Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-11-17 / 92. szám

306 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békétcsaba, 1910 nov. 6. várt kedvező eredmény majd csak a tavasszal lesz konstatálható. Nagyobb baj ennél az, ami az egész vármegye jószágtenyésztését fenyegeti a száj és körömfájás nagymérvű és korlátozhatatlan terjedésével, amely már oly nagy mérveket öltött eddig is, hogy alig van a vármegyében inficiálatlan községünk, ami a közélelmezést, a hus és tejtermékek drágulásával még inkább megnehezíti, a gazdákat pedig az őszi munkák teljesítésében hetekre visszaveti s jó kondícióban levő jószágaik lesoványodását okozza. A Békéssámsonban megüresedett segédjegyzői állásra M á t h é Béla választatott meg. Az alispáni jelentés meghallgatása és tudomásulvétele után dr. Daimel Sándor főjegyző néhány kivételes nősülési engedély iránti kérvényt terjesztett elő, melyeket egy kivételével pártolólag terjeszt a honvédelmi miniszter elé a közigazgatási bizottság. Dr. Zöldy János tiszti főorvos jelentése szerint a vármegye közegészségügyi viszonyai kielégítőknek mondhatók. A heveny ragadós megbetegedő • sek száma ugyan 57-tel több volt, mint az előző hónapban, de a halálozások száma kevesebb. Leggyakoribb halál-ok, mint mindig, októberben is, a tüdővész volt, amely nemzeti csapás az Alföldön szinte hihetetlen mértékben terjed évről-évre. A főorvosi jelentés tudomásul vétele után A m b r u s Sándor alispán szives szavakkal üdvöz jlte B o t t k a Gézát, az uj pénzügyigazgatóhelyettest, aki kinevezése óta elősz )r jelent meg a közigazgatási bizottság ülésén. B o 11 k a Géza pénzügy igazgatóhelyettes meghatva mondott köszönetet az üdvözlésért. — Először jelenek meg — mondotta — közigazgatási bizottsági ülésen s igy nem csoda, ha bizonyos elfogultság vesz erőt rajtam. Bizom azonban a mélyen tisztelt bizottság jóindulatában és kérem is részemre ezt a jóindulatot. Magam részéről arra fogok igyekezni, hogy ugy a kincstár, mint a nagyközönség érdekeit megóvjam. Lelkes éljenzés fogadta a beszédet, melynek elhangzása uián Bottka Géza előterjesztette a pénzügyigazgatóság jelentését. E szerint október hónapban 128,029 koronával kevesebb állami egyenes adó folyt be, mint a mult év megfelelő időszakában. Ennek az oka az ex-lex-állapot, amely ugyan már elmúlt, de a polgárság nehezen tud ismét hozzászokni az adófizetéshez. A jelentést a bizottság tudomásul vette. A szokásos havi jelentések, melyekben nagyobb fontosságú közérdekű dolgok nem fordultak elő : szintén minden vita nélkül tudomásul szolgáltak. Hogy építkezik as állam ? Bajok a csabai uj polgári iskolánál. A Petőfi-ligetben már készen áll a csabai állami polgári iskola impozáns hatású uj épülete, mely igy is diszére válik ugyan Csabának, de móg inkább diszére válna, ha nem dugták volna el olyan nagyon. Hogy szép az az épület, az tagadhatatlan. Bátran mondhatni, hogy az országnak legmintaszerübb hasonlónemü intézete. Termei kényelmesek, világosak, a higiénikus követelményeknek mindenképen megfelelők. De lehet e más az az épület, mikor csaknem kerek 400,000 koronába került az államnak ? Ez az éremnek az egyik, a kedvező oldala. De van másik is ós az bizony kevósbbó kedvező. Ennél az építkezésnél is érvényesültek, még hozzá nagyon is az állami építkezések bajai. Nem volt még és nincs is az országban egyetlen állami építkezés sem, melyről azt lehetne mondani, hogy tökéletes, rendben van. Pedig hát ezrekkel, sőt százezrekkel többet költ el az állam egy-egy épületre, mint például egy magánember. Miért van ez ? Egyszerűen azért, mert minden minisztériumnak meg van a maga beprotezsált építészmérnöke, azoknak meg vannak a maguk lekenyerezett vállalkozói, akik az állami vagyont valósággal Csáki-szalmájának tekintik és főúri módon költekeznek minden építkezésnél. Micsoda arány van például Csabán a Rudolf főgimnázium és a polgári iskola épülete között? A Rudolf-főgimnázium 180,000 koronába került csak, a polgári iskola pedig 400,000 koronába. Nem tudom, ki merné megkockáztatni azt a merész állítást, hogy a polgári iskola épülete 200,000 koronával különb a Rudolf főgimnáziuménál, na tekintetbe vesszük az építési árak emelkedését. Az állami polgári iskola telepének hátrányai most tűnnek csak ki, mikor már át van adva rendeltetésének. Legkellemetlenebb és legszembeötlőbb hátránya az, hogy udvara nagyon mélyen fekszik, úgyhogy móg kevés esőzés után is valósággal csolnakázhatnának a pocsolyában a gyerekek. Ilyen körülmények között természetesen meg vannak fosztva a szünet alatti játéktól, testmozgástól, szabad levegőtől, mert ott kell tartózkodniok a folyosón s onnan nézni ki sóváran a különben elég tágas udvarra, mely viz alatt áll. A mostani nagy esőzések következtében hetekig nem lehetett a gyermekeknek az udvarra kimenni. Az udvar e cólszerütlensógónek közvetlen oka az, hogy a tervező műépítész az építkezés kezdete előtt fél méternyire felásatta az iskola területét ós a földet elhordatta. Ez eljárást egyáltalában nem lehet elfogadhatóan megindokolni. Csabának az a része amúgy is mólyen fekszik ós a talaj túlságosan nedves, úgyhogy például az állomási épület ós a terményraktár pincehelyiségeiben állandóan viz van. Fölösleges volt tehát egy fólméternyi vastag földrétegeit elhordatni a polgári iskola területéről. Egy maliciózus ember már ajánlotta is dr. O s v á t h János igazgatónak, hogy kérjen csolnakoknt a kultuszminisztériumtól az iskola számára és alapítsa meg a polgári iskolai flottát. Tenger volna is a flotta számára az udvaron. Ezt a tarthatatlan állapotot valamiképpen orvosolni kötelessége a vállalkozónak és a mérnöknek, mert nem lehet eltűrni, hogy a gyermekeknek ját szóterük ne legyen. Ezenkívül panaszkodnak az alválalkozó kisiparosok arról is, hogy nehezen jutnak pénzhez. Ez szinte jellemző az állami építkezéseknél. Vannak esetek, hogy az iparos csak évek multán jut a pénzhez, amelyért már régen megdolgozott. Az állami polgári iskolánál sem kapták még meg teljes összegében a munkadijukat, mert a nagyhatalmú fővállalkozó nem fizet. Az igaz, hogy ő is nehezen jut pénzhez az államtól. Mert bizony az állam csak bevenni tud, de kiadni egyáltalában semmire se szeret — a hadsereg kivételével. A tanitás hátrányai. Milyen boldog volna sok tanitó, ha a beiratásnál elért maximum, 80-ik gyermek felvétele után villamoskocsik módjára kifüggeszthetné iskola ajtajára a „megtelt"' jelzőtáblát. Fokozná boldogságát, ha — mondjuk — október 1-én a beirt növendék könyvvel kezében mind megjelenne az előadásra. Mondom, boldog volna, dehát a valóságban az nincs ugy. Hiába a sok szigorú törvény, ha a kényszerűség, az a nagy ur parancsol. A szegény és nagy családdal megáldott ember gyermekeit, hogy ugy ahogy nevelhesse, óvvégi vizsga után azonnal elszegődteti. A fiúgyermeket kanásznak, a leánygyermeket rendesen pesztrának, libapásztornak adja. Hogy minél több bórt kapjon, eltekintve az iskolai törvény szigorától, Mindszeniig vagy András-napig, tehát november hó végéig szerződteti. Ez móg nem volna baj, mert hiszen a szolgálatba állók a tanköteleseknek legfeljebb 5—10 százalékát teszik s igy azok, ha később is jönnek, a jobb tehetségüek társaikat a tanulásban még utóiérik. De nagyobb baj az, hogy az iskolák mindenfelé túlzsúfoltak. Például Kondoros község hót iskolájában 800 a beirt tanulók száma. Egy-egy iskolára lCO-nál tehát jóval több tanuló jut. Az iskolai törvény a tanév kezdetét faiu helyen legalább október l-re teszi s eszerint kell kidolgozni az egy iskolai évre szó ó tantervet is. A hetekre beosztott tantervet, illetve lecketervet minden tanitó el is készíti s abba már szeptember utolsó hetét is belefoglalja. De valóságban a dolog ugy áll, hogy még október utolsó osztrigát, nem különben azon madarakat, amelyek csak ugy, mint a mi szarkáink, szerelmesek lóvén minden fényes holmiban, aranydarabkákkal ós csillogó drágakövekkel szedtók tele a begyüket. Nagybátyánk összegyűjtötte az igy lelt csecsebecsét, ma ezt, holnap amazt, szinte gépiesen, mint a rendhez szokott ember anélküi, hogy valami határozottabb szándékot táplált volna mire fordításokat illetőleg. Végre annyi volt, hogy rettentő, — akkor aztán összelapátolta a temérdek gyémántot, gyöngyöt és aranyat egy barlangban, a barlang elé követ hengerített, a kőre pedig, minden eshetőségre számítván, rávéste vezeték ós keresztnevét, a születése helyének és évének adataival egyetemben. Hogy nagybátyánk miként szabadult ki a malájfogságból, miként jutott vissza Európába, hosszú volna azt elbeszélni s kevésbé érdekes, elég ha annyit tudunk, hogy megérkezve Marseilléba, részint a kiállóit szenvedések, részint pedig előre haladott kora, de meg üzietenek növekvő gondjai sem engedték, hogy ismét tengerre keljen. A mi tőle tellett, azt megtette családja, illetve unokaöcscsei érdekében lerajzolta szigetjének földrajzi fekvését, hogy alkalomadtán megtaláljuk az elhagyott kincseket. Na, tudják, az a térkép 1 . . Csudás térkép. Ha egy vak, meg egy béna neki indul, akár egy egy szál deszkán egyenesen oda ladikázhatnak. Eset nincs rá, hogy eltévedjen a tengeren. Az egész annyi, hogy lemegy Jávába, kissé baloldalt elvitorlázik egy jelentékenyebb sziget mellett, aztán megkapja a harmadik szigetet, onnan pedig csak egy ugrás az ötödik és az a mi szigetünk. Képzelhetik, hisz ki haboznék ilyen esetben, hogy pénzzé tettem ingatlanaimat, megbízható személyzetet toboroztam egy szilárd kis kétárbócosra, mellyel bátran neki indulhattunk a vörös tengernek és az indiai óceánnak. Bevártuk a kedvező szelet, horgonyt szedtünk s Isten hírével előre. Harminc nap multán, mint az óramutató, olyan pontosan elértük Jávát; a vak is ráismert volna a térképen megjelölt három következő szigetre. S ránk virradó vasárnap ott láttuk magunk előtt a kéklő távol szirtjén, pálmakoszoruzta koráisziklák közepette, nagybátyám szigetét. Amint jobban közeledtünk, a másodkormányos igy szólt hozzám: — Kapitány, mintha egy világító tornyot látnék. — Világító tornyot ? Egy puszta szigeten ? Tán az eszed ment el! — De .bizony, világító torony! Kapitány ur 1 Ott meg a kikötő ! Ni a rakpart, meg a házak ! — Tényleg nekem is ugy tetszik. Eh, nyilván csak a szemünk káprázik, vagy tán délibáb, — mondok neki, Amikor egyszerre csak elénk érkezik a kalauz sajka s rajta a fináncok. Furcsa kis puszta sziget, ahol kalauz, meg vámőrség fogadja az embert. Hja bizony, már akkor hat esztendeje múlott, hogy nagybátyám puszta szigetje megszűnt puszta lenni. Kissé megkéstem. Egy amerikai megelőzött térkép nélkül, csak ugy találomra rábukkant a szigetre s elcsípte orom elől a kincses barlanhetóben sem foghat a rendes tanításhoz. Egyik akadálya ennek, mint említettem, hogy a tankötelesek még mind nincsenek beirva. Másik akadálya, hogy tankönyve még akkor egynek sincs, mig a tanitó a pénzt tankönyvekért beszedi, — ami, tekintettel a szegénységre, nehezen megy — a könyveket megrendeli, valóságban a tanév rendes megnyitására november köszönt be. Már most a nagy tömeget (nálam 136) a rendes kerékvágásba hozni, ugyancsak nagy mesterség. Egy-egy padban 7—8-an ülnek, tekintettel arra, hogy a szülő válogat az iskolák között, mindenféle képzettségű növendékkel telik meg az iskola. A tanulók a tanulásban elért előmenetelével a tanitó legfeljebb két hét múlva ismerkedik meg, csak azután veszi a rendes tanitás kezdetét, ami november 1-nél a már előbb említett oknál fogva sem következhetik be hamarább. A tanitó az órarendet is elkészíti, a tanítandó tárgyakat beosztja órákra, de hogy az órarendet betarthassa, arról szó sem lehet; örül, ha sorrenden kivül valahogy elvégzi dolgát. Ha még felemlítem némely felekezeti iskolákban a két nyelvűséget, az osztatlan iskolát s azt, hogy a tanitó kántoroskodik és sokszor kell a temetés, templom miatt növendékeit magukra hagyni, ugy megrajzoltam tanügyünk szomorú állapotát. A tanulók és tanítandó tárgyak tömege nem áll arányban a rendelkezésre álló idővel. Hibáztatjuk magát a teremtést is, pedig annak rendje, célszerű berendezése minden emberi tudást felülmúl. Az elégedetlenség okait kutatva, mégis csak ugy kell lenni, hogy maga az ember teszi tűrhetetlenné a földönmaradást. Ha ugy áll a dolog, hogy a tudás az, mely az embert Istenhez hasonlóvá tenni igyekszik, ugy talán a tanügy az, mely megérdemli, hogy első helyre tegyük. És ha ma még a háborúk borzalmai ellen máskép nem tudunk védekezni, mint öldöklő eszközök feltalálásával, ugy jövőben a tudomány lesz hivatva emberből a szeretet és béke apostolát nevelni s a békét megteremteni. Ha a tudomány az, mely a háborúhoz szükséges esí közök feltalálásában fáradhatlan, miért ne fokozzuk a tudást a béke érdekében is ? Mikor arról panaszkodunk, hogy iskoláink túlzsúfoltak, ugyanakkor látjuk, hogy az ország költségvetése a fegyverkezés érdekében merül ki. Biz az elég szomorú, de a jelent megváltoztatni csak a jövő van hivatva. Előre hát! Czirbusz Endre. got. S menten várost építtetett magának, gyarmatosokat telepitett a szigetre, újságot alapított, színházat építtetett, bevezette a villamos világítást és minden menydörgős meny kőt. Óh az amerikaiak nem tétováznak, főként ha befektetett alaptőke gyanánt félmiliárdnyi szüzarany, gyémánt ós keleti gyöngy áll rendelkezésükre. Annyi tisztesség mégis volt bennük, hogy a várost Kazoár foknak nevezték el, ha egyéb nem, hát annyi is jól esik az embernek. Mitévő lehettem, nem volt egy huncut fityinge i sem, mert persze, hasztalan folyamodtam jobbra-balra az államkincstár kereken megtagadta a kincseket illető jogos követeléseim kielégítését. Személyzetem faképnél hagyott, a kétárbocoson túladtam, már már szinte éhen vesztem, végre is beadtam a derekamat, megviziteltem a városi tanács előkelőbb tagjait a többiekhez beadtam a névjegyemet. Névjegyeim a városi levéltárba kerültek, nekem pedig megszavazták a városi szobor őrségét, mert szobrot emeltek volt az öreg Kazoár emlékének. Hit hónapig éltem dobogó szívvel, s tűrtem hallatlan megalázást, hivatalos kék libériámba öltözve őriztem nagybátyám szobrát, igen hat hónapig, ez alatt sikerült összekuporgatni annyit, hogy jegyet válthattam az európai postahaj'óra. Talán már említettem, hogy direkt hajó összeköttetést is tétesitettek az én puszta szigetem ós Marseille között ? Na köztünk legyen mondva, az is nagy mamlasz ám, aki hisz móg manapság a puszta szigetekben. Nekem ugyan beszélhetnek. — Ezt ugyan előre is megmondhatta volna! Orvosi vacsorák. t A vármegye orvosai a-1 régebben szokásban volt havi orvosi estélyeket újból meghonosították s minden hónapban, a megye egy-egy nagyobb községében kedélyes vacsorás-összejöveteleket rendeznek, melyeken Aesculap fiai komoly, nehéz hivatásuk közben ügyesbajos dolgaikat családiasan egymás közt megbeszélgetik egy-két órán át, amikor a humor és tréfa apró koboldjai is fürgén röpködnek a levegőben. Az első ilyen estélyt nov. hó 15-én, kedden este tartották az orvosok Békéscsabán, a „Fiume" külön éttermében. Szép számmal jelentek meg a megyéből az orvosok. Ott voltak": dr. Hajnal (Újkígyósról), dr. Kaczvinszki, dr. Decsi, dr. Kovács | Károly, dr. Bárdos, dr. Szóbei (Gyulá! ról), dr. Nagy (Gyoma), dr. Godán (Doi boz), dr. Somló (Tótkomlós), dr. Kovács Péter (Endrőd), dr. Sarkadi (Békés), dr. Szondi, dr. Reisz, dr. Remenár, dr. Wagner, Kulpin, dr. Révész, dr. Keleti, dr. Szan.ek, dr. Luxemburger, dr. Wallfisch, dr. Vas, dr. Weisz (Békéscsaba). Sokan kimentették elmaradásukat, részben a nagy távolsággal, részben azzal, hogy egyedül lévén, községüket el nem hagyhaiják. Jó hangulatban telt az idő 11 óráig, amidőn a hivatásuk által éjjel-nappal lekötött orvosok hazatértek. Több tószt hangzott el a lakoma alatt. E sőnek az orvosi kar nagytekintélyű .. doyenje, dr. Hajnal Albert szólt. Üdvözölte a testvéreket a családias körben és ama kívánsággal, hogy jól érezzék magukat, dr. Zöldy Jánost, a nagyrabecsült vármegyei főorvost, ki távolmaradását kimentette, él; teti, mint olyant, ki meghonosította eze. ket a vacsorás orvosi összejöveteleket | s az orvosok közti összhangnak, egyetj értésnek istápolásával megteremtette a | vármegye orvosaiban a kölcsönös ba: ráti együttérzést. Utána dr. W a 11 f i s c h szólott és sajnálkozását fejezte ki afölött, - alludálva Hajnal szavaira, —