Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-04 / 97. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 97-ik szám. Vasárnap, december 4. BEEESH KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az uj egyetemek. Irta; Ferenczy József, műegyetemi tanár. Békéscsaba, dec. 2. Ha az az érdeklődés, amelyet társadalmunk egyes közintézményeink iránt mutat, igazságos mérlege volna az illető közintézményünk értékének, vagy jelentőségének, akkor nagyon sötétnek és aggasztónak kellene látnunk főiskolai oktatásunk ügyét s ezzel tudományos állapotaink helyzetét, noha rózsaszínben és teljesen megnyugtatónak magunk sem tekintjük. Régi és közismert panasz a mai társadalom ellen, hogy eszményi dolgokért nem igen tud lelkesedni, csak az érdekli erősebben, ami anyagi érdekeit is érinti. Minek nevezzük azt a tájékozatlanságot és közömbösséget, amelyet társadalmunk a legfontosabb kulturális ügyek iránt tanusit. Nekünk, a magyar nemzetnek égető szükségünk van most már nem is csak a harmadik, hanem uj egyetemekre, mert ha még tovább halogatjuk tudományos főiskoláink számának szaporítását, maholnap már a Balkán államok is megelőznek bennünket, már ma is ott vagyunk az európai civilizált nemzetek sorában, hogy csak Oroszország van mögöttünk, még Portugália is előttünk van. Csak egy uj egyetem felállítása is nagy lendületet adna nemcsak főiskolai oktatásunk eredményességének fokozására, hanem irodalmunk, tudományos életünk fejlődésére és amit igen fontosnak tartok : közművelődésünk terjedésére és tekintélyünknek, jó hírnevünknek a külföldön való emelésére. Pedig ez utóbbiakra nagyon nagy szükségünk van. Nemcsak a népoktatás hiányossáágn kell sajnálkoznunk az analfabéták nagy száma miatt, hanem az úgynevezett intelligens osztály műveltségbeli fogyatékosságai miatt kell szégyenkeznünk s a főiskolai oktatás fejlesztése utján kell terjesztenünk fajunk értelmisége körében az alaposabb, valódibb műveltséget, -a jóizlést, a közrend iránti tiszteletet, a jog, a becsület, a tisztesség, az igazság, a kötelességérzet, a hazafias érzés nemes eszméit. Egész sereg szociális bajnak gyógyító szere a köz nüveltség fejlesztése. Tehát a főiskolák szaporítása hazánk egyik legfontosabb társadalmi kérdése. Egyetemes műveltségűnk fejlesztése egyik legfontosabb közéleti feladatunk s az e célt szolgáló uj egyetemek felállítása egyik legsürgősebb teendők, melyért a müveit magyar társadalomnak is mindent meg kell tennie. Uj egyetemek állításával szaporítjuk az országban a kulturcentrumokat, amelyeknek pedig nagy hijjával vagyunk ; s amit én elsősorba, figyelembe veendőnek tekintek : szélesebb körben kelthetünk érdeklődést a tudományok iránt, amelyeknek nálunk alig van közönsége s mivel közönsége nincs nálunk a tudománynak, tehát egyes ágai épen nem, vagy csak igen szük mértékben találnak művelőkre. Közönséget kell tehát nevelnünk a tudományok számára, hogy ne legyen kénytelen a magyar tudós és író külföldre menni müvei számára kiadót és olvasó küzönséget szerezni. Közönséget pedig a tudományok számára az egyetemek nevelhetnek. Nem felesleges sürgetés tehát, ha egyetemeink szaporítását kívánjuk. Ezt a sürgetést én kiváló mértékben társadalmi feladatnak is tartom. Há országszerte lehet értekezleteket tartani egy egy politikai kérdés megvitatása tárgyában, miért ne lehetne országos mozgalmat támasztani hazánk egyik legéletbevágóöb kulturális ügyének, a főiskolák szaporításának -kérdésében. Szinte a komikummal határos, hogy ez a nagyjelentőségű országos ügy egyes városok versengésének lett kicsinyes objektuma. Egyik legfontosabb és legsürgősebb teendőinek tartom a megoldásra váró részletkérdések közül a főiskolák ügyeinek törvénynyel való rendezését, mert egyetemi közigazgatásunk szégyenfoltjának tekintem, hogy még máig is irányadók az abszolút időkből származó osztrák miniszterek rendeletei. Annál sürgősebbnek és könnyebbnek találom az egyetemi törvény létrehozását, mert hozzá már az előmunkálatok is régen megvannak. A tervezetekből azonban nem valósult meg semmi, mert nálunk hihetetlen lassú tempóban megy a haladás Az oktatásügyet általában állami feladatnak tartjuk. S ha már a népoktatás terén az állam kénytelem megosztozni a kul turmunkában a vallásfelekezetekkel, a főiskolai oktatást feltétlenül állami intézménynek kell kívánnunk és sürgetnünk. Már a középfokú iskolákban is legalább a képesítést kizárólag az állam hatóságaira kellene bizni, ha a képezésre kapnak is jogot a felekezetek és társulatok. Mindnyájan ismerjük a törvényhozásban évről-évre megujult felszólamlásokat, amelyek a budapesti egyetem katholikus jellegét hangoztatták. Ismeretesek azok a mozgalmak is, amelyek egy pécsi katholikus és egy debreceni protestáns egyetem felállítását sürgetik s melyekre már számottevő alapítványok vannak. Már emiatt is sürgetnünk kell az egyetemi törvény megalkotását, hisz ez idő szerint semmi intézkedés nincs egy egyetem felállításának feltételeiről s az állam felügyeleti és ellenőrzési jogának gyakorlásáról. Az a körülmény is erősen sürgeti az egyetemi törvény létrehozását, hogy a katholikus autonómia a megvalósulás felé közeledik. Az autonómiával kapcsolatban pedig a katholikus püspöki kar a katholiku s egyetem felállítását tervezi, m?rt a szervezendő autonómiának ezt egyik legszükségesebb feladatául tartja. Eiőre látható, hogy a csonka katholikus egyetem felállítása maga után vonná a protestánsok buzgólkodását, akik a maguk felekezeti papjainak és tanárainak képzésére szintén minden erejüket összeszednék egy protestáns, természetesen szintén csonka egyetem létesítésére, mert a jogi és orvosi képzést ők sem tekintené< felekezeti feladatuknak. A tudomány érdeke pedig, valamint az intelligens osztályok jövendőbeli diplomális nemzedékének magasabb általános műveltsége egyenesen megkövetelik az uj egyetemek felállítását. Azért én a vidéki magasabb szakiskolákat is az egyetemekbe kívánnám beolvasztani, a jogakadémiákat a tudományos egyetemekbe, a gazdasági, erdészeti, bányászati, kohászati oktatást a műegyetemekbe. Mert az univerzitás rendeltetése univerzális értékű nemzedékeknek nevelése. Követelőleg sürgeti az egyetemek autonómiájának ügye is, mely több, mint tiz év előtt már a napisajtóban is tüzetes diszkusszió tárgya volt. Az bizonyos, hogy az egyetemek belső ügyeik intézésében bizonyos önkormányzati jogokat gyakorolnak, de hogy ez az autonómia min alapszik, honnan veszi eredetét, meddig terjed, senki megmondani nem tudja. Nem lehet tovább halogatnunk az állami egyetemek felállítását, hanem tudományos életünk fellendülése, főiskolai oktatásunk eredményeinek fokozása szempontjából s toldjuk meg azzal, hogy állami életünk biztonsága, fajunk szupremációjának biztosítása tekintetéből minden módon, minden eszközzel, még társadalmi agitáció utján is sürgetnünk kell. Békésmegyei Közlöny tarcaja. Piros-fekete. Mi kék, az ég, mi zöld, a föld — éneklik a gyermekek az iskolában és az iskolai ünnepélyeken. A fehér tél megérkezett és elmúlt a szürke ősz — Írják a budapesti szerkesztőségek hivatalos kroquis művelői. A rózsaszín tavaszról és a piros nyárról meg a kánikullai helyettes ós ideiglenes vezércikkírói fognak elmélkedni. — Ezek mind civilizált szinek. Kék, zöld, szürke, fehér, piros, — mind külön kölön és együttvéve kedves, kellemes ós ismert szinek. De az a piros-fekete, amit ott fenn vastag betűvel szedtek, ugy hangzik, mint egy szenzációs politikai jelentés a szociálisak és a néppárt fúziójáról. Pedig nem arról szól. Olyan ártatlan színösszetétel az a piros-fekete. Nincs abban sem vér, sem tüz, sem feketelelküség, sem sötét reakció. Nem! Hanem Budapsst ruhája most a pirosfekete. Bárhová nézel, bármerre sétálsz, piros-fekete szinek közül sehogy sem tudsz kilábolni. Mikulás van! Igen, Mikulás van ós a Mikulás elfogadott fekete-piros nemzeti lobogója előtt meghajlik minden más szin és félrevonul a küzdőtérről. Megkezdődött a Mikulás — hogy is mondjam csak — pünkösdi királysága. Az idő ugyan nem kedvez a pünkösd szó árnyékának sem, mert bizony jó mólyen bele kell nyúlni a zsebbe, hogy egy kis melegre találjunk benne, de kedvez ahelyett a nikkelezett, furcsa alakú fegyverrel felkészült hadnak, amely este hat óra tájban mindenféle járművön — ki gyalog, ki omnibuszháton, ki földfelett, ki föld alatt — támogatta meg a nagy jégnek nevezet közkedvelt közintézményt. Itt is dominál a hideggel egyenes irányban nőtt, bizony csak a kipirosodott hegyes orrok és pici állak kandikálnak elő, ugy hogy az idei Mikuláskor meg fog történni gyakran az a tévedés, hogy egy egy fiatal ember boltban vett kilógó veresnyelvü viaszmikulás helyett egy ilyen hegyes orrocskáju, jól pargő, pirosnyelvü Mikulást •— vagy talán Micikét — fog hazavinni. Hanem a Mikulás már modernizá lódik is. Nemcsak piros-fekete mundérba lép ki a közszereplés teróre, hanem frakkot és fehér plasztront vesz fel néha. Ilyen ruházatban azután a legkülönfélébb estélyeken és bálokon megjelennek, hogy ha rosszalkodik valamelyik gyermek, kedveskedő mosoly kíséretében elvigyék, (vagy elvegyék ?) Csak az a baj szokott történni ezekkel a frakkos Mikulásokkal, hogy őket viszik el azok a kacagó szemű, kis kezű rossz kis gyermekek. Talán a legszebb hete a karácsonyi héten kivül az egész évnek ez a pirosfekete hót. Most móg azok is adhatnak egymásnak egy kis M.kulás-meglepetóst, akiket a karácsonyi ajándékozástól a hideg, közömbös etikett kegyetlenül elválaszt. Azután szép a Mikulás azért is, mert móg könnyebben előteremthető az ajándék, mint huszonnegyedikére eső karácsonykor. Mikulás az mégis csak hatodika ós nem 24-ike. Most miudenki ajándékozó helyzetben van. Ezt az alkalmat akarta felhasználni Márk Lajos, egy hires festőnek modellje is. Szorgalmasan dolgozott a műtermében Márk Lajos. Egyszer csak megszólal a háta mögött gyengéd célzással a modell-leány: — Márk ur! Ma van a születésnapom ! A művész nem szólt egy szót sem, hanem festett tovább. De a modell kisvártatva megszólalt újból : — Márk ur! Ma van a születés napom ! De a másodszori figyelmeztetésnek sem volt foganatja ós a leány megszóllalt harmadszor is : — Márk ur! Ma van a születésnapom ! Ekkor hátra fordult a művész és vigasztaló hangon mondta: — Nem baj, fiam! . . . holnapra majd elmúlik ! Lassankint azonban a piros szin is halványodni kezd, a fekete szin mélységesen marad meg hosszú ideig s elmúlik a Mikulás is. Da az ünnepnapok most már nem szűnnek meg. Mindenki fontoskodó arcai jár, mindenkinek ajándékon jár az esze ós. a legtöbb család most három hétig, karácsony estig a tikos konventikulumok hazája, a titokzatos beszélgetések eldórádója lesz. Ha karácsony elmúlik, akkor Szilveszeri mulatságon törjük a fejünket, szilveszter után a farsang eltöltéséről bászólünk ós nem törődünk azzal az utolsó párnával, amit a végrehajtó a fejünk alól elkezel, azzal a csöpp kis hússal, amit a feleségünk elébünk tálal, mint ebódet ós azzal a felereztett subickoldattal, amiért huszonnégy krajcárt fizetünk már a kávéházban, ehol pikkoló elnevezéssel adják elénk. Ném törődünk vele, mert hiszen az a fő, hogy ünnepeljük. Szegények vagyunk, drágán élünk, de ünnepeink, knlönböző szinü ünnepeink azért vannak szép számmal. steff. A járó kelő. Dehemnó minden nap séta közben néhány percre leült a Port-Royal boulevard egy-egy lócájára pihenni. A holy elhagyatott ós komor, de Paris szivében, a Gare Montparnasze és a Gobelins

: negyed között különös, vidéki impreszsziókat nyújt s ez tetszik az asszonynak Ma, négy órakor, meleg van s az emberek kifáradtak és az árnyas járdák hüvösségót keresik. Dehemnó halk nyögést hall magi mellett. Előbb nem figyelte meg társ nőjét, ki vele megosztja a padot: egy szerű, tiszta nőnek látszik, mólyen le hajtott fejjel. Dehemnó már elmúlt ötven esztendős s nyilt szemekkel, illuzi óktól menten, józanul lát. A másik asz szony fiatal, de nem szép, a szeme beesettek, vonásai huzódottak, az ajk. keserű, vagy bánatos, mellét egyszer egyszer valóságos hulláma emelgeti Í szomorúságnak. A zsebében keresget s egy levele von elő belőle, egy összegyűrt papir lapot, amit gépiesen kisimit s aztár ismét összehajtja és visszateszi helyére miután átfutotta. Tétovázó tekintete i Dehemnó szemével találkozik s bizony nyal felfedezi annak arcában a részvé tet, a kor és a fájdalom nyomai közöt