Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-17 / 57. szám

aaavii-ik eviuiyam. o/-ik szám. vasarnap, julius í/. iSMEBTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 8-6. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. hogy a magyar faj hivatott ez ország <ormányzására, amely országot ezer esztendő előtt Árpad vezér karddal lódított meg nemzetének s amelyet izer esztendő veszedelme, viharja közt /éres küzdelmekkel tartottak fenn az itódok számára. Nemcsak a számbeli öbbség az, mely a magyar faj szuprenáciáját ez országban biztosítja, nem:sak a történeti mult s a hagyományok alapján levő jog biztosifja az államhatalmat a magyar fajnak, hanem igenis, ami manapság a legfontosabb, a kulturális előhaladása, melyben épen ugy vezet, sőt nagyobb arányban, mint a minő arányban számbeli fensőbbsége a népszámlálási adatokból majd ki fog derülni. A népszámlálás még egyéb fájó sebeket is ki tud majd mutatni. Nemcsak azt, hogy az ország lakossága konglomerát, tehát nem képez egységes nemzetet, hanem ki fogja mutatni azt a fájó és égető sebünket is, melyet a kivándorlás okoz a magyar nemzetnek. Rengeteg nagy a száma a magyar kivándorlóknak. Szinte olyan félelmetes arányszáma van, hogy ha a növekedés ilyen nagy lesz, mint a minőt a legutóbbi tiz év alatt konstatálhatunk, akkor nem sok idő múlva több magyar lesz Amerikában és a szomszédos Romániában, mint magában az anyaországban. S ezért jó a népszámlálás intézménye. De szerintünk a tiz esztendős terminus nagyon is hosszú, mert csakis a népszámlálások adják meg azt az inpulziv lökést a hatósáságoknak s azon tényezőknek, akik a bajokon segíteni tudnak és akarnak, amikor a népszámlálás adataiból merítenek meggyőződést az ország bajairól s azokról az anomáliákról, melyek megszüntetése elsőrendű érdeke s követelménye ez ország jövendő boldogulásának. A népszámlálás megcáfolja majd azon nemzetiségi törekvések jogosultságát is, melyekkel a külföldi lapok hasábjait tömik tele a lelketlen és hazafiatlan nemzetiségi izgatók. Be fog bizonyosodni, hogy egyetlen nemzetiség még csak megközelítőleg sem éri el azt a rettenetes nagy arányszámot, mely az ország lakosságának magyar ajkú népességét képezi. Be fog bizozonyosodni, hogy a magyar faj oly számbeli erőségben képviseli a hatalmat, hogy azon gyöngíteni, azt megingatni nevetséges fáradozás lenne, eredményt elérni más uton, mint a magyar faj vezetésével ebben az országban nem lehet. Miszen azok az argumentumok, hogy a magyarok ezer esztendőn keresztül megőrizték ennek az országnak függetlenségét, hogy török, tatár uralom, osztrák iga nem tudta faji jellegzetességétől megfosztani, anyanyelvéhöz való ragaszkodásától eltántorítani, hogy hiába volt minden erőlködése a habsburgi uralkodóknak az ország elnémetesitése, hiába próbálkoztak vassal, fegyverrel, erőszakkal ilyen célokat szolgálni, mondjuk, mindezen argumentumok ma már elavultak. A modern nemzetek a számbeli erőségre alapítják valamely ország hatalmát s uralomra való termettségét. S ezt a számbeli erősséget a magyar ajkú lakosságnak nagy többségét s vezető szerepét fogja a legközelebbi népszámlálás konstatálni. Ezért örömmel üdvözöljük s várvavárjuk a népszámlálás eredményét, mert most a választások lezajlása s a magyar faj óriási győzelme után elsőrendű szükségünk van ilyen statisztikai bizonyítékokra, melyekkel a külföld előtt igazolhatjuk magunkat, fajunk uralomra való termettségét és jogát mindama hazug és árulkodó híresztelésekkel szemben, mellyel országunkban lakó, annak minden jólétét és biztonságát élvező, de azért mégis legesküdtebb ellenségeinket alkotó nemzetiségi férfiak amaz országok sajtóját elárasztják. Politikai mozaik. — Budapesti levél. — Mult levelem óta olyan nagy esemény nem á'ioít elő egyáltalában a politika tzinterén, amely érdemes volna arra, hogy külön levelet irják róla a „Közlöny"-nek. A Házban folyik elposványosodva a felirati vita, a honatyák inkább a folyosón laknak, mint a teremben. A folyosón padig még mindig rágódnak Tisza István keddi hatalmas beszédén, amely egymagában is képes volt megmenteni a felirati vita parlamenti színvonalát. Ergó, most csak mozaik lesz a levelem. Néhány tarka-barka képet összeszedtem, komolyat is, vigat is. Azt hiszem, ha elolvassák, nem fognak érte megharagudrti a Közlöny olvasói. * Legfurcsább helyzetük van az uj házban az úgynevezett pártonkívüli képviselőknek. Vannak pártonkívüli hatvanhetesek és pártonkívüli negyvennyolcasok. Ég ós föld között lebegnek ezek, mint valamikor a Mohamed koporsója cselekedte- Vacillálnak jobbra-balra. Hol ezzel a párttal szeretnének szavazni, hol amazzal és végeredményben nem szavaznak egyikkel sem. Legalább is igen sok esetben nem szavaznak. Hallanak is emiatt elég sok csábitó szirénhangot. Csalogatják őket ide is, oda is. Különösen a nemzeti munkapárt szeretné megszerezni maga számára a pártonkívüli hatvanheteseket. Ilyesmiről zengett „illetékes hely"-ről szerzett forrásból j néhány budapesti lap legutóbb is. No természetesen azonnal cáfolt a legnagyobb cáfoló, az öreg Bud. Tud. ő aztán igazán illetékes forrásból értesül, hogy a pártonkívüli hatvanhetesek csoportjának, mivelhogy Andrássy Gyula gróf és Széli Kálmán távol vannak a Békésmegyei Közlöny tárcája. A terlágói harangok. Halkan felzizeg a parti sás zenéje, Havasi gyopárnak közeleg az éje, — . Havasi gyopárnak. Napsugarak ott még vilii-táncot járnak. De a tavi rózsa már fürdik az éjben, Fülemüle dalban, holdsugárban, kéjben : Fehér tavi rózsa . . , Tó partján egy vándor esti útját rójja. Csend. Selymes a lég is, meg az alkony — R harmóniához kell valami mégis; jég is, Édes, tiszta hangok: Csendüljelek már meg, zengő kis harangok. Ezüst-kacagástok ringva tova szálljon, Szőke Körös partig szálljon, meg se' álljon. Messze az odáig I Hej I fl mi kis házunk rózsás ablakáig. Hoóá a kis harang zenéjét menessze, Messze van odáig, hej I De nagyon messze I j E! se' bir odáig, Szőke Körös partján házunk ablakaig. Rózsa nem virágzott soha szebben, Mint a La-France rósza, abban a kis kertben , 1 És ezen a nyáron I I Hogy epedő, fájó lelkem visszajárjon. Szállj szelid harangszó ; La-France rózsa alján, Kis öntözőjével patyolatos balján, Leled finyuskámat. Űzd ki szivéből, ha van egy csepp bánat. S miközben a kedvenc rózsafáit nézi, Repesd körül és regéljél néki Déltiroli tájról; Déltiroli tájon kisebbik fiáról. Hogy soha-soha még haza úgy nem vágyott, Hogy odadná érte a fél menyországot, Ha ebben a percben Otthon lehetne a kicsi rózsás kertben. Oh csak addig, mig egy kicsi csokrot szedne, Rmig egy rövidke mondókát rebegne ; Mert hát ünnep van ma : Édes flnyuskának drága nevenapja. fidd meg hát Istenkém leghőbb szive vágyát, fiogy mindig boldognak lássa kis családját. De nekünk is add meg, Hogy őtet minékünk nagyon soká tartsd meg. S mint legszebb álmában valaha remélte : La-France rózsák között legyen boldog élte 5 ne érje több bánat fiz én örök-ifju, édes finyuskámat . . . Halkan felzizeg a parti sás zenéje, Havasi gyopárnak közeleg az éje ; S édes, tiszta hangok : Csengenek Terlágóban a kicsi harangok. Vizi liliomnak illatát lehelő : Vidd el a harangszót szellő, röpke szellő, fi Körös partjáig, fiej I fi mi kis házunk rózsás kapujáig. Zvarinyi Ssilárd. Ha az embör iszik. — Falusi történet. — Irta: X. Y. A napokban kint álltam a kapuban — beszélte egyik barátom — s élvezettel szíttam a jó komáromi szüzdohány füstjét, mikor Gálosiné asszonyom — egy a szomszédfaluból való e'.őkelő ismerős gazda időses felesége : ,,Adjon Isten jó nappal" köszöntött. — Hát hol jár erre Gálosiné ? — A baj kerget tekintetes uram! — Ugyan mi baj lehet no ? Az talán, hogy nem termett mák?! — Termett az is, meg másegyébb is elegendő, hála legyen az istennek. Nem az az én bajom. — Ugyan hát mi ? Talán csak nem lett hűtlen Gálosi uram, vagy mi ? — Az még nem lenne olyan nagy baj a mi korunkban, ezt talán még el is tudnám nézni, de nagyobb baj az, hogy ugy neki adta magát az utóbbi időben az italnak, hogy éjjel-nappal italos, akkor azután garázda és szórja a pénzt, mintha pelyvás gabona lenne ! — Az bizony elég nagy baj, de hát nem talál néném asszony valami módot, hogy a józanság útjára visszatérítse ? — Mindent próbáltam már, sőtanynyira vetemedtem, hogy igaz kálomista létemre már a babonához is fordultam és felkerestem az öreg Dupkokánét, akiről az egész falu azt hiszi, hogy ő kigyelme mindenféle nyavalyát kigyógyít s uram bocsá' meg is tudja rontani azokat, akik nem portálják ő kigyelmit. A minapában is ugy megrontotta a Dócziné szomszédasszony tehenét, hogy hetekig véres tejet adott. — Hát azután ő sem tudott valamit javasolni? — Tudott biz az, mert ő mindenre tud valamit ajánlani, de az sem használt. — Hát aztán mit ajánlott ? — Azt mondta, hogy fizessek előre tiz koronát s ha a szer használt, még tiz koronát tartozom fizetni. No mondok jól van, szívesen megadom sőt még egy ócska rokolyát is ígértem neki, csak segítsen. Azt kérdezte, hogy mikor szokott az uram inni ? Mikor ? mondok, hát mindig, éjjel-nappal. Éjjelre mindig oda készit az ágyához egy kétliteres kancsó bort, amit aztán reggelre el is fogyaszt. No ez épen jó, mondja Dupkokáné, hát most ide hallgasson kigyelmed. Karessen egy egérfészket s ha talál benne kopasz, apró és még vak egérkéket, tegye azokat este az ura borába s ha majd éjjel felhörpinti, az egerek a szájába kerülnek s meglássa húgomasszony, ugy megundorodik a bortól, hogy soha többé meg nem kívánja. — Hát aztán megtette azt nénémasszony ? — Meg. Találtam a kamarába, a zsákok között egérfészket s b3nne hat kicsiny kopasz és még szeme nem nyilt egeret. No, ez aztán jó lesz gondolám s este szépen beletettem a boroskancsóba. Reggel nézem a kancsót, hát üres. No gondolám, ez jól sikerült. Kérdem reggel az öregemet, hogy megitta-e a bort? — Meg hát, — mondja álmosan a gonosz. — Hát aztán nem érzett kend benne valamit ? — De bizony — mondja — éreztem benne valami muslicákat! — No hallott már ilyent a tekintetes ur ? Legyelte a hat egeret s azt hitte, hogy muslicák! Elnevettem magamat. Csakugyan jól kitágult már az öreg gazda torka! Hát aztán iszik-e még? — Iszik, de hogy! Mit tegyek most már teremtő Isten, hiszen ha már Dupkokáné sem tudott segíteni, hát akkor kihez forduljak? Valaki ezután azt komendálta, hogy van Sz. . . .on egy fiatal orvos, aki azt hirdeti magáról, hogy mindenféle bajt meg tud gyógyítani, oszt meg még aranyfogat is tud rézből ciinálni, gondoltam, hogy hát felkeresem ezt a hires doktort. Fölkerestem s elmondtam az állapotomat. — Hát csak ez a baj, e^en könynyen segítünk, de biz az drága lesz, mert a szer igen drága s az maga husz koronába kerül s a beoltás ugyanannyi.