Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-11-27 / 95. szám

2 BÉKÍSMEGTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 nov. 27 kor Crippen kivégeztetése nem fog justitzmoddként feltűnni előttünk, hanem inkább az angol családi élet szentsége és mocsoktalansága nyer ujjabb bizonyítékot ezzel. Az angol törvények különben is sokkal szigorúbbak a mieinknél, mert annak alaptörvénye azt tanítja, hogy inkább tiz ártatlan bűnhődjék, semmint egy bűnös megmenekedjék, mig a mi törvényeink azon alapulnak, hogy inkább száz bűnös fusson, mint egy ártatlan szenvedjén jogtalanul. Az angol halálos büntetés minden iszonyatával végre hajtatottt Crippen doktoron s ezzel a példa statuálással ismét egy erösiiő kapcsot veriek bele az agol csaiádi élet szentségének erősítésére, ha ugyan volt arra egyáltalában szükség. Az első hó is megjelent a láthatáron s ezzel nemcsak a költők fantáziája terelődik másirányba, mely aztán a föld fehérségén elbályolva téli költemények méhszületósére nyújt alkalmat, hanem egyben a szomorú gondolatok ezerjót ébreszti minden gondolkodó főbe s különösen minden melegebben érző, sőt együtt érző szivbe. A hó védelmet nyújt a földnek a szigoiu tél szenvedései ellen, ellenben megerősíti azok szenvedéseit, kiknek a sors nem adta meg mind azt az eszközt, melyei a hidegség s a tél ellen védekezzék. Most jött el az ideje tehát, hogy mindama szervek, államiak, jótékonyságból táplálkozzók, melyek a szenvedők nyomorának enyhítését tűzték ki feladatul, hogy mindezek most fokozottabb buzga.ómmal teljesítsek hivatá-ukat, mondhatnók kötelességüket. HÍ ilyenkor emelkednek ezek az intézmények feladatuk magaslatára, ha ilyenkor igyekeznek elejótvtnni mindannak, melyből azután a fokozottabb nyomor, a hatványozott; b szegénység csirádzik ki, akkor sok keserű könny kicsordulását akadályozzák meg és sok hasznaihaló egyedet mentenek meg a társadalom részére. Munkára fel tehát, mindazok, kik a másuk nyomoráért is szenvednek elő a pinztárcákkal s most nyissuk ki azt, mikor nehazünkre esik az u.can tólikabálunkat kigombolni, ho.iy a koldu>nak alamizsnát vessünk. Most teljesítsük emberi kötelességünket. 1 Egy kis konfliktus a megye és Hódmezővásárhely között. Az Orosháza-—tótkomlési út. A törvényhatósági közutak fenntartásánál mindig merül fel egy kis baj. Nem ugyan az egész úttal van ez a baj, hanem csak azokkal a részeivel, amelyek a városok, vagy a községek belterületén vonulnak keresztül. Ekkor ugyanis gyakran vitatás tárgya az, hogy az utak e részeinek fenntartását a vármegye eszközli-e, vagy a községek ? Rendesen a községek vállalják ezt magukra, amennyiben a vámjövedelmekböl az utak fenntartásai bőven megtérülnek. Az utfentartás kérdésében most érdekes, de egy cseppet sem mérges konfliktusa támadt a megyének a szomszédos nagy magyar várossal, Hódmezővásárhellyel. A csak nem régen készült Orosháza—tótkomlósi útnak egy szakasza ugjanis Hódmezővásárhelyen is keresztül megy. Most aztán az a kérdés merült fel, hogy azt az útszakaszt ki tartsa fenn : Békésmegye-e, vagy Hódmezővásárhely ? B >késmegye ez ügyben megkereste Hódmezővásárhely város törvényhatóságát, közölvén egyszersmind vele, hogy a fenntartási költség milyen összegre rug. A város ezt — ugy látszik — soknak találta, mert a költségnek mindössze egy tizedrészét volt hajlandó megfizetni. A vitás ügy feljutott egészen a kereskedelmi miniszterig, aki egy régebbi leiratában azt az utasítást adta, hogy a kót törvényhatóság küldjön ki egy-egy küldő tsépet s a kót küldöttség közösen állapodjon meg az uif nntartá^hoz való hozz; jáiulás összegében. Bkfsmegye a miniszternek e rendeletét közölte Hódmezővásárhellyel. Most étkezett az a^pán hoz a város átirata, amely szerint ő nem bánja, akármit is mond a miniszter iy, meg Békésmegye is : ő bizony nem kü d ki tanácskozásra egy árva lelket sem. Fenntartja az útszakaszt ugy, ahogy ő tudja, ugy, ahogy ö akarja. Az az ő joga, tehát semmi köze hozzá senkinek. Erre az igzán magyaros válaszra az alispán nem tehetett egyebet, mint hogy újból felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez, hogy tegyen ez immár kényessé vált kérdésben valami más intézkedést. A megyei tisztviselők státusrendezése. Érdekes körirat a vármegyénél. Gömör-Kishont vármegye törvényhatósága köriratot kü dött az ország össze törvényhatóságaihoz, közöttük tehát Békésmegyéhez is az iránt, hogy a vármegyei tisztviselők rég óhajtott státusrendezése ügyében valamennyien írjanak fel a képviselőházhoz. Az érdekes körirat gondolatmenetét az alábbiakban ismertetjük : Az egész ország közvéleménye remélte, — úgymond a felirat, — hogy az 1904. óvi t. cikken alapuló státusrendezés most megvalósulást fog nyerni. Ép ezért az összes vármegyei tiszviselőket elkedvetlenitőleg érintetette, hogy ez az égetővé vált kérdés, minden indokolás nélkül, a jövő 1911. óvi állami költségvetésben megoldást ez alkalommal sem nyert. Általánosan elismert tény, hogy a közigazgatásunk megfelelő fejlesztése politikai okokból évek hoszS/ü során át nem történt meg és ily körü.mónyek között a közérdeket teljesen kielégítő közigazgatás, ma már Csak egy minden tekintetben -magas színvonalon álló, önzetlen, hazafias érzelmű, tisztviselői karral eszközölhető és biztosítható. Súlyos a vármegyei tisztviselő helyzete, mert nemc-ak hivatalos, hanem társadalmi kötelezettségei vannak : a vid ki társadalmi élet iranyitója és vezetője, amiből oly nehéz anyagi terhek hárulnák vállaira, melyeket a rendkívül nehéz megélhetési viszonyok mellett jövedelméből fedezni nem kép

jsés vagy saját magánvagyonát aidozza föl a közjó érdekében, vagy p^dig a közérdek kárára és múlhatatlanul szüksóg s tekintélyének ós egyéni su yának rovására teljesen eladósodik. Mógis lankadót an buzgalommal teljesili a vármegyei tisztikar feladatát: az alkotmányos küzdelem idején a közérdekben h ibozás nélkül, egészen önzetlenül tette kockára exisztenciaját; teljes erejevei mját állja az állambontó nemzetiségi tör kveseknek, gátat vett a társadalmi r- nd ellen bujtogató és felforgaló elemek törekvései felé és általában a magyar nemzeti eszme felétlenül megbízható eleme. Sul.. os helyzetük dacára a vármegyei tisztviselők ezideig mégis higgadt komolysággal, sürgető türelmetlenség nélkül kérték és várták a törvényben biztosított jogos kívánságaik kielégítését, és talán éppen e higgadt, nyuuodt, türelmes viselkedésüknek kell tu ajdonitanunk, hogy, bár az állam öss/es többi munkásainak kívánalmai, sürgető mozgalmuk eredményeként, kielégítést nyertek, a vármegyei tisztvise ök jogos két de me, az illetékes tényezők által tett igeretek dacíra, ez alkalommal sem valósittatott meg. A vármegye törvényhatóságoknak ilyen körülmények mellett nemcsak jogát, de kötelességét is alkotja, hogy nyilt határzottsóggal a vármegyei tisztviselők anyagi függetlenségének biztosítására a törvényben biztosított eszközök igénybevételével a kel ő lépéseket tisztviselői érdekében annál is inkább meg kell tenni, mert a jelenlegi tarthatatlan he yzet mindi n vonalon türelmetlenkedő lépések megtételét válthatja ki. A kérdés megoldása akadályba nem ütközhetik, mert a Vármegyei Országos Egye ület altal kidolgozott és helyesléssel fogadott javaslatának megvalósítása az államháztartásában aránylag csekély jelentőségű többlettel jarna. Ezeket a nyomós érveket hozza fel a felirat azon kérelmének támogatósára, hogy 1904. X. t-cikkben foglalt és biztosított jogaik alapján a vármegyei alkalmazottak javadalmazásának rendezése iránt megfelelő törvény alkotása által, még az 1911. év folyamán oly módon történjók intézkedés, hogy az a bíróságok részére megállított módon és mérvben állapittassók meg. A felirathoz kétségtelenül minden vármegye c atlakozni fog, és mivel a Varmegyei Tisztviselők Országos Egyesülete ebben az ügyben küldöttséget meneszt, be kell végre látniok az illetékes tényezőknek, hogy itt egy olyan mozgalommal állanak szemben, mely előtt kitérni nem lehet, s hogy ennek a kérdésnek a kedvező megoldása nemcsak a vármegyei tisztviselőknek, de az egész ország érdeke is, mert jó közigazgatás csak anyagi gondoktól, megelégedett, független tisziviviselői kartól varható. Bekésvármegye törvényhatósági bizottsága is előreláthatólag a körirat szellemében fog határozni, mert neki is érdeke, hogy tisztviselői mindenképen r< ndes viszonyok között végezek fontos és felelősségteljes feladataikat. A munkáspénztár és az orvosok. Gyűlések az orvos-sztrájk miatt. Mint mult számunkban már jeleztük, szerdán este a gyulai kerületi munkásbiztositó pénztár tagjai népgyűlést tartottak a ,

;Pióféta"-vendéglöben. A pénztár és pénztári orvosok közölt támadt s lapunkban m ir nagyon sokszor tárgyalt konfliktus ügyében. E kérdésben nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik félnek van igaza. Az orvosok álláspontja is jo os, mikor nem akarják független állásúkat odadobni egy lekötött s többé-kevósbbó mógis alárendelt tisztviselői pozícióért, viszont specialiter a gyulai pénztárnak is igaza van vétek az ilyet megtenni. Majd meg lesz ü is, ahogy apái vótak. DJ a p é.bános ós mester uram nem nyu^odiak. Miüur az István gyerek a nyegyedik eiemit is kiiüntetéssel végezte be, a falubeli kupiktanacs összeült, meghányták vetetteket fiú dolgát ós elhatározták — pap lesz a gyerekből. Nyomban behajtattak a közeli városba, egyenesen az arvaszékhez, hogy megnyerjék erre az árvaatyát. Nem olyan egyszerű volt ez az eset. A gyerek jussa, a négy z-upfödeles kis házikó árendaba volt kiadva a földekkel egyetemben. Ezek jövedelméből nem falja a gyerek iskoláztatása. El kell tehát adni á házakat, fekvőségeket; és Einer asszony könnyeivel nem fuKarkodott, hogy az urakat ettől vissztartsa. Mert bizony igy elesik az árenda élvezésétől. Bőven alahu.ló kő. nyei, mózedes szavai sem tudták az urakat jobb belátásra hozni, a vagyon széjjel darabolásának irányában. Az árvaszók belátta a kupaktanacs hatarozatauak bölcsességét. Kiszán iíiották a gyerek havi eltartására szükséges összeget, aztán beíratták a közeli váro&ka gimnáziumába. Az István gyerek fónyesen felelt meg a belehelyezett várakózasoknak. Az óv végén mindenkor övé volt a legértékesebb jutaiomkönyv. Igy jutott fet az ötödik os taiyba. Tekintélye egyre gyarapodott is^olatársai eiőtt, ós ezzel együtt önérzete, öntudata és büszkesége is növekedett. A győztes hadvezér dia dalmas erzésóvel küldie haza kitűnő bizonyítványait és boldogan készült az óv vegével kedves falujaba, hogy édesanyja dicsérő szava, f.iradozásanak és api óbb nelkü.özéseinek e legszebb jutaima, dobogtassa meg gyermeki szivet. Pontosan megírta az érkezés napját, óraját, hogy készülődhessenek a nagy napr ... A vasúton egyre a viszonlátás örömeivel fogia kozott. M iris élvezte az anyai jutalmat, az elismerő szavak, csókok, ö.elések, az anyai szeretet üdvözitö megnyilvánulását. Látja anyjata vasútállomáson, amint karjaiba zárja az ő büszkeségét és ugy mennek be kocsijukon a fa uba, hol izes túrós csusza ós dagadó kőttes fo, ja majd várni, kedvenc ételei. A jövendő képének jóleső szemlélése közben alig veszi észre, hogy megállt az ördög kereke. UÍOISÓ áuomás. Gyorsan leszáll és kutatva néz körű'. Hol az fdes anyja ? . . . Néz erre, néz arra, közben a perront is elhagyja; magi mögött az állomás ho ílokzata és sehol egy teremtett lélek az övéiből! Híre hamva se volt egyiknek sem. Mit volt mit tenni, elszomorodott szívvel, gyalog vágott neki a hosszú útnak. Amint kifáradva házuk elé ért és belépett az udvarra, bezárva találta a j pitvar ajtaját. Ráteszi kezét mógegyszer a kilincsre, Biz az nem eng- d. A zör| getésre a házőrző öreg Bodri kerül I elő az udvar egyik zugából es megismeri a jövevényt, barátságos csaholással üdvözli ( s nyalogatja az I-tván diák lec-üggő kezét, mellyel bőröndjét fogja. Egy könyc.-eppet morzsol szét szemeiben és feiindu tan szalad hátra a szórüs kertbe. A hosszú kaszáló fűben egy négyéves, kócos leanyka játszadozott, — mostoha testvérkéjé. Elszorult szívvel hajol a gyermekhez ós miközben megcsókolja, maszatos kezecskéjébe csúsztatja az egyetlen, féltve őrzött fényes uj krajcart, hogy hamarabb szólásra bírja. — Mond meg Teruska, merre van édes anyád ? I — Künn van a mezőn, dolgozik. — Hat édes apád ? r — Az is ott van. — És Lajcsi öc-óm ? — ő is kiment a kocsival. Az István gyerek alig állta, hogy el ne fakadjon. Kár volt o yan szép >n kiszínezni nugtnat a viszontlátás ö ömeit. E keseredve heveredett le a fűbe és a magával hozott könyvből olvasni kezdett * Az égboltozat pislákoló mécsesei egymásután gyúltak fel a végtelenség mecstartóján, hogy sze id fényükkel megviláuitsák a hazasiető E ner aszszony utjat. Amint befordult az utcasarkon, a kapu eiőtt álló T-ruska elébe szaladt és elujságolta a vendég érkezését, bo dogan mutogatva a fényes uj krajc rt. István diák a pitvar ajtófólfájához támaszkodva búsongott a nem várt fogadtatáson s mig szivét könytelen sírás s a sértett önérzet fajdalma marcangolta, nem veite észre anyját, csak mikor megszólal. — Hát meggyüttél édes fiam ? Nagy do'ogidőbe vagyunk, azer nem küldhettem kocsit utanad.; gondoltam, majd begyü-sz a magad labau is, nem szántulsz bele egy kis gyalogolásba. Ugye, igazat gondoltam ? ! Az István diák szivét mégjobban facsarta a kényszerült fogadtatás, az annyira óhajtott viszontlátás eme megnyilatkozása. Azt se tudta, mit feleljen hamarjaban. Végre is panaszosan sóhajtotta. — Igaz, hogy nem sántultam bele, de nagyon elfáradtam, hosszú volt az ut, poros és forró a levegő. — Aszond d forró, de megint uradzol édes fiam. H it ugyan mit mondjunk mi, hajnaltól nyuga ig dogozni a sütős napon. Mielőtt ezeket mondta, csikorogva fordult a ku'cs a závárban s a gyöngéd anya betessékelte «uradzó" gyermekét. — Kerülj beljebb nálunk, ha mán itthun vagy ; amott a lóca, jó pihenés esik rajta. Csak most jutott esseben megkérdezni : — Oszt ettél e valamit, vagy , . . Gyo san szavábi va-O.t a fiu: — Par darab pogácsa volt egész n pi betevőm. Etner asszony jókora köcsög aludttejet tett fia elé az asztalra. A kelletlen vacsora elfogyasztása utan István diák savanyu arccal fordu.t anyjához: — Nincs még valamije édes anyám? — L-sz édes fiam. Frissen fejt tejecske, vagy egy kis rántottát is csinálhatok, ha jobban szereted. Finom falós étel az is. István diák a rántottát választotta. Mig e.készül, addig kinéz a virágos keribe. Élnek-e még palaniái, miket maga ültetett. Ezalatt Lőrinc gazda is hazakerült a mezőről házanepével. Mikor meglatta a tojashabará»ban szorgoskodó élete p írját, jónak látta megkérdeni, hogy István gyereknek készül e' a vacsora ? — No már édes anyjukom, jobbal is megkínálhatnád a szegenv gyereket, úgyis keveset van idehaza. Én ilyenkor a te helyedben inkább libát, rucát vágnék, vagy legalább is gyönge csibepaprikást készítenék neki. Ha^y emlékezzék mindég jó szívvel erre a napra, meg a szüiei házára. — Hogy is ne! Azért kínlódok, veszkődök, töröm magam, azért eszi le a tengerdolog a hust, a bürt is iúam, hogy másfelé elprédáljam! Látnivaló, hogy nem tudsz bánni a pénzzel. Azért sincs semmid se. Ha én nem vónók ilyen, a te kezeden minden e úsznék hamarosan. Jó lesz ez a rántotta is egy szegény ember fiának. Maj' ha maga ura lesz, akkor ehet csibesülteket, én nem fogom irigyleni tüle. Lőrinc uratn belátta, hogy e tárgyban kár még több szót is vesztegetni. Csendesen leült hát az asztal mellé, be-