Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-11-27 / 95. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVH-ik évfolyam. 95-ik szám. Vasárnap, november 27. BEEESMERTEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 9 kor. Negyedévre 8 kor. ElSfizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; 8ZIHET S7KY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A dolgozó parlament. Békésoaaba, nov. 26. Az ellenzéki lapok hasábjain hol szellemes, hol kevésbbé szellemmes élcek jelentek meg már arról, hogy ez a parlament, a munka parlamentje, nem dolgozik. Annyiban van valami alapjok ezeknek az élceknek, hogy a nyár óta keveset is dolgozott a parlament, de mint mindennek, ennek is meg vannak a maga jelentős okai, amelyeket a rosszmájú politikusok nem szeretnek, vagy egyáltalában nem is akarnak figyelembe venni. A parlamenti vakációnak csak szeptember végén lett vége, október elején pedig már megkezdődtek a delegációs tárgyalások. Titáni erővel kellene rendelkeznie annak a kormánynak, amelyik egyszerre két parlamentnek tudna eleget tenni. Emberfölöttit követelni embertől nem lehet. Bécsben a kapzsi osztrákoktól a nemzet érdekeit védelmezni, idehaza pedig a parlamentben fontos törvényjavasjatokat előterjeszteni és az ellenzéki politikusokkal vitatkozni egyszerre nem lehet. Ezt minden józanul gondolkozó és tisztán látó politikus beismerheti. A parlamenti munka hosszú szünetelésének ezek voltak a természetes okai. Most, hogy a delegációs világnak vége van, ugy-e hogy megindult a parlamentben is a munka? Mégpedig erős intenzív munka. Nagyfontosságú törvényjavaslatok kerülnek egymásután g Ház asztalára. A polgári perrendtartás reformja például olyan nehéz dió, emelybe a koalíciós kormány nem mert belefogni. Egyes tételeiben ez a törvényjavaslat korsza kos reformokat tartalmaz, amelyek igazságszolgáltatásunkat nagy mértékben átalakítják. Szombaton a javaslat részletes tárgyalása is befejezést nyert s hétfőn már ujabb nagyfontosságú törvényjavaslat került a Ház elé, az 1911. évi költségvetés. Tehát mégis csak dolgozunk. Szombaton este a pénzügyi bizottság arról határozott, hogy mikor kezdje meg a jövő esztendei költségvetés bizottsági elintézését. A tárgyalást hétfőn estére tűzték ki, mikor pedig a bizottság az anyaggal végez, az egyes pártok foglalnak állást az egyes tárcákhoz és az egész költségvetéshez. Az indemnitás tárgyalása az ellenzéki pártok vezsrszónokainak felvonulásával veszi kezdetét. A nemzeti munkapárt, mint hirlik, rezervált álláspontot foglal el, azzal a megokolással, hogy hosszasabb vitára alkalmat adni nem akar. Pedig hosszabb természetű vitára van anélkül is kilátás. Mert nincsen ellenzék, amely ne szeretne lovagolni a költségvetésen. Ennél nyílik legtöbb alkalmuk a fiatal honatyáknak a szűz beszédek elmondására. A vénebb honatyák hallhatnak is a jövő héten eleget. A költségvetési vita során mint hirlik, felszínre fog kerülni a horribilis drágaság kérdése is, mely nyomasztólag nehezedik már minden társadalmi osztályra. Hogy a kormány tenni akar ellene valamit, kitűnik a miniszterelnöknek a p nzügyi bizottságban tett abból a nyilatkozatából, melylyel a drágaságot valóságos csapásának nevezte, mely a dolgozó osztályok megélhetési viszonyait megnehezíti. Ebben igaza is van a miniszterelnöknek. A drágaság épen azoknak az osztályoknak a megélhetését nehezíti meg, amelyek dolgoznak, amelyeknek munkája minden téren előre viszi a nemzetet és az országot. Ezért csapás a drágaság különösen a mostani időben, mikor nagy, hatalmas nemzetek versengenek egymással, a kulturális és gazdasági haladás elsőbbségéért és a kisebb országok is gyors lépéssel törtetnek előre. Mindenütt munka, lázas munka folyik. Nálunk azonban ezt a munkát megnehezítik egyrészt az áldatlan politikai harcok, amelyeknek magva nálunk igazában nem a nemzeti haladás egyik-másik életkérdése, hanem a pártok önző vetélkedése, személyek kultusza, vagy üldözése elvi harcok leplében; — de megnehezíti másrészt a folyton és őrületes móijn fokozódó drágaság, mely megbénítja a nemzet szine-virágának mu. kakedvét és nehéz é ettusában kifáradt embert közönyössé teszi minden nagy cél iránt. Nagy és igazán mélyreható és áldásos munkát fog tehát végezni a kormány és a parlament, ha ezt a nagy csapást valami uton-módon sikerül elhárítania a nemzetről legalább némi részben. Méltó lesz akkor minden magyar ember hálája és elismerésére a munka kormánya, a munka parlamentje ! A hétről. - Külön fővárosi tudósítónktól. Az uj perrendtartás kót ominózus és sokat vitatott szakasza tehát mégis eljutott a boldog s jói megérdemelt révbe. Ha nem is tudott egy álláspont sem diadalmaskodni, ha az egyesült ellenzéknek nem sikerült még csak reszortminisztert sem elbuktatni ebben a kérdésben, azért mégis tető alá került az a nagy munka, melyen immár évek óta fáradozik az igazságügyi minisztérium, váltakozó rendszerű s személyü miniszterek alatt. Az agráriusok nem tudták a könyvkivonati illetékesség kórj dósét óhajtásuk szerint beiktatni, viszont a merkantil érdekek szószólói sem birták az eddigi s sokban csakugyan káros és tarthatatlan állapotot fenntartani. Igy tehát senki sem beszélhet győzelemről, viszont senkit sem lehet a teljes vereség szógyenitő bélyegzőjével ellátni. Kompromiszumot kötött a kót tábor s mint mindenütt, itt is a megegyezés nyújtotta a legjobb megoldást. Az uj törvény tehát megvédi a kisambert a felesleges zaklatástól, megmegvédi anyagi bajaktól, ameanyiben > kü.önösen a részletüíleteknól szokásos makacssági Ítéletek által nem hajtható immár be rajta az a követelés, mely talán a pillanatnyi elvakitás, avagy félrevezetés szülöttképpen ragadt reá s károsította volna meg érzsékenyen. A megoldás szerint a kecske is jóllakott, értsd az agráriusok is megkapták a koncukat, ellenbenben a káposzta is megmaradt, a kereskedők érdekeit is továbbra védi a törvény, persze a tisztességes kereskedőket. * Crippen doktort, a gyilkos londoni orvost, az angol törvények szerint kivégezték, a tegrutabb, a legbacstelnebb halállal bűnhődött azért, hogy attól akart végkép megszabadulni, akihez a fennálló jogok ós törvények szigorú szabványai élete fogytáig akarták leláncolni. Szigoruaak tetszik első tekintetre az angol biróság itélet9, mi-tor Crippan doktort, anélkül, hogy valóságban a gyilkosság, illetve a felesóggyikosság tényét rábizonyították volna a legsúlyosabb büntetéssel sújtották., ! De, ha tekintetbe vesszük az angol nép í puritán életét, ha mind azt figyelembe j vesszük, amely az angol családi élet oly nemes vonásokkal ruházza fel s igy ítéljük az angol biróság ítéletét, akBékesmegyei Közlöny tarcaia. Gmer asszony. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Matthias Mátrainé Varga Róza. Megszólal az öreg harang, a fHiúbéli kistemplom ércszavú nivogatója. Ünnepi misére lépkednek a doiogtóvö napok örökkön siető, faradhatatlan munkasai, a felcicomázott, kikeményített, s/ínes, suhogó ruháju fehérnépek. Az ezerráncú ünneplő viganó legtöbbjót az éjjel tették nyersbe ós vasaiiák ki a/on mód nedvesen a dolgos, barna kezek, hogy így kikészítve, minél helyesebb állása legyen a ruhának. Aztán felülről lefelé, a korcától kezdve, ú ynevezétt pliszébe rakva, egy összefutott esernyőhöz hasonlóan fogják össze alul-felül és kötözik körül vékonyabb spárga, vagy pántlikával, s íay akasztják a szegre. Reggelre virradva feloldják a kötést. A felszabadult viganó ráncai katonás merevséggel sorakoznak egymás mellé és most már megbizhatik bennük viselőjük. Nem egyhamar mennek ki ezen állásukból. Egyre sűrűbb lesz érkezésük a viganóknak. Mindjárt tiz óra, s a tisztelendő úr szereti a rendet. Meg is mondta ezt a minap, az akol és >>*«ztorról szóló tanításában szóról-sz^

z

e^

rá

g'/? ha megérkezik a pásztor ° '.yAj utolsó szemig együvógyülve fogadja vöt. Be is tartják kívánságát; egyenkint fordulnak be a templom ajtón, a ruha ráncainak kímélése okáért, a templom előtt gyülekező férfiemberek hangos megszólása között. Sorba mustrálják a pironkodó leányokat, menyecskéket. Végre az utolsó is eltűnik szemük elől. Kis idő múlva csilingelés, az orgonának méla hangjai siklanak ki a betámasztott templomajtón. Jön a pásztor s a. hivő nvaj egyrósze még künn reked. Összeciht lődnek, hogy bemenjenek, mikor a szomszéd uica sarkáról a szép Farkas Emér mely gyászba öltözött, sugár alakját látják feléjük haladni. — No ezt az utolsót móg bevárjuk véli a nagyhangú Zsigó András. — Nem tom', mór' késik meg egy idő óta ! — Tán az ura után kesereg ilyenkor, •— duplázza gúnyos ábrázattal Antal Jóska. — Kesereg a — majdmondok — micsodát 1 . . . — Nem evett nadragu lyát ! — adja rá a szót a szilaj természetű Bognár Jani. — Sose szerette az az urát, csak a vagyona kötötte hozzá. Kicsit nauyon erős fogású vót a szegény Farkas Pista, no de hamar megszabadult tül.e. Érdemes vót átszenvedni azt a rongyos három évet a szép jussáért! — No mán azér' nem igen, hanem egyébér ... — veti közbe Zsigó András. — Jó hittel mondhatom, nagyon csalatkozott ebbe a menyecske. Mindenét a kétesztendős fiára testálta. — Értem mán', hogy mér' késik meg az özvegysége óta, — szólal meg újból Antal Jóska, ilyenkor tart emlékezést a nemes urával ; ha mán életibe nem tehette, legalább hóltába diskuráljon véle kedve szerint. Szabadjára eresztheti most a nyelvét — a nagy örökségéi'. — Fogagayunk, nem soká fog eze'r' Farkas Emer gyászruhát viselni. Van neki azér' mit aprítson a tejbe — a magáóbul — ahhoz talál majd társat, — állítja Bognár Jani. — Találjon — neki lesz jó, — hagyja helyben Zsigó András. Majd csendesebben hozzáteszi — nekem nem köllene. — Nekem se — feleli ] rá nyomatékkal Antal Jóska — úiy nézem, kő vagyon annak a szive helyén. — Lehet — ?út?ják rá a többiek. — Magam is hullottam — erősíti Antal Jóska nézetét Zsigó András — amikor Gazsó Imre beszélte, hogy keletlen tanuja vót Farkas Emer egy haragos kifakadásának — a kerítésen keresztül — ahogy az asszony a kertben kapált ós rámordult az István gyerekre, valami apró csinytevésér' : „Érigy innen, te apád fajzata; minek is gyüttól a nyakamra 1" — Bizonyosan az elütött vagyon vágódik eszébe, valahányszor ránéz a gyerekre. De most jó lesz mán a templomba nézni. Nem jó tettük ezt emberek ; mást szólunk meg és magunk is elkésünk. Egyenkint lopóztak be a szentegyházba. Jó, hogy leghátul van az állóhelyük. Fején találta a szöget Bognár Jani. Alig perget le a gyászév, és ime Farkas Emer is a többi szines ruháju sokaság közé vegyülve ós ugyancsak kicifrázva, a rendes időben érkezik a szentegyházba. — Látszik, hogy ura van, — mondogatják a falubéliek. Ahogy van is történetesen. Egy szomszódfalubeli özvegyember kötötte be fejét másodszor. És ha az volt a baja Farkas Emernek, hogy erős fogásu volt az első, annál lágyabb, viaszformáju volt a második. És e naptól fogva Farkas Emer hordta a kalapot. Ez idáig ínyére lenne, — csak ne lett volna olyan ágrul szakadt kódus ember az a Tari Lőrinc, ahogy Emer asszony elhítta mérgibe. (Szégyent azért nem vallott, mert nemes volt a ' családfája, csakúgy, mint az övé, nem jobbágysorból való.) Megosztán, ha a betűvetés tudománya helyett inkább a földeket vetette volna szivesebben! — Minek az a magunkszőrű embernek ! . . . Hogy eltöltse véle a drága időt! — gondolja magában Emer aszszony, ahányszor déltájban, vagy este, újságot lát az ura kezebe. De kárbaveszett minden fáradtsága, hogy ettől visszatartsa. Tari Lőrinc nem született igazi föld népének. Inkább olvasott, mint dolgozott az „uri paraszt," ahogy faluhosszat csakhamar elnevezték. Multak az évek, mialatt Tari Lőrinc mostoha fia, az István gyerek is szépen felcserepesedett, iskola kötelessé vált. Emer asszony nem volt barátja ennek az uras szokásnak, de hát a törvénytörvény ... Az ő gyerekkora óta nagyot fordult a világ. Az István gyerek anyjával ellentétben, feltűnő szeretettel fogadta a világ rendjének ezen változását. Szívesen, lelkiismeretasen tanult ós hamarosan kitűnt gyors felfogása és értelmes feleletei által. Első tanulója lett osztályának. Ha olykor olykor valamelyik jómódú atyafinak tett apróbb szolgálatokat, például kihajtotta a libákat a mezőre, vagy őrizte a szünnapok idején és azért egy krajcárral ?jáudékozták meg, azon papirost, ceruzát vásárolt ós buzgó rajzolásba fogott a szórüs kert rejtett bokrai között. Házakat, állatokat vetett papírra oly bámuiatos ügyességgel, hogy a plébános ós a mester, kik bejáratosak voltak a házhoz és véletlenül rajzoláson kapták a gyereket, elcsudálkoztak az ügyes utánzaton ós figyelmeztették az anyát: Ez a gyerek tanulásra termett!. . Emer asszony nem jó szívvel vette az eféle figyelmeztetést. Sopánkodva mondta: — Jaj mester uram, mi lesz a vagyonbul, ha széjjel darabojják !.,. Kész