Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-07 / 63. szám

3 Az indítványok során elhangzott egy indítványról lapuuk más helyén j emlékszünk meg. Ezután az előljárósági ülés véget ért. A csabai postapalota. Tavasszal épül. Döntött a miniszter. Nem egy izben emiitettük már, hogy a nagyforgalmu csabai postahivatal nagy személyzete kénytelen egy alacsony, szük teremben szorongani és egészségük örökös kockáztatásával végezni a fárasztó és felelősségteljes munkát. A hivatali helyiség elhelyezése olyan, hogy ha az ablakok és ajtók nyitva vannak, olyan hatalmas légvonat támad, hogy a tisztviselőket majd kirepíti a teiembő). Elképzelhető most már, hogy ez az állapot mily nagy hasznára van az egészségnek. Emellett a berendezés is célszerűtlen, mert egy teremben van a telefon, a táviró, a le- és feladás, az utalványok kezelése, az értékcikkek árusítása, egyszóval minden. A nagyváradi postaigazgatóság belátván e helyzet tarthatatlanságát, még a múlt év végén megkeresést intézett a községhez az iránt, hogy milyen feltételek mellett volna hajlandó a város központi részében egy kényelmes, modern és hygiéna követelményeinek minden tekintetben megfelelő postapalotát épiteni és az államnak bérbeadni. Az elöljáróság foglalkozván a kérdéssel, felmerült az a terv, hogy a postapalotának legalkalmasabb hely volna az Apponyi-utca és a Főtér sarkán levő hatalmas telek, ahol most az árvaszék foglal helyet. Terv és költségvetés is készült. E szerint a telken 160,000 korona költséggel egy diszes, emeletes épület volna emelendő, amelynek kisebbik, körülbelül 60,000 koronát érő szárnyában üzlethelyiségek és lakások lennének, a másik nagyobb, 120,000 koronát érő szárnyát pedig a posta- és távirdahivatal foglalná el. Ezt a részt hajlandó volt a község az államnak bérbeadni akkor, ha a 120,000 korona 8 százalékát évi bérül megfizeti. Alig hozta meg a községi képviselőtestület ezt a határozatot, mindjárt akadt néhány csabai polgár, akik lényegesen olcsóbb ajánlatot tettek a postaigazgatóságnak. Az igazgatóságot azonban áthatotta, ugy látszik, az az igen helyes meggyőződés, hogy sokkal előnyösebb erkölcsi testületekkel szeiződéses viszonyban lenni, uiint magánfelekkel. Ennélfogva nem is reflektálva a magánosok olcsóbb ajánlataira, újból megkereste a községet és a szépen megindokolt megkeresésben arra kérte, hogy olcsóbb ajánlatot tegyen. Ez meg is történt, amennyiben a képviselőtestület 7 százalékot kért évi bérül. Ezt az ajánlatot már ugy a postaigazgatóság, mint a kereskedelmi miniszter akceptálta. A kereskedelmi miniszter ugyanis most leirt Csaba községéhez, hogy készíttesse el a postapalota terveit és terjessze fel hozzá minél előbb, mert a minisztérium arra rendelt közegei nagyon el vannak jelenleg foglalva. A miniszternek ezt az utasítását azonban nem igen hajthatja végre az előljái óság, mivel a postahivataloknak speciális berendezésük van, tehát a terveket csak ahhoz értő szakközegek tudják cóltudasan elkészíteni. A községnek kár volna kiadni 5—6000 koronát olyan tervért, amelyen a minisztériumban előreláthatólag tetemes módosításokat eszközölnénék, vagy mást készíttetnének. Mint értesülünk, az elöljáróság felterjesztésben fogja erről értesíteni a minisztert, továbbá arról is, hogy vár a minisztérium munkatorlódásának megszűntéig, azaz őszig. Akkor a minisz- í terium elkészíti a (.terveket és hozzá j lehet legkésőbb tavaszszal fogni a di- j 8zes postapalotához, mely nagyban hozzá fog járulni Csaba szépítéséhez. A csabai ref. egyház köréből. Egyházmegyei vizsgálat. A templom ügye. Még csak pár éve, hogy Csabán megalakult az önálló református egyház. Az alakulás nehéz munkájában igazán dicséretre néltó buzgalommal támogatta az alapitókat ugy a testvér ág. ev. egyház, mint a községi képviselőtestület. Ez a támogatás azóta se maradt el, mert mindkét fórum abban a helyes meggyőződésben, hogy e színmagyar egyház izmosodása összefüggésben áll Csaba teljes megmagyarosodásával, ami épen a csabaiak érdekében nagyon fontos. A kis egyház, hála ambiciózus vezetőségének is, halad, fejlődik szépen és nincs már messze az az idő sem, mikor saját templomában fogja dicsérni az Urat. Csütörtökön nevezetes napja volt a csabai református egyháznak. Az egyházmegye képviseletében ugyanis ide érkeztek: Futó Zoltán, a nagyhírű szentesi lelkész és egyházmegyéi főjegyző, ki egyik alapitója volt a csabai egyháznak, továbbá Kiss László orosházai lelkész. A látogatás célja az volt, hogy megejtsék a szokásos kanonika vizitációt, azaz a kánoni vizsgálatot. Az ilyen alkalom mindég fontos a református egyházak életében. Az egyházmegye kiküldöttei megvizsgálták az egyház ügykezelését és a pénzkezelést s tapasztalataikról az ez alkalommal összehivott presbiteri közgyűlésen számoltak be. F u t ó Zoltán szép és emelkedett hangú beszédet intézett a presbiterekhez. A legteljesebb megelégedésének adott kif

cjezóst a tapasztalt mintaszerű rend felett, amiért elismerését nyilvánította Koppányi Gyula lelkésznek, L ö r i n c z y László főgondnoknak és Offra Gergely pénztárosnak. Lelkes szavakkal buzdította ugy a vezetőséget, mint a presbitérium tagjait arra, hogy az egyház ügyeit továbbra is viseljék szivükön, mert csak igy lehet rémé ni annak izmosodását. Rátérve a templomkérdésre, arra intette a presbitériumot, hogy ne siessen a dologgal, várjon alkalmas időre, mikor már kisebb amortizációs kölcsönre lesz szükség, mert kezdő egyházat nagyobb kölcsönnel nem jó megterhelni. Meglepetését nyilvánította afölött, hogy mig a mu't év első felében 1500 korona adó folyt be, addig az idén c^ak 700 korona. Ez a mult évi rossz termés folytán beállott általános szegénység folyománya. A szép beszédet nagy éíjenzóssel fogadta a presbitérium. Este L ő r i n c z y László főgondnok vendégül látta az egyházmegyei kiküldötteket és a presbitérium tagjait. Középipariskolát Csabának. Az ipartestület mozgalma. Minden ország ipari fejlődésének fontos tényezője a felső- és középipariskolák, melyeknek célja az, hogy a tanonc-évek alatt szerezhető képzettségnél magasasb műveltséget adva a fiatal generációnak, képzettebb és öntudatosabb iparososztályt neve.jenek. Magyarországon ilyen ipariskoták még kevesen vannak és nem is régi keletűek, de hatásuk már is jelentékenyen érezhető. Maga az állam vette kezébe az ipariskolák felállítását ós néhány nagyobb ipari gócpontban már virágzó ipariskolák működnek. Egyik városban faipari-, másikban vas- ós fémipari szakiskolák működnek, mig Budapesten felső ipariskola van. Pár év óta, mint mindenki tudja, a nagyobb városok között valóságos nemes versengés folyik a harmadik egyetemért. E versengés tartalma alatt napi és szaklapokban nem egyszer merültek fel olyan eszmék, hogy nem annyira a lateiner pályákra előkészítő egyetemeket kell szaporítani, hanem inkább az ipariskolák számát. Az egyetlen felső ipariskola mellett például még nagyon elférne kettő-három ós a középiskolák számát is bátran lehetne szaporítani. Sőt egyes lapok szerint a kultuszkormány már ígéretet is tett arra nézve, hogy az egyetemekkel együtt az iparosiskolák szamát is szaporítani fogja. Nagyon indokolt és helyes tehát az a mozgalom, amely legutóbb megindult Csabán s amelynek célja az, hogy az egyik ipariskolát Csaba kapja meg. S9m Békésmegyóben, sem messze környékén hasonló iskola nincs, már pedig központi fekvésénél és kedvező közlekedési kérülinényónél fogva Csaba a legalkalmasabb hely ilyen iskola felállítására. Az eszme az ipartestületi elöljáróság csütörtöki ülésén vetődött fel. Felvetője Kován Endre alelnök volt Kován az indítványok során ajánlotta figyelmébe az elöljáróságnak, hogy moz| gaimat kellene indítani egy felső, vagy j legalább közép-ipariskolának Csabán történendő felállítása iránt. Manapság — úgymond — egyetemekért versengenek. Csaba e versengésben nem vehet ugyan részt, mert az nevetséges is volna, de egy ipariskolára joggal tarthat számot. Szerinte a községi elöljárósággal karöltve kellene ezt a minisztertől kérelmezni. Horváth Mihály jegyző szerint inkább az iparostanoc-otthon építését kellene szorgalmazni, mert arra igen kevés a remény, hogy Csaba ipariskolát fog kapni. Hiszen a tanonc-otthonnak is tetemes államsegélyt helyezett kilátásba az állam F í k k e r Károly abban a véleményben van, hogy felső ipariskola felállítására semmi remény sem lehet, de a középipariskola kérését meg lehet kisó relni Az elöljáróság hosszas vita után a részletes ja-vaslat megalkotása céljából az indítványozó Kován Endre elnöklete alatt bizottságot küldött ki, melynek tagjai F i k-k e r Károly, B o s k ó János ós Nyemecz Lajos lettek. A bizottság a legközelebbi közgyűlésen fogja előterjeszteni javaslatát. Sztrájkok a vármegyében. Fenyítenek a szolgabirák. A sztrájk a munkásosztálynak egyik leghatalmasabb fegyvere, amellyel érdekeit megvédelmezheti. Mint általában minden fegyverre, a mai társadalmi rend keretében erre a fegyverre is szükség van igen sok esetben, de épenannyi esetben vissza lehet élni ezzel is. Szinte kiszámíthatatlan az a kár, melyet a szociáldemokrácia hatalomra jutása óta a sztrájkok okoztak a közgazdasági élet terén. Az ipari és mezőgazdasági munkások anyagi helyzete az utolsó évtized alatt hihetetlen mér tékben megjavult, anélkül, hogy ezzel a javulással a középosztály helyzete lépést tartolt volna. Sőt még a kisebb munkáltatók helyzete sem javult megfelelően, mert ők ellentétben a nagyobb munkaadókkal, nem emelhetik fal előállított áruik értékót olyan arányban, amilyen arányban a munkások követelik kevesebb munkaidőért, illetve ellenszolgáltatásért munkadíjaik felemelését. Ennek a fonák helyzetnek tehát elsősorban a középosztály adja meg az árát. A nemzeteknek ez az igazi fenntartó ós szellemi vezető osztálya szenved, nyomorog, panaszkodik, mig a két véglet: egyfelől a munkásság, másfelől a nagy tőke boldogul és malomkövekként őrli össze a középosztályt, ami különben egyik főcélja a szocializmusnak. Az agrárszocializmus, mely az ipari szocializmus mintájára a különböző mezőgazdasági sztrájkok szülőanyja : nem nagyon régi keletű. Magyarországon főfészke volt ós ma is az, Bókésmegye ós környéke. Mostanában ugyan kevés sztrájk tört ki errefelé, de az idén már vármegyénkben is számos munkamegszüntetés fordult elő, dacára annak, hogy a mezei munkások az idén 6—7—8 koronát keresnek naponta, amiről néhány év előtt még álmodni se mertek volna. Az aratás idején — mint annak idején megírtuk — 3—4 helyen szüntették be a munkások a munkát, azonban az illetékes járási főszolgabirák erélyes közbelépésére pár napi szünetelés után újból helyt állottak. Most, hogy mindenfelé a cséplés folyik, ismét előfordult két sztrájk-eset. Az egyik Wolfinger Miksa uradalmában történt, ahol Fe j e s István nevű munkás vezetése alatt 49 munkás hétfőn reggel kijelentette, hogy a cséplést nem folytatja tovább. — Nagy a meleg, a fizetés meg kevés. — Ez volt a kifogásuk. Wolfi n ger eleinte békés uton egyezkedni próbált a renitens munkásokkal, de azok oly hallatlan követeléseket támasztottak, hogy teljesítésük egyértelmű lett volna a balgasággal. Ekkor Wolfinger jelentést tett az esetről az orosházi járás főszolgabirájának, aki | megidézte a munkásokat és figyelmeztette őket, hogy álljanak munkába azonnal. — Nem megyünk! — volt a felelet. A szolgabíró ekkor 20—20 napi elzárásra itólte őket. Ez már nem tetszett a magyaroknak, mert belálták, hogy mégis csak jobb pénzt szerezni és dolgozni, mint husz napig a hűvösön csücsülni. Kedvetlen arccal, lehorgasztott fővel távoztak a szolgabirótól. — Ha már igy van, dolgozzunk, — sóhajtották és mentek szépen vissza a géphez. A másik sztrájk Schwarc József szecsői birtokán történt. Ott Bereck Sándor hagyta félbe hat társával a munkát. A szeghalmi járás főszolgabírója azokat is megidézte és elitélte fejenként 20 napi elzárásra. Ekkor duzzogva visszamentek, dolgoztak egy napig, aztán megint megszöktek. Ez többször előfordult, úgyhogy Schw íre végre is kénytelen volt kijelenteni, hogy nem fogadja őket vissza, még ha ingyen dolgoznak is. A szolgabíró ekkor viszszakisártette a sztrájkolókat és lecsukatta. Most a jámborok a hűvösen elmélkedhetnek 20 napig arról, hogy mégis csak különbb az a rabság, amelybe a munka juttat, mint amelyikbe a szolgabíró . . . A szélhámos ál-nevelőnő. - Fővárosi tudósítónktól Kalandos életű, viharos multu fiatal leány került a napokban a budapesti rendőrség kezére. A kisasszonyt L. Margitnak hívják, — foglalkozására nézve francia nevelőnő, egy gyönyörű szép, elegáns uri leány, aki egyenesen imponáló ravaszsággal követte el a legfurfangosabb csalásokat. Legutóbb egy lipótvárosi kereskedőt csapott be több ezer korona erejéig s a vizsgálat során nagyobbszabásu szélhámosságai is kiderültek. Margit kisasszonyt a mult év végén fogadta föl K. R. budapesti gyapjúkéreskedő tiz éves leánya mellé. A hölgy kitűnő bizonyítványokat nyújtott. át, amelynek következményekben K.-óknak nagyon imponált Előzőleg a bukaresti osztrák-magyar követségi tanácsosnál volt a leány alkalmazva. A franciául és angolul kifogástalanul beszélő és a jól zongorázó leánynyal minden tekintetben megvoltak eiégedve. Csak az nem tetszett a családnak, hoay az ifjabb K, aki bankhivatalnok, sűrűn legyeskedik a szép nevelőnő körül. Az alapos megfigyelés kiderítette aztán, hogy Margit erényes teremtés, aki szívesen meghallgat ugyan egy-egy hízelgő bókot, de becsületére roppant féltékeny. Ez a körülmény még jobban izgatta az ifjút és elhatározta, hogy feleségül veszi a bájos mademoisellet. A szülők ezt megtudiák ós természetesen azon tanakodtak, hogy a szegény kis nevelőnő szűrét kitegyék a házukból. Már-már közel álltak a terv megvalósításához, amikor egy váratlanul közbejöttesemény meghiúsította szándékukat. Margit kisasszony a dunaparti korzóra vitte a gyermeket. Amig odavolt, egy rendkívül elegáns uri ember kereste. K.-nó kíváncsi volt és bebocsátotta az idegent. A vendég franciául beszélt és elmondotta, hogy ő párisi ügyvéd ós végrendeletet hozott. Margitka nagybátyja ugyanis meghalt ós rátestálta több mint negyedmillió frank vagyonát. Hozzátette még, hogy neki délben az expresszel Belgrádba kell utaznia, de akkor ismét visszajön három nap múlva és elkíséri Margitot Belgrádba. Az üszyvéd erre eltávozott. Hazajött a férj, akinek az úrinő elmondotta a különleges esetet. A férj ragyogó arccal hallgatta az érdekes históriát, szinte nem is akarta elhinni. Közben a szerencsés örökös is megérkezett. Elmondották neki az ügyet, de Margitka tréfának minősítette au és csak azután hitte el a dolgot, amikor úrnője a végrendeletet, amelyet az eltávozott ügyvéd otthagyott, felolvasta. Ezek után a szülők sem húzódtak a fiu tervétől ós már türelmetlenül várták a francia ügyvéd visszajöttét. Nagy ebédeket és vacsorákat adtak és a szüiők egyre sűrűbben tettek célzásokat az eljegyzésre, amit Margitka boldog pirulással hallgatott. A feketekávé után fóir.;Vonu t az öreg K. az ügyvéd úrral és ekkor kiderült, hogy az ügyvédet megloplak a belgrádi „Keleti" szállóban. Csak épen annyi pénze maradt, hogy Budapestre jöhessen. — Kérem, — szólt K sugárzó arc-