Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-24 / 59. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY beszéde, ki ellenzéki társait a tespedósből felrázta, mintegy azt mondva, nem szabad gyávának lenni, mert a hatalomtól elestek, volt az igazi parlamenti vitatkozás koronája. A fődolog s ez a tulajdonképpeni politikai esemény, hogy a felirati vitán tul vagyunk. A mi nézetünk is az, hogy az egész felirati vita már elavult s igy teljesen felesleges, időrabló intézmény' melyre a mai modern közjogi életben már csak a mult idők mumiaszaga maradt meg, de semmivel sem viszi előbbre az ország sorsát. Annak idején, mikor a parlament az uralkodóval másképpen sem megértetni, sem tárgyalni nem tudott, csakis feliratok alapján, annak idején, mikor a gravaminális politika mindent megtagadott addig, mig a sérelmek orvoslást nem nyertek, akkor még meg- i volt annak a vitának létjogosultsága, sőt talán nagy fontossága is. Ma azonban, midőn felelős minisztériuma van az országnak, kikkel s kiken keresztül az uralkodóval a nemzet minden kívánsága közölhető s reperálható, minden sérelem ma C3ak időt rabló, munkát pocsékoló régiség, melynek kiküszöbölése a modern kor politikai férfiainak kötelessége. A C3aládirtó. Ezt a szép elnevezést adományozták az újságok annak a szerencsétlen, a nyomortól eszét vesztett postaszolga családapának, ki mivel kenyeret nem tudott csemetéinek adni, inkább megfosztotta életétől azokat, hogy megmentse őket attól a gondtól, nyomortól, szenvedéstől, mely nyilván osztályrészül jutott volna, ha az élet rögös útjára kerülnek, olyan támasz és segítség mellett, aminőt édesapjuk, a „családirtó" adhatott volna nekik. Sok beszédre, sok elmélkedésre adott alkalmat-ez a sajnálatos esemény. Beszéltek a létminimumról, melynél kissebb jövedelmezőség mellett megélni manapság nem lehet. Beszéltek az állam szükkeblüségéről, mely alkalmazottainak szükségbéreket ad, melynél lehetetlen, hogy azok még a száraz kenyeret is ; megkereshessék. Beszéltek mindenről, , beszéltek sokat s mindnyájan azt hittük, j hogy ennek következményeképen nagy j arányú akció indul meg, amely majd f útját állja annak a lehetetlenségnek, hogy 60 korona havi fizetés mellett, | melyből csak a lakásra s ez csodálatos, ! hogy megszerezhető, harminc korona i megy, hogy tehát 30 korona havi jövedelemből egy héttagú család élelmezése és ruházata, meg minden egyébre, mire a létért való küzdelemben szükség van, kikerüljön. Napi egy korona volt tehát a jövedelme a „családirtónak" s ebből az egy koronából kellett mindazt előteremteni, amiből az életnek ki kellett j kerülnie. Cagliostró, a világ leghíresebb bűvésze volt, de azt hisszük, hogy még annak is nehezére esett volna az a mutatvány, egy koronából a fővárosban egy héttagú családot eltartani. A „családirtó"nak tehát nem volt menekvése, mint az őrület, amely őrületben azonban, mint mindegyikben, logika volt. Ha életet adtam oly sok embernek, kikből valamikor a hazának hü alattvalója s adófizető polgára lett volna, akkor azokat fel is kell nevelni s ellátni őket mindazzal, amire szükségük van. Ha erre nem képes, ugy visszaveszi tőlük azt a nyomorult életet, melyből csak bün, szenny, piszok és bánat fejlődhetik. S elvette tőlük azt is, mit annak idején adott, megfosztotta őket az élettől, hogy megmentse őket a nyomortól. Vájjon a „családirtő" nem jótéteményt követett | el azokkal a szerencsétlen porontyokkal ? Az arad-békési ev. egyházmegye közgyűlése. Az arad-békési ág. ev. egyházmegye szerdán tartotta közgyűlését Mező- l berényben, az I. ker. ev. templomban. J A közgyűlésen az egyházmegyei kép- , viselők meglehetős szép számban jelentek meg a nyári munkaidő dacára is, amely körülmény főképen a közgyűlési tárgysorozat érdekességének tulajdonit- J ható. A közgyűlésen merültek is fel (r- ' deklődést keltő tárgyak, vita azonban . nem igen volt, ami megőrizte az egy- j házi gyűlésnek hozzá illő, komoly mél- j tóságát. Különösen dr. Zsilinszky J Endre elnöki megnyitója keltett nagyobb hatást, amely markáns vonásokkal mutatott rá azokra a veszedelmekre, melyek ujabb időben a protestáns egyházakat fenyegetik. A közgyűlésről különben rószletes | tudósításunk a következő: Dr. Zsilinszky Endre egyházmegyei felügyelő a megjelentek rövid üdvözlése után megnyitván a közgyűlést, a következő tartalmú ós sürü helyesléstől kisért beszédet mondotta „Napjainkban igen sok ultramodern gondolkozású ember kérkedik azzal, hogy ő felekezetnólküli, aki minden vallást csak fikciónak és nópámitásnak tart. Pedig az egyháznak óriási erkölcsi hatása van. Az egyház ereje különösen abban rejlik, hogy minden egyház igyekezzék magának a kellő vezetést és a hitéleti irányzatot biztosítani. A protestáns egyházak Magyarországon évszázadokon keresztül igen sok támadásnak voltak kitéve. Ma is sok támadásban részesül a protestantizmus. A legutóbbi törvényhozási intézkedések például egyáltalában nem kedvezők a protestáns egyházakra nézve. Feltétlenül kívánatos például az 1868 LIII. törvénycikk eltörlése, amely mintegy törvényes jogot adott a lélekhalászatra. E törvényeknek az iskolákra vonatkozó rendelkezései is mind egy-egy szegletkövet törnek ki az ág. ev. egyház autonómiájából. Az apácák vezetése alatt álló iskoláknak például sok előnyt biztosit, ami főképpen a katholikus püspöki kar befolyásának köszönhető. De nemcsak a törvényhozás, hanem a társadalmi mozgalmak is kedvezőtlenek az egyházra nézve. A pápa „Ne temere" kezdetű, országos elkeseredést keltett irata után most itt van például a Boromaeusenciklika, amelynek elrendelése ellen kötelessége tiltakozni az egyházmegyének is. Ennek dacára a hatalmon levő római katholikus egyház hangoztatja, hogy üldözve van. Az ilyen veszedelmek intő példa gyanánt szolgáljanak a protestánsoknak arra nézve, hogy összetartsanak. Tűrhetetlenül fenn kell tartani ós fejleszteni az ősök által alkotott intézményeket. Ilyen például az ifjúságnak valláserkölcsi szellemben való nevelése. Ezenkívül fokozni kell az egyház anyagi erejét, amit leginkább a bívek áldozatkészségének növelése által lehet elérni. A nagy éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után megalakult a közgyűlés, amelynek tisztikarában csak az a változás állott be, hogy az időközben Pozsonyba távozott dr. Daxer György jegyző helyéi e Szeberónyi Zs. Lajos csabai lelkészt választották meg egyhangúlag. Szeberónyi Z^. Lijos azonEal le is tette az esküt a megválasztás után. 0 s e p r e g i György esperes olvasta fel ennek végeztével terjedelmes évi jelentését. A szép sti'usban megirt jelentés kiterjed az egyházmegye általános állapotára, az egyházlátogatásokra, az elhalálozásokra, az egyházmegyei és belmissioi mozgalmakra, a személyi változásokra ós az egyházmegye anyagi állapotára is. Különösen kikel az esperesi jelentés a községi és magániskolák vallástanitási rendszerére, amely szerint a protestáns növendékek — különösen Kigyóson és Békés határában — nem részesülnek kellő valláserkölcsi nevelésben. Ugy a felügyelői megnyitó-beszédet, mint az esperesi jelentést jegyzőkönyvbe foglaltatta a közgyűlés. Jeszenszky Károly, mezőberényi lelkész tett ezután jelentést az egyházmegyei gyámintézethez befolyt adományokról. Eszerint a gyámintózet pénztárába a lefolyt óv alatt 464 kor. 77 fillér folyt be. A jelentós tudomásul szolgált. Úgyszintén tudomásul szolgált Bukó v s z k y János főgimnáziumi igazgatónak a csabai Rudolf-főgimnázium állapotáról szóló tartalmas jelentése is. G á 1 i k Mátyásnak az apatelki-, F r i n t Lajosnak az aradi és Knyihár Károlynak a békéscsabai missziói körökről szóló és örvendetes eredményről tanúskodó jelentést örvendetesen vette tudomásul a közgyűlés. Élénk vitát provokált az a körülmény, hogy Újkígyóson, gróf Wenckheim Frigyes uradalmában az ág. hitvallású növendékek nem részesülnek kellő valláserkölcsi oktatásban, még pedig azért, mert ^Wenckheim Frigyes gróf nem engedte meg, hogy a vallást az ő általa fenntartott iskolában tanítsák. Az egyházmegyei közgyűlés megbízta Szeberónyi Zs. Lajos csabai igazgató-lelkészt, hogy a grófnál járjon közbe a megfelelő helyiség elnyerhetóse ügyében. Jelenleg ugyanis az ág. ev. vallású gyermekek a vasúti állomás egyik várótermében kapnak vallásoktatást. Ezenkívül biztosította a közgyűlés Szeberónyi részére a kellő anyagi támogatást, hogy a csabai lelkészek misz • sziói hivatásukat annál buzgóbban teljesíthessék. Egyben elrendelte a kipuj hatolását az olyan községeknek, ahol a , hivek kellő lelki gondozásban nem részesülnek, a gyermekek pedig vallás| tanítás nélkül nőnek fel. Ezenkívül kérI vényt fognak intézni a vasúti igazgatóI Ságokhoz aziránt, hogy a vallásórára menő gyermekeket ingyenesen szállítsák. Lapunkban annak idején ismertettük már az aradi egyháznak az Aradbékési egyházmegyéből való kilépési szándókát. Ezt a kívánságot a mult évi egyházmegyei közgyűlés nem teljesítette, az aradi egyház azonban ezt a határozatot megfelebbezte a kerülethez. A kerület a felebbezós elutasításával jóvágyta az egyházmegye határozatát, tehát az aradi egyház továbbra is az Aradbékési egyházmegye kötelékében fog maradni, A Bodzás-ottlakai egyház eddig csak leányegyház volt. Anyásitása most van folyamatban. Mivel azonban az anyásitás tetemes költséget emészt föl, az egyházmegyei közgyűlés kimondotta, hogy a papválaszfást csak akkor ejti meg, mikor a kultuszminisztertől a kongruíra vonatkozó intézkedés leérkezik. A kerületi közgyűlésekre vonatkozólag az esp°resség kimondotta, hogy he'yesnek találná, ha azok a közgyűlések felváltva más-más nagyobb váror az embert, mint ahogy nem tudjuk, hogy nő a fű ós fogalmunk sincs az agysejtek formáinak okairól. Gyűlölni kezdtem ezt az embert azért a rokoszenvért, amit rápazaroltam, s amellet kénytelen voltam beösmerni, hogy abban a párbajafférban senki nemesebben, több előkelőséggel em viselkedhetett. Mennyire mögötte állanak azok a ficsurok, kik csak azért verekesznek, hogy egy kis hősi nimbuszt szerezzenek, kik a lapokban kiíratják a nevüket, kik széltében dicsekszenek a párbajukkal! Nem tudtam menekülni az elől, hogy ne foglalkozzam e különös problémával, hogy elmegyek abba a budai vendéglőbe, ahol esetleg megtudok egyetmást a sikkasztó felől. Már a belépésnél megláttam azt a szép, magas szőke lányt, ki olyan lovagias indulatot csiholt ki abból a közönséges gonosztevőből. Nyugodt, derűs arccal adott vissza aprópénzt egy vendégnek egy bankjegyből, aztán száraz üzleti hangon kiáltott át egy másik asztalhoz, ahol egy türelmetlen vendég akart fizetni. — Fizetni, igen jövök! Kilestem az alkalmat, mikor láttam, hogy ráér. — Szabad kérnem, kisasszony — mondottam. — Tessék. — Csak azí akartam megkérdezni, hogy emlékszik-e tavalyról Sikor úrra. Egy-két pillanatig gondolkozott. — Sikor, Sikor... ja igen, az a svihák, kérem az be van csukva. Gyanúsan végig mórt. — Csak nem barátja az ur ? — Nem, legkevésbó, — siettem kijelenteni, — de azt hallottam, hogy magáért párbajt vivott. — Igen, az az arcátlan, node kapott is egy jót a pofájára. — Bocsánat, — mondottam, — de ő azzal verekedett, aki magáról roszszat mondott. I — Hát aztán ? Mi köze van hozzá ? A Garba ur, látta őt az ecetfa alatt egyszer részegen mindenféle ostobaságot beszólt össze. Kérem, az ilyen korcsmáros leánynak sok disznóságot kell végig hallgatni. Ez a sefthez tartozik. 0 meg kapja magát és beleköt a legjobb vendégünkbe, aki minden nap nyolc krigli sört iszik. Bosszantott ez az önző korcsmáros felfogás. Kissé dühösen szóltam : — Nohát kisasszony, ez nem szép öntől, az az ember akármi is, nem számított az ön hálájára, sőt kikerülte, hogy megköszönjék neki. El se jött többet ide. A szőke leány hangosan felkacagott. — Nem jött el! Persze, hogy nem jött, mert negyvenkét koronával tartozott. Máig se fizette meg a disznó, pedig akkor bőven volt pénze! Eleget sikkasztott. Ne is beszéljen róla kérem, mert dühba jövök! * A legközelebbi alkalommal elmondottam a vizsgálóbírónak, hogy mit hallottam a budai vendéglőben. Nem mutatott semmi különös meglepetést. Rezignált hangon kezdte magyarázni: — Tudja, a romantika, a lovagiasság még itt-ott fellobog a banditákban, a gyilkosokban, de a sikkasztókból örökre kipusztult... azaz nem, sohasem volt bennük ... A gyilkos kőoroszlán, Irta : Zoltán Vilmos. A firenzi Caffe Garibaldi külön szobájáoan hangos volt az élet. Ettore Gaetini, a fiatal törvényszéki jegyző tartotta legény búcsúját néhány meghitt barátjával. Ettorót mindenki szerette. Egyike volt a gondviselés ama kisszámú kiválasztott gyermekeinek, kiket a szerencse bőven elhalmoz minden adományával. Testi szépségén és erőn kivül ragyogó elme, nemes sziv ós tekintélyes vagyon jutott osztályrészéül. Ezt a sors mo3t azzal tetézte, hogy neki juttatta feleségül a virágok városának egyik ünnepelt szépségét, contedi Citena nyugalmazott ezredes gyönyörű leányát, eontessina Eivirát. A lakoma már a vége felé járt s a fiatalemberek Veüve CJiquot isteni nedűjétől felhevülve élvezték manilláik zamatos, finom füstjót, mely kék fellegben gomolygott a csillár izzó lámpái körül. Valaki az álomvilágra terelte a beszédet s Ettore igy szólt: — Ha az álmokra adni lehetne, akkor most boldogság helyett halál és pusztulás várna rám. Tíz szempár kérdőleg fordult Ettore felé s ez igy folytatta ; — Képzeljék csak, az elmúlt éjjel azt álmodtam, hogy meg kellett halnom. És még hozza milyen különös körülmények között. Valamennyien láttátok ós ismeritek azt a hatalmas kőoroszlánt, mely a plazettán áll, közvetlen a palazzo Bomelli bejárata előtt Nem valami mestermü, de a késői renaissenca érdekes emléke s ahogy tátott torokkal ott áll s kegyetlen tekintettel a fogát vicsorítja a járókelőkre, tagadhatatlanul kellemetlen órzést támaszt az emberben. A Bomelliek egyik Őse, Ugo, a fólkarn oroszlánvadász készítette ama fenevad emlékére, mely Afrikában összemarcangolta bal karját. Nos, ezzel az oroszlánnal gyűlt meg a bajom. Azt álmodtam, hogy amikor elmentem mellette, kedvem kerekedett belekötni a haragvó oroszlánba. Szemébe nevettem és karomat tövig beledugtam a torkába. És képzeljétek csak, a kőoroszlán leharapta a karomat ós elvéreztem. A kis Enrico Rienzi, a bolondos bersaglieri hadnagy, aki legkevósbe birta a pezsgőt és tökéletesen elázott, bambán rábámult a beszélőre, ám a töbkiak, Ernesto Cola kivételével hangosan kacagtak. Cola, akit az a gyanú terhelt, hogy álnév alatt érzelgős verseket ir a helyi lapokba, nagyképűsködni kezdett,