Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-11-03 / 88. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 88-ik szám. Csütörtök, november 3. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendői'. Kéziratok nem adatnak vissza. Belső villongások. Békéscsaba, nov. 2. Valamelyik agrárista barátom, aki­nek ugy az állattenyésztés, mint az embertenyésztés terén igen szép ta­pasztalatai voltak, beszélgetésünk fo­lyamán egynehány érdekes élettapasz­talatáról tartott előadást. Többek kö­zött azt is elmondta, ha egy kocsiba két lovat fognak, két olyan lovat, me­lyek egymással összefogva még nem voltak, akkor vigyázzunk, hogy az első hajtások alkalmából ügyes kocsisnak kezébe adjuk a gyeplőszárat, mert kü­lönben könnyen megeshetik, hogy vagy a lovak sántulnak le, egymás rúgásaitól, vagy a kocsit viszik neki az ároknak. Épen igy vagyunk a politikával is. Ha egy eddig még össze nem szokott konglomerát tömeg egy pártba szorul, hogy egy ország szekerét vigyék előbbre, akkor az ország gyeplőjét szorongató maroknak erősnek kell lennie, s ügyes kocsisnak a bakon, hogy az egymás­mellé fogott különböző természetű po­litikusok egymást le ne sántítsák, vagy ami még rosszabb, kátyúba ne vigyék a.i ország amúgy is nyikorgó szekerét, Most a politikai konstellációk olyan képet mutatnak, mintha az egymásnak szokatlan környezet egymást igyekezne lesántitani. A különböző temperamen­tumu, különböző politikai kaliberű egyéniségek görbén tekintenek az erő­szakosan érvényesülni kivánó s ennek mindent alávető egyéniségekre. A fél­tékenység, a rivalitás erős küzdelme lépten-nyomon érezhető, mint ahogyan nem is lehet az másképen, ha ilyen különféle elemek alkotnak egyszerre egységes pártot, mint ahogyan az a mostan uralkodó munkapártnál tör­tént. Természetesen a szenzációra éhes sajtó mindjárt tőkét kovácsol abból, ha az ilyen kezdő stádiumbnn levő Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ElíOFIZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évnegyeden belül 1*. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. pártnál természetes súrlódások előfor­dulását minél nagyobb hangon kür­tölheti s némely, a kohóba nem te­kinthető jó hazafit, a dolgok igaz ál­lásának ferde világításba való helye­zésével félre vezethet. De azok, kik józan gondolkozásukat el nem vesz­tették, ilyen nagyhangú, szenzációsnak tetsző híradásokkal tévútra vezetni nem lehet. Nem lehet már csak azért sem, mert az eredmények fényesen cáfolnak reá azok jóslatára, kik mindig az ör­dög árnyékát keresik a falon, csak azért, hogy önző érdekeinek minél na­gyobb táplálékot nyújthassanak. Hiába kiabálják szerte az országba a munka­párt egyenetlenségét, hiába mesélnek azokról a szörnyű villongásokról, ma­Iyek a régi klubhelyiségben lezajlanak. A miniszteri válságok, egyes resort­miniszterek elejtése avagy pláne elked­vetlenedése csak olyan üres manőve­rek, mint a minisztériumnak fentről való elejtése. S bizony, jó lélekkel mondhatjuk, hogy ez nem jól van igy. Mert az a sajtó, melynek politikája, a mentől na­gyobb szenzáció napi feltálalása, sok­kal nagyobb károkat okoz ezekkel a manőverekkel az országnak, semmint aminő hasznot merit saját érdekében. A delegációk megmutatták, hogy minő különbséget tapasztalhatunk azok mü­I ködésének sajtó bírálatánál s minő kü­! lönbséget tapasztalhattunk a magyar : sajtó Jelegácionális bírálatánál. Mig ' az osztrák sajtó válvetett buzgalommal szállott síkra az osztrák érdekekért, a ; magyar sajtó egész erejét felesleges j támadások és kései védelmek üres lő­' porpuffogtatásában merítette ki. Az ! osztrák delegátusok el is értek ered­ményeket, a magyarok, sajnos, csak ' azt tudták keresztülvinni, mit osztrák kollegáik kegyesen engedélyeztek. Ha a magyar delegátusok háta mö­| gött is olyan sajtótábor sorakozott Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. volna, mint aminő sajtótábor épen munkálkodásukat hátráltatta, akkor a magyar ipar és kereskedelem nagyobb hasznát látta volna működésűknek, mint igy s abból a sok százmillióból, melyet megszavaztak, sokkal több tért volna hozzánk vissza, mint ahogyan majd igy történni fog. De mikor fo­gunk mi erre a tudatra jutni ? ! Mikor fogjuk mi érdeke'nket ugy megvéd­hetni, hogy a közérdeket, az önösér­dek felébe helyezve, mindenkor azt cselekedjük, szóval és írásban, ami azután a haza, a köz, mindnyájunk érdekét viszi előbbre ? ! Mikor! A tör­ténelem s a szomorú tapasztalatok si­vár kilátásokkal kecsegtet. A magyar nemzet testvér nemzete a lengyelnek abbau a szokásában, hogy mindig ak­kor folyt a leghevesebb testvérharc, amikor a legszükségesebb lett volna az összetartás. L.ehet, hogy a közös bajok s bána­tok mégis észretéritik majd ugy aktív, mint passzív szereplésü politikusain­kat s érett megfontolással csak azok­ról a momentumokról számolnak be az országnak, de különösen a külvilág nak, amely momentumok a magyar uralomra erősítő s nem gyöngítő ha­tással lesznek. Rendkívüli közgyűlés a megyén. A megyebizottsági tagok választása A vármegye legtöbb adót fizető polgárainak névjegyzékét rendesen az őszi közgyűlésen szokták bemutatni és jóváhagyni. Ugyancsak e közgyűlés lett volna hivatva tagokat választani azok helyett, akiknek mandátuma ez évben lejárt. Ez azonban nem történhetett meg, mert — mint annak idején megírtuk — a virilisták nóvjegyzékónek összeállítá­sát az év első felében fennállott költ­Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. sógen kívüli állapot miatt nem lehetett idejekorán megejteni, ugy hogy az iga­zoló-választmány csak október 29-iki ülésén tudta véglegesen megállapítani a legtöbb adót fizetők névjegyzékét. Pedig az idén lejárt a választott megye­bizottsági tagok felének mandátuma is, ugy hogy a közel jövőben körülbelül 195 megyebizottsági tagot kell a várme­gye szavazó-polgárainak választani. Már mindenfelé nagy arányú korteskedós folyik ebben az irányban. A pártok min­denütt akcióba léptek, hogy jelöltjeik zászlóját diadalra vihessék. A küzdelem előreláthatólag Csabán lesz a legheve­sebb, ahol a nagyon elhatalmasodott parasztpárttal kell az intelligensebb osz­tálynak elkeseredett harcot vivnia. A küzdelem előreláthatólag az intelli­gensebb osztály javára dől el r bár a parasztpárt minden eszközt felhasznál jelöltjei érdekében. A megyebizottsági tagválasztásokra hamarosan módot kell ejteni, mert az idők rendes folyása szerint a legtöbb adót fizetők névjegyzéke csak a decem­beri megyegyűlésen lenne bemutatható s a megüresedett választott bizottsági tagságok betöltésére csak a jövő évben kerülhetne sor, amennyiben a választás elrendelése csak a decemberi közgyű­lésen történhetik és a választás csak a közgyűléstől számított 20—25 nap alatt tartható meg. Módot kell tehát keresni arra, hogy a választások móg ez évben befejezhetők legyenek, annyival inkább, mert a folyó óv végén lejáró közigaz­gatási bizottsági tagságok már a decem­beri közgyűlésen betöltendők, ez pedig csak akkor történhetik meg, ha a tör­vényhatósági bizottság véglegesen meg­alakul. Mint megbízható forrásból értesü­lünk, emiatt a közel jövőben rendkívüli közgyűlést fog össehivni Ambrus Sándor alispán. E közgyűlésnek lesz B feladata elfogadni a virilisták névjegy­Békésmegyei Közlöny tárcája. Egy budapesti gyermek Irta: Tábori Róbert, A vásárcsarnokba mentem, hogy néhány cserép virágot vegyek a tavasz tiszteletére. Mi, szegény fővárosiak nem fogad­hatjuk őt nagyobb dísszel. Pedig, hogy mennyire szerelmesek vagyunk bele, csak a jó Isten a megmondhatója. A telet még valahogy kihuzzuk, mert az a tudat, hogy egy mindenható, rideg zsarnok ül a nyakunkon, megbénítja móg a vágyat is. Meghagyjuk a tüdőnk­nek, hogy csak ennyit szabad lélek­zenie óránként, mivélthogy kevés a levegő és drága. Ö szépen engedelmes­kedik. Hisz a pincében élő növénynek még annyi levegő sem kell ! De ami- I kor inog a tél trónusa és oszlopai el­olvadnak, valami ideges türelmetlenség fog el minket, bus rabszolgáit a nagy­városi életnek. Szeretnők tépni a köd­ből, nedvességből és piszkos füstből szőtt atmoszférát, amely reánk borul: hátha azontúl mégis akad egy kis igazi levegő. A télutó a legkegyetlenebb időszak s nagyvárosi ember életében. Ilyenkor szoruló torokkal járunk kelünk ós kinzó kíváncsisággal lessük az első rügyfa­kadást, amely biztató jóslat, hogy a verőfény keresztül fog törni az ólom­szürke ködfalon. A verőfény: a mi hűtlen, de örökké csábító szerelmesünk. Ilyenkor elzarándokolunk a vásárcsar­nokba, hogy egy kis zöldet vásároljunk, egy csép virulást a komor otthon szá­mára. Tiz krajcárért egy adag tavaszt. Mikor már összevásároltam négy cserepet, mindenféle zöld hajtással, körülnéztem, hogy ki fogja azokat ha­zavinni ? Mert mi szegény rabszolgák, szeretjük megóvni az uraskodásnak látszatát, csak azt, amit ránk rakott az élet. Abban a pillanatban megszólalt mö­göttem egy vékony, öreges hang, ameljnek még a sejpitóse sem jelentett igazi gyermekséget, hanem inkább em­lékeztetett azokra a csenevész, kúszó növényekre, amelyek fölkapaszkodnak odvas fatörzsökön, hogy azokból élős­ködjenek. — Egy hatosért elviszem — mondta a hang. Nyolcéves fővárosi gyermek volt, aki megszólított, de az arca sokkal többet mutatott. Olyan arc volt az, amely sohasem lehetett fiatal. Okos volt, mint a patkányé, a koponyáját benőtte mohszerüen a ritka haj, ame­lyet hamuszinüre mosott az eső és perzselt fakóra a nap. A kezébe adtam mind a négy cse­repet, valahogy maradt egy kis tátongó üresség a virágok között és azon ke­resztül látszott a vibráló ajak pár. Ezen a vén gyermekarcon, ahol még a szemek is reszkető öreges fényben lobogtak, a száj volt a legöregebb. Tán ugy képzelte, hogy a hatos nagyon is gazdag munkadíj és ki akarta egyenlíteni a különbséget a munka ós fizettség között, mert az egész uton jól tartott beszélgetéssel. A vásárcsar­noktól a lakásomig megrajzolta nekem egy budapesti gyermeknek a képét . .. — A hatos tiz krajcár! — igy kezdte. — Hogyan adja majd meg? — Mihelyt leteszed a konyhám asz­talára a virágokat, megkapod. — Helyes. De krajcárokban vagy­pedig mint egész hatos? — Ahogy te akarod. — Hát akkor krajcárokban. Igy biztosabb. — Miért ? — Hatossal mit kezdjek ? Ha boltba megyek, hogy fölváltsam, biztosra ve­szik, hogy loptam. Mert sok pénz ám ! — tette hozzá boldog fontoskodással. — Sohase volt móg ennyi pénzed ? — Egyetlen egyszer, — óvatosan körülnézett és suttogva folytatta: — akkor, mikor egy ur forintot váltott a gyümölcsös kofánál ós elejtette az apró­pénzt, amit visszakapott . . . Messzire gurult . . . Egypár darab épen a lábam elé esett . . . Gyorsan ráléptem. Négy darab öt krajcáros maradt meg nekem. A filiszter morál megmozdult ben­nem és szemrehányást tettem neki : — Ugyan hát nem szégyenled ma­gad, hogy megtartottad ? Hisz nem volt a tied! Valami gúnyos láng lobogott a nyolc éves fiu szemében ós szinte fö­lényesen vágott vissza : — Hogyne lett volna az enyém, amikor a jó szerencse adta ?! — S mit csináltál azzal a sok pénzzel ? — Hát először is jó napot csinál­tam magamnak. Megittam kót kuptca pálinkát ... A cimboráim, akik már idősebbek, azt moadták, hogy az valami I nagyon jó . . . Nem mondhatnám. Égette a torkomat, j — Aztán ? — Elszittam két szultán cigarettát. Köhögtem tőle és egy kicsit ómelygett a gyomrom. De kót fiu, akivel találkoz.. tam irigykedve nézett rám. — Maradt móg tizenkét krajcárod. — Az volt csak az igazi mulatság, ami ezután következett. A villamosra ültem. — Minek ? — Hát csak! Sohasem mentem még villamoson, ha csak nem ugy, hogy fölkapaszkodtam hátul. Egy pár­szor meg is vertek érte. Most azonban fölszáltam. A kalauz, aki jól ismert, le akart kergetni, de én csak annyit mon-d tara neki: Hallja maga, úrral van dolga. Adjon egy átszálló jegyet. A kót kraj­cárt pedig, ami visszajár, tartsa meg borravalónak. — Volt móg két krajcárod, mit csináltál vele ? — Annak furcsa a története. Almát akartam venni a kis húgomnak, aki még sohasem evett almát. Szép szőke haja van, nem olyan fakó mint az enyén ós kék a szeme. Nagyom sze­retem. — Megvetted az almát? — Nem én! Ahogy a végállomásra értünk, a kalauz kilökött a kocsiról és megtópászott, de a borravalót nem adta vissza. Kiöltöttem rá a nyelvemet, ek­kor rendőrt hivott és megkergetett. Nem ért utói. Akkor aztán megláttam két, fiút aki pénzbe játszott. Néztem őket egy ideig, végre én is beálltam. Elnyerték a pénzemet. Tudom, hogy megcsaltak, de nem mertem SZÓIDÍ, mert erőssebbbek voltak. Ha nagy leszek, majd ón is csalok. Liheget a fáradtságtól és én elvet­tem tőle két cserepet, hogy könnyít­sék a terhén. Biztattam, hogy igy ha­marább érünk haza. Nem akarta ide­adni.

Next

/
Thumbnails
Contents