Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-21 / 58. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 58-ik szám. Csütörtök, julius 21 BEKESME6Y POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElrOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A buza ára. Békéscsaba, julius 20. A magyar gazdának, de még talán a nem magyaroknak is, mostanában érdekesebb olvasmányt a tőzsdeárfolyamánál nem nyujthatunk. Azt böngészi most mindegyik, aki gabonáját behordta s igy minden természeti csapás alól mentesítve van. Mert bizony nagyon érdekes egy olvasmányt nyújt ezt a rovat ilyenkor, mikor az ingadozó árak szerint szabódik meg, hogy tulajdonképen mennyit is jövedelmezett a föld s minő mértékben fizeti vissza a beléölt fáradtságot és költséget. Ha a jó terméshez jó búzaár is csatlakozik, csakis akkor jutalmazta érdem szerint a természet a gazdaember verejtékes fáradozását. Csakis akkor érik meg igazán gyümölcscsé az a sok gondterhes nap, óra, mit azalatt a hosszú idő alatt, amely a vetéstől az aratásig eltelik és melyet az aggódó várakozásban eltöltöttünk. Ehhez azonban igen sok körülmény fűződik, hogy a buza ára miképen alakul. Nemcsak a belföldi, de a külföldi, kiváltképen az amerikai termés az, mely mérvadó szerepet játszik a magyar buza árfolyamának alakulására. Ha azokon a piacokon kevés a hozam, vagyis kevés termés következtében kisebb mennyiségű gabona kerül a piacra, akkor a buza magasabb árakon kel el s természetesen, a többi emporiumokban is a buza ára emelkedő tendenciát mutat. Sokan azonban nem jó szemmel nézik, hogy a buza árának alakulására nemcsak a hazai termés, valamint a külföldi piacok áralakulásai gyakorolnak befolyást, hanem hatnak reá azok a tőzsdespekulációk és manőverek, a melyekkel nagyobb játékosok a buza árát mesteiségesen leszorítják. Ellenszerves nekik s talán joggal a papiros-búzával való játék s annak minden kellemetlen kinövése. Erről a témáról már igen sokat irtak s még nagyon sokat fognak írni a jövőben is, mert ez a kérdés még mindig rendezésre vár. Azonban miként a darázsfészket megbolygatni, épenugy a tőzsde antonomiájába beleszólni igen veszedelmes dolog. A tőzsde, mely érzékenységre nézve, a legfinomabb barométer műszer érzékenysegével vetekszik, minden hatásköri megszorítóban, minden esetben üdvös reformtörekvésben az illetők merkantilellenes törekvését látná, a kereskedelem ellenes tendenciát venné észre, de a gazdák érdekeit felkaroló kötelességet nem látná. S ezért nehéz ebben a kérdésben dűlőre jutni. Nehéz, most, amikor a kormánykörök minden olyan ténykedést félve kerülnek, mely a szabadelvüségnek rovására írhatnának s igy még a látszatot is kerülni annak, mintha az amúgy is tuldédelgetett agrárius törekvések előmozditója akarna lenni. Pedig azt mondjuk, hogy a papirosbuzának eltörlése senkinek, legkevésbbé a kereskedelemnek esnék kárára. A papirosbuzajátékból egyetlen kereskedő sem merít hasznot. Abból a játékbuzából egyetlen métermázsát le nem szállítanak s igy a forgalmat sem emeli. Ellenben igen könnyen befolyásolhatja a buza árfolyamát s szorítja le még akkor is, amikor annak magasabb árához jogos reménység fűződik. Csak egynéhány játékos izgalmát semmisítené meg az az erélyes intézkedés, amelyre e téren szükség volna s pár tőzsdealkusz menne kevesbbé előkelő fürdőhelyre télen s küldené esetleg a tenger helyett a Balatonra családját nyári üdülésre. De hány gazdának hozna temérdek hasznot az ha az árfolyamokat semmiféle mesterkedés nem irányítaná, hanem ugy alakulna, ahogyan azt a természet jó kedvében, avagy szigorúságában szabja meg. S ezért nagyon illuzerius ma a buza áráról beszélni. Annyi és oly sokféle, előrenemlátható, de még csak nem is sejthető körülmény jöhet közbe amely a legszebb reményeket is megsemmisítheti s olyan árakat szab, melyeket még a legkétségbeesettebb percekben sem hittünk volna. S már ebből az egy okból is, hogy a gazdaközönségnek rettegnie kell attól, hogy a kulisz milyen hangulatban van s hogy mikép gondolja honorálni a búzaárak megállapításával azt a sok munkát és fáradtságot, melyet addig eltűrtek és elszenvedtek a gazdák, mig azt az acélszemü gabonát piacra hozhatták, ebből az egy okból is hangoztatjuk : A papiros buza eltörlendö a föld színéről ! S ha majd ez a vágyunk teljesül, ha nem is azok szabják meg a mi fáradozásunk gyümölcsének értékét akik egyetlen percig sem verejtékeztek annak megteremtésében, akkor majd könnyebb szivvel, kevesebb aggodalommal forgatjuk azt az érdekes olvasmányt, melyet tőzsdeárfolyamnak neveznek, s akkor a buza ára, ha talán nem is magasabb, de mindenesetre igazságosabb lesz a mainál. Beszéd-verseny. — Budapesti levél. — Az uj Ház igazán sokat beszél és keveset cselekszik. Soha nem voft még rá eset a mi parlamentünkben, hogy a felirati vita olyan sokáig elhúzódjék, mint a jelenlegi. A régi honatyák egymásután szólalnak fel, hogy a választások miatt kellőképen kidükönghessók magukat. Az uj honatyák dettó felszólalnak, mert hát kérem, a felirat nem szakkérdés, amelyhez tudni kell. Itt lehet általános szólamokkal dobálózni, egyszóval valamiképen értékesíteni a közép- ós felsőiskolai studiumokat. Ezt a szónoklat áradatot már olyan versenyekhez hasonlítják, amelyeknek a prorammja hosszú s a szemlélők csak azon csodálkoznak, hogy a szereplők meddig bírják még. A kormánypárton már hasonlatot is mondtak róla : — Olyan fáradt ez a vita, mint egy konflis ló, amelyik a keleti pályaudvarról indul el, de a Teréz-köruton már alig bir mozogni ós a két első lábát virslinek érzi. A miniszterek |felváltva tartanak inspekciót. A bán lemondó levele öregszik a Khuen-Héderváry zsebében s ha igazán csak akkor viszi Ischlbe, mikor a felirati vita bevégződik, hát még erősebben megöregedhetik, megfakul, megsárgul az a levél addig, mig a király ráirja: Vissza, nem fogadtatik el. Tekintettel azonban arra, hogy minden hasonlat sántít, a konfislóról mondott és fentebb említett hasonlat is ebben a hibában leledzik. A felirati vita ugyanis mind több és több szónokot fogyaszt és minél több szónok következik, annál inkább akad közöttük érdekes és érdemes beszédű. A keddi ülésen póldáut igen élénk figyelmet keltett beszédével egy újságíró, Béla Henrik, aki összehasonlíthatatlanul nagyobb publikumnak csinálja a politikát, mint a t. Ház. Figyelemmel is hallgatták, épen olyan figyelemmel, mint amilyennel olvasni szokták komoly vezércikkeit a Budapesti Hírlapban. A keddi ülésen igen érdekes jelenet történt. Már későre járt az idő. A beszédverseny résztvevői nem fáradtek el, de Békésmegyei Közlöny tárcája. Szerelmes álmunk . . . Szerelmes álmuuk perzselő tüzéből Még néha-néha fellobog egy láng, Még jön olykor egy-egy bizalmas óra, Mely melegséget sugároz le ránk. De mégis uiintha elhalóban volna . . . Már rajta van az elmúlás jele, Mint a mezőn, ha késő nyár utóján Már hervedó virággal van tele. Szivemből még vágyó melegség árad, De lelkem fáradt., . Szerelmes álmunk tündér mezejében Hervadtan hever már a sok virág, A szerelem mézédes boldogsága Több sugarát már nem hinti miránk. Ha nyilik is egy-egy virág elkésve. Nem patakzik rá napsugár, meleg, Lásd, édes, ugy szeretnék itt maradni, De oda minden ... én is elmegyek .. . Kálmán Lajos. Aki önmagát túléli. Irta: Pacsérl Vendel. Gróf Péterffy Ákos, amikor a negyven év felé közeledett ugy találta, hogy beteg. Igen, nagyon beteg! És mi a baja ? Rejtély. Mije fájt ? Semmije!! De mindegy, mégis borzasztó volt az állapota, tarthatatlan. Valóságos kínszenvedés. Az orvos igy szólt hozzá : Az idegek! És pár heti fekvést ajánlott neki. De a vízszintes helyzet sem gyógyította meg. Több tudós doktort konzultált. Némelyik hegyi levegőt ajánlotta, mások a lapályt, de megeggyeztek abban, hogy a tengertől eltiltották. Beutazta a hegyvidékeket ós bejárta a síkságokat. De mindez nem használt. Visszatért a fővárosba, magára zárta az ajtaját és szomorú emberi -sorsunk felett komor elmélkedésekbe mélyedt. Majd végrendeletet készített ós elrendezte a saját temetése menetét s részletesen írásba foglalta ebbeli kívánságát. Földi hiúságának vógmaradványa arra késztette, hogy minden rokona résztvegyen a temetésén. Felsorolta névleg valamennyit és igy igen hoszszu listát állított össze. Majd elküldte a szolgát, hogy háromszáz darab fekete keretű borítékot vásároljon. És ezekre a borítékokra hosszú órákon keresztül, hősiesen irt sajátkezüleg neveket, utcákat, házszámokat. Midőn e munkát kimerülten elvégezte, lefeküdt és várta a halált. De nem halt meg. Unatkozott. Pár pillanatig kis barátnőjére gondolt, kit sötét előórzetei közepette eltávolította magától. Mici volt a neve a kis nőnek. Majd arra gondolt, hogy bizonyára el van már foglalva. Majd hirtelen felugrott fekvő helyéről és igy beszólt magában : — Az orvosok a hegyet ajánlották, azután a lapályt, de sem a hegység, sem a lapály nem győzték le bajomat. Biótát rendeltek, de az sem használt, a tultáplálás sem járt eredménnyel. Az orvosok sokba kerülnek, de keveset érnek. A csilapitó és élénkítő szerek hatása kétségbeejtő. Én nem kezelem magamat, én nem nyelek többé semmit, eszem amire ép kedvem van és a tengerre utazom. Elutazott. A bretón partvidéken, ahol már hajdan tartózkodott, viszont látta azokat a halászokat, akiket ő annak idején éjjeli utjokba elkísért. Szívélyesen újra meghívták. És mivel nem tudta megmagyarázni e derék embereknek, hogy épp oly gyógyíthatatlan, mint láthatatlan betegségben szenved, — hát elfogadta a meghívást. A hajón szalonnát evett, pálinkát ivott és kevésbé tűrhetetlennek találta a lételét. Hónapok óta nem dohányzott. A fris hal és a dohány illata egymásba vegyült pompásnak találta és kísértetbe hozta. Akkor egyik matróztól kölcsön kérte a pipáját és miközben a holdat bámulta, nagy füst karikákat eregetett. Majd elaludt a szabad levegőn, elringatták a hullámok. Ahogy felébredt, erősebbnek érezte magát. Háromhónapi ilyen életmód után testben felfrissülve, újra bizni kezdett, segített az embereknek munkájukban hálót vélni, hálót húzni. Október elején visszetért a fővárosba, fekete volt, mint egy kalóz, szakálas, mint egy pézsmaáílat, tele akaraterővel, ólótkedvel. Mindent megkívánt, mindent megemésztett, mindenben hitt, — szóval uj ember lett belőle. — Az idegek! — szólt az ámuló orvos. Aztán felkereste barátait. Mindanynyian megfeledkeztek róla, azt hitték, már meg is halt. És Mici ? Ugy látszott hamar elfelejtette, mert egyik hálátlan barátjában helyettest is talált. Baj is az! Örömteljes hangulatában könnyen megbocsájtotta az emberi hálátlanságot. Értesítette Micikét, aki rögtön hozzá sietett, annál inkább mert Péterffy gazdag volt, a helyettes pedig csak ugy máról holnapra ólt. Szenvedéylesen a nyakába borult. — Ákos ! Ede3 Ákosom ! És Ákos meg volt hatva. És fényes vacsorát rendezett a kicsike tiszteletére : kaviár, humár, osztriga, vad, pezsgővel, stb. És multak a napok. Egy napon, másfél évvel gyógyulása után, véletlenül kinyitotta íróasztala fiókját ós borzongás futott át rajta. Meglátta a háromszáz gyászkeretes borítékot, amelyre hajdan az ő kezei irták a címeket s amelynek tartalma az egész fővárost az ő korai haláláról értesítette volna. Megjelent előtte az ő egykori nyomorúságos lénye. Újra átérezte azt a halálfélelmet azt a kint, amely akkor eltöltötte és megijedt, hogy az érzés mélysége visszaveti valahogyan. Küzdött, de félt, hogy legyőzetik. Végül az átkozott borítékok annyira kísértetbe vitték, hogy a kezébe vett néhányat és elolvasta a felírásokat. Dj hirtelen örömtől zugárzóan ugróit fel és összetépte a kezében lévő borítékot, igy kiáltott: — Rodnoffy ! Hisz meghalt ! Ő halt meg én előttem 1 Haha ! Most az egész csomót falforgatta, betűzgette a neveket. És ime a meghívottak közül kilenc-tizen már bucsut mondtak ez árnyókvilágnak. Megállapította ós az örömtől szinte megrészegült. — Még egy ! Várkonyi ! És ez is: Páli ! Nos és Lorentffy. Hát ez hihetetlen. Hangosan, gőgösen kacagott egészsége és ereje tudatában. Mert nem létezik úriember számára nemesebb élvezet, kéjesebb érzés, értékesebb, istenibb adomány, mintha ő maga jólét közepette kartársai sirja mellett elsétálhat. Egy ujabb boríték elolvasása által jókedve tetőpontjára hágott. Annak az