Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-29 / 104. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 312 nek s néhány vármegye hasonlóképen cselekedett. Pest vármegye legutóbbi közgyűlésén pedig az 1904. évi első státusrendezés előtt fönállott működési pótlékokat szavazta meg újra a maga tisztviselői számára. Most tehát ugy áll a dolog, hogy egyes vármegyék tisztviselői az elmaradt státusrendezés helyett drágasági és működési pótlékok megszavazásával kaptak ideiglenes kárpótlást, a nagy többsége azonban a vármegyei alkalmazottaknak se egyiket, se másikat nem kapván meg, kénytelen az elviselhetetlen drágasággal a statusrendezésre várni. Ezen az anomálián oly formán lehetne is, meg kellene is az osztó igazság ós méltányosság követelményei szerint segíteni, hogy a belügyi kormány, mely a drágasági pótlékot megszavazó vármegyei közgyűlési határozatot jóváhagyj), általában gondoskodnék mindazon vármegyei alkalmazottak részére való egy évi drágasági pótlék megadásáról, akik ilyent a vármegyéiktől fedezet hiján nem kaptak. Ugyanis, — mint értesülünk — több vármegye tisztikarának a drágasági pótlék megszavazása iránt benyújtott kérvényére azt a határozatot hozta, hogy a kérelmet megfelelő fedezet hiján ugyan a maga erejéből nem teljesítheti, de föliratilag kéri a belügyminisztert, hogy az egy évi ideiglenes drágasági pótlék fedezetét pótjavadalmazás címén megadni méltóztassék. Eként azután minden vármegye tisztikara egyformán részesülhetne drágaságipótlékban, mig az 1912-ikóvibudget a statusrendezésről gondoskodhatnék. Remélhető, hogy a belügyminiszter, — kinek saját szavai szerint a vármegyei tisztviselők legközelebb állanak a szivéhez — most tettekkel mutatja meg, hogy ez elől az igazságos s méltányos kívánság teljesítése elől elzárkózni nem fog, hiszen annak kivitele igazán nem ütközik akadályokba, ahoz csak egy kevés kis jóakarat szükséges. Addig is azonban, mig a miniszter ez ügyben valamiképen intézkednék, reméljük, hogy Békésvármegye törvényhatósági bizottsága követni fogja a többi vármegyék példáját és drágasági pótlékot fog megszavazni tisztviselőinek. A tisztviselők ugyan nem nyújtottak be kérvényt, de a dijnokok kérvényével kapcsolatban, mint indítványt is lehetne tárgyalni ezt a kérdést. Bizonyosan akad olyen humánus érzésű megyebizottsági tag, aki ezt az inditványt megteszi. Reflexiók a lefolyt választások után. Egyelőre a Csabán lefolyt megyei ós községi választásokról akarunk egyetmást elmondani, mert az itt mutatkozó jelenségek a legfeltűnőbbek; de azt hisszük, hogy nem egyedülállók s reméljük, hogy a vármegye többi községeiben is merültek fel oly dolgok, hogy érdemes felettök utólag, is elmélkedni. Várjuk is, hogy akad, aki azokat szóvá teszi, akár csak ad noíam, akár pedig — tanulságul. A fővárosi, de még a helybeli lapokban is több-kevesebb oly közlemények jelentek meg, hogy Csabán minden vonalon a parasztpárt győzött. Igaz-e ez ? Csakugyan a parasztpárt győzött ? Csakugyan a parasztpárt elvei érvényesültek ? Csakugyan a parasztpárt emberei választattak meg mindenütt? Ez nem közömbös sem Csabának, sem a megyének, sem az országnak, Ezt tisztázni kell ugy a város becsülete, mint a parasztpárthoz nem tartozó közönség, továbbá Áchim L. András, főképp pedig a megválasztottak érdekében. Mert ennek consequeníiái vannak, kell hogy legyenek minden, irányban. Ha a parasztpárt és csak a parasztpárt győzött, akkor ne ámítsuk magunkat, hogy itt vannak „higgadt elemek", hogy itt vannak pártok, hogy itt van intelligentia, amely szembe száll a terrorral, ámítással, amelynek a város fejlesztése, felvirágoztatása szempontjából céljai vannak. Akkor valljuk bp, hogy itt csak egy párt van: a paraszlpárt! És ne tegyünk ugy, mintha küzdenénk olyasmi ellen, amit helyeslünk ; hanem adjuk át a tért teljesen, becsületesen, őszintén a — parasztpártnak. Ha pedig nem igaz, hogy a parasztpárt győzött s hogy azok az urak, akiket a parasztpárt választott meg, nem tartoznak ahhoz a párthoz, nem satellesei és nem akarnak satellesei lenni Áchim L. Andrásnak, hozzuk tisztába : mi volt hát ez a küzdelem ? Mi volt a megválasztottakra nézve ? Mi volt az intelligentiára nézve ? Mi volt a városra nézve ? Minekünk ugy tetszik, hogy a lefolyt választások a parasztpárt szempontjából sokkal kevésbbó hasonlítanak a poroszoknak a franciák feletti győzelméhez, mint az intelligentia szempontjából sokkal — Sedanhoz. Sőt lehetnek, akik szigorúbban Ítélik meg a helyzetet és árulást is találnak a dologban. szólni . . . Felejtse el a dolgot, ha nem akar nagyobb bajba keveredni. É3 a bánatom csillapítása végett meghívtak a társaságukba estére. — Lesz pezsgő ós leány, néhány pincért kidobunk a restaurant ablakán. Derék barátok! Csak a harmadik napon jutottam végre a rendőrfőnök eló, kit igen jól ismertem s aki meleg barátsággal tisztelt meg De alig szóltam előtte egy szót az esetről, rögtön közbevágott: — Csitt! Vannak dolgok, melyekről nem szabad beszélni, de még gondolkozni sem feletük! És hirtelen egy párisi színésznő iránt kérdezősködött, aki néhány nap óta színpadunkon énekel ós elbájolta őt a szépségével. Végre nyolc rettenetes nap — nyolc évszázad — multán díszelőadás volt a színházban. A cár magához hivatott testőrtisztjével. Szivdobogva siettem hozzá és reméltem, hogy most vógre a titokzatos eset felderül, hanem amikor a hatalmas ember előtt állottam és ő szomorú szemeit rám szegezte, összeszorult egész bensőm ós ón képtelen voltam egy szót is szólani. Gratulálok, uram, — szólt a cár — ön olyan szépen játszott, Guitry. És miután kezét kegyesen csókra nyújtotta nekem, kegyesen el voltam bocsájtva. Kót esztendő mult el: a szüntelen bánat, a bizonytalan félelem nem akart csillapodni. Képzelhetik, minő életem volt s minő hangulattal kel' >tt a színpadon az élet vidámságait játszanom. Én magam éreztem is, hogy nagyot vesztett a művészetem, noha a közönség állandóan és változatlanul tovább is tapsolt nefcem. A cár, akit több izben láttam, mindég ugyanazzal a jóságos filommal kitüntetett megszólításával. — Hányszor fogadtam meg, hogy mindent kockára vetek, lábai eló vetem magam és kegyelemért könyörgök . . . Oh, miért is nem volt soha erőm ezt megtenni ! Nem tudtam tovább türtőztetni magam. Újra felkerestem a rendőrfőnököt. — Hogyan, hát még mindég gondol arra ? Azt hittem, már régen elfelejtette . . . Tanácsolom kedvesem, felejtse el, még pedig teljesen ! — Hallgasson meg, uram. Én nem azért jövök, hogy kegyelmet kérjek szegény húgom számára, azt sem akarom már tudni, hogy mit vétett ós hol van, csak azt mondja el, hogy ól-e, vagy halott ? A rendőrfőnök hallgatag ült helyén. Leborultam előtte s ugy rimánkodtam, hogy adjon kérdésemre választ. Rimánkodtam, mit férfi talán soha meg nem tesz, mig vógre megindítottam. — Nos legyen, magam ugyan nem tudok semmit, de majd értesíttetem magam s azután tudósítóm önt . . . Ezt kívánja ? Hat hónap telt el. Rettenetes hat hónap. Már azt hittem, hogy semmit sem kapok, mikor végre levelet kaptam a rendőrségtől. Lázasan bontottam fel s reszkető kezemben alig tudtam e pár szót elolvasni. Ennyi volt az egész: — A huga él, de hófehér a haja! * Az elbeszélő felkelt a pamlagról. Krétafehér volt az arca és beesettek a szemei, mintabetegó. — Ma épen a születésnapja van szegény húgomnak, huszonhárom éves... Es hófehérre őszült! Szólt a színész, aztán kezet szorított velünk s elsietett. Bizonyára akadnak, akik ha nyilvánosan nem mondják is, azt gondolhatják, , hogy a paraszlpárt intelligens jelöltjei akár hiúságból, akár nagyravágyásból, akár haszonlesésből dobták magokat a parasztpárt karjaiba s mindenesetre viszontszolgátatra kötelesek. De hogy világbsan lássuk a hely- ; zetet, nézzük, hogy is törtónt a dolog? Amint köztudomásra jutott, hogy a parasztpárt ugy a megyei, mint a vá- ' rosi választásokra mindenütt paraszt- , párti jelölteket fog állítani, néhány független tagja társadalmunknak, akik' eddig vezető-szerepet vittek, azt az eszmét vetette fel, hogy ezzel a szerencsétlen áramlattal szemben actiót kell kifejteni, s minden politikai párttekintet félre téve, egy nagy értekezletet kell összehívni, hogy azon a város jobb- j jaiból jelöltek állíttassanak fel. Az érte- j kezlet össze is jött, s lelkesedéssel fogadta az eszmét, mindjárt fel is áliitotta a maga jelöltjeit, csupán csak azt az elvet követve, hogy jelöltjei egyéni arravalóságukon és korrektségükön kívül lehetőleg olyanok legyenek, akiknek megválasztatása a legjobban keresztülvihető ! De már az értekezleten is kifejezésre jutott az a nézet, hogy különösen a belvárosra kell fektetni a fősúlyt, mert itt legerősebb ai intelligencia, legtöbb a hivatalnok, kereskedő, iparo3 és értelmesebb gazda, akik nem tartoznak Áchim L. András hivei közé ; nevezetesen a megyei II. ós III. vál. kerület és a városi III., IV. ós VI, Vil ik vál. kerület ; de a többi kerü'etekben is mindenütt tekintélyes és az illető kerületben népszerűségnek örvendő férfiakat jelölt. Áchim maga is érezte, hogy ereje ós hatalma leggyengébb a belvárosban, azért — számítva az emberek gyengéire — kitűnő taktikához nyúlt. Mig a külső kerületekben, ahol a tömegek felett rendelkezik, csupán a saját erejére támaszkodott, addig a belvárosban a pártjához nem tartozó intelligencia és a kereskedők, iparosok megosztásával akart magán segíteni. Vagyis, akiket ő maga nem lett volna kép9s legyőzni, azokat a saját pártjok segítségével verte le. Ugyanis az intelligens kerületekben ő maga is intelligens jelölteket állított. Igy a megyei Il-ik kerületben a polgárság jelöltjeivel: Wagner József, dr. Sailer Vilmos, dr. Zsilinszky Eadre, Reisz Hermann ós Timár Endrével szemben dr. Tardos Dezső, Wagner József, Reisz Hermann, Kohn I, WalIerstein Soma jelöltségét állította felÉp igy járt el a városi választásoknál, ahol a Ill-ik kerületben dr. Zsilinszky Endrével szemben dr. K-srónyi Somát, s midőn ez önérzetesen visszautasította a jelöltségét, Teván Adolfot, a IV-ik kerületben Varságh Bálával szemben Wallerstein Somát, a Vl-ik kerületben Szeberényi Lajossal szemben Hrabovszky Pált jelölte. És] a taktika bevált, mext mint tudjuk, az egy dr. Zsilinszky Endrét kivéve, a megoszlatott intelligencia segítségével mindenütt a parasztpárt jelöltjei győztek. Hát ezek után újra felvetjük a kérdést : Csakugyan a parasztpárt győzött ? ! Mi azt mondjuk, hogy nem ! S ha azt kérdezzük, hogy mi volt ez a választás ? Nem tudunk máskép felelni, mint hogy az nem volt egyéb, mint a parasztpárt győzteseire - elkötelezés, az intelligenciára és az egyesült partokra — megszégyenítés; a városra — csapás! Mikor fogjuk ezt kiheverni, nem tudjuk. A felelősség mindenesetre azok j lelkiismeretét terheli, akik előidézték! dés n; tag)k m®. vezér volr.a nyörl vollél rült ván tiflmi mási vek mito ők v tudn gjü

1 sunl t> szol Wilim István lemonaasa ioiyiau uiegürü volt állá zül nyű tÖb: gab han ,

Zy elBékéscsaba közgyűlése. Az uj gazdasági intéző. Békéscsaba község képviselőtestülete kedden, e hónap 27-én tartotta dei cember havi rendkivüli közgyűlését. ' ' " 3k volt néhány igen gis c^e'""- ~ - 'rlőjH lix Pál ság / Pál het tisz Ha: int ny< na! Miszc hiv est fős Sz. mi. jeg kó m< va ha Z8< r ÖS dé a ba lő ső vt n< sc 62 fe m ig m öt n: fe h m 6( v E L is Sí k< el U P k Ói la ^ -WJrilWHUj JUUgJ mik a jegyző, az albiró és az esküdt feladatai. Az erre vonatkozó tanácsi javaslatot a képviselőtestület elfogadta. D e u t s c h Viimos és Iván telek megszavazást és Nánásy János telekkisajátitási ügyében a közgyűlés nem hozhatott határozatot, mert nem volt határozatképes. Ennélfogva a határozathozatalt későbbre halasztották. Korosy László főjegyző jelentést tett a helypénzszedés eredményéről, mely 17,635 82 korona bevételt és 3500 korona kiadást tüntet föl. A tiszta bevétel tehát mintegy 14,000 korona. A tanács javasolta a képviselőtestületnek ho<jy a pénzszedós ellenőrzéseért v i1 ip i ny i Lijos esküdtnek 400koronát szavazzon meg. Ez a javaslat is keresztülment egy komikus parasztpárti okvetlenkedés után. A tanyai iskolák és óvodák számadását jóváhagyólag vette tudomásul a közgyűlés. Mint már megírtuk, T a n t ó József az erzsébethelyi állami elemi iskola igazgatója teljesen díjtalanul vállalkozott az analfabéták oktatására. A tanács java-