Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-17 / 57. szám

Békéscsaba, 1910 julius 17. Pénteken már volt egy kis viharo­zás is a Házban. Csinálta , vala pedig ezt a néppárt egyik legtemperamentu­mosabb tagja, Huszár Károly. Olyan zajos hangon, olyan veszekedő kedv­ben beszólt, hogy igazán viharozni kez­dett a Ház ós a viharzás meg se szűnt ebéd idejéig. Huszár harcos ellenzék gyanánt akart bemutatkozni s a tizen­három tagu párt ez egy tagja a többi tizenkettő Helyet i s hozzálátott a ha­dakozáshoz. Különösen Rudnay Alajost, a privigyei mandátum birtokosat tá­madta nagy előszeretettel. Rudjnayra dühös a néppárt, mert kibuktatta a je­löltjét. Ilyesfólet vágott oda neki: — Ha van valaki a Házban, aki egy bitorolt mandátum birtokosa, akkor ő az. Természetesen nagy lett a kavaro­dás. Rudnay nem is maradt adós. Le­leplezte azt a terrorizmust, melyet a néppárt a kerületben elkövetett. Huszár lapult is az igaz szavak súlya alatt. * A politikai világot most az is na­gyon érdekei, hogy mi lesz a kettős mandátumokkal? A békésmegyeiek — tudom — érdeklődéssel várják, hogy Z si lins z ky Mihály melyik mandá­tumot tartja meg, a szarvasit-e, vagy a lipótszentmiklosit? Szarvasra nagyon rossz volna, ha még egy harmadik vá­lasztást is el kellene szenvednie. Eleinte az a hir volt elterjedve, hogy a liptó­szentmiklósi mandátumot tartja meg. Szarvasra pedig Kozma Bandit, a je­les irót és poétát küldi a nemzeti mun­kapárt. Most azonban már elintézett dolog, hogy Zsilinszky Mihály megmarad Szárvasnak és szülőmegyéjónek, ami önökre nézve csak nagy szerencse le­het. Liptószentmiklóson egyik verzió szerint K a r á t s o n Lajos, az uj hon­védelmi államtitkár veszi fel a küzdel­met a csabai születésű Bella Methód­dal, aki tevékeny részt vesz a nemzeti­.sógi mozgalmakban 03 programmja is egy a nemzetiségi párióval. Nehéz, na­gyon nehéz küzdelemre van kilátás. Másik verzió szerint Karátson állam­titkár Versecen fog fellépni. Géza. — Kérem, én a jelenre gondolok — erősítette Mezőssy. Ez vonatkozik arra, hogy Székely Ferenc igazságügyminiszter kőbányai beszédében igen egyoldalúan nyilatko­zott a fogyasztási kérdésekről. Modern technika az öntözött réten. Dolgozik már a villanymotoros szivattyú. M'mt tudvalevő, a mult évben a Weszei-hidon Mül levő s a kigyósi ós békéscsabai csapadékvizeknek a régi Körös gerlai ágába való átvezetésére szolgáló syphon összedűlt. Ennek fo­lyománya az lett, hogy a rét sem a mult, sem a folyó évben nem volt oly módon öntözhető, mint az előző évek­ben, tudniillik az Élőviz-csatorna fel­duzzasztásával. A mult évben a 215 kat. holdnyi terület ügygyel-bajjal volt csak öntözhető, mert ki kellett bérelni egy lokomobilt s egy nyolc hüvelykes centri­fugális szivattyút. A bedőlt syphon épitóse pedig az Alsófehérkörösi ármentesitő társulat nemtörődömsége miatt huzódik-halasz­tódi s igy a folyó évben a rét még mindig nem öntöztethető a régi módon. Természetesen az elöljáróság minden lehetőt megtett a földmivelésügyi kor­mánynál, hogy az igenis ritkaság számba menő, ügyesen vezetett s kezelt rét jö­vőjót biztosítsa. Ezért ismételten állam­segélyt kórt ós kapott. Ez államsegély­ből készült kora tavasz óta az öntöző viznek géperővel való kiemelésére a berendezkedés. Munkatársunk szakértők kalauzo­1 Uiium » Ul laianui ea kuuh^cudii uu^a gyors forgásba a hatalmas átinóretü szivattyút, az pedig önti a vizet akár egy zuhatag, át a Körös gátján, egy csatornába, mely viszont elvezeti a rétre, hol a vizet rendszeres öntözésre hasz­nálják fel. A szükségelt óriási mennyiségű víz ilymódon való kiemelésének tervezete, költsógelóse és keresztülvitele agilis s minden munkában ponto3 községi mérnökünk, Áchim Gusztáv érdeme, ki a legnagyobb odaadással oldotta meg különben is nehéz feladatát. Igy a rét öntözésének kérdése vég­leges megoldást nyert s kár is lett volna a megoldást elhalasztani, mert a rét itt közgazdasági tényezővé vált, hiszen gazdaközönsógünk itt szerezi be takar­mányszükségletét s a községre, tehát a közre is hasznos, mert mig 1902-ben, tehát első évében a rét jövedelme 8459 kor. 86 fillér volt, addig a mult 1909-ik évben már 31,866 kör. 46 fillér. A rét első öntözése az idén most e hó 11-én vette kezdetét s tart körülbe­lül 8—10 napig éjjel-nappal. Csak az a baj, hogy az ármentesitő társulat igen szükkeblüen bánik a Kö­rös vizével. A próbák alkalmával is 25 centiméterrel volt alacsonyabb a víz­állás a rendes vízállásnál, igazán érthe­tetlen az a nemtörődömség, amelyet Csabával szemben tanúsít a társulat. Ez ellen már tenni kellene valamit. Rövid félórai séta után mindenki könnyen elérheti s megtekintheti a praktikus, szép vízmüvet, mely — ismé­teljük — Áchim mérnök elévülhetlen érdeme. | lása mellett tekintette meg vasárnap a berendezkedést s az ott látottak egész elragadták. Ne várjon senki azonban , rendkívüli dolgot. A modern technika | egyik igen érdekes vívmánya működik odakünn, amely megtekintésre minden­képen érdemes. Az egész mű elkészülte a következőképpen történt: Először is készült 15 darab vasbe­ton, több méter hosszú pilóta, amelye­ket óriási munkával bevertek az Élőviz­csatorna medrébe. Ezek beverése után a vasbeton pilótákra egy vasbeton há­zacska épült, amely házacskában van elhelyezve a tizenkét hüvelyes centri­fugális szivattyú. A szivattyú hajtása — Szívesen megadom, — mondok — C3ak használjon. — Az. orvos biztosított, hogy okvet­lenül használni fog. Nagy nehezen rá­vettem a gazdámat, hogy bejöjjön ve­lem a doktorhoz, persze nem mondtam meg neki, hogy mi célból hívom, de mert épen a torka fájt neki, hát ráijesz­tettem, hogy majd megszűkül a torka és nem csúsznak le a nagy kortyok. Ez azután használt. — Hát aztán használt-e az oltás? — Igen, — mondja a beszédes néni — használt, amennyiben az oltás he­lyén egy lúdtojás nagyságú fájdalmas daganat támadt, fizettem érte negyven koronát s azóta — még többet iszik! áz ösztön. Irta: Déry Jenő. Az orvos fejét csóválta, a baba menthetetlenül elveszett. A betegség ? Bólgyuladás. Nehéz ételekkel táplált gyerek, akinek tán tej helyett bort ad­tak, vagy még a rosszabbat. A kis hegyi kunyhó, szegénységről beszólt alakóinak hátramaradottságáról, tudati anságáról. Az apa, sovány marcona ember, zárkódzott, merev arccal várta az orvos nyilatkozatát, az asszony finom, majd­nem csinos asszony, megható izgalom­mal, halálos aggodalommal arcán emelte rá könyörgő tekintetét. Még is meg­kell ett mondani az igazságot. Komoly­nak nagyon komolynak mondta az ese­tet, csodáról beszólt. — Csoda nincs kizárva! De csodá­nak kell történnie! Távozása után mintha hihetetlen árny zuhant volna a szobára. Az apa szótlanul ült le egy kis3Ó távoleső székre. Az anya a bölcső mellett maradt, a gyermek fölé hajolva. A kis arc, amely­ben az élet csak fájdalmas, görcsös vonaglások alakjában nyilvánult, mintha már feloszlóban volna. A lólegzó3 alig hallatszott. Nem volt már ereje, hogy sikoltson ós ökölbe szorított kezecskéi mind jobban elhidegültek. Eleinte nem gondolkozott az asz­szony. A fájdalom, a rémület egószen megbénította az agyvelejét. A gyermeke oly kicsi volt még, ugy érezte, mintha még hozzá tartoznék, mintha most sza­kadna ki másodszor a testéből, de ezút­tal nem hogy a ragyogó életbe lépjen, hanem a halálba, a sötét, kétségbeesés közzé. Az anyai szeretethez egy másik érzés is csatlakozott. Péterke, az ő kis fia, nemcsak, hogy napsúgarat hozott egy durva, féltékeny fórj oldaian foly­tatott nyomorúságos életbe, hanem egy ábrándnak, e^y beteljesült álomnak élő emléke volt. Az emlék felébredt 03 sebzett, súlyos röptű madárként vonult át gondolatain. Férje akkor vonult be négy heti hadgyakorlatra. Egy vadász ' haladt arrafelé ós kipihente magát a kunyhóban. Finomak voltak a kezei, a mosolya gyöngéd és olyan szavakat tudott mondani, melyektől megnyílik az asszonyi szív. A hogy elment, az asszony ábrándokba merülve gondolt reá. Majd vissza jött ismét ós ismét s az asszony mind édesebb könyeket hul­latott utánna. Mintha a láthatárszólén kék ég mosolygott volna rá, visszaem­lékezett fájó vágyással gyermekkorára. A fiatalember mosolya első áldozása napjának, ragyogó világosságát vará­zsolta lelki szemei elé, a hangja az ima lágy szavát, az orgona zegésót jutatta eszébe. Valami vakító villámként szag­gatta szerte kedélyén a nyomasztó kö­döt. Kábultan engedett a szerelem csá­bító szavának. Majd elment a vadász nemsokára, de nem jött vissza többé, de a gyermek megszületett, az ő gyer­meke szép, miként ő, a boldog órák emléke, az asszony boldogsága. Egy zokszó hangzott fel a bölcső felől. A halálfélelem felélesztettette az asszonyban a vallást. Büntetés legyen ez ? Lelkismereti furdalások gyötörték. Majd az orvos szava viszhangzott lel­kében : csoda ? Ez a két gondolat ker­gette, üldözte egymást, összekeveredett, összefolyt agyában. Hogy c3oda történ­jék, nem kell-e feláldoznia magát ? Fo­gadalomra gondolt, arra a fogadalomra, miszerint ha a gyermeke meggyógyul, mindent megvall az urának és ahogy ezt a fogadalmat megtette, remény­kedve, bizakodva várakozott. Dj az ár­nyék továba is ott feküdtek a gyermek elkékült arcán. Akkor megérintette, hogy ez a fogadalom nem elégséges, hogy mielőtt valami bocsánatot! várna az égtől, neki kell feláldoznia magát. Megváljon mindent ? Habozott! És ha férje megölné, mi lenne a gyermeké bői ? Lázas kábulatában gondolkozni igyekezett... Nem gyanakodott-e már különben is? Sohasem becézte a gyer­meket, nem szerette, sőt mintha észre vette volna, hogy titokban alatomos gyűlölettel nézegeti. Vallomása után nem türi meg magánál, annyi szent. Jó! Elfog menni a gyermekével együtt... Még ha a csoda megtagadtatik, úgysem ér az élet semmit... A kísértés hango­sabban jeletkezett ós izgató mámorral kerítette hatalmába. Igen, vallani, fog hogy a csoda megtörténhessék. Nóma han­gon beszéltek hozzá, láthatatlan kezek tanították, ahogy hirtelen felugrott a gyermek hörgósóre: — János ! — mondta. Feléje indult, térdre esett az ember előtt. Az mozdulatlanul, kifürkészhetetlen tekintettel hallgatott. És ekkór megszó­lalt az asszony: Ki lesz a csabai ipartestület uj elnöke? Az elöljáróság jelölése. Tudvalevő dolog, hogy a két kép­viselőválasztás között, az áldatlan poli­tikai harcok közepette Wagner Jó­zsef, a csabai ipartestület sok érdemet szerze'.t elnöke állásáról lemondott. Szo­lidárisak voltak vele az alelnökök — Áchim László és Zlehovszky János — is, akik szintén benyújtották lemondásukat. Wagner lemondásának tulajdonképeni inditó oka az volt, hogy az iparosság egy része nem őt, a mun­kapárt jelöltjét, hanem dr. U r s z i n y Jánost támogatta szavazatával az első ilasztáskor. Lemondása mindenképei jnálatos volt, mert benne az ipartes let igazán agilis, tehetséges és áldó tkész elnököt veszített, aki sokat fá dt mindig a testület érdekében. Mikor a választási mozgalmak hul mai elsimultak, nemcsak az iparos got, de a társalom többi rétegeit i ; a kérdés foglalkoztatta, hogy vajjoi ragner vissza fogja-e vonni lemondá it, vagy ha nem, ki lép az örökébe A vezető nélkül maradt ipartestük Elöljáróságát az elsőfokú iparhatósáj képviseletében dr. Debreceni Lajo szolgabíró kedden délutánra ülésre hivt egybe az elnöki állás ügyében. Ez ülés nék — mint mult számunkban már me£ irtuk, egyhangú határozata az volt, hog Wagner Józsefet küldöttség utján kisé reljék meg maradásra bírni. Mindjái az ülés után elment egy küldöttsé Horváth Mihály jegyző vezetése ala a betegen fekvő Wagner lakására, al kijelentette, hogy lemondását semr körülmények között sem vonja viss>'2 A keddi ülés határozatából kifoly lag pénteken délután 5 órakor ism< ülést tartott az elöljáróság ugyancsa dr. Debreceni Lajos elnöklete alatt, a ülésen szép számban jelentek meg t előljárósági tagok. Dr. Debreceni Lajos az ülést mej nyitván, felkérte Horváth Mihály jeg; zőt, mint a küldöttség vezetőjét, hog | utjuk eredményéről tegyen jelentós Hor Váth Mihály néhány szóv^ éiőadt hogy Wagner nem hajlandó megm radni továbbra az elnöki állásban csak mint közkatona szándékozik ezutf munkálkodni a testület érdekében. Az elöljáróság e jelentes nyomí sajnálattal elfogadta Wagner József t a vele szolidáris két alelnök lemond sát ós Kován Endre indítványé Wagner Józsefnek sikeresés órdemdi működéséért jegyzőkönyvi köszönet szavazott. Dr. Debreceni Lajos kijelentette e után, hogy az ipartörvóny órtelmób< addig, mig elnök nem lesz, ő végzi testületben az elnök kötelességeit. Mii hogy azonban a főszolgabíró betegséj miatt neki kell vezetni a szolgabírói 1 vatalt is, az pedig nagy terhet ró VÍ laira, kéri az elöljáróságot, hogy az < nöki ós alelnöki állások betöltéséről n előbb gondoskodjék az által, hogy b ÍÍ-

Next

/
Thumbnails
Contents