Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám
1910-07-21 / 58. szám
10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba l r i,0 julius 17 a hallgatók igen. Amikor meg Ostffy Lajos is jelentkezett a Kossuth-párton és kivágott egy hosszú beszédet, akkor már némán szörnyülködtek: — Ilyen vékony ember és olyan sok telik ki belőle. De kétségbeesést keltett, hogy a fiumei kérdést is elővette és összeköttettésbe tudta hozni a tátrai zergékkel. Mert azt mondta: — A Tátrát megvették a nemzet gyarapítására, de ott zergékre vadásznak és Fiúméban a magyar nemzet bőrére vadásznak. A zergékről átugrott az autonómiára eképpen: — Az autonómia ne legyen fából vaskarika saturálni az állami ömnipotentia ingerenciájával. Negyed háromra járt az idő és ekkor a zsidó autonómiára tért át. Berzeviczy Albert leszállott az elnöki emelvényről, odament a szónokhoz és átadta a kulcsokat: — Ha bevégzi a t. szónok ur, szíveskedjék az ajtókat ós az ülést bezárni. Ebből a szónok azt értette, hogy az elnök szeretné bezárni az ülést, tehát bevégezte a beszédet és leült. A felirati vita különben, ha éppen a Justh-párton áll, hamar befejeződik. Holló Lajos, a párt elnöke, maga mondotta, hogy a vita már végéhez közeledik. A néppárt azonban még mindig állit szónokot, Kossuthéknál is akad néhány ember, ugy hogy a Ház e héten aligha végez a felirattal. Egyesek meg akarják a Házzal hosszabbítani a felirati vita tartamára az üléseket, ez azonban nem megy, mert a házszabályokba ütközik. Egyszóval a felirati vita, mely lényegében nem elég üres szalmacséplésnél : csak arra volt jó, hogy néhány uj honatyának alkalmat adott a bemutatkozásra. Merültek fel érdekes és értékes talentumok, de azért a szónokok Tisza és Mezőssy, volt államtitkár kivételével csak a középszerűség kényelmes mesgyéjén haladtak. Gyula város közgyűlése. Az érdekesebb tárgyak. Gyula város||kópviselőtestülete szerdán, e hónap 20-án tartotta rendkívüli közgyűlését dr. L o vi c h Ödön polgármester elnöklete alatt. A közgyűlésen nem valami nagy számmal jelentek meg a gyulai városatyák, ami főképen a folyamatban levő mezei munkálatoknak tulajdonitható. Egyébként nem voltak fontos tárgyai a közgyűlésnek. Nagyobbára személyi ügyekkel foglalkozott a képviselőtestület, amelyek egyáltalában nem igényeltek valami különös érdeklődést. Az állandó-választmány keddi ülésén hozott javaslatokat úgyszólván egyhangúlag elfogadták. A városatyák nagyon csendes hangulatban voltak, egyáltaláben nem izgatták magukat, ami különben kánikula idején egy csöppet sem ajánlatos. Ezért fogadták el csaknem vita nélkül az állandó-választmány javaslatait. A közgyűlésen a következő érdekesebb tárgyak szerepeltek : A Gyulavidéki Helyiérdekű Yasut, mint már megírtuk, a Kossnth-téren egy megállóhely létesítését ígérte meg alakulása kezdetén. Később a társaság nagyon rossz helyzetbe került, válsággal küzdött, ugy hogy ígéretét egyáltalában nem volt képes beváltani. Már csaknem a csőd szélén állott, mikor az állam segítségére sietett és annak a pro tekturátusa alatt most már tud boldo gulni. Csak ekkor jutott eszébe az igaz gatóságak az Ígéret. Megkérdezték tehá Gyula város elöljáróságát, hogy számo tart-e a Kossuth-téri állomásra ? A szer dai közgyűlésnek kellett e kérdésre meg adni a feleletet, amely természetesen nem lehetett más, mint hogy a város számit határozottan az állomásra és azt létesítenie is kell a részvénytársaságnak. A fásítási szabályrendelet tudomásul szolgált. Magda Illés és társai tizedbeli tanácsosok azzal a méltánylást érdemlő kórelemmel járultak a képviselőtestület elé, hogy fizetésüket emelje. Gyulán a tanácsosok tényleg nyomorúságosan vannak dijazva. Még rosszabbul, mint a csabai esküdtek, akik mégis vagyonosabb emberek és megtiszteltetésnek tartván a dolgot, egyáltalában nem is számítanak magasabb fizetésre. Ezzel szemben a gyulai kerületbeli tanácsnokok között sok a szegény ember, tehát nagyon is rájuk férne egy kis fizetésemelés. A képviselőtestület ennek dacára nem vette figyelembe a kérelmet, hanem elutasította azzal az indokolással, hogy a város anyagi helyzete nem engedi meg a fizetésemelést. A Gyula városában letelepedett s a város közterheihez legalább 4 év óta hozzájáruló polgárokat a község kötelékébe felvette a képviselőtestület, amihez egyébkónt törvényadta joga is van. Lapunk olvasói előtt ismeretes már a gyulai állami elemi iskola ügye. A koalíciós kormány kultuszminisztere tudvalevőleg kötelezte Gyula városát egy impozáns központi iskola felépítésére, ami körülbelül 203.0C3 koronába fog kerülni. Gyula város szegényes anyagi viszonyaihoz mérten teljesítette is kötelességét, amennyiben 70.000 koronáért megvásárolta a régi „Korona"-vendóglő házát és telkét. Tovább azonban épen rossz anyagi helyzeténél fogva nem mehetett. Ebből egy kis konfliktus is támadt Gyula és a kultuszminiszter között. A konfliktus Gyulára nézve kedvezően végződött, amennyiben Apponyi kultuszminiszter kijelentette, hogy az épitkkezési költséget - 120.000 koronát — kölcsönképen fogja adni az állam. A bekövetkezett politikai zűrzavarok miatt azonban félbeszakadt minden akció és stagnált az állami elemi iskola ügye. Lukács György, Gyula mostani képviselője vette elő a dolgot ismét és sikerült is neki biztosítania a 120.000 koronás állami támogatást. A képviselőtestület köszönettel vette tudomásul a jelenlegi kultuszminiszternek ide vonatkozó rendeletét ós most már semmi sem áll útjában az iskola építésének. A gyulai m. kir. pénzügyigazgatóság értesítése, mely szeiínt a pénzügy: miniszter Gyula városát 1910. évre a házosztályadó III. fokozatába tartozónak jelentette ki: tudomásul szolgált. Gyula volt polgármestere, Duttkay Béla — mint már megírtuk — a város ellen követelést támasztott lakbér- és tiszti szolga illetményének kifizetése iránt. Megfordult ez az ügy sokféle fórumnál, azonban legvégső fokon a közigazgatási bíróság Duttkayt elutasította követelésével. Ezt a határozatot örvendetesen vette tudomásul a képviselőtestület. Ugyancsak tudomásul szolgált Békésmegye töi ^ényhatósági bizottságának az a katározata is, mellyel jóváhagvja Gyula képviselőtestületének az E!so Gyulai Kötött- és Szövött Iparárugyári részvények vétele ügyében hozott határozatát. Ez érdekesebb ügyek letárgyalása után dr. Lovich Ödön polgármester a közgyűlést berekesztette. A békési erdő ügye. Erdőért szántóföld. Több alkalommal foglalkoztunk már lapunkban Békés községnek azzal az akciójával, melynek célja a fási erdő kiirtása. Bókésmegyében tudvalevőleg kevés az erdő, ami egyik oka a megyénkben olyannyira pusztító tüdővésznek. A mult kormány földmivelésügyi minisztere a szakértők és a törvényhatósági bizottság véleményének meghallgatása után csak abban az esetben volt hajlandó Békés kívánságát teljesíteni, ha a fási erdő helyett más és megfelelő erdőterületet szerez, amely körülbetül megfelel a 700 holdas fási erdőnek. A törvényhatósági bizottság és a földmivelésügyi koimány el is fogadta azt ellenértékül, C3ak az ellen volt kifogása, hogy Békés az erdő nagy részét bérbe akarta adni. Ez a kérdés még most sinc3 teljesen tisztázva. Utóbbi időben azonban uj terv is merült fel, amely véleményünk szerint leghelyesebb megoldása volna a bonyodalmas kérdésnek. Sok békési polgár ugyanis a leggazdaságosabb megoldási módnak azt vélné, ha a község az egész erdőterületet a maga egészében felkínálná cser é b e gróf Wenckheim Frigyesnek s a cserébe nyerendő szántóföldet hasznosítaná, akár eladás, akár bérbeadás útján. Ez a terv bizonyos körök élűit igen népszerűtlen volt, sőt egyenesen Jzgatási anyagul is szolgált a kevésbbé gondolkodó és a községi érdeket megfontolás tárgyává csak akkor tevő polgárok előtt, mikor már az elkövetett hibán segíteni nem lehet, Pedig ez a terv, illetve ennek a megvalósítása volna a leghelyesebb. Ha a Wenckheim uradalom hajlandó lesz az erdőért megfelelő értékű szántóföldet adni cserébe, annak előnyei ugy a községre, mint egyesekre annyira nyilvánvalóak, hogy azt csak az nem látja be, aki szereti behunyni a szemét. Mert annak a cserének igen sok és jelentékeny előnye lenne. Ma már az egyszerű földmives ember is tudja, hogy a fás területek, nagy tömegű erdők a vidék klimatikus viszonyait erősen befolyásolják, különösen a csapadékok szempontjából. Hogy pedig ez a mi fában szük vidékünkre mennyire előnyös ugy közgazdasági, mint közegészségügyi szempontból, azt nem kell bővebbén fejtegetni. Több, mint bizonyos, hogyha az a csere sikerülne, az uradalom az erdőt nem irtaná ki, tehát Békés határában meg taradna az annyira kívánatos erdőterület s a község elérné az a célját, hogy azt a nagy vagyot a cserébe nverendő szántóföld utján'megfelelőleg jövedelmeztetnó. A csere természetesen nem térfogat, hanem érték szerint történne. Az erdő földje 03 fája jelentékenyen több értéket képviselnek, mint a puszta földterület. Igy a község az erdőnél jóval nagyobb területhez jutna, mint amenyit az erdő képvisel. Ha az a csere megtörténhetik, az uradalom bizonyára nem a távolfekvő, összefüggésben levő nagy birtokaiból jelölné meg az ellenértékül adandó területet, hanem a község közelében elszórtan fekvő területeket adná a községnek, ami nagyon megkönnyítené a ; földek értékesítését, esetleg bérbeadáj sát. Azokat a földeket kizárólag köz; ségi lakosok vennék bérbe, tehát kizá' rólag azoknak nyújtana megélhetési : módot a község, akik a jelenlegi viszo; nyok mollett nem tudnak földhöz jutni. 1 Nem kell tehát a békési polgárok, nak idegenkedni a cserétől, hanem meg kell kísérelni, mig nem késő, mert a késő bánat még sohasem tett jóvá semmit. Békésre nézve már az eddig felsorolt okoknál fogva is hasonlíthatatlanul előnyösebb ez a csere, mint a másik. Utóvégre Hunyadmegye nagyon messze van Békéstől és messziről birtokot kezelni nehéz. De máskülönben ugy Békés, mint a vármegye közegészségügyére | nézve is nagyon előnyös, ha az erdő megmarad ós nem irtják ki. Reméljük is, hogy ez életrevaló eszmének nagyon sok hive lesz Bókésen ós sikerülni is fog megállapodásra jutni az uradalommal. urnák volt címezve, aki őt Micikénél helyettesitette, ós aki őt oly rutul kijátszotta. Ez az ur is meghalt a mult hónapban- Póterffy gróf csak ugy lihegett örömkitörósei közepette. — Ő is! O ! is. Ebben a pillanatban Mici kisaszszony zajtalanul belépett a szobába, megpillantotta a földön az összetépett gyászjelentéseket és a székeken szerte a fekete keretes borítékokat. Megpillantotta urát és parancsolóját eszeveszet jókedvében. Megállt. Még nagyobbra nyitotta amúgy is nagy szemeit és egész arca egy kérdőjellé változott. Két nevetési roham között a gróf elmagyarázta: — Látod ? Nem érted ? Ezek a meghívók a temetésemre, a gyászjelentések 1 Mindent előre elkészítettem, amikor azt hit em, hogy menthetetlenül elveszem . .. Véletlenül rájuk akadtam. Nézem, nózem„ós mit látok? A meghívottak ... Ok haltak meg . . . Nem mind, de sokan. És nézd, ő . .. a csábító szintén nem él. Jaj de jó . . . Mit szólsz hozzá ? Mici, aki okos volt ós józan, szintén nevetett. Azonban kissé nyugtalanul legeltette tekintetét a nagy csomó boritókon : — Nos és ón ? Engemet is meghívtál ? — O nem, téged nem. Gondoltam, te anélkül is eljöttél volna. — Jobb is igy, — mondta megnyugodva Micike. Gróf Póterffy Ákos azontúl minden évben december 31-én kinyitja fiókját és mindig nagy megelégedéssel nézi végig a megcímzett borítékokat. És örül, nevet, kacag és pukkad. És mivel bebizonyított tény, hogy a jókedv biztosítja a fiatalságot ós a hosszú életet, meglehet, hogy történetünk hőse, ki jókedvűen látja embertársai halálát, száz évesnél is idősebb lesz. Minden rendbe jő ... Irta : Rihard O'Monroy. (Első jelenet.) Kacér szobájában, Chevilly Bobette csipkés párnáin pihen. Elragedóan bájos. A haja kissé borzas. Újságját olvassa s az illatos csokoládé mellette gőzölög egy asztalkán. A szoba kellemes, meleg. Csupa kényelem és jólét. Mint egy forgó szól ront be az ifjú Brevanne Izidoré, a Condorcet ly| ceum tizennyolc éves növendéke. Bobette nagyon szereti és „Zizi"-nek hívja. Bobette: Zizi te vagy ? Miért ily | . korán? ' ! Csókok ölelések. Zizi: Jó hirt hozok. Holnap lesz a Varieték bálja az Elysóe Palaceban. Kaptam két jegyet. Az öregnek azt mondom, a Saint Cyri erényes tánestólyre megyek, amely ugyancsak holnap van, — te pedig kicsinosítod magad s elmegyünk az Elysóebe. Bobette : Milyen édes vagy ! — Hát, - tudod drágám a liberti ruhám megfelel, de hiányzanak az ékszerek. Nincs egy tisztességes gyűrűm — vagy fülbevalóm .. . Zizi (kétségbe esetten): Abból a rongyos száz frankból, amit az öregtől kapok, nem vehetek neked gyöngyöket... De gondolom, igy is eljöhetsz... I Bobette: Kicsikém, te ehhez nem értesz. Ezek á mulatságok szörnyen I elegánsak. A párisi artisták mind nagy díszben jelennek meg. Irtózom tőle, hogy csak éppen én .. . Zizi: Á te kis füleidnek nincs szükségük gyöngyökre. Ami pedig a gyűrűket illeti, amúgy is keztyüt húzol... Bobette: De vacsoránál levetem. Zizi: Igaz... a vacsoránál... Pedig már ugy örültem. Bobette-em, gyere el gyűrűk nélkül is. (Közel áll a síráshoz.) Bobette: Hagyd csak itt a meghi : vót, de ne számíts rám. Zizi: Most szaladnom kell. Kikapok otthon, ha a dejeunerről lekésem. De igórd meg . . . Bobette: No csak menj. Majd gondolkozok a dolgon. Pá kis Zizim: Csókolj meg, — ugy! még egyszer ! Nagyon szeretlek! Cigaretta illatot ós a tavaszt érzem rajtad ! No pá kicsikém ! Zizi távozik. Bobette meghatva igazgatja csipkés párnáit s folytatja az újságolvasást. (Második jelenet.) Francié, jő be a komorna. — Asszonyom, de Phakard des Monetles tábornok van itt. Bobette: Bocsásd be. A tábornok be lép. Kezében egy csokor illatos ibolya. — Jó reggelt, kedvesem, hogy aludt Milyen bájos ma reggel. az ibolyát a kandallóra teszi s megpillantja a báli meghívót. — Mi ez ? Bobette: Egy barátom küldte, Bretilly báró. A tábornok: Eh, csak nem megy oda a komédiás nép közzé. Bobette : Ó, dehogyse. Pompás mulatság lesz. S nem vagyok egyedül. Bretilly felejánlotta kisórletót. A ltábornok: Annál rosszabb. És talán együtt is fognak vacsorázni. Bobette; No természetesen. A tábornok : Kis Bobette em . . . akar nekem egy nagy, — de igen nagy örömet szerezni ? Ne menjen a bálba. Bobette: Be mikor már ugy örültem . . . A ábornok : Hozza meg az áldozatot .. . Ne menjen . . . s még hozzá Bretillyvel . . . nem . . . Bobette: S mi lesz a jutalom ? A tábornok (mohón) : Amit akar Bobette: Na, mert ugy-e, ha egy ilyen mulatságról lemondok, kárpótlást, érdemelek . . . A tábornok: Természetesen. Bobette : Hát egy gyűrűt szeretnék. Nagy, lapos, négyszögletesre csiszolt szép rubintkővel, körül brilliánsokkal A tábornok : Még ma megkapja. Bobette: Ó, milyen édes maga. Megcsókolja. A tábornok : Kis bolond ! Tudod, hogy azt teszed velem, amit akarsz. Pá kicsikém a viszontlátásra ! (Harmadik jelenet.) Bobette kényelmesen elhelyezkedik párnáin és újságja olvasásába merül, kis idő múlva : Francié : Asszonyom, Bertilly báró van itt. Bobette : Ugy látszik, ma nem jutok felkeléshez. Bocsásd be. Bertilly (méltóságteljesen belép) : Kedvesem, véletlenül Sarpuis előtt elhaladva hoztam azokból a csokoládébonbonokból, amelyeket annyira kedvel. Bobette: Köszönöm, barátom. Tegye a kaD dallóra. Bretilly : Miféle meghívó ez ?
