Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-11-13 / 91. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 91-ik szára. Vasárnap, november 13. BEKESME6 POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet éuneaveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Delegációs napok. Békéscsaba, nov. 12 Idehaza a politikai élet úgyszólván teljesen szünetel. Az érdeklődés középpontjában jelenleg a kedves osztrák főváros, Bécs áll, hol a delegációk folytatják nagyfontosságú tanácskozásaikat. Kü'önös érdeklődésre tarthat számot a magyar delegáció plenáris ülésének három utolsó napja, melyeken a közös hadügyi költségvetés került tárgyalás alá. Mindenki tudja, hogy ezt a költségvetést keresztülvinni nehéz dió a közös kormánynak. Ez természetes is. Minél inkább haladnak a nemzetek előre a modern felfogás terén, annál inkább kifejezésre jut az a nézet, hogy a hadsereg csak szükséges rossz, mely rengeteg vérés pénzáldozatot kiván s egyenesen kerékkötője a nemzetek haladásának. Mennyi kulturális és közgazdasági intézményt lehetne létesíteni abból az óriási összegből, melyet évente a katonaságra adnak ki az országok, A magyar delegáció plenáris ülésén számos nagyérdekü felszólalás történt, amelyek különböző szempontból felfogva világították meg a fontos kérdést. Különösen érdekesek voltak T is z a István gróf, K h u e n-H é d e rváry, Kossuth Fereiic és W i ndischgraetz herceg beszédei. E beszédek közül foglalkoznunk kell Kossuth Ferenc beszédének egy passzusával, melyben kijelentette a függetlenségi párt vezére, hogy a függetlenségi párt programmja újra feléled. Mintha e kijelentéssel az a remény is hangot adott volna, hogy élőiről kezdődik minden, az obstrukcíós népszerűség, a kormánybuktatás s végre ismételten a nyeregbe jutás, melyben másodszor bizonyára okosabban fognak ülni. Azonban a valóság sehogysem mutat e programm feléledésére. Ki hallott például valamit a függetlenségi delegátusoktól az önálló hadseregről, az önálló külügyről, a közös ügyek és a delegáció eltörléséről ? Pedig ezek volnának az állítólag feléledt régi programm kardinális tételei. Csakhogy ám nekik nem a programm fontos, hanem az elvek fontosak. Ők még mindig a függetlenségi, vagy jobban mondva, a koalíciós kormánykepesség vizein eveznek. Ott sírják el keserveiket az elveszett paradicsomról a delegációban és amikor állítólag a régi függetlenségi programm feléledt, még mindig a koncessziós politika egyedül üdvözítő voltát emlegetik De ez még hagyján. Azonban, hogy ők, a delegációs intézmény egykori esküdt ellenségei, a delegációban rendeznek próbavitákat olyan ügyekről, amelyek kizárólag a magyar kormánynak, a magyar országgyűlésnek vannak fenntartva : ezt mással nem tudják megmagyarázni, minthogy először töltik be a delegációi ellenzék szerepét és nem tudják magukat az uj helyzetbe beletalálni. Erre a visszás és a magyar parlamentáris alkotmány szempontjából veszedelmes jelenséggel szemben valóban szükség volt arra a tapintatos, de határozott leckére, melyet KhuenHéderváry miniszter adott nekik. Ismét különböző kísérletek történnek a fogalmak összezavarására. A régi rendszer kezdetben kikapcsolta a katonai kérdéseket, később azonban már alkudozni kezdett róluk. A véderő fejlesztése fejében nemzeti követelményeket állított föl. Ezekről alkudozott majdnem egy esztendőn keresztül és hagyta az országot a legteljesebb bizonytalanságban és valóságos alkotmányos züllésben. Khuen-Héderváry gróf kormányának is van katonai programja: a kilences bizottsági programm. Ó is fejleszteni akarja a véderőt és megalkotni a véderőtörvényt. Ezért azt állítják, hogy a mostani kormány is ugyanazt a politikát folytatja, amit ők, csakhogy olcsóbban. Pedig ez határozottan nem ugyanaz a politika. A kormány most nem alkuszik a hadvezetőséggel, hanem programmot ád, amelylyel vagy áll, vagy bukik. A kormány a véderőtörvény reformját és a kilences bizottság programmját is a nemzet érdekében akarja megvalósítani és nem a saját pozíciója érdekében. Meg akarja valósítani, mert ez a politikai meggyőződése. Nem koncessziókat kér, hanem reformokat igér, melyeket szükségesnek tart nemcsak a hadsereg, de a nemzet fejlődésének érdekében is. Nem megy rejtélyes kibontakozási programokkal alkudozni, rejtélyes hatalmakkal, hanem felállítja a maga programmját, amelyet vagy megvalósít, vagy elmegy. A miniszterelnök beszédéből megérthették azok, akiket illet, hogy nem alkudozás folyik most, hanem egy határozott kormányprogramra végrehajtása. Nem kölcsönös koncissziókról van szó, hanem reformokról. A kormány a maga javaslatait az országgyűlés elé terjeszti s a felelősséget értük maga vállalja. Ezt pedig mindenki becsületes eljárásnak tarthatja Békésmegye rendk. közgyűlése. Nemsokára megint izgalmas napok következnek Bókésvármegyére, pedig az országgyűlési képviselőválasztások alkalmával keletkezett viszály még most sem simult el egészen. Az akkor felgyülemlett indulatok itt ott még kitörnek néha a vérmesebb emberekbő

1, akik nem egyszer parázs verekedést produkálnak a politikai nézeteltérések miatt. Most a félig-meddig elhamvadt és felfellobbanó parázs ujabb táplálékot nyer. December hónapban ugyanis meg keli ejteni a megyebizottsági tagválasztásokat, mert a választott tagok mandátuma lejárt. Ezenkívül néhány községben, mint például Csabán és Békésen, a képviselőtestületi tagválasztások ideje is elkövetkezett. Mindezek nagyon igénybe veszik a közügyek iránt érdeklődő polgárságot, ugy hogy sok helyen a képviselőválasztásoknál is izgalmasabb napok lesznek. Békésen például tegnap, szombatvn történt meg a képviselőtestületi tagok választása nagy izgalmak közepette. Erről lapunk más helyén emlékezünk meg. A vármegye törvényhatósági bizottsága a választások miatt meglehetősen igénybe van véve. Alig mult el ugyanis az októberi őszi közgyűlés, e hónap 21-én megint össze kell ülnie. A rendkívüli közgyűlésen mindössze 21 tárgy kerül elintézésre, olyanok, amelyekkel a decemberi közgyűlésig várni nem lehet. Legfontosabb lesz ezek közül a megyebizottsági tagválasztások napjának kitűzése. Ez rendes körülmények között már az őszi közgyűlésen meg szokott történni, azonban az idén nem volt lehetséges az év első felében fennállott politikai ziláttságok miatt, amelyeknek egyik végtelenül káros következménye az ex-lex lett. A törvényen kivüli állapot folytán nem voltak képesek az adóhivatalok kellőképpen összeállítani a legtöbb adót fizetők kimutatását, mely tulajdonképeni törvényes alapja a megyei virilisták névjegyzékének. E miatt Békésmegyei Közlöny tárcája. Zina hadnagy. Zina hadnagy elolvasla az előtte fekvő levelet, mely eképpen szólott: Szerelmem! Azt kell hinnem, hogy az egÓ3z ház megőrült körülöttem. Vagy pedig, hogy nem vagyok többé ura lelkemnek. Mond meg nekem, Zinikém, hogy a szülői szeretet csak addig tart, míg mi gyermekek kedvük szerint cselekszünk ? Azt kell hinnem, hogy az apák ós anyák gyermekeikben akaratnélküli esz közöket látnak, akikkel tetszésük szerint cselekszenek. Vagy ha nem, ugy miért üldöznek engem egyre ? Amerre fordulok, haragos és megvető szemekkel találkozom. Bocsájlson meg nekem a jó Isten érte, de ugy veszem észre, hogy az én anyám borzasztó durva és csúnya, mikor haragszik. Azt hiszem, ha soká igy tart, nem fogom szeretni anyámat... Mi az én bűnöm ? Bün az én bűnöm ? Mindig arra tanítottak a zárdában, hogy az embereket nem vagyonuk szerint osztályozzuk. Papám azt mondja, hogy te nyomorult vagy, mert szegény vagy. A szegények mind nyomorultak? Ugy az egész világ nyomorult, mert há az uícjra kimegyek, minden lépésemnél egy szegénybe botlok. Azt hiszem az Isten nem is olyan igazságos, mint eddig hivém. Ha az volna, akkor a papát nem tanította volna arra, hogy nekünk nem szabad egymást szeretnünk. Ma reggel azt mondta a mama, hogy engem is ki fog dobni az utcára, mert én odavaló vagyok. Azt is mondta, hogy én utálatosabb vagyok, mint Marina cselédünk volt. Pedig Marinának azt mondla, hogy olyan, mint egy megférgesedett állat. Nagyon sírtam. Kérdeztem, hogy miért mondja ezt nekem. Azt mondta, mert. . . mert. .. mert . .. jajj, nem lehet kimondani. Az élet igazán nagyon gonosz. Akármit is cselekszünk, mindig máskép végződik, mint ahogy mi akarjuk. Mikor ón téged megszerettelek Zizikóm, nem akartam a mamát és a papát megbántani és még is ez jött ki belőle. Eddig mindig ugy haragudtam a szúrós tövisekre. Most látom, hogy ők is ártatlanok, mert bizonyara ők sem szándékosan sebzik meg az embert. De miért vétek a mi szerelmünk ? Mert nem vagy gazdag ? Mi az a vagyon, hogy a szülők Jennek kedvóért kínozzák gyermeküket ? Ez talán a becsület ? Lehet. Nekem eddig nem mondta senki, hogy a pénz a becsület. Most már tudom. A papa is, ha gazdag jön hozzánk, akkor a szalonba viszi és nagyon udvarias hozzá. A zzegónyt csak az előszobába engedi és kiabál rá. Igy hát te nem vagy becsületes, Zinikém. De ha nem vagy becsületes, akkor olyan gazember vagy, akit meg kell vetni. Nem, ez nem lehet igy, különben mindegy. Akár az vagy, akár nem, én szeretlek . . . Zivaros a fejem, nem tudok gondolkozni. Látom, hogy az élet borzasztóan undorító. A papától kezdve csalódtam mindenben. Biztosan a kedves testvérek sem olyanok, mint ón hittem. Nem viszek többé virágot szent Antalnek sem. Hiába köj nyörgök neki, nem hallgat meg. Bizi tozan ő is azt tartja, hogy csak a gazdaj gok becsületesek . . . Csak téged hiszlek Zinikém. Csak téged ... 1 Vannád. Zina hadnagy már valószinüleg ki, vülről tudta ezt az irást, annyiszor ell olvasta. S mentül tovább gondolkozottannál világosabban látta, hogy anólküa gyermekleány nélkül, aki irta, nem élhet. Jól tudja, hogy ő mostanáig nem volt valami túlvilági angyal. Dehogy épp ugy leszakította az útjába hajló virágokat, mint akárki más. De m.óta azokba a félig gyermek szemekbe nézett s mióta azok először néztek rá oly hivőn, olyan nyílt rajongással, azóta megváltozott. Ugy érezte magát, mint az első áldozáskor. Világosan emlékezett rá, hogy könyek szöktek szemébe ós áhítatosan csókolta meg a Vanna kacsóját, mint akkor a főtisztelendő ur kezét . . . És most vége, vége ! De nem, nem fognak rajta győzedelmeskedni. Visszaüt azokra, akik őt ököllel vágták szivén. Visszaüt ugy, hogy azok örökké, jajgatni fognak, mig élnek. Ha az övé nem lesz, akkor másé sem lesz . . . Vagy nem igy : ha becsületes uton nem adják neki, elveszi magának ugy, ahogy lehet. De bírni fogja, bírni mindenáron . . . Mikor odaért gondolataiban, fölugrott helyéről. Végigjárta a szobát, az ajtótól az ablakig, meg vissza. Aztán leborult az asztalra ós annyi könyet hullatott arra a levélre, mint ahány betű volt rajta. Régen nem sirt Zina hadnagy. Tán nem is sirt kicsi gyereksóge óta, legalább nem emlékszik rá. S mégis olyan jól tudott sirni, mint egy valáságos asszony ... Halkan kinyílt az ajtó. Es bejött Vanna. Egy percig tétován állt, szégyenlősen, zavartan. De csak egy percig. Aztán ugy tett, ahogy a szive diktálta. Ráborult Zinára. — Te is, te is! Zina első pillanatban nagyon szégyelte könyeit, de aztán csak odazárta a karjába azt a csupa szerelem, édes leányt ós nem tudott egyebet szólni csak eztismótelgette : — Eljöttél, eljöttél . . . ? — Eljöttem és nem is megyek el többet soha. Nem akarok tovább élni. Meghalunk Zinikém. Ugy-e meghalunk. Nem akarok tovább élni . . . Nem is birom neked elmondani. A papa megütött. Nézd, ha nem hiszed nekem, itt, most is kék a helye. Fölhúzta hófehér karján a bő ujjat és ott égett egy sötét, kékes-piros folt Zina a szivéhez vonta. — Miattam, csak miattam szenvedsz. Én vagyok a te átkod. Ennek a te gyönyörűséges, fiatal életednek átka . . . Bár tehetnóm, hogy ugy elfelejts, mintha sohasem láttál volna . . . — Ne szólj . . . Szeretlek és meg is fogunk halni. Ugy-e meg. Többet nem bánthat senki . . . Egymás mellett, boldogan . . . Átöleljük egymást ós ugy egymás keblén . . . Zinikém, ha szeretsz, akkor meghalunk együtt... Ugy e meg ? . . . — Meg, szerelmem; meg, üdvösségem. Legjobb lesz igy . . . Igazad van . . . meg kell halnunk. Ez lesz a boldogságunk . . . készüljünk . . . Leült Zina hadnagy, térdére ültette Vannát, aztán irtak mindketten. Egy betű, egy csók . . . Végre mégis elkészültek. — Most pedig itt egy pohár. A nagymutató most a tizenegyen van, mikor a tizenkettőre ér, abban a szempillantásban mondd ki a nevem és idd meg ami a pohárban van. Abban a percben én is meghatok. Nézd, összeígazitom a két órát. És most pá, pá! L — Hát hova mégy ? — Ki az előszobába. Nem akarlak