Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-11-03 / 88. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 oki. 27 zékét és megállapítani a virilistákon kivül álló megyebizottsági tagok válasz­tási napját és kijelölni a választási elnö­köket. A közgyűlés ideje még nincsen kitűzve, de valószínűleg november vé­gén lesz. A felmerült többi tárgy csak a decemberi rendes közgyűlésen kerül elintézés alá. A választásról annak idején bőveb­ben fogunk megemlékezni. Az ág. ev. egyház köréből. Presbiteri közgyűlés Orosházán. Az egyházi gyűlések rendesen szür­kék szoktak lenni érdekesség szempont­jából már csak azért is, mert igyeksze­nek megtartani komoly méltóságukat. Érdekesebb csak a csabai ág. ev. egy­ház presbiteri közgyűlése szokott lenni, amennyiben ott gyakran találnak kitö­résre azok a szenvedélyek, amelyek Csaba társadalmát két részre szakították­Orosházán ebből a szempontból nyuga­lom van. Még ha merültek is fel a kö­zel mnltban politikai ellentétek, azok az idők folyamán elsimultak és akik nem régen gyilkoló pillantásokat vettek egy­másra, ma a legnagyobb békességben járnak együtt. Különösen kitűnik ez a presbiteri közgyűlés lefolyásából. A pres­bitérium elnöke tudvalevőleg Veres József lelkész, aki nem exponálta ma­gát a lefolyt politikai küzdelemben. Az orosházi ág. ev. egyház presbi­tériumának közgyűléséről tudósitásunk a következő: A gyűlés megnyitása és a mult köz­gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után felolvasták a bányakerületi közgyűlés­nek az orosházi szabályrendeletre vo­natkozó határozatát. A kerület helyben­hagyta az egyházmegye határozatát és a szabályrendeletet visszaküldte az egy­házközségnek módosítás végett. A képviselőtestület tudomáséi vette a kerület határozatát és bizottságot kül­dött ki az átdolgozás keresztülvitele céljából. Felolvasták ezután a békésmegyei egyházi elnökség azon határozatát, mely­ben elutasítja Kovács Andor oros­házi lelkész felebbezését, miután a hi­ványok felett való döntés nem az ő hatáskörébe tartozik. Felolvasták továbbá Kovács Andor lelkésznek a képviselőtestülethez inté­zett levelét, melyben bejelentette, hogy az egyházmegyéi elnökség határozatát megfellebbezi az egyházkerületi elnök­séghez s kéri az egyházat, hogy addig nö építtessen, mig az építkezés és a kárpótlás vitás kérdésében a közigaz­gatási felsőbb hatóság nem ítélkezik. Az igazgató lelkész ajánlatára ezután felolvasták a felebbezést. A felolvasás után M i s z 1 a i János és társai és dr. Bikádi Antal két indítványt terjesz­tettek a gyűlés elé. Az első indítvány értelme az, hogy kezdjék meg az épít­kezést ; a másodiké pedig, hogy lehe­tőleg békés uton igyekezzenek e kér­dést megoldani. A közgyűlés végre is V e r e s Jó­zsef ig. lelkész békességes megoldást kereső következő indítványát fogadta el: „A közgyűlés tiltakozik a hivány­csonkitás vádja ellen. Mikor nevezett lelkész elfogadta a hiványt, tudta, hogy mi van benne s már hosszabb idő óta élvezi is anélkül, hogy kifogást emelt volna ellene. A képviselőtestület meg­ütközéssel veszi tudomásul, hogy feleb­bező az egyházmegyei elnökség döntése dacára is meg akarja akadályozni az építkezést, miáltal az egyháznak csak kárt okoz s békétlenséget szít. A gyűlés pedig korántsem tartja ez ügyet olyan fontosnak, hogy szabad volna miatta még az egyház békéjét is megzavarni. Figyelmeztetik a felebbezőt, hogy az okozott károkért őt teszik felelőssé. Azon feltevésben, hogy Kovács Andor lelkész visszavonja a felebbezést, kiküld a köz­gyűlés egy békéltető-bizottságot." Az iskolaszék javaslatára kimondotta a közgyűlés, hogy az iskolai bizonyít­ván, ok újból való kiállítása esetén a tanítók egy korona dijat szedhetnek. Tudomásul vette a közgyűlés a mi­niszternek a népszámlálásra vonatkozó azon rendeletetét, hogy az 1911. óv első napjaiban a tanítók kötelesek a nép­számlálás munkájában mint számláló­biztosok közreműködni. Hasonlóan tudomásul vették az egy­házközség számvevőszékének a gond­noki hivatalban megejtett számvizsgá­latáról felvett jegyzőkönyvét. A pónz­tárvizsgálat megállapította, hogy a be­vétel 19978060 K, a kiadás a mái napig 158947-31 K, a maradvány tehát 41682 29 korona. Ugyancsak tudomásul vette a köz­gyűlés az elnökségnek az uj bérház építkezésére vonatkozó jelentését és megbízta a gazdasági bizottságot, hogy az átvételnél, felülvizsgálatnál teljhata­lommal járjon el, mert az egyik bérlő már is panaszt emelt az üzlethelyiség nedvessége miatt. A lakások kiadásával az elnökséget bízták meg. Jelentette ezután az ig. lelkész, hogy a képviselőtestület felének a meg­bízatása az év végén lejár s intézkedést kór az uj választásra. A közgyűlés az elnökséget bízta meg a szükséges in­tézkedések foganatosításával. A szavazás napját egy későbbi gyűlésen fogják megállapítani. Néhány kisebb ügy elintézése után a közgyűlés délben véget ért. A kisiparosság bajai. Országos szervezkedés készül A mostani társadalmi viszonyok kö­zött minden frakció arra törekszik, hogy megélhetését minél jobban megköny­nyitse. Nagyon természetes ennélfogva, hogy teljes joggal indítottak meg moz­galmukat a kisiparosok is, akikre a szo­cializmus már régebben rátette rom boló kezét. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy manapság milliók szenvednek a gondok terhe alatt. A már szinte elviselhetet­lenné vált nyomás ellen természetsze rüen védekezni kell, hogy kegyetlen sorsukon valamennyire könnyítsenek. Leghatalmasabb védőszerszám pedig a szervezkedés. Már a nagy tőke emberei is kénytelenek voltak elismerni a szer­vezkedésben rejlő nagy erőt, ami arra ösztönözte őket, hogy külön szervez­kedjenek. A társadalmi frakciók ez általános szervezkedésének közepette egyedül a kisiparosság áll védtelenül. A kisiparo­sok még nem ocsúdtak fel abból a le­thargiából, amelybe az uj életszokások sodorták őket. Nem akarják felismerni helyzetük reménytelenségét, amelyre fő­leg szervezetlenségük miatt vannak kár­hoztatva. Igaz, hogy számtalan bajukat a szervezkedés sem tudná meggyógyí­tani gyökeresen, de az által legalább annyit könnyithetnének azon, hogy helyzetük türhetőbbó váljék. „ Régebben az iparosságnak köny­nyebb helyzete volt, amennyiben a kö­zönség csak attól vásárolt, akiről tudta, hogy tisztességesen kiszolgál. A tisztes­ségtelen konkurrencia nem volt kifej­lődve, mint ma. Azonban sajnos, azok a viszonyok megváltoztak. Ma már fut­kosnak a vevők ós az iparosok gyak­ran kénytelenek olyan árakért szállí­tani, amelyek mellett keresni legtöbb­ször képtelenség. Ebben a bajban azon­ban nemcsak a kisiparos tengődik, ha­nem a nagyiparos, a gyáros is. Mind­össze a kartellbe lépés és egyezségkö­tés hoz nekik jelentékeny jövedelmet. A kisiparosok, akik egyezséget nem köthetnek, kénytelenek a kartellben álló nagyobb cágektől vásárolni drága pénzen, amely körülmény aztán befo­lyással van arra, hogy emelni kell az árakat. Ezzel nemcsak a közönségnek ártanak, de maguknak is. Ennek pedig az az oka, hogy igen sok kisiparos nem tud számoln'. A szer­vezkedés által azonban ezt a bajt is lehet orvosolni. Ha a nagyiparosok egyezmények által kölcsönösen meg­védik egymást, mórt ne volna ez lehet­séges a kisebb vállalatoknál, a kisipa­rosoknál is ? Hogy ez mennyire szük­séges, mutatják a törvényes alapon álló szövetkezetek is. * A bókósmegyei iparosok már regen érzik a szervezkedés szükséges voltát. Indokolttá teszik e szervezkedést a más kereseti osztályok tömörülése, a mun­kások, tisztviselők, gazdák, a nagyipar és a nagytőke karteljei, trösztjei is. Ha ez megfelel a más kereseti osztályok­nak, miért ne volna jó a kisiparosság­nak is? Teljesen közömbös, hogy adandó alkalomkor kisebb, vagy nagyobb ipa­roskörök lépnek-e egyezségre és az árak meghatározása a szaktársak egyes kisebb csoportjából, vagy azoknak egye­sületéből indul-e ki. A bókósmegyei iparosok szövetke­zeti szervezkedését ennélfogva öröm­mel kell üdvözölnünk, mert annak a jele, hogy iparosaink öntudatra ébred­tek és felismerték a szervezkedés nagy jelentőségét. Csak egyesülésben rejlik az erő 1 A tótkomlós-hmvásárhelyf mezőgazdasági vasút. Részvénytársaság helyett vasúti érdekeltség. A tervezett tótkomlós—hm vásárhelyi mezőgazdasági vasút részvényesei vasár­nap délelőtt gyűlést tartottak Hódme­zővásárhelyen, a városháza termében, melyben kimondották, hogy amennyi­ben a részvénytársaságot megalakí­tani nem lehet, mert a részvény­tőke egész összegében nem jegyeztetett, vasúti érdekeltsóggó alakulnak s mint ilyen, építik ki a vasutat, nyomban egy bizottságot ki is küldvén azzal a meg­bízással, hogy a vasút ügyében hala­déktalanul és minden irányban járjon el. A közgyűlés lefolyásáról, melyen Juhász Mihály kir. tanácsos, polgár­mester elnökölt s melyen igen szép számmal voltak jelen a részvényesek, az alábbi tudósítást adjuk: Az elnöklő Juhász Mihály pol­gármester a megjelenteket üdvözölvén, a gyűlést megnyitotta ós bemutatta Sármezey Endrét, az arad csanádi vasutak igazgató-főmérnökét, aki a ter­vezett vasút terveit készítette ós aki a vasútépítés ügyében szaktanácsokkal szolgál. Majd jelezte a gyülós összehí­vásának célját, felemlítvén, hogy a rész­vényaláirások határideje augusztus vé> gével lejárván, a kereskedelmi törvé­nyek értelmében a részvényeseket két hónapon belül a részvénytársaság meg­alakítása céljából összehívni kellett. Be­jelenti azután, hogy a nevezett határ­időig Vásárhely városa jegyzett 2000, Sámson község 250, Tótkomlós község 100, magánosok 1061 darab 200 korona névértékű, összesen 3411 darab részvényt 682.200 korona értékben. A vasútépítés költségei az eredeti tervek szerint 980.000 koronában voltak elő­irányozva, mely összeg azonban az en­gedélyezési tárgyalás alkalmával fel­emeltetett 1,800.000 koronára s igy, ha a jegyzett részvénytőkéhez hozzászá­számitjuk is az állami szubvenciót és a postaszállitásórt nyerendő összeget, még — Oho 1 hogy azt mondja a fizett­ségnól, hogy maga vitte! — szóllott ravaszkodó szemhunyorgatással. — In­kább leülök egy kicsit. — Voltál már becsukva? kérdez­tem. — Egyszer. — S miért ? Vállatvont. — Egy urnák ellopták a zsebéből a bugyellárisát, én ott állottam a közel­ben ós a rendőr engem fogott el. Pedig láttam az igazi tolvajt. ' — Miért nem szóltál hát ? — Csodálkozva nézett rajtam vé­gig, mintha a méltatlankodás érzete izgatná, nyersen odavágta: — Ohó csak nem leszek tán besúgó ? — S mit csinálsz majd azzal a pénz­zel, amit majd én adok neked ? Okosabb dolgot. A pálinka még nem nekem való, köhögni sem akarok. Veszek majd tiz krajcárért husz darab Esti Újságot, azt eladom és lesz husz krajcárom. Aztán holnap ismét veszek husz krajcárért negyven darab újságot és estére már negyven krajcárom lesz. Azt hiszem, ha igy folytatom két hét múlva már sok pénzem lesz. Csak ki tudnám számítani, hogy mennyi? Sóvárgó vágy tüzelt tekintetében, ugy nézett maga elé, aztán habozva ós félénken szólott: Kérem szépen inkább a fele pénzért viszem majd haza hol­nap, amit vásárol, csak számítsa ki, hogy mennyi pénzem lesz két hét múlva. Kivettem a ceruzát és elkezdtem szá­molni. Magam is megvoltam lepve az eredményről. — Hallod-e fiu, hisz te gazdag em­ber leszel 1 — Mennyi ? Mennyi ? — sürgetett. — Ha minden nap eladod az újságo­kat, két hét múlva ezerharminckót forin tod lesz és husz krajcár. — Igazán annyi ? — A két szeme merengő vággyal volt tele és az egész teste reszketett. — Istenem, de jó lesz. — De nehéz lesz azt meg szerezni. Mert tudod-e, hogy mennyi újságot kell eladnod az utolsó napon? Nagyon sokat. Több, mint százezer újságot. Nagyot sóhajtott, azután felállott és mint akinek sürgős a dolga, gyorsan elkezdett futni, hogy alig tudtam vele lépést tartani. Mintha már ott lebegne előtte az a mesésen sok pénz ... Előtte, fölötte, minden felől kínálkozott csábí­tóan, elbüvelő csengéssel, amilyen mu­zsikája csakis a pénznek van. Megittasul tőlle egészen, ha hallja. Ugy szaladt most is utánnal Közbe pedig dünnyögte magában szilárd eltökéltség hangján : — El fogom adni mind . .. mind. Egy órával utóbb — már el is fe­lejtettem az én budapesti gyerekemet. — Az Almási téren vitt keresztül az utam. Hát kit látok ott. A C3eréphordó fiút, ahogy egy padon ülve bámész­kodik. — Mit csinálsz itt ? — kérdeztem. — Mikor látsz az üzlethez ? — Annak befütyültek — kacagott a fiu. — Idejöttem, megint játszott a két fiu pénzre. Azt hittem, hogy most már eltanultam tőlük a mesterséget, de megint becsaptak. Pénz volt, nincs. Aztán, mikor látta az arcomról hogy sajnálkozom rajta, hízelkedve hozzá tette: Tudja mit ? Adjon kölcsön egy hatost, ha nagyobb leszek, jobban ér­tek a csaláshoz, majd visszafizetem. A vőlegény. A csengetyü hangja élesen vibrált keresztül a hosszú folyosón, át az ud­varon, le a kertig. Suzzie, a kert árnyas fái alól fel­szaladt a hüs folyosóra, mialatt kis szive hevesen dobogott és csupasz nyakán, gömbölyű állain édes, izgató, gyönge remegés futott keresztül. Egy pillantást vetett a hosszú tü­körbe, néhány kis makacs, selymes, szőke hajtincset, amely márványhomlo­kára lógott, hátrasimított, végigsimította selyemköténykéje ráncait ós néhány mosolyt próbált. Es elővillogtatta hó­fehér fogait, de mintha száját kissé na­gyítaná, azaz mintha egy csöppnyit gu­nyoros volna . . . ah, egy szép, töké­letes mosolyt keresett, szelídet, gyön­gédet, elbűvölőt . . . Ez egész színjáték persze alig tar­tott néhány másodpercig. Most Suzzie élénken a nagy üveges ajtó felé for­dult, mely mögött egy katona sugár alakja tünt fel. És dobogó szívvel ajtót nyitott. A nap ragyogó kévékben sütött be a nyitott ajtón ós Suzzie elfeledte a betanult mosolyt. Riadtan, zavartan állt ott, mint ijedt kis madár. S ezer gondolat cikkázott át agyán. Ez a szép katona, aki ily mesésen lépi át a szülői ház küszöbét, ez lesz-e jö­vendő életének az ura? Ez hozza-e a megálmodott boldogságot? Ő a jövőt tündérálomnak képzelte, melynek álom­utjait egy ily hóditó, édes királyfi kar­ján barangolja be. S most az ösmeretlen láttára kis szive megremeget. Ugy érezte, már is ssereti — örökké szerette — ő reá várt, róla álmodozott, azon nap óta, mióta csak először hallotta nevét kiejteni. S most ime az álom valósággá vált. Pedig mindez igen egyszerű volt. Darnoy doktor, Suzzie atyja móg az egyetemen szoros barátságot kötött társával aki azóta Páris egyik legneve­sebb s legtekintélyesebb ügyvédjévé vált. S bár minden évben csak néhány órára találkoztak — az ügyvéd ritkán vetődött ide e vidéki városba s Darnoy se kereste fel gyakran Párist, — ifjúkori barátságukat megőrizték, istápolták. Taraveinek, az ügy védneü volt egy fia, három évvel idősebb, mint Suzzie. S a két apa még a gyerekek csecsemő korában elhatározta, hogy egyesíti őket. Suzzie már három éves korában ezt hallotta az apjától: — Már találtam neked egy fórjet, Marcelt, Taravei barátom fiát. De a fiatalok sose látták egymást. Marcel külföldön végezte tanulmányait és Suzzie sose volt Párisban. Most azonban Marcelt ide helyez­ték garnizonba a közeli szomszéd vá­rosba és végre bejelentette látogatását. Ebédre várták, de a kitűzött időnél két órával jött korábban. Darnoyné a bon­néval még bevásárlásai után járt. Dar­noy pedig a betegeit látogatta. — Uram, parancsoljon beljebb jönni.

Next

/
Thumbnails
Contents