Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-22 / 102. szám

388 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 dec. 18. ismeretlenség homályából és léptek az ismert nevek helyébe. Általában fel­tűnő az intelligencia le­maradása az egész vármegyében. A gazdaosztály nyomult előre csaknem mindenütt. Igazán értékes erőket veszi­tett el a törvényhatósági bizottság és bizony nagyon kétséges, hogy azok, akik helyükbe léptek, tudják-e inajd őket méltóképen pótolni? Az újonnan választott megyebizott­sági tagokat, a félreértések elkerülése végett, egyébként figyelmeztetjük, hogy az ö mandátumuk 1911 január 1 én kez­dődik, tehát a december 30-án tartandó megyegyűlésen még nem birnak sza­vazati joggal. Ennélfogva kár lesz oda befáradniok. A hétfői választás eredményét az alábbiakban közöljük: Csaba négy választási kerületre volt felosztva. Mindegyik kerület külön szavazott. A parasztpárt szavazó cédu­lája — miuő malicia! — fehér volt, az egyesült pártoké pedig piros. Bizony egész napon át jóval több fehér cédu­lát lehetett látni a választási termekben, mint pirosat. A parasztpárt, mint min­dig, most is kitűnően voltak szervezve. A kortesek előállítottak minden velük konekszióban levő szavazó polgárt. A koaláit pártnál ehhez hasonló buzgalom, saj-nos, egyáltalában nem volt tapasz­talható. Délután 4 órakor lett vége a szavazásnak, mely után a szavazatszedő küldöttségek összeszámolták a szavaza­tokat. Megválasztattak : I. kerületben : Lipták L. Pál 161 Maczák Ádám 161 Machlik György 161 II. kerületben ! dr. Zsilinszky Endre 176 Wagner József 265 dr. Tardos Dezső 245 Reisz Hermán 220 Kohn Ignác 173 III. kerületben: dr. Székely Lajos 154 Hrabovszky Pál 154 Bohus M. György 156 IV- kerületben: Bohus M. Márton 172 Csiernyik Máíyás 155 Pollák Arnold 158 szavazattal. A nemtörődömségnek, a széthúzás­nak, mint látható, az lett az eredménye, hogy a parasztpárt még a második ke­rületben is keresztülvitte hivatalos je­löltjét : K o h n Ignácot. A vármegye többi községeiben le­folyt választások eredménye a követ­kező: Megyebizottsági tagok lettek: Kétegyháza: Popovics Aurél, Grosz Vazul, Neumann Antal. Békés: Sebők Sándor, Durkó Ger­gely, dr. Török Gábor, br. Drechsel Géza, Hidvégi Imre, dr. Telegdi Lajos, M. Csapó Gábor, Dohányos János. Gyula : Grünfeld Jakab, Berkes Sán­dor, Domby Lajos, Ravai Gábor, Hack Márton, Ritsek János, Schmidt József, dr. Jeszenszky Nándor, Schneider János. Szarvas: Mocskonyi József, Darida Mihály, dr. Déri Henrik, Haviár Dániel, Hajnal Béla, dr. Mázor Elemér, dr. Sa­lacz Aladár, Grün Mór, Kiss Mihály, Benka Gyula, Medvegy Mihály. Békésszentandrás: Dr. Hajas József, Aszódi Imre. Öcsöd-. Csonka László. Csorvás : Dr. Hajnal Albert. Köröstarcsa : Petneházy Ferenc, Pus­j kás László, Szabó János, Nagy Antal, i dr. Petneházy László. Szeghalom-. Czeglédi István, Such ! István. Füzesgyarmat: Nagy A. János, dr. ! Makai Marton, Hári József, Turi István, ; Bökfi János. Gyoma : Debreczeni Endre, Fazekas j Zsigmond, Ailer András, Oiáh István, ! Házy Imre. 'Endrőd-. Viskovics Ignác, Kovács János, Farkes Imre, Osapay Lajos, dr. Kovács Péter, Kalmár Vince, Kurilia Mihály. Orosháza : Kun Mihály, Torkos Kál­mán, dr. Bertóthy Károly, Csizmadia András, Freuder Mór, K Horváth Mi­hály, Bokor András, Szikora István. Mezőberény: Kolozsy Endre, Nun Márton, Mász Ádám, Szabó Árpád, dr. Grünwald Dezső. A csabai gazdasági intézői állás. Egy szakember véleménye. E hónapban fogja Csaba képvise­lőtestülete betölteni a gazdasági intézői állást, mely Sailer Gyula lemondása folytán ismét üresedésben van. Érde­kesnek tartjuk leközölni erre vonatko­zólag egy gazdasági szakember véle­ményét, mely oda konkludál, hogy in­téző csak okleveles gazda lehet. A vé­lemény a következő: Békéscsaba egyik legnagyobb ne­vezetessége az öntözött szikes kisérleti I telepe. Hogy erre a magaslatra emelem ! a községnek ezt az ingatlanát, az e te­j rület gazdasági jelentőségéből magya­| rázható meg. A mig a község szem­í pontjából tekintélyes jövedelem for­í rása az öntözött rét és legelő, addig másrészről az állam bőséges anyagi ál­dozatai révén, a mezőgazdasági tudo­mányos kutatások világhírű kisérleti helye, melynek a szikes területek meg­javítása, termőképességének emelése kö­rül elért eredményeit nemcsak a me­' zőgazdasági kérdések megoldásával fog­Lábai elé temérdek ajándékot raktak, majd pedig meggyújtották a sok pi­cinyke gyertyácskát, hogy csak ugy csillogott a szép, a sudárnövésü kará­csonyfa. Mikor estére azután beeresztet­ték a sok apró, örömtől kipirult arcú gyermekeket, a szegény karácsonyfa nem tudta, hogy örömében hová legyen. Harmadnapra kilökték az udvarra, megfosztva minden ékességétől A második fenyőből, deszkákat ké­szítettek. A deszkákból koporsót ácsol­tan a még harmadnap bele is fektették örökös !eK6}<ií.. A halottat nagyon sze­rették hozzátartozom a a fenyőfának kí­vánsága beteljesedett, mert' 0tt zokog­tak, ott tördelték a kezeiket, ou ^úsz­tak előtte a porban a megtört, lesuj tott emberek. S a fenyőfából készült, koporsó örömmel látta mindazi s bosz­szuját kielégítve találta. De nem so­káig örvendhetett az emberek fájdal­mában, mert másnap elérkezett a teme­metés s a koporsót, a benne levő halot­tal egyetemben, hat láb mélységre sü­lyesztették a föld alá, majd pedig reá­szórták mind azt a földet, melyet a sir­gödörből kiástak. A harmadik fenyő erősen szurok­tartamu volt. A fakereskedő fáklyakó­szitönek adta el őt s a fáklyakészitő egy szokatlanul nagy fáklyát készített belőle: Rendelésre készült, valami különös, nagyfontosságú alkalomra. Sötét éjszaka volt. Az 'összeeskü­vők megvitatták még utolsó teendői­det. Majd vezetőjük, egy hatalmas, >riás termetű férfiú kezébe ragadta a endkivül nagy és ez alkáli— ké­zült fábiTrA* - 51n i mi­el­iág, I, a nyirkos, a dögletes börtön odúiban, csak azért, mert a hatalmasoknak az ő igazságos tanai kellemetlenek. Most ütött a: cselekvés órája. A börtönőrök a mieink. Ők nem fognák ellenünk tenni. A katonaság nagyrésze is velünk tart. A bátor nem t fél a rettenestől. Aki mer, az nyer. Utánnam hát bajtársak, verjük le a rabbilincset azok kezéről, kikére azt az önkény hatalma csatolta. E percben ezer és ezer fáklya fénye gyúlt ki a sötét éjszakbába. A fáklya rőtt fénye félelmetes világossá­got hintett szót maga körül. De ime a vezér hatalmas fáklyája, miként a nap­fény, hatalmas fehér fényben izzott s bevilágította a siket éjszakát. Mindenki az óriás fáklya tündéries fényét bá­| muitu. Majd harsány ordítás tört fel a ! magas egekre A vezető, elől rohanva I fákályval egetverő ordítással száguldott I a kihalt utcákon keresztül. Nyomában az ezenyi, ezer néptömeg apró fény­csóváival, mint tüzes kobold tömeg hatott. Minden visszatartás nélkül érkez­tek a börtönökhöz. Pillanat alatt ki volt szabadítva az apostol s mindazok, akik tanait követve börtönbe kerültek, i Az örök a néppel tartottak. A király­párti katonák némi színleges ellenál­lást tanúsítottak ugyan, de rövidesen az egész város a felkelők hatalmában volt. A zsarnok ott reszketett a fog­ságban s várta a hasadó hajnalt, mely Ítéletét is magával hozza. A fáklyák pedig lobogtak. A szól belekapaszkodott s lobogtatta vérvörös lángjukat. A diadalt kivívták. Messze keleten felbukkant a nap aranyos korongja. S . a felkelők a fáklyák üszkót az utca sa­rában oltották el. A vezér volt az első, . ki fáklyáját egy sárgödörbe hajította. lalkozó tudós világ kiséri feszült figye­lemmel, hanem hazánk sok ezer holdat kitevő szikes területeinek tulajdonosai is a legközelebbről érdekelve vannak. Igy az a subvenció, amit az állam a békéscsabai öntözött szikterület be­rendezésére és fenntartására fordított mind a mai napig, aminek eredménye­képen a terület már annyira javult, hogy tízszeres jövedelmet hoz a múlt­hoz képest, egyike a leghasznosabb ál­lami befektetéseknek. Mivel azonban a legközvetlenebb haszon ebből Békéscsabára háramlik, mi természetesebb, mint ha a község mintegy revanzsképen, mondhatnánk kötelességének ismerné, hogy a legna­gyobb figyelemmel legyen az öntözött rőten folyó kísérletekkel szemben és ne gördítene kicsinyes okoknál fogva ne­hézségeket az ott folyó kísérletek ered­ményei elé. Most, hogy a községi gazdasági in­tézői állás betöltésének kérdése foglal­koztatja az illetékes köröket, mivel a müréten folyó gazdasági munkálatok vezetése szintén az ő körébe esik, ön­ként merülnek fel ezek a gondolatok azok előtt, akik az öntözött rét kezelé­sét a Köröspart kaszálásával nem húz­zák egy kalap alá, noha mindkettő gaz­dai foglalkozás, hanem különbséget tudnak tenni, minekutána az egyik tu­dományos, a másik gyakorlati gazdai munka. A gyakorlati gazdák a mult kipró­bált ösvényein járva, biztosan haladhat­nak, az öntözött réten folyó munkák és kísérletek azonban uj utakat keres­nek, amelyekre csak a tudomány vilá­gossága vezethet. Tudományos képzett­ség nélkül nem lehet e kisérletek egyes munkálatainak célját megmagyarázni, hogy lehessen akkor azoknak vezetése körül helyesen eljárni ? Mezőgazdasági állam vagyunk s igy a gazdasági kérdések mindnyájunkat érdekelnek. Fel kell tűnni ilyenformán mindenkinek, hogy mig a természeti a­dományok fejlődése szembeszökő, addig nem látjuk ezt annak alkalmazott ágá­nál, a mezőgazdaságnál is. Ennek oka pedig tisztán a magyar gazdaközönség saját, hibájából ered. A mi gazdáink jó része ugyanis nem az előretörő, tudományos haladás zászlaját követi, hanem még mindig a fatengelyes, régi világ maradi hagyo­mányait tekinti a gazdálkodás szent­könyvének. Ez a szellem uralkodhatik abban a községben is, ahol a XX. században ugy haladtak előre, hogy amely állásra ed­dig csak qualificátiós gazda volt alkal­mazható, kimondják rá, hogy jó lesz ezután ide valaki anélkül is. Amikor mindinkább tért hódit a szociális paedagogia azon felfogása, mely szerint a munkaadóknak érdeke, hogy a munkás minél tanultabb legyen, mert a tanultabb munkás többet és job­ban tud dolgozni szakmájában, akkor Magyarország szivében akad egy pont, ahol a munkaadók a jövőben még a munkások vezetőemberénél, a munkák intézőjénél is kevesebb szaktudással is beérik, mint annakelőtte. Azt mondják, hogy aki nem halad, az marad. Mi nem maradunk, hanem haladunk — hátrafelé, Mindenesetre érdekes jelenség a magyar kultura történetében. Vagy talán Amerikát akarjuk utá­nozni, mert manapság ez nagy divat ós nekünk ilyen divatos, amerikai szabásra szervezett állásra van szükségünk ?! Csakhogy akkor szükség volna a ma­gyar társadalom felfogását is ehhez az amerikai rendszerhez átalakítani. Elis­merjük, hogy a legideálisabb felfogás az övéké, ahol nem a diplomák, hanem az egyén munkájának, tudásának értéke után osztogatják az állásokat; de ná­lunk, azon igen kivételes esetektől elte­kintve, amikor az egyéni képességek szinte praedestinálnak valakit egy állásra, ez nem ugy van. Ahol a protekció ak­kora hatalom, mint magyar földön, ott az amerikaiak felfogása csak irott ma­laszt tehet. Épen azért a szakmabeli qualificátiónak diplomához kötése szük­séges kerékkötője a protekció túlkapá­sainak. Amig a protekciós rendszer fennáll, csakis a diploma nyújthat az egyén fe­lől némi garanciát. A kettő együtt még megállhat vala­hogy, de, ha a diplomát lejáratjuk, a protekciót pedig meghagyjuk, igen köny­nyen érdekes magyar furcsaságok áll­hatnak akkor elő. R-ch B-a. A csabai képviselő „beszámolója". Kabaré a városházán. Aki azt mondja, hogy Csaba ország­gyűlési képviselője nem felel meg hon­z nagyon téved. Igaz, hogy még mindössze egy rövid kis interpellációt mondott el a t. Ház­ban, amelyről azt irta egy komoly és nagy budapesti napilap, hogy „a tőle megszokott teljes tájékozatlansággal" ! mondta el: de azért ki kell nyilatkoz­I tatnunk mindjárt eleve, hogy ő még lel­| kiismeretesebb, miat az összes honatyák. | Tudniillik még egy képviselő sem érezte | eddig szükségét annak, hogy beszámol­| jon a politikai helyzetről, de ő szüksé­! gesnek tartotta ezt. Az aztán más kér­| dós, hogy mik voltak a tulajdonképeni | inditó okai a beszámoló tartásának. Az j ország ügyeiről ugyan édes-kevés szó I esett vala abban a nevezetes beszámoló­ban, de annál több a városról, a megyé­ről, meg a csabai ág. ev. egyházró'. Hogy a politikához mi köze van ezek­nek, azt talán csak a követ ur tudná megmondani. Ő bizonyosan érezte ma­gában annak a régi közmondásnak az igazságát, hogy: aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Neki a nagy or­szágos politika terra incognita, amelyen megmozdulni sem tud, aminek fényes tanújelét adta zseniális hallgatásával, melyet az országgyűlésen kifejtett ed­dig. Félig-raedoig való elvbarátja, a kis­gazda Szabó István egymásután aratja a sikereket, a lapok vezércikkben fog­lalkoznak vele, miniszterek mennek hozzá gratulálni, de Csaba világrenditö lángésznek feltüntetett követe hallgat, hallgat. A vasárnapi beszámoló tehát nem volt beszámoló, hanem közönséges kor­tesbeszéd a legordinárébb fajtából, tele ferdítésekkel, lázító ós becsületsértő ki­fejezésekkel, amelyekért - mint értesü­lünk — a biróság előtt kell számolnia a követ urnák, még pedig nem is egy­szer, sőt nem is kétszer, hanem sok­szor. Ez igy van rendjén. Mert nem le­het tűrni, hogy egy ember, bármennyire is élvezi a felséges nép kegyét, büntet­lenül gázoljon tisztességes közhivatal­nokok becsületében Ez még a dema­gógiánál is több. Egyébként, eltekintve a bosszúság­tól, mulatságos volt az a beszámoló. Va­lóságos kabaré, hogy részletes ismerte­tésénél nem lehet a komolyságot meg­őrizni. Ennélfogva lapunk humoristáját biz'uk meg azzal, hogy ismertesse a be­szédet olvasóinkkal. Ő ezt meg is tette. Ismertetését az alábbiakban közöljük: A nagy beszámoló. (Tragédia, vígjáték, bohózat, dráma, vagy ahogy tetszik Hangos előjátékkal, 4 képben, de néma utójátékkal. A vé­gén a szokásos görögtűz elmarad. Úgy­szintén a bengáli gyufa-fény is. Legfel­jebb fáklyás macskazene adható.) Személyek: A nagyságos képviselő ur, pártvezér, demagóg, vagy éppen má­sodik Dózsa György. ízlés dolga. A fő, hogy egy személy. Továbbá nép, mely pipázik és a képviselő ur beszédének vaskosabb kifejezéseire nagyokat köp­dös. Nem tudni, hogy a kifejezéséseire-e, vagy a nikotin miatt ? Aztán egy potro­hos korcsmáros, mint alvezér. Hivatal­ból, hogy több pálinka fogyjon és oko­sodjon a nép. Még azután egy pár „dr." (ügyvéd és ügyvédjelölt), mint párt­ügyész ós pártügyész-helyettes. Elnökök, alelnökök. Az elnökök közül az egyik a nagyságos képviselő urnák beszéde alatt mindig vizet tölt a poharába. A háttérben a főszolgabírónak kell jelen lenni. Ott is van, de hiába. Idő: jelen­kor. Az előjáték vasárnap délelőtt fent a városháza emeletén, a többi jelenet délután két órától lent az udvarion tör­ténik, mig bealkonyodik. Előjáték. (Vasárnap délelőtt a publikálás előtt Pártelnök a jegyzőhöz: A nagysá gos képviselő ur küldötte minket, ki len vár a kocsijában, hogy tessik publi­kálni a dilutáni beszámolóját. Jegyző : Ilyet nem lehet publikálni. A képviselő urnák, mint megyebizott­sági tagnak és mint érdemes városi kép­viselőnek tudni kell azt. Azon kivül fi­zetni is kell. Pártelnök és jegyző hosszabb e z­mecseréba bocs itkoznak. A „nagyságos" képviselő ur megunj i az alat: lent a vá­rakozást ós mint parasztpárti vezérhez illik, 9 krajcáros szivar! sziva, megjelen a végszóknál. A képviselő ur: Publikáltatni kell, fizelek ! (Átadja a pénzt.) Jegyző : Kérem, ez lyukas hatos!

Next

/
Thumbnails
Contents