, lumpolt,„sőt lopott is, tehát csak kárt csinált. Ő némi megszorítással szintén mellette van az utasfogadó felállításának, de az a baj, hogy most már nincsen hely. Mindössze a szolgának van egy szobája, amelyet albérletbe kiadhat. Véleménye szerint leghelyesebb volna megbízni a gazdabizottságot, hogy lépjen érintkezésbe a szolgával. Az elöljáróság ilyen értelemben határozott. Jelentések és egyebek. U h r i n András pénztáros olvasta fel ezután a pénztári jelentését, mely szerint a testület április, május, junius . ós julius havi összes bevétele 216272 j koron?, kiadása 1863 61 korona volt; a maradvány tehát 299 11 korona. A jelentőst az elöljáróság tudomásul vette A Horváth jegyző által felolvasott tagforgalmi jelentós szerint a testület tagjainak száma négy hónap alatt egygyel kevesbedett, amennyicen március végén 702 tagja volt a testületnek, julius végén pedig 701. E csökkenés annak tulajdonitható, hogy azon idő alatt többen töröltettek iparjogukat, mint amennyien iparigazolványt nyertek. Tanonc március végén 470 volt, julius végén pedig 485. Ezek száma tehát tizenöttel szaporodott. Horváth Mihály jegyző jelentette ezután, hogy a tagdíjhátralékok behajtása a nógy hónap alatt sokkal nagyobb eredménynyel járt, mint ezelőtt. Ez örvendetes tudomásul szolgált. Az érkezett ügyiratok között érdekesebbek voltak a következők: Ozv. Láng Gusztávnó köszönő irata a férje elhunyta alkalmával kifejezett részvétért tudomásul szolgált. Mikor a gyulai kerületi munkásbiztositó pénztár megalakult, a csabai ipartestület az ő, 6000 koronát kitevő segélyalapját átszolgáltatta a pénztárnak azzaPa rendeltetéssel, hogy belőle csabai iparosok rendkívüli segélyben részesüljenek. A segélyek kiadása fölött egy bizottság intézkedik, melyben a csabai elöljáróság is négy taggal szerepel az elnökön kivül. A munkásbiztositó pénztár megkeresése folytán az elöljáróság megválasztotta a bizottság tagjait Facsinai Dezső, F e 1 b e r Sándor, Botyánszky János és G a j d á c s Mátyás személyében. Az országos pénztár ós a munkásbiztosító hivatal azt akarja keresztül vinni, hogy a munkásokért a mostani 6 nap helyett 7 munkanaptól fizettessék a dij. E terv ellen az Ipartestületek Országos S/.övétségé mozgalmat indított ós felhívása folytán a csabai ipartestület is csatlakozott a mozgalomhoz az ország csaknem minden ipartestületével egyetemben. Az Iparteslületek Országos Szövetsége szokásos közgyűlését, melyen igen sok országos érdekű tárgy kerül elintézésre : ez óv augusztus 20 án Zsolnán tartja meg. E közgyűlésen a testületet T i m á r Endre elnök, Horváth Mihály jegyző és önkéntes jelentkezés folyián Wagner József, a volt elnök fogják képviselni. A tükör. I Az ódon ház csöndes zugában egy poros tükör szomorkodott. Poros volt, mert nem nézte magát benne soha senkisem. Pávatollas, aranyrámájában busán nésett a szemközti falra az öreg tükör, portol homályos, fáradt szemekkel. Nem nézett bele senkisem már évek óta, mert a házban csak egy reszketős, kopasz öreg ember és egy halvány, nyúlánk kis kócoshaju, fekete leányka lakott. A tükör busán emlékezett ama gyönyörűséges napokra, mikor egy halvány, hattunyaku, karcsú asszony öltözködött előtte. Oh, a csodálatos és aranyos formákat már évek óta nem látta Egyszer aztán öreg, kellemetlen nénike került az ódon, csendes házba. Sokat beszólt a szigorú néni a kis kócosnek illemtanról ós jó magaviseletről, meg arról, hogy milyen csúf a lány, aki hiu ós sokat néz a tükörbe. Aztán vége szakadt az órának és a kis kócos odaszaladt az elfeledett tükörhöz. Letörülte a könyökével a rája tapadt port ós belenézett. Ezüstös csillogással megvillant a tükör szeme és hálásan, boldogan ragyogott a kis kócos nedves, asszonyosan csillogó nagy szemeibe.., áz őrült. „Cormeilban volt birtokom — mesélte a társaság egyik tagja, ki szerette a szomorú, sötét hátterű történetet. — Ott laktam akkor is, mikor a poroszok betörtek. Egy különös őrült volt a szomszódnőm, akinek az elméje elborult a balsors csapásai alatt. Vagy husz év előtt egy hónap leforgása alatt vesztette el apját, fórjót és újszülött gyermekét. Ettől roppant össze az agya. Szerencsétlen fiatal asszony hónapokon keresztül feküdt akkor önkívületi állapotban. Azután valami sajátságos nyugalom követte a lázas nyugtalaságot. Mozdulatlanul feküdt ágyába , alig evett, csak pislogó szeme mutatta, hogy él. Ha megakarták mozdítani, ugy kiabált, mintha ölték volna. Egy öreg szolgáló maradt mellette, ki időnként vizet adott neki s hideg hust, hogy éhen ne pusztuljon. Mi történhetett e szegény asszony lelkében ? Sohasem tudtuk meg, mert nem beszélt soha A halálra gondolt tán ? Vagy szomorúan róvedezett, határozott emlékek hiján ? Vagy nyugodt volt lelki világa, mint a nyugodt tó vize? Majd jött a hiboru. A poroszok már december végén Cormeilben jártak. Ugy emlékszem, mintha csak ma törtónt volna. Fagyos, hideg idő járt. Fauteuilben ülve vártam jövetelüket. Hallottam ablakom alatt egyhangú, ütemes lépteiket. Azzal a preciz dobogá3sal jöttek, mely csak az ő sajátjuk. A vezetők szótosztották embereiket a lakosok között. Hozzám tizenhetet szállásoltak be, őrült szomszédomhoz tizenkettőt és egy korlátolt ostoba tisztet. Az első néhány nap rendesen folyt le. A porosz tisztnek megmondták, hogy az asszony súlyos beteg, ne háborítsa a világért sem. A tiszt kérdezősködött az asszony betegségéről. Elmondották neki, hogy háziasszonya tizennégy év óta súlyos betegen fekszik. Nem hitte el. Azt hitte, hogy szegény asszony csak büszkeségből nem hagyja el aa ágyat, mert nem akarja a poroszokat látni s velük beszélni. Követelte, hogy fogadja. Hiába könyör gött a szolgálló, behatolt a beteg szobájába. Rossz franciasságal beszólt hozzá. Kifejezéstelen, üres tekintettel bámult rá az őrült s nem felelt. A hallgatást a tiszt fölényes büszkeségnek vette. — Ha ma nem, majd felel holnap ... Fogok módot találni, hogy sétálni vigyem — szólt a tiszt és elment. Másnap a szolgáló fel akarta öltöztetni, de az őrült hangosan kiabálva tiltakozott. Jött a tiszt. — Nem akar felkelni uram, könyörüljön rajta, hisz oly szerencsétlen — könyörgött a hü szolgáló. A katona zavarban volt. Nem tudta, mit tegyen. Majd hangosan felkacagott ós németül parancsokat adott ki Pár porc múlva katonák jötték hordágygyal, amilyenen a sebesülteket szokták szállítani. Ebbe helyezték el a szegény őrültet, ki közönbösen, mit sem törődött a jövendőkkel, feküdt. Női ruhát tettek mellé. A tiszt gúnyosan kacagva adta ki a parancsait, mire a szomszédasszonyomat elvitték az imauville-i erdők irányában. A katonák két óramulva visszajöttek a beteg nélkül. Senki se látta azután az őrültet. Mi történt vele ? Hova vitték ? Nem tudhattuk meg semmiképp. Aznap esett a hó, az erdőt fehér lepel borította. A farkasok az ajtók , előtt üvöldöztek. * Jött a tavasz. A megszálló sereg eltávozott. Szomszédom háza zárva maradt. Magas fü nőtt a kert sétányani. Az öreg szolgáló meghalt s igy senki sem törődött az esett 3!. Csak ón gondoltam rá egyedül. De semmi sem nyújtott felvilágosítást s igy érdeklődésein csókkenni kezdett. Ősszel, mikor már nem gyötört annyira köszvónyem vadászni mentem. Lelőttem már négy-öt madarat, mikor egy gallyal teli fészek mellett — egy koponyát találtam, g egyszerre az őrült emléke ötlött agyamba. Sokan elpusztultak ebben az erdőben, de ón bizonyos voltam benna, hogy ez a szegény őrült kopanyája. S hirtelen megvilágosodott előttem minden. A tiszt itthagyta hordágyon a hideg s elhagyott erdőben, híven megrögzött ideájához. S ott feküdt a szegény őrült a könnyű lepal alatt, hóval borítva, hidegtől gyötörve, anélkül, hogy kezét s lábát mozgatni tudta valna. A farkasok felfalták. A madarak fészket csináltak szóttépett ágy foszlányaiból. S én őrzöm e szomorú esemény emlókót. S ezért Bkarom és óhajtom, hogy gyermekeink több háborút ne lássanak." Guy de Maupaaant.