Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-11-20 / 93. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 93-ik szám. Vasárnap, november 20. BEEESMEGT EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EkOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. EI3Hzetni bármikor lehet éunegveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő: GULYAS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHEI-S7KV JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Munka és munkabér. Békéscsaba, nov. 19. Az általános drágaság kérdésének felvetésekor, annak magyarázatául leginkább a munkabérek emelkedését hozták fel indokul. A szakszervezetek által rendezett örökös munkás-bérmozgalom a munkabéreket annyira felemelte, hogy az általuk előállított iparcikkek előállítási értéke is emelkedvén, azok ára természetszerűleg is magasabbra hágott. Bizonyos, hogy a hazai ipar hirtelen s szokatlan fellendülése, de különösen azok a szakmák, melyek az épitő-iparral szoros összefüggésben állanak, olyan rohamos felbuzdulást mutatnak, hogy a gyors változás a szükséges munkaerők túlságos nagy- ! igényét felkeltette s ezáltal, dacára a kevesebb munkaidőnek, olyan horribilis munkabéreket erőszakoltak ki a megszorult munkaadóktól, hogy ez a körülmény lényegesen hozzájárult az általános drágaság emeléséhez. Az első, ami drágább lett e körülmény által: a lakás, mindjárt nagy rubrikával járult a mindennapi élet gondjaihoz. A lakásdrágaság maga után vonta szükségképen az élelmiszerek drágulását, mert a kereskedők, nagyobb bért követelvén tőlük üzlethelyiségeik, lakásaik után, kénytelenek lévén nagyobb üzemköltség mellett dolgozni, cikkeik árát is ilyen arányban emelték. A gyáros iparos, részben drágább munkaerőkkel J dolgozva, részben drágább anyagot ; beszerezve, a maga létfenntartása is megdrágulva, nagyobb árakon kényte- j len gyártmányain túladni, hogy a maga existenciáját biztosítsa. i S igy sorba elővehetnők valameny- ' nyi elsőrendű szükségleti cikkek előállításával foglalkozó szakmát s látni fogjuk, hogy mint kapcsolódnak együvé az egyes láncszemek s mint követi az egyik tényt a másik közvélemény. A munkabérek drágulása tehát a munka növekedéséből származott. Sok munka lévén, nagyobb a munkások iránti kereslet s igy azok munkája nagyobb becscsel birva, mint a múltban, nagyobb árát is szabják annak. De tulajdonképen nem kárhoztathatjuk azt, hogy az ország fellendülésben van, hogy növekszik a munka, több munkáskarra van szükség. Nem, mindezen körülményeket áldanunk kell, hiszen mindég és mindenkor azon sopánkodtunk, hogy stagnál az ipar, a kereskedelem s nem fejlődik az ország ipara és kereskedetme. Nem is ebben van a hiba. Máshol kell azt keresnünk és pedig a mult idők bűnében. Akkor nem volt munka az országban s a sok dologtalan munkáskéznek uj hazát kellett keresnie, hogy munkáskezüket foglalkoztathassák, mikor a kivándorlás volt olyan nagyarányú, mint amilyen most a munkáskéz ntáni kereslet, akkor hintették el azokat a káros magvakat, a munkások kivándorlási lehető- ! ségével, melyeknek keserű gyümölcsei most a mi részünkre értek meg. A kivándorolt munkáskezek nem jöttek vissza. Tág terük akadt a jóravaló munkára s nem tértek még akkor sem hazájukba, amikor már itt is akadt volna alkalom munkáskezük érvényesülésére. A kivándorlás tehát az, mely első sorban a munka és munkabér arány- í talan harc perzselő tüzét felszította s innen ered mindaz a sok baj és kellemetlenség, mely meg sem fog szűnni mindaddig, mig csak a hiány, mely a kivándorlások következtében beállt, ki nem egyenlítődik. S igy mélyre nézve a munka növekedése csak terheket s nagyobb súlyokat helyez kilátásba. A munkabérviszonyok, melyek állandóan emelkedő tendenciát mutatnak, hamarosan nem is fognak megváltozni, sőt amint a kilátások biztatnak, még javulni is fognak a munkabérek előnyére s igy a drágaság, mely fojtogató karjával szorongatja mindnyájunk torkát, szintén csak emelkedhetik, ami azt hiszszük, egyikünknek sem szolgál örömére. A hétről. - Külön fővárosi tudósítónktól. A munkapárt hosszas szünet után ismét megkezdette a munkálkodást. A parlament összeült, hogy az ország vitális érdekeit tárgyalja s a munkapárt „munkás" képviselői, az ellenzék, nem tartották érdemesnek délelőtti álmukat megzavarni, hogy bekukkantsanak abba a hajlékba, hol a nemzet ügyes-bajoS dolgait intézik s ahol oly sok minden szépet s jót Ígértek majd elvégezni, a választások alkalmából. Egy szó mint száz, a parlamentnek annyi jelenlevője sem akadt, hogy határozatképpes szá- | mot hozhatott volna ki a kétségbeesett j elnökség. Hát ez bizony szomorú dolog 8 még szomorúbb, hogy a Bécsben tartott delegációkon a magyar delegátusok, párttekintet nélkül, ugyancsak teljes számmal s pontosan jelentek meg minden egyes ülésen. Nem akarták a becsieket azzal megsérteni, hogy távolmaradásukkal esetleg egy nappal is elodázzák azt a fontos momentumot, mikor milliókkal terhelik meg az ország adófizető polgárait megszavazva azt a temételen milliót, mit az óriási csataha- | jók építésére, a katonaság egyébb szükségleteteire kér, sőt követel is a hadvezetőség. Bécsben, ott szigorúan vették hivatásukat, ott nem ismerik a tréfát s lett légyen bármily borús is a délelőtt, pontosan, mint a karikacsapás jelenek meg az üléseken. Itthon! Igazán nem bir fontossággal, hogy a nép esetleg olcsóbb húshoz jusson. Minek az neki ? Nem elég, ha szavazatával hozzájárul, hogy a tisztelt honatyák, mint jogos megjelenők látogassanak be e cifra házba, mely ott díszeleg kőcsipkéit fintorgatja a Duna vizében, a nagy folyam széles partján. Csütörtökön aztán akcióba léptek az agráriusok és merkantilisták a perrendtartásnak a számlakivonatok perelhetésére vonatkozó paragrafusa ellen s ma már aligha lesz a javaslatból törvény, de Székely se marad miniszter. Tolsztoj Leó gróf haldoklik. E^y egyszerű mondat s mennyi fájdalom, mennyi melancholia rezeg benne. A jelenkor legnagyobb írója, mondhatnók prófétája, lelke elhagyja porhüvelyét, miután utolsó napjaiban még szenzációs események középpontjává tette önmagát. Elakart vonulni a világ hívságos zajából, eltávozott, hogy fáradt porhüvelyét a nyugalom langyos vizében megfürdethesse és örök halhatatlanságba köl tözzék, elment, hogy szellemének erejével visszatérjen s folytassa küzdelmét a világ rosszaival szemben ott, ahol elhagyta. Magas kort ért el, oly magasat, melyet csak prófétáknak s kiválasztott embereknek engedélyez a sors. Patriárhalis időben búcsúzott el azoktól kiket nagy szive minden érzelmével font körül. Mikor támad majd ismét egy ilyen óriás, ki lelki erejével le tud gyűrni minden földi hatalmat s minden alacsony gyengeséget, ki megbirkózott mindavval, mi nem a mai emberek erejének mérték. Aki kiágaskodott a földi méretekből, hogy szellemének BéRésmegyei Közlöny tarcaja. Hegyek. Egymás mellett koszorús két hegy, Ezer virágnak ágya. És mindenik szive Mégis csak olyan árva. Elnézik egymást hosszan, szótlan, Ha jön az e

3t, a reggel És megtelik a föld Elsirt falevelekkel. Látnak forró, csókos szerelmet Születni s szállni tova, Egymáshoz közelébb Csak ők nem jutnak soha. Keserű és szomorú élet. Egymást nagyon szeretve, Egymáshoz ily közel S mégis örökre messze . . . Kató József: A leányok és íiúk együttes nevelése, oktatása Finnországban. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta : Ispanovics Sándor. Három dolog az, miben Finnország bővelkedik : a viz, szikla és az iskola. Ezekben gazdagok a finnek. A tó és szikla, e természetadta adományok után az iskolákat már az emberkéz szervezte. Finnország az iskolák igazi hazája. Az iskolák minden nemét megtaláljuk itt, a mi már külföldön létezik, s móg sok olyant, mely csak itt látható. És meg van az iskolák sokféle faja ép úgy a vidéken, mint a fővárosban. Helsingforsban minden iskolából több is van. E^y kisebb városban, ha már van lyseum (a mi gymnásiumunk) az nem zárja ki, hogy ott reáliskolát is ne szervezzenek. Kuopióban, talán 10.000 lakossal biró városban, van 2 vegyes középiskola, gymnázium, kereskedelmi iskola, azonkívül a sok jól szervezett népiskola és vakok intézete. Még csodálatosabb Mikkeli, 3000 lakossal biró falu, vegyes középiskolájának 300 növendéke van. Megvan náluk és közb csülésnek örvend a népegyetem is, amelynek célja álta lánositani a műveltséget, mélyíteni a hazaszeretetet, önművelődésre képessé tenni a nép fiait, belőlük jellemes, öntudatos egyéneket nevelni. Ha elgondoljuk, hogy az alig 3 millió lakosságú Finnországban 20 népegyetem van, akkor azt is láthatjuk, hogy mily nagy gondot fordít ez az ország a népmüvelésére. S ilyen nagy jelentőségű intézményük a közös, vagy vegyes iskola is. Mig Magyarországon mai napság is vitás kérdés, hogy a nőket a tudományos képzettség minő fokáig kell felemelmi, sőt nagyon sokan még azt is kétségbe vonják, hogy volna képességük magasabbrendü tanulmányokra ; van egy nemzet, mely e kérdést rég megoldotta. Ez a nép a mi legközelebbi rokonunk, a hideg éjszakon lakó finn nép. Finnország ugyanis vezérelvül fogadván el, azt, hogy csak azon elmélet jó, melynek alapja a tapasztalat, nem vitatkoztak afelett, hogy a nők felsőbb fokú kiképzésének minő következményei lehetnek a családi ós társadalmi életben, valamenúyi iskolájukat megnyitották számukra, azt akarják, hogy a tudományos s irodalmi képzettség egyetlen ága se maradjon előttük ismeretlen, hogy igy az eredmény döntse el, ha vájjon jól, vagy rosszul cselekedtek-e, midőn a közoktatást a képességek egyenlőségének elvére alapították. A legbámulatosabb eredmények igazolták eljárásukat s dönthetetlenül megcáfolták mindazon érveket, melyekkel nálunk még ma is sokan harcolnak a női elöhaladás ellen. Finország ama szerencsés államok egyike, melynek harci dicsőségéről, vérlázító dip'omáciai működéséről a külföld keveset hall ugyan, de amely azért annál boldogabb, mert e külfény nélkül népe, műveltsége, sok hires országot túlszárnyal s az általános népmüveltsógen kivül a tudománynak is tetemes szolgálatot tesz. Legjobban gondoskodnak azonban a nőnevelésről. A nők felsőbb oktatásáról talán oly nagy áldozattal és rendszerességgel Európa egyik államában sem gondoskodnak, mint Finországban. A magasabb fokú vegyes, vagy közös iskola (finnül: yhteiskoulu) keletkezése Finnországban a mult század mozgalmakban gazdig 80-as éveire nyúlik vissza, s mélyebb gyökeret vert, mint minden más európai országbin. Ibsen, Björson és más nagy költök után Finnországban is nagy lendületet vett az úgynevezett nőmozgalom. Azon törekvés, hogy a nőt a férfival egyenlővé kell tenni, szükségkép az a következményt is maga után vonta, hogv módot ós alkalmat kell adni a nőknek is ugyanazon műveltség elnyerésére, mint á férfiaknak. Ebből kiindulva a fiulyc^umokhoz hasonló, az egyetemre kepesitő tanfolyamokkal ellátott leányliceumokat kezdtek létesíteni. De evvel egyidőben a fenálló társadalmi és iskolai viszonyok bírálatánál egy másik eszme is felmerült : a fiuk ós leányok együttes, a studium első fokától kezdve fel az egyetemig ugyanazon iskolában, egymás mellett való nevelése ós tanítása. A közös iskola gondolata nagyon megerősödött, midőn két finn pedagógus Broberg pap és dr. Johnsson az ójszakamerikai egyesült államokba utaztak a tanügy tanulmányozása céljából, s akik azon mély meggyőződéssel tértek vissza, hogy a közös tanitás intellektuális ós sokkal elönyösebb, mint a külön való tanitás. Most már azok is, kik a külön leányliceumok felállítása mellett kardoskodtak, most a közös iskola híveihez csatlakoztak. 1883-ban nyilt meg Helsingforsban Broberg pap vezetése alatt az első közös iskola. Már 3 óv múlva a nagy látó 'atottság miatt szükségessé vált a másodiknak is a megnyitása. S 1886 ban „Suomalaien Yhleiskoulu" néven meg is nyilt ugyancsakHelsingforsban. Hagman kisasszony lett az igazgatója, ki egyike volt már kezdettől fogva a közös iskolák leglelkesebb hívének. Mindkét iskola 9 osztályú s az egyetemre képesítő tanintézet lett. A midőn a pedagógiai körök s a napi sajtó is foglalkoztak a közös iskolákkal s miután az első közös iskolák már be is voltak rendezve, aggályokat nyilvánítottak különböző oldalról annak a felső iskolában való megvalósítása felett. Azt hitték, hogy a lányok csekélyebb phisikai erővel rendelkezvén, a fiu növendékekhez képest tuherheltetnek és vissza is maradnak. Aitól is féltek, hogy a leányok a fiukkal való mindennapi együttlét foiytan veszítenek nőiessegükből.JVlásrészt aggódtak amiatt is, hogy a fiuk a közös iskolában eipu| hulnak, a férfias munkához való kedvü| ket elveszítik. Hangsúlyozták azt is, I hogy a közös nevelés erkölcsi tekintetben veszedelmet hozhat magával. Hogy , mennyire nem voltak ezen aggályok I jogosak, azt csak a hosszabb tapasztal ,t | mutathatta meg. Móg csak két évtizede,