Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-29 / 104. szám

XXXVII-ik évfolyam. 104-ik szám. Csütörtök, december 29. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EíiOPIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSFF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. * 1 , i as az k­a- 1 e | ÍS *4 Zí m 11 m­e- ' *\ v. iy Ül ' ii, I al i > i­)S :e k n téseit gyakran tette fogyatékossá és igazságtalanokká a való életnek, a gyakorlatnak, a szokásjognak s a szak- ! mákkal összefüggő más dolgoknak hiányos ismerete és az azokban való teljes tájékozatlanság. Es ezelőtt is észre lehetett venni, hogy anélkül, hogy a magyar biróság objektivitásába vetett hit megrendült volna, mennyire keresték a módját an­nak, hogy szakbiróság helyett statuált választott biróság döntsön. Kétségtelen, hogy a választott bí­róságok elve nemcsak a munkaadó és az alkalmazottak között felmerült vitás kérdésekben fog érvényesülni, hanem a közgazdasági ágak egyéb kérdései- j ben is, hogy csak egyet említsünk: a tisztességtelen verseny ügyeiben, ame- . lyeknek igaz elbírálása föltétlenül a hozzáértő zsűrit kivánja inkább, mint a közigazgatás emberének döntését. S ha a nagy politikai ügyek mellett a j bank-exlex és más kavarodások között ezzel szinte el is felejtenek foglalkozni, az események mélyére néző objektív szemlélőnek jól esik az ilyen jelekből is megállapítani, hogy Hieronymi Ká­rolyban a kereskedelem és ipar hiva­tott vezérét kapta meg. A másik nevezetes politikai meg­nyilatkozás az Andrássy Gyula grófé volt a választójogi reformról és ezzel kapcsolatban a közigazgatás re­formjáról is. Andrássy Gyula grófnak a választási reform terén elfoglalt ál­láspontja már annyira ismeretes, hogy e helyen vele foglalkozni fölösleges lenne. Érdekesebb azonban, amiket a közigazgatás reformjáról mond. An­drássy ugyanis kijelentette, hogy min­den körülmények között, még az álta­lános választójog behozatala esetén is, ellenzi a közigazgatás államosítását és a tisztviselők kinevezését. Ez a fel­fogás nem helyeselhető, mert fölösle­ges a közigazgatás államosításától nem­zeti érdektől való félelem. Mi lesz az általános választójog behozatala esetén az alkotmány bástyáival, a vármegyék­kel ? Néhány bástyatorony — várme­gye — bizony a nemzetiségek kezébe kerül és akkor olt örökre elhallgattat­ják a nemzet szavát, háttérbe szorítják a magyar állameszmét. Egyik nemze­tiség is, a másik is területi egységet, tért kap az országban. Nemzetiségi tartománnyá lesz egy csomó várme­gyénk. Mi lesz akkor a vármegyék alkotmányvédő hivatásából, képessé­géből ? Ez ellen pedig nem lehet a gyógy­szer más, mint a magyar kormány ke­zében koncentrált, kinevezett közigaz­gatási tisztikar. Lehet talán idővel már másik, alkalmasabb mód is fel fog merülni, de nekünk mindenen kapnunk kell, ami a magyar nemzet és a ma­gyar birodalom nemzeti egységének megóvására és biztosítására alkalmas­nak bizonyul. A holnapi megyegyülés. Választások. Mi van a tisztviselők drágasági pótlékával ? Bókésvármegye törvényhatósági bi­zottsága, mint már nem egy izben meg­irtuk, holnap, e hónap 30 án fogja tar­tani decemberi közgyűlését. E közgyűlés tárgysorozata nem lesz olyan gazdag ugyan, mint máskor szokott lenni, de azért ez alkalommal is körülbelül 150 tárgyat kell elintózniök a megyeatyák­nak. Hogy a holnapi közgyűlés tárgy­sorozata nem olyan gazdag, mint pél­oául a mult évben volt, annak oka az, hogy az októberi ós decemberi gyűlé­sek között, novemberben is volt egy megyegyülés, mely azonkívül, hogy ki­tűzte a megyebizottsági tagválasztás nap­ját, sok olyan tárgyat is elintézett, ame­lyek máskor a decemberi gyűlésen szok­tak felszínre kerülni. A holnapi gyűlésnek egyik legérde­kesebb tárgya mindenesetre a két nyug­díjaztatás folytán megüresedett szolga­bírói állás és az esetleg megüresedendő állások betöltése fog lenni. Az egész megyében nagy készülődés van a vá­lasztásra, mert az aspiránsok úgyszólván minden megyebizottsági tagot mozgó­sítottak. Legnagyobb ismeretséggel, tehát párttal is dr. Kiss László rendelkezik a jelöltek között. Az ő megválasztása tehát valamelyik állásra bizonyosra ve­hető. A csabai, gyomai és szarvasi já­rásbeli megyebizottsági lagok csaknem valamennyien mellette vannak. A két fiatalabb pályázó: V e r e> Józsfef ós dr. M á r k y Barna erőviszonyai körül­belül egyenlők. Veres József számithat az orosházi és békési járásra, némi részben Csabára is, dr. Márky Barna pedig Csabára Gyulára, részben Békésre és Gyomára is. Általában az előjelekből ítélve elmondható, hogy hármójuk közt fog eldőlni a két szolgabírói állás sorsa. A választáson kivül a vámegyei dijnokok drágasági pótléka iránt be­nyújtott kérvényével kapcsolatban tár­gyalás alá kell kerülnie a megyei tisztviselők drágasági pót­lók ügye is. Miután ugyanis a státus­rendezés az 1904 évi X, t.-c. 15 szaka­szának imperativ rendelkezései dacára sem vétetetett föl az 1911-ik évi állami költsévetesbe s a vármegyei tisztviselők problematikus értékű ígéreteknél ós biz­tatásnál ezúttal sem kaptak többet. A legtöbb vármegye drágasági pótlókot adott, vagy ád a maga méltatlanul mel­lőzött alkalmazottainak. Fehér vár­megye kezdte a példát, 15 százaié­k o t szavazván a- gyámpénztár jövede­lemfölösleg terhére 1911-re tisztviselői­N> •Dekákkor is oh, elébem állva,, A nagy Akarat — megállt kiáliva. Nem engedte a közelembe. Nagyot nevetett a szemembe. tfát jól van igy. Nem zúgolódom. A 'panaszomat sok'sem mondom. Mert tudom, hogy még felém dobja, FÍE akkor majd én—dobom VÍSSZÜ. Ne emlékezzen senkisem ram, nek..De mint császár is kitűnő ember volt, valóságos atya népének és nagyon örvendek, hogy önök párisiak egy hidat is kereszteltek az ő nevére. Merész volna az az állitásom, hogy a cár barátom volt. Hanem számtalan­szor tüntetett ki a legelőzékenyebb rokonszenvével. Egy ezüst cigaretta­szelencém van tőle, amelyre nevem kezdőbetűi azokkal a ritka kövekkel vannak kirakva, amelyek csakis az éj­szaki sark közelében levő helyen talál­hatók, azonkívül egy gyufaszelencét is őrzök tőle, amely valami ismeretlen fémből készült s sajátságos szaga van. Ezek az emlék tárgyak nem értékessé­gük miatt becsesek előttem, hanem ; azért, mert a cár ajándékai, nemde ? Akkoriban Oroszországban játszot­í tam ós III. Sándor cár gyakran jött el, hogy engem jobb szerepeimben lásson, mert sokra becsülte szinésztehetsógemet. Oroszországban éppen olyan ritkán mosolyog a napfény, mint azokban a hóboritotta fenyőerdőkben, ahol a far­kasok tanyáznak. Az emberek éppen olyan, kimértek, hidegek, mint a minő borongós, barátságtalan az a rideg köd, mely a Nóva vizén terjed. Mégis mond­hatom hntrv a ha az ón iátékomat Boldog, gazdag és hires voltam te­hát; befolyásos barátaim dédelgettek ós tenyerén hordott a szerencse is, min­den este azért imádkoztam az Egek Urához, bárha a sorsom mindig ilyen maradna . . . * Az elbeszélő elhallgatott, szemeiből szomorúság tükrödzött ós miután kis ideig csönd volt, folytatta előadását: — Szüleim nem éltek, nőtlen em­ber voltam, egész családom a húgom volt, egy elragadóan bájos, tizenhét éves leány, akinek vidámságától és őszintesé­gétől ragyogó lelke volt a napfény az ón otthonomban. Abban a fulasztó csend­ben, amely a házamfeló nehezedik, — abban a mérhetetlen rendőri gyanako­dásban nagyon ritka az ilyen őszinte lélek, mint az övé, amely nem retten i vissza semmiféle gondolatnak a han­gos kimondásától, móg olyanoknak a társaságában sem, akinek jelenléte egé­szen elnómitja az ajkakat ós bezárja a ; a lelkeket. Imádtam az én kis rebbelí­semet, de aggódtam is érte szüntelenül. Egy napon, mikor haza tértem Moszkvából, ahol néhány vendég elő­adáson voltam szerződtetve, a házamat üresen találtam; kót cselódem az elő­— Mondtam már neked, ... ők vol­tak itt . . . és elhurcolták ... az ördög tudja, hogy hová ! — Da miórt? Miért? . . . Valamit mondaniok kellett, oknólkül csak nem hurcolták el . . . Nem mondták meg az okot ? — Semmitsem mondtak . . . Soha­sem szóltak valamit. Mint a pokol ku­tyái ugy jelentek meg ... és ha elmen­tek, nem maradt egyébb hátra, mint sirni. — De hát ő, a húgom ? — kiáltoz­tam és kétségbeesetten, — ő csak szólt talán valamit ? . . . mond . . . védel­mezte magát legalább? . . . rájuk kiál­tott-e, hogy a cár, ki nékem jó bará­tom, megbünteti őket ? . . . Valamit ok­vetlenül mondani kellett . . . hát be­sz Jj, beszélj! — Mit mondott volna? ... A ke­zeit tördelte, mintha a Madonna képe előtt térdelne . . . mit akarsz ennél többet . . . s most nincs egyébb hátra, mint sirni . . . sirni . . . sirni .. . egész életünkön át . . . Mert ő oda ment, ahonnan ném szokás visszajönni . . . áldott legyen Isten ós atyuskánk a cár. Megértettem, hogy ettől a kót em­bertől mit sem tudok meg. Sietek te­hát magam a titok kifürkészósóre. Egyik hivatalból a másikba utasítottak; egyik .(M aKlnkUI - i-JI-L ' • &K

Next

/
Thumbnails
Contents