Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-11-03 / 88. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 88-ik szám. Csütörtök, november 3. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendői'. Kéziratok nem adatnak vissza. Belső villongások. Békéscsaba, nov. 2. Valamelyik agrárista barátom, akinek ugy az állattenyésztés, mint az embertenyésztés terén igen szép tapasztalatai voltak, beszélgetésünk folyamán egynehány érdekes élettapasztalatáról tartott előadást. Többek között azt is elmondta, ha egy kocsiba két lovat fognak, két olyan lovat, melyek egymással összefogva még nem voltak, akkor vigyázzunk, hogy az első hajtások alkalmából ügyes kocsisnak kezébe adjuk a gyeplőszárat, mert különben könnyen megeshetik, hogy vagy a lovak sántulnak le, egymás rúgásaitól, vagy a kocsit viszik neki az ároknak. Épen igy vagyunk a politikával is. Ha egy eddig még össze nem szokott konglomerát tömeg egy pártba szorul, hogy egy ország szekerét vigyék előbbre, akkor az ország gyeplőjét szorongató maroknak erősnek kell lennie, s ügyes kocsisnak a bakon, hogy az egymásmellé fogott különböző természetű politikusok egymást le ne sántítsák, vagy ami még rosszabb, kátyúba ne vigyék a.i ország amúgy is nyikorgó szekerét, Most a politikai konstellációk olyan képet mutatnak, mintha az egymásnak szokatlan környezet egymást igyekezne lesántitani. A különböző temperamentumu, különböző politikai kaliberű egyéniségek görbén tekintenek az erőszakosan érvényesülni kivánó s ennek mindent alávető egyéniségekre. A féltékenység, a rivalitás erős küzdelme lépten-nyomon érezhető, mint ahogyan nem is lehet az másképen, ha ilyen különféle elemek alkotnak egyszerre egységes pártot, mint ahogyan az a mostan uralkodó munkapártnál történt. Természetesen a szenzációra éhes sajtó mindjárt tőkét kovácsol abból, ha az ilyen kezdő stádiumbnn levő Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ElíOFIZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évnegyeden belül 1*. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. pártnál természetes súrlódások előfordulását minél nagyobb hangon kürtölheti s némely, a kohóba nem tekinthető jó hazafit, a dolgok igaz állásának ferde világításba való helyezésével félre vezethet. De azok, kik józan gondolkozásukat el nem vesztették, ilyen nagyhangú, szenzációsnak tetsző híradásokkal tévútra vezetni nem lehet. Nem lehet már csak azért sem, mert az eredmények fényesen cáfolnak reá azok jóslatára, kik mindig az ördög árnyékát keresik a falon, csak azért, hogy önző érdekeinek minél nagyobb táplálékot nyújthassanak. Hiába kiabálják szerte az országba a munkapárt egyenetlenségét, hiába mesélnek azokról a szörnyű villongásokról, maIyek a régi klubhelyiségben lezajlanak. A miniszteri válságok, egyes resortminiszterek elejtése avagy pláne elkedvetlenedése csak olyan üres manőverek, mint a minisztériumnak fentről való elejtése. S bizony, jó lélekkel mondhatjuk, hogy ez nem jól van igy. Mert az a sajtó, melynek politikája, a mentől nagyobb szenzáció napi feltálalása, sokkal nagyobb károkat okoz ezekkel a manőverekkel az országnak, semmint aminő hasznot merit saját érdekében. A delegációk megmutatták, hogy minő különbséget tapasztalhatunk azok müI ködésének sajtó bírálatánál s minő kü! lönbséget tapasztalhattunk a magyar : sajtó Jelegácionális bírálatánál. Mig ' az osztrák sajtó válvetett buzgalommal szállott síkra az osztrák érdekekért, a ; magyar sajtó egész erejét felesleges j támadások és kései védelmek üres lő' porpuffogtatásában merítette ki. Az ! osztrák delegátusok el is értek eredményeket, a magyarok, sajnos, csak ' azt tudták keresztülvinni, mit osztrák kollegáik kegyesen engedélyeztek. Ha a magyar delegátusok háta mö| gött is olyan sajtótábor sorakozott Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. volna, mint aminő sajtótábor épen munkálkodásukat hátráltatta, akkor a magyar ipar és kereskedelem nagyobb hasznát látta volna működésűknek, mint igy s abból a sok százmillióból, melyet megszavaztak, sokkal több tért volna hozzánk vissza, mint ahogyan majd igy történni fog. De mikor fogunk mi erre a tudatra jutni ? ! Mikor fogjuk mi érdeke'nket ugy megvédhetni, hogy a közérdeket, az önösérdek felébe helyezve, mindenkor azt cselekedjük, szóval és írásban, ami azután a haza, a köz, mindnyájunk érdekét viszi előbbre ? ! Mikor! A történelem s a szomorú tapasztalatok sivár kilátásokkal kecsegtet. A magyar nemzet testvér nemzete a lengyelnek abbau a szokásában, hogy mindig akkor folyt a leghevesebb testvérharc, amikor a legszükségesebb lett volna az összetartás. L.ehet, hogy a közös bajok s bánatok mégis észretéritik majd ugy aktív, mint passzív szereplésü politikusainkat s érett megfontolással csak azokról a momentumokról számolnak be az országnak, de különösen a külvilág nak, amely momentumok a magyar uralomra erősítő s nem gyöngítő hatással lesznek. Rendkívüli közgyűlés a megyén. A megyebizottsági tagok választása A vármegye legtöbb adót fizető polgárainak névjegyzékét rendesen az őszi közgyűlésen szokták bemutatni és jóváhagyni. Ugyancsak e közgyűlés lett volna hivatva tagokat választani azok helyett, akiknek mandátuma ez évben lejárt. Ez azonban nem történhetett meg, mert — mint annak idején megírtuk — a virilisták nóvjegyzékónek összeállítását az év első felében fennállott költKiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. sógen kívüli állapot miatt nem lehetett idejekorán megejteni, ugy hogy az igazoló-választmány csak október 29-iki ülésén tudta véglegesen megállapítani a legtöbb adót fizetők névjegyzékét. Pedig az idén lejárt a választott megyebizottsági tagok felének mandátuma is, ugy hogy a közel jövőben körülbelül 195 megyebizottsági tagot kell a vármegye szavazó-polgárainak választani. Már mindenfelé nagy arányú korteskedós folyik ebben az irányban. A pártok mindenütt akcióba léptek, hogy jelöltjeik zászlóját diadalra vihessék. A küzdelem előreláthatólag Csabán lesz a leghevesebb, ahol a nagyon elhatalmasodott parasztpárttal kell az intelligensebb osztálynak elkeseredett harcot vivnia. A küzdelem előreláthatólag az intelligensebb osztály javára dől el

r bár a parasztpárt minden eszközt felhasznál jelöltjei érdekében. A megyebizottsági tagválasztásokra hamarosan módot kell ejteni, mert az idők rendes folyása szerint a legtöbb adót fizetők névjegyzéke csak a decemberi megyegyűlésen lenne bemutatható s a megüresedett választott bizottsági tagságok betöltésére csak a jövő évben kerülhetne sor, amennyiben a választás elrendelése csak a decemberi közgyűlésen történhetik és a választás csak a közgyűléstől számított 20—25 nap alatt tartható meg. Módot kell tehát keresni arra, hogy a választások móg ez évben befejezhetők legyenek, annyival inkább, mert a folyó óv végén lejáró közigazgatási bizottsági tagságok már a decemberi közgyűlésen betöltendők, ez pedig csak akkor történhetik meg, ha a törvényhatósági bizottság véglegesen megalakul. Mint megbízható forrásból értesülünk, emiatt a közel jövőben rendkívüli közgyűlést fog össehivni Ambrus Sándor alispán. E közgyűlésnek lesz B feladata elfogadni a virilisták névjegyBékésmegyei Közlöny tárcája. Egy budapesti gyermek Irta: Tábori Róbert, A vásárcsarnokba mentem, hogy néhány cserép virágot vegyek a tavasz tiszteletére. Mi, szegény fővárosiak nem fogadhatjuk őt nagyobb dísszel. Pedig, hogy mennyire szerelmesek vagyunk bele, csak a jó Isten a megmondhatója. A telet még valahogy kihuzzuk, mert az a tudat, hogy egy mindenható, rideg zsarnok ül a nyakunkon, megbénítja móg a vágyat is. Meghagyjuk a tüdőnknek, hogy csak ennyit szabad lélekzenie óránként, mivélthogy kevés a levegő és drága. Ö szépen engedelmeskedik. Hisz a pincében élő növénynek még annyi levegő sem kell ! De ami- I kor inog a tél trónusa és oszlopai elolvadnak, valami ideges türelmetlenség fog el minket, bus rabszolgáit a nagyvárosi életnek. Szeretnők tépni a ködből, nedvességből és piszkos füstből szőtt atmoszférát, amely reánk borul: hátha azontúl mégis akad egy kis igazi levegő. A télutó a legkegyetlenebb időszak s nagyvárosi ember életében. Ilyenkor szoruló torokkal járunk kelünk ós kinzó kíváncsisággal lessük az első rügyfakadást, amely biztató jóslat, hogy a verőfény keresztül fog törni az ólomszürke ködfalon. A verőfény: a mi hűtlen, de örökké csábító szerelmesünk. Ilyenkor elzarándokolunk a vásárcsarnokba, hogy egy kis zöldet vásároljunk, egy csép virulást a komor otthon számára. Tiz krajcárért egy adag tavaszt. Mikor már összevásároltam négy cserepet, mindenféle zöld hajtással, körülnéztem, hogy ki fogja azokat hazavinni ? Mert mi szegény rabszolgák, szeretjük megóvni az uraskodásnak látszatát, csak azt, amit ránk rakott az élet. Abban a pillanatban megszólalt mögöttem egy vékony, öreges hang, ameljnek még a sejpitóse sem jelentett igazi gyermekséget, hanem inkább emlékeztetett azokra a csenevész, kúszó növényekre, amelyek fölkapaszkodnak odvas fatörzsökön, hogy azokból élősködjenek. — Egy hatosért elviszem — mondta a hang. Nyolcéves fővárosi gyermek volt, aki megszólított, de az arca sokkal többet mutatott. Olyan arc volt az, amely sohasem lehetett fiatal. Okos volt, mint a patkányé, a koponyáját benőtte mohszerüen a ritka haj, amelyet hamuszinüre mosott az eső és perzselt fakóra a nap. A kezébe adtam mind a négy cserepet, valahogy maradt egy kis tátongó üresség a virágok között és azon keresztül látszott a vibráló ajak pár. Ezen a vén gyermekarcon, ahol még a szemek is reszkető öreges fényben lobogtak, a száj volt a legöregebb. Tán ugy képzelte, hogy a hatos nagyon is gazdag munkadíj és ki akarta egyenlíteni a különbséget a munka ós fizettség között, mert az egész uton jól tartott beszélgetéssel. A vásárcsarnoktól a lakásomig megrajzolta nekem egy budapesti gyermeknek a képét . .. — A hatos tiz krajcár! — igy kezdte. — Hogyan adja majd meg? — Mihelyt leteszed a konyhám asztalára a virágokat, megkapod. — Helyes. De krajcárokban vagypedig mint egész hatos? — Ahogy te akarod. — Hát akkor krajcárokban. Igy biztosabb. — Miért ? — Hatossal mit kezdjek ? Ha boltba megyek, hogy fölváltsam, biztosra veszik, hogy loptam. Mert sok pénz ám ! — tette hozzá boldog fontoskodással. — Sohase volt móg ennyi pénzed ? — Egyetlen egyszer, — óvatosan körülnézett és suttogva folytatta: — akkor, mikor egy ur forintot váltott a gyümölcsös kofánál ós elejtette az aprópénzt, amit visszakapott . . . Messzire gurult . . . Egypár darab épen a lábam elé esett . . . Gyorsan ráléptem. Négy darab öt krajcáros maradt meg nekem. A filiszter morál megmozdult bennem és szemrehányást tettem neki : — Ugyan hát nem szégyenled magad, hogy megtartottad ? Hisz nem volt a tied! Valami gúnyos láng lobogott a nyolc éves fiu szemében ós szinte fölényesen vágott vissza : — Hogyne lett volna az enyém, amikor a jó szerencse adta ?! — S mit csináltál azzal a sok pénzzel ? — Hát először is jó napot csináltam magamnak. Megittam kót kuptca pálinkát ... A cimboráim, akik már idősebbek, azt moadták, hogy az valami I nagyon jó . . . Nem mondhatnám. Égette a torkomat, j — Aztán ? — Elszittam két szultán cigarettát. Köhögtem tőle és egy kicsit ómelygett a gyomrom. De kót fiu, akivel találkoz.. tam irigykedve nézett rám. — Maradt móg tizenkét krajcárod. — Az volt csak az igazi mulatság, ami ezután következett. A villamosra ültem. — Minek ? — Hát csak! Sohasem mentem még villamoson, ha csak nem ugy, hogy fölkapaszkodtam hátul. Egy párszor meg is vertek érte. Most azonban fölszáltam. A kalauz, aki jól ismert, le akart kergetni, de én csak annyit mon-d tara neki: Hallja maga, úrral van dolga. Adjon egy átszálló jegyet. A kót krajcárt pedig, ami visszajár, tartsa meg borravalónak. — Volt móg két krajcárod, mit csináltál vele ? — Annak furcsa a története. Almát akartam venni a kis húgomnak, aki még sohasem evett almát. Szép szőke haja van, nem olyan fakó mint az enyén ós kék a szeme. Nagyom szeretem. — Megvetted az almát? — Nem én! Ahogy a végállomásra értünk, a kalauz kilökött a kocsiról és megtópászott, de a borravalót nem adta vissza. Kiöltöttem rá a nyelvemet, ekkor rendőrt hivott és megkergetett. Nem ért utói. Akkor aztán megláttam két, fiút aki pénzbe játszott. Néztem őket egy ideig, végre én is beálltam. Elnyerték a pénzemet. Tudom, hogy megcsaltak, de nem mertem SZÓIDÍ, mert erőssebbbek voltak. Ha nagy leszek, majd ón is csalok. Liheget a fáradtságtól és én elvettem tőle két cserepet, hogy könnyítsék a terhén. Biztattam, hogy igy hamarább érünk haza. Nem akarta ideadni.