Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-21 / 58. szám

2 Békéscsaba, 1910 julius 10. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Egy pénzintézet tőkeemelése. A Békésmegyei Általános Takarékpénztár rendkívüli közgyűlése. Békésmegye egyik fiatal pénzintézete éppen a helyes és céltudatos vezetés folytán, mint már irtuk, hogy a hiteligényeket még fokozottabb mérvben kielégíthesse és mobilitását fokozhassa, elhatározta, hogy 300 ezer koronás alaptőkéjét, ujabb 1500 uj részvény kibocsájtásával 600 ezer koronára emeli fel. A takarékpénztár igazgatósága, e határozatának sankcionálására mult vasárnap délelőtt rendkívüli közgyűlésre hívta egybe a részvényeseket. A tőkeemelést elhatározó közgyűlésen a részvényesek szép számban jelentek meg. F á b r y Károly elnökigazgató üdvözölte a megjelenteket és tudatta, hogy 35 részvényes jelent meg, akik 659 részvényt képviseltek. Az elnök rövid beszédben vázolta a rendkívüli közgyűlés célját, a tőkeemelés szükségességét. Majd B o h n e r t József ügyvezetőigazgató hosszabb előterjesztésben vázolta a takarékpénztár hat havi tevékenységét s a következőket mondotta : Intézetünk alapításakor hirdetett elveink, melyek üzletfeleink jogos hiteligényeit és azok előzékeny kiszolgálását, továbbá alapítási tervezetünkben kitűzött azon irány megvalósításán, mely pénzügyi mobilitásunk és kihelyezéseink biztonságát, valamint a reánk bizott idegen tőkék lelkiismeretes kezelését célozza, a nagyközönség részéről reményen felüli rokonszenvre és általános támogatásra talált. Bár alapitásunk létjogosultságában és annak prosperálásában erősen bíztunk, — nem akartuk erőnket túlbecsülni, egészen szerény 300 ezer korona alaptőkével kezdvén működésünkhöz. Intézetünk irányában támasztott fokozott hiteligények azonban e csekély részvénytőkét és a reánk bizott betéti összegeket egy-két hónap alatt felemésztették, amiért egyhamar leszámítolási hitelünk igénybevételére szorultunk s üzleti forgalmunk oly mérvet öltött, hogy a fokozatos továbbterjeszkedés lehetőségét magunknak biztosítandó, saját tőkénk megerősítése múlhatatlanul szükségessé vált. Működésünk kezdete, alig hat hónap óta, 2.251,662 kor-t kitevő kölcsönügy terjesztetett az igazgatóság bírálata elé, amelyből körültekintő rigorózitás folytán í 593,468 kor. kölcsön megszavazást és 1.100,000 kor. folyósítást nyert. Szükségesnek véljük megemlíteni, hogy zsenge intézetünk félévi pénztári forgalma 15.529,116 kor-t tett ki. E számadatok minden egyes tétele beszédes tanúsága egyrészt azon elismerésnek, melylyel a közönség az intézet üzleti Bobette : Ah ! ... azt Phakard de Monettes tábornok küldte. Bretilly : Vén bolond ! Bobette (kacagva) : No no, nem is olyan vén! Bretilly: Talán bizony elakarja kísérni ? Bobette : Természetesen. Bertilly : Hallatlan: S maga elmegy vele ? Bobette : O, felségesen fogok mulatni ! A tábornok mind ösmeri az artistákat. S a vacsorarendetéshez is pompásan ért! Bertilly : Ahoz én is értek ! — Hát nézze drágám ... ne menjen ei erre a bálra. Tegye meg ezt a maga öreg Bertillyjének, aki magát annyira szereti. Bobette : Csak nem kívánja azt az óriási áldozatot. Bertilly : Óriási . . . óriási! Igenis kívánom. Bobette : És mit kapok kárpótlásul ? Bertilly : Amit akar. Tudom már — egy autót . . . Bobette : Nem, az már van Inkább egy pár fülbevalót, — két szép gyöngyöt, — de gyönyörűt, — akkor leírok a tábornoknak . . . Bertilly (megöleli): Még ma megkapja ! Bobette : Most pedig szökjön, ideje, hogy felkeljek. Pá, édes! (Negyedik jelenet.) Bobette egyedül: Ah ! belefáradtam ! — Francié, add ide az irómappámat. S a következőket írja: — Kis Zizim, — elrendeztem a dolgot. Jöjj értem, holnap éjiéikor, hogy xz Elysée-Palace báljára menjünk. Megátod, milyen szép leszek. A szádat, kijsike! Bobette. elveit és eljárását méltatja, másrészt azon bizalomnak, melylyel mindegyre fokozódó mértékben ajándékozta meg. E bizalom nyomatékos kifejezésének tartjuk betétének ily aránylag rövid idő alatt majd 400 ezer koronára való szaporodását. Rátér itt az ügyvezető-igazgató még arra is, hogy Vésztőn fiókintézetet létesítettek amely rövid két hó alatt közel 100 ezer korona kölc3önt helyezett már ki. A fentiek előrebocsájtása után a közgyűlés egyhangúlag elhatározta a részvénytőkének, ujabb 1500 drb részvény kibocsájtása által 600,000 koronára való felemelését a következő feltételek mellett: A kibocsájtandó részvények elsősorban, részvényeik arányában, a régi részvényeseknek darabonkint 200 kor. átvételi árban ajánltatnak fel. Az igazgatóságnak jogában áll a régi részvényesek által át nem vett részvényeket 200 korona kibocsájtási árban az arra jelentkezőknél elhelyezni. Részvényjegyzéskor rószvónyenkint 10 korona fizetendő, a részvényjegyzés zárideje pedig julius 27-ben állapíttatott meg. A befizetés négy részletben teljesíthető és pedig darabonkint 40 korona julius 31-ig, 50 korona október 15-ig, 50 korona január 15-ig, 50 korona április 15 ig. Részvénykiállitási dij és illetékekre darabonkint 3 kor. fizetendő. Az uj részvények az 1911-ik évi üzleti haszonban részesülnek. A közgyűlés hozzájárult az alapszabályok módosításához és megbízta az igazgatóságota tőkefelemelési munkálatok végrehajtásával s őrömmel vette tudomásul, hogy az uj részvények legnagyobb része már jegyezve is van. 1 „Hunéi Közlöm" távirat A Ház szerdai ülése. A képviselőházban folyó felirati vita során szerdán délelőtt felszólalt Justh Gyula is. a függetlenségi párt egyik frakciójának vezére, hasonlóan a többi ellenzéki képviselőkhöz szintén a választási visszaéléseket fejtegette és hányta szemére a kormánynak. Különösen a nagyiklódi kerülettel foglalkozott és olyan rikító színekkel, olyan túlozva ismertette az ottani állapotokat, hogy egy-egy kijelentése nyomán valósággal tombolt a Ház. Sürün is hangzott fel : — Eláll! Nem igaz ! Hazudik ! Végre sikerült Justh Gyulának is befejezni a beszédet két óra tájban. Utána még gróf Batthyány interpellálta meg gróf Serényi földmivelésügyi minisztert s ezzel vége lett az ülésnek. A felirati vita vége. A felirati vita utolsó ellenzéki szónoka Justh Gyula volt. Csütörtökön még felszólal Khuen-Héderváry, miniszterelnök és válaszol a vádakra. Pénteken már az indemnitás tárgyalására kerül a sor. A betegpénztári orvosok ;mozgalma. Lipunk olvasói előtt ismeretes már az a konfliktus, mely a munkásbiztositó pénztárak ós a pénztári orvosok között támadt. Az orvosok ugyanis nincsenek megelégedve a most fennálló állapotokkal, különösen a díjazás szempontjából, a kerületi pénztárak pedig még ezeket az állapotokat is kedvezőtlenebbekké akarják lenni. A békésmegyei Orvosszövetség is foglalkozott már e meglehetősen tarthatatlan helyzettel, most pedig megszólalt az országos orvosszövetség is. 3 Az Országos Pénztár ugyanis kidolgoztatott „A kerületi pénztárak orvosainak szolgálati és fegyelmi szabályzata", meg „A. kerületi pénztárak orvosainak illetményszabályzata" cimmel két tervezetet, melyet a folyó évi május kezdetén Budapestre egybehívott pénztár-főorvosi értekezlet elé terjesztett megvitatás céljából. Az Országos Pénztár e szolgálati pragmatika alkotásával az állam, a törvényhatóságok és a vasutak mintájára véglegesen rendezni kívánja a közte és az orvosok közt fennálló ideiglenes viszonyt És míg eddigelé csak szerződéses viszonyban állott az orvosokkal, I — mely természetszerűen időközönkint megújítást és azt megelőző izgalmas tárgyalásokat, nyugtalanságot feltételezett, — addig jövőben a tisztviselő-orvosi szervezetet kívánja meghonosítani azzal a szembetűnő kedvezménnyel, hogy az állandó köteléket a pénztár csak fegyelmi uton, az orvos azonban bármikor megszüntetheti és hogy ezenfelül minden alkalmazott orvos nyugdíjjogosult legyen ! Végre pedig, nemcsak méltányos díjazást biztosit orvosainak, hanem ezenfelül jogszerűvé teszi az időmúlás folytán elkövetkező fizetósjavitást, anélkül, hogy ezt munkanövekedéshez vagy érdemszerzéshez kötné. A pénztári főorvosok emiitett értekezlete alapos vita után magáévá tette az illetmény és szolgálati szabályzatot, illetve kieszközölte, hogy az ily módon módosított tervezetek, a vidék 1900 pénztári orvosának is, megismerkedés és állásfoglalás céljából elküldessenek, Ugy látszik azonban, hogy az Országos Pénztár ezt a lépését az Or vosszövetség előzetes engedelme nélkül tette meg. Mert attól az időtől kezdve, hogy az illetmény és szolgálati tervezetek tartalma ismeretessé lett, rögtön megkezdődött egy, méreteiben és eszközeiben páratlanul heves ellenakció, mely a Szövetség hivatalos közlönyén is tul, a napi- ós szaklapok hasábjaira is átcsapott és a távol állókban azt a hitet kelthette, hogy a két óv ellőtti küzdelmek az Országos Pénztár ós orvosai között ismét megujultak. Elsősorban el nem ismeri az Orvosszövetsóg a Pénztár abbeli jogát, hogy orvosok részére szolgálati-, annál kevésbbé illetmény-szabályzatot léptessen életbe. Szerinte ugyanis az 1907 : XIX t.-c. 109. szakaszára ha hivatkoznék is az Országos Pénztár, csak rabulisztikus, hogy ne mondjuk rosszhiszemű fölfogásból indul ki, mivel az idézett szakasz szerint az Országos Pénztár csak a kezelési teendők végzésére alkalmazott egyénekre vonatkozó pragmatikát létesíthet. Már pedig az orvosok az alkalmazottak eme fajtájához semmiképpen nem sorozhatók. A mi pedig az illetmónyszabályzatot illeti annak hozatalát már azért is helyteleníti az Orvosszövetség, mivel szerinte ez egyenes kijátszása az 1907: XIX t.-c, 133. szakaszának, amely szerint a pénztárak és az orvosok közötti viszony szabad megegyezés tárgya. Ezenfelül ragaszkodik az Orvosszövetség jogtudósa a törvény szószerinti szövegéhez, mely a kerüleii pénztárak közgyőlósei nek juttatja az illetékességet az orvosrendszer megválasztásában és igy az Országos pénztárnak semmi joga nincs ahhoz, hogy csorbítsa a (még meg nem alakult) kerületi pénztárak közgyűléseinek jogkörét. A folyosóról. A vig honatyák. (A címeres örmény). A folyosó pamlagán egymás mellett ülnek Issekutz Győző és Kállay Tamás képviselők. Az előbbi örmény mivoltáról nevezetes. Beszélgetnek egyről-másról. A politikai élet ad elég tárgyalni valót. Többek között személyes ügyeikre kerül a sor. Issekutz, aki szívesen szeret ugratni; egyszerre csak a legkomolyabb arcot vágja ós megkérdezi Kállayt: — Mond, öcsém, hogy van az, hogy még alig van vége megválasztatásodnak és máris ott hagytad a Justh-pártot ? Jól tudom, hogy ez az ut csak a munkapárthoz vezethet! Kállay nem reflektál az örménycsipkedósekre, hanem egyenesen nekirontott Issekutznak: — Győző bátyám! nemes ember vagy te? — Százhatvan éves a nemességem — vágta ki büszkén a kérdezett. — Hát aztán mi is van a cimemeredben ? — Hagyj nekem békét! — türelmetlenkedett Issekutz. Több sem kellett Kállaynak, aki kapva-kapott az örmény-honatya boszszankodáeán. Igy vágott vissza: — Értem, hogy mórt nem felelsz. Persze, röstelled a dolgot, mert a címeredben áll egy örmény, aki folyton forgatja a köpönyegét, A jó kedélyű Issekutznak nagyon tetszett a válasz és jónak látta felhagyni az ugratással. * (Tiszta választás). A t. ház folyosóján még mindig élénken tárgyalják a választási visszaéléseket. Egy kihúzott Justh-párti képviselő beszéli el, hogy kerületében, egy mezővárosban meghalt egy szavazója, aki a I világ minden kincséért sem adta volna | le voksát másra, mint reá. Asztalos j mester volt az a hü választó. Visszamaradt egyetlen s árva fia, akit — tekintettel árvaságára és az elhalt apa kiválóságára — magához vett és embert csinált belőle. A fiu elérte a nagykorúságot. Jött a választás is. A fiatal iparos azonban — csodák csodája — nem a jóltevőjóre, hanem az ellenjelöltre szavazott. — Hát nem hálátlanság ez ? — kérdi a jelenlevőktől az elbeszélő. — Persze, hogy nem ! — feleli egy cinikus képviselő. — Talán ez az egyetlen szavazó Magyarországon, aki nem rendelte alá szavazását semmiféle befolyásnak. Ez a tiszta választás! * (A népnyomor és az — aranyóra). Ez az anekdóta is a folyosón keletkezett: A szocialistáknak van egy szimpatikus népszónoka, aki majdnem minden vidéki városban tartott népgyűlésen, mint „a párt hivatalos szónoka" vesz részt. Különösen a népnyomort mdta hatásos szavakkal ecsetelni. Agitátor volt a javából! Egy vidéki városban volt népgyűlés, amelyen persze ő is megjelent. Hévvel, lelkesedéssel beszélt . . . Szónoklata közben eszébe jutott, hogy nemsokára indul a budapesti gyorsvonat. Hirtelen szünetet tartott, elővette az óráját, megnézte és igy folytatta beszédét : — Pardon! — elvtársak, lekések a vonatról. Befejezem röviden. A csattanó dupla fedelű aranyóra elvtársak között is megér ötszáz koronát. Sikkasztással vádolt iparos. Visszaélés a hatalommal. A hatalom birtokasai igen sok esetben nem tudnak kellőképpen élni törvónyadta jogaikkal. Elragadja őket a szenvedély és túlbuzgóságukban olyasmire vetemednek, amit később ők bánnak meg legjobban. Hogy ez a túlbuzgóság nagyon sok embert hoz kellemetlen helyzetbe, az természetes. Ilyen helyzetbe jutott néhány nappal ezelőtt Lipták-G aló Pál csabai épitővállalkozó is. Lipták vállalatainál már évek óta dolgozik az egyik Uhrincsalád: Uhrin Pál ós hasonló nevű fia. A fiatal Uhrin mintegy másfél óv előtt kivándorolt Amerikába, ahol szorgalma révén sikerült neki egy summa pénzt megtakarítania. A magyar ember külföldön olyan, mint a jó méh. Gyűjtöget szorgalmasan, de csak azért, hogy viszszajuthasson az elhagyott hazába, amely nem adta meg ugyan a kellő megélhetést, de mégis csak szülőföld, takarója az ősöknek, fentartója a rokonságnak. Uhrin Pál 1200 koronát takarított meg Amerikában. A szép összeg pénzt el is küldötte az édesatyjának, aki Lipták-Galó Pálnak egyik szatmári vállalatánál dolgozik. Az öreg Uhrin a pénzt még Szatmáron átadta Lipták-Galónak azzal a kérelemmel, hogy helyezze el a fia nevére valamelyik csabai pénzintézetnél. Lipták szívesen vállalkozott erre és a pénzt az Aradi Ipar- és Népbank csabai fiókjánál helyezte el. Itt jön aztán a csattanó. A pénz érkezéséről tudomása volt a fiatal Uhrin Pál nőtestvérének is és sehogysem tetszett neki, hogy a pénz takarékpénztárban fekszik; Szerette volna mindenáron a kezeihez kaparitani. Volt is Lipták-Galónál, aki azonban egyáltalában nem volt hajlandó kiadni neki sem a pénzt, sem a takarékpénztári könyvet, mivel az öreg Uhrin csak arra kérte fel, hogy a pénzt helyezze el valamelyik ^ankban. Az aszszony siránkozására mégis adott a sajátjából 20 koronát. Azt azonban nem elégítette ki ez. Elment dr. Székely Lajos ügyvédhez, elmesélte neki a dolgot ós a tulbuzgó ügyvéd azonnal hajlandó lett sikkasztás címén eljárást indíttatni Lipták-Galó ellen. Még ez magában nem lett volna nagy dolog. De dr. Székely sürgetésére a csendőrségre kisérték Lipták-Galót, meghurcolták nyilvánosan az utcán és csak kellő igazolás után bocsátották el. A jogtalanul meghurcolt ós Csabán; általános becsülésnek örvendő vállalkozó megindította az eljárást ugy dr. Székely, mint megbízója ellen.