Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-09-18 / 75. szám

2 BÉKÉSIÍEGYEI KÖZLÖNY 2 már csak azért is csodálkozik, hogy a szabályrendeleteket a jogügyi bizottság az alkotmánnyal összeütközőknek ós igy megerősithetetlennek tartja. Alap talan az az állítás, mintha amiatt, hogy az alkotmány a lelkészi körök létesítését a 10,000 lóleknél nagyobb népességű egyházaknál kifejezetten csak a lelkipásztorkodás kellő gyakorolhatása végett mondja ki ötezer lelkenként, közigazgatásilag ne lehetne ugyancsak ezeket a lelkészi köröket tovább fejleszteni ; annyival is inkább, mert hisz tavaly a kerület épen erre utasította a csabai egyházat. A csabai egyháznál az egyházalkotmány hiányos intézkedései miatt képtelen helyzetek állnak elő, mert ez az egyház, amely nem 10,000, (amilyen egyházat maximálisan jelöl meg az E. A.) nem is 20,000, hanem közel 30,000 ezer lélekből áll és ez az egyház ma is ugy igazgattatik, mint egy 300 lélekből álló egyház: a központból egy lelkész által, csak azért, mert az E. A.-ban a nagy egyházakra provideálva nincs. Hogy lehet igy a lelkipásztorkodást is kielégítőnek tartani, de az igazgatást is? Az A. E. nem tiltja, hogy öt központot létesítsünk, ahonnan áz a lelkész híveit gondozza, az élet, a szükségesség, a naponta felmerülő bajok sürgetik a fejlesztést; ezzel senki joga korlátozva nincs, sőt az csak intensivebben gyakorolható. Azok a zavarok, az a felfordulás, amelyek társadalmilag és gazdaságilag dúlnak az egész országban, mutatkoznak az egyházba is s mivel a népnek legjobb, legtermészetesebb ós leghivatottabb s legönzetlenebb vezetője, tanácsadója a lelkész, sürgősen szükséges, hogy a jelenleg a központba híveiktől 3-4 kilométernyire lakó lelkészek kerületeikben lakjanak, szükséges, hogy uj templomok építtessenek, szükséges, hogy az azon lelkészi körökbe tartozó hívek a saját körzeteket illetőleg autonomicus jogokkal ruháztassanak fel s kisebb ügyeiket a saját egyházukban intézhessék el. Ezzel ugy a hitélet, mint a közigazgatás is csak nyerhet. S mivel az egyház fejlesztésének alapja a kerületekre osztás, ezért kellett az egyházi képviseletet is ugy contemplálni, hogy minden kerületből 30—30 egyháztanácsos választassák; s ezért kellett a választást is, mely eddig egy helyen, a központban, de hat napig tartott, decentralizálni és egy napra szorítani. Valótlan állítás, mintha a szabályrendelet intézkedéseiben bárkire nézve is jogfosztás foglaltatnék, mert a felállított, megengedem, kissé körülményes, de a csabai zűrzavaros viszonyok között teljesen indokolt megszorítások egyáltalán nem a jogra, hanem a jog gyakorlatára vonatkoznak; nemcsak nem fosztanak meg senkit jogától ós szabad véleményének szabad nyilvánításában senkit nem akadályoznak, hanem ellenkezőleg, az által, hogy csak a szavazó helyiségben ós minden idegen befolyástól menten, csak az illetőnek magának szabad a jelöltek közül (de bárkit) törölni ós bárkit sajátkezüleg beírni, biztosítja a szavazót az illetéktelen befolyásolástól és megvédi a terror erőszakától. Ez a választási mód, a mely a jelölósszerü ajánló-lapokkal, még arra is biztosítékot látszik nyújtani, hogy a társadalmi osztályok lehetőleg arányosan legyenek képviselve, lehetetlenné teszi, hogy akár a szegényebb, akár a gazdagabb, akár az intelligens, akar a tanulatlanabb osztályok kiszoruljanak, de lehetetlenné teszi azt is, hogy valamelyik egyeduralomra jusson; mert ahol már osztályuralom van, ott fejlődésről beszólni nem lehet. S mivel az osztályuralom sehol sem kívánatos, legkevésbé az egyháznál, azért feltétlenül és sürgősen szükséges a szabályrendeletet erősíteni. Épen azért, ha netán volnának hibák, vagy hiányok a tervezetben, ne utasítsa vissza az egyházhoz, hanem felkéri szóló a ker. közgyűlést, hogy tekintve az ügy fontosságát, adja vissza a javaslatot a jogügyi bizottságnak, s hivja fel, hogy a csabai egyház, illetve az arad-békési egyházmegye kiküldötteivel együtt dolgozzák azt át és ha megegyeznek, fogadja el azt a kerület ós ha e megállapodásokat majdan elfogadja a csabai egyház, jelentse ki a ker. gyűlés az igy megállapított szabályrendeletet elfogadottnak ós megerősítettnek. Veres József békési esperes szükségesnek tartja a nagyobb egyházakban az egyre elhatalmasodó demagógia elleni védekezést; de a javaslatot hiányosnak tartja és azt hiszi, hogy a célt, amelyet kitűzött, nem éri el. A maga részéről jelen alakjában a javasletot nem fogadhatja el és azt a gyülekezethez visszaszármaztatandónik tartja. Ifj. Korén Pál törökbecsei lelkész hosszú, akadozó bevezetéssel iadokolja, hogy miért szólal fel. Ő Korén Pál békéscsabai lelkész fia és apja — úgymond — annak idején felebbezést nyújtott be ezen szabályrendelet ellen, de ezen felebbezés nem küldetett fel a kerületi jogügyi bizottsághoz. Ő e kitűnően kidolgozott felebbezésből meriti érveit. De ezek az érvek o'y gyarló módon ós oly vontatottan adattak elő, hogy a gyűlés tagjai egyre félbeszakították a szónokot, hogy beszédét minden pleonazinustól tisztítsa meg és fejezze be. A szónok még lassabban beszólt. Majd egész dic3hymnuszt zengett a békéscsabai parasztpárt kiválóságáról. (Egy hang: Nincs Csabán parasztpárt ! ü.chim felkel helyéről és kihívóan keresi a közbekiáltót.) A közönség még türelmetlenebbül követeli a beszéd befejezését; mert nagyon világos volt a célzat, melyet egy közbeszóló mégis világított. Közbekiáltás : Csabai pap akar lenni. Áchim L. András: Meg is választjuk ! A szónok aztán más húrokat kezd pengetni, nyíltan denunciálni kezdi a csabai igazgató-lelkészt, hogy a felügyelő választó közgyűlésen azt merészelte mondani, hogy ő az egyház (Egy hang: Talán csak inkább, mint Áchim L. András). A szabályrendelet-indokolásban Szeberónyi azt mondja: „A javaslat téves szöveggel, ugy látszik szándékos ferdítésekkel — hírlapokban és külön lenyomatokban jutott egyházi köreinkbe' — (Közbeszólás: Az ön papája tette.), miért is ő ezen vádat helytelennek tartja. Szeberónyi javaslatában a többségi elvet brutálisnak és a ke resztónységgol ellenkezőnek mondja. Mindezen érveléssel hiába igyekszik a gyűlés tagjait a javaslat ellen hangolni. Néma csönd lett e kinos beszéd után a teremben. Sokak lelkében sötét háttér tárult fel. C s e p r e g i 'György arad-békési esperes személyes kórdósben kér szót. Visszautasítja ifj. Korén Pál alaptalan vádját, mintha ő kötelességét elmulasztotta volna, mivel hozzá semmiféle felebbezés nem érkezett be s igy azt fel se terjeszthette. Szeberónyi Lajos Zs. igazgató lelkész kijelenti, hogy az esperessóg határozata ellen hozzá sem érkezett felebbezés. Tudomása van arról, hogy idősb Korén Pál elkészítette a felebbezóst, de a kiszemelt egyháztagok azt helyette nem voltak hajlandók aláirni s igy a benyújtás elmaradt. Majd kéri a gyűlést, hogy nem szándékozik hosszasan szaporítani a szót, hallgassák meg türelemmel beszédjét. Ha saját nyugalma ós kényelme lebegne szemei előtt, már régen visszavonult volna e térről, mert kényelmesebb harminc mértföldnyi távolságról egy oktalan tüzet szítani és mások kínjaiban gyönyörködni, kényelmesebb a falmögé húzódni és alattomos fondorkoJással kétes elemeket indítani a harcba, minden felelősség nélkül. De ő tudja kötelességét a vészben, a maga és családja számára abból hasznot húzni nem szándékszik. Türi ablakjainak beverelésót, tűri a sok szitkot és rágalmat, amig kötelességének ismeri a gyom kiirtását. A felügyelőválasztásnál törvényesen járt el, amidőn nem engedte az elnöki tekintélyt csorbítani azzal, hogy közgyűlésen egy politikai szereplő nem engedelmeskedett. Neki az engedetlenekkel szemben nincs más fegyvere, mint a gyűlés feloszlatása. (Közbeszólás : Helyesen cselekedett.) Veres József érvelésére megjegyzi, hogy a javaslat nem célozza a szavazók jogának korlátozását, csakis a demagógia túlkapásainak megszüntetését. Ha ezen módszer mellett is a rendbontó elemek kerülnek felszínre, ám legyen, de az egyházkormányzat megHogy rövid legyek, egy napon ezt ajánlotta nekem: — Legyen a lelke Bakuninnak és én a magáé vagyok! Beleegyeztem. Miért is ne ? Mikor ez olyan fantáztikus ós különös volt. Micsoda kaland! Micsoda szerencse! Egy levélváltás Bakunin és a grófnő között, eszmecserét kezdtünk. Olyan nyugati próféta-féle lettem, egy misztikus hódító, aki majd nihilizálni fogja a latin népeket — amolyan újkor Paulusa a Chao3z hivatásának. Megállapodtunk, hogy a közelebbi megismerkedés céljából találkozzunk. Londonban láttam is aztán. Pinlicoban lakott egy kis házikóban. Kis, igénytelen kert állott előtte; csak egy emelet magas volt. Nagyon egyszerű Semmi említésre méltó rajta. Bevezettek bennünket egy tipikus angol szobába, majd lépcsőn föl, amelyen valamilyen kaucsuk-bőr szolgált szőnyegül. A szoba, amelyben a grófnőt és engem hagytak, kicsi és csupasz volt; közepén négyszögletes asztal állt, ezen irókeszlet. Olyan volt mint egy hivatal szoba. Ez volt a szentély. Csakhamar megjelent az isten is. Es belenéztem testóbe-lelkébe. Főként a testébe; mert ugyancsak zordon volt, a szóles arc, melyből kövérsége dacára az arccsontok erősen kiállottak, a törpe, erős orr, a dagadt szemek alja, a pillantásának magnetikus ereje elárulták a tatárt, fiát az őszi pusztaságnak, amely egy Dsinkiszkánt ós Tamerlant nevelt. A mindig lovon, vagy kocsin ülő nomád nehézkessége még ázsiaiabbnak láttattá. Ez az ember valóban nem volt európai, sem szláv, sem egy istenhivő árja. Igy csak azoknak a pogány hordáknak a sarjadéka nézhetett, akik a mi világunkat ismétlen pusztulással fenyegették és akik a haladás gondolata helyett Chaos hitét hordják a szivükben. Elámulva állottam. Sohasem hittem volna, hogy egy emberben ennyire megelevenedhetik egy egész nép fensége. Zavarom egy órai beszélgetés után csak növekedett. Megértettem, mórt nem akarta ez az óriás a grófnőt Egeriájául. Bolondos kis gyermek volt, hogy emellett a nagy gondolkodó mellett efféle szerepről álmodozott. Nem látta meg a mélységes, félelmes filozofiát, amely e mögött a külső mögött rejtőzködött. Nem ismerte fel a barikádok emberében a prófétát. Talán ez nem is tartotta jónak, hogy nyilatkozzék előtte. Nekem megmutatta magát ós én megrémültem. Próféta volt. Attilának tartotta magát, egész tisztán látta forradalmának következményeit. Nem csupán ösztönből, de meggyőződésből vitt egy egész népet a nihilizmusba. A szó nem tőle ered, hanem ugy hiszem, Turgenyevtől. De a gondolat igen ! Az agrár kommunizmus programját Herzentől vette át, a destruktív radikálizmusét Pugacsevtöl; de ezekkel nem elégedett meg. Volt valami, amiben végtelenül nagyobb volt, mint ezek: — a gonoszságban, magáért a gonoszságért. Véleményem szerint Herzen a szláv paraszt boldogulását akarta. Pugacsev császár akart lenni. Bakunin azonban csak egyet akart, a dolgok mai rendjét elpusztítani ós az állam koncentrációját vógnólküli szerteforgácsolással pótolni. Igazi tatárhoz méltó álom. Valódi nihilizmus a legszélsőbb következményekig megvalósítva. Egy szóval: a véletlen filozófiájának alkalmazása — a véletlen, mint uralkodó, — törvények nélküli chaosz. Szörnyűség, az lehet, de szörnyűségében is óriási. És jól meg kell jegyezni, hogy emellett Bakuninban a tónyember, amit a grófnő ugy lebecsmórelt, megkettőztette a gondolkodó óriást, akit éppen leírtam. Az ő álma nem maradt álom. i Hozzáfogott, hogy megvalósítsa eszméit. Ez a szervező ész teremtette meg a nihilisták pártját. Azt a pártot, amelyről tudjuk, hogy a társadalom mindenféle eleméből van összevéve, de amely vezetői által fólelmes párt. Mert ezek a vezetők a mester hamisítatlan tanításain, az ő legbensőbb gondolatain nőttek fel. Az ő álma, — a tanítványok ez a csoportja — az igazi nihilizmus, amelynek egyedül az a célja, hogy a Nyugat egész világát a levegőbe röpítse, amelynek romjain aztán kivirágzik a vógnélküli szótforgácsolódás, a nihilizmus, a modern tatárságnak ez a legutolsó és a legnagyobb gondolata. Bakunint nem láttam többé viszont. Hogy a grófnő kegyeit azzal nyerjem meg magamnak, hogy „a hegyek óriása" előtt komédiázzak, az nagyon drágának tetszett előttem. Eltekintve attól, hogy ezután a látogatás után a szegény Sátán grófnőt már csak nevetségesnek láttam. Az ő hírhedt fatanizmusa csak pislogó kis mécsláng volt ahhoz képest, a mely a másikban buzogott. Nagyon korlátoltnak mutatkozott be, amikor ezt az óriás-szörnyeteget ugy félreismerte. És mert csupán az esze ós perverzitása izgattak engem, rögtön ellenszenvessé lett előttem, amint lehullott az álarca. Búcsúzás nélkül váltam el tőle, nem is láttam többé viszont. Bizonyára mindketten azt hitték mindketten rólam, hogy ón a császári kabinet harmadik osztályának külön kiküldött kéme voltam. Ebben az esetben ők igen tehetséges embernek tartanak engem s nekem ugyancsak vigyáznom kell, ha netán a szövetségük valamelyik tagja fel találna fedezni. — Bontson csak ki gyorsan még egy üveg pezsgőt, de hadd repüljön a dugója — legalább hozzászoktat bennünket az ilyesmihez, nemde? Ha netalán nekünk magunknak is repülnünk kell egy szép napon. tette kötelességét. Kéri a közgyűlést, fogadják el dr. Zsilinszky Endre esperessógi felügyelő ur indítványát. Kölcsönös jóakarattal meg lehet alkotni az egyház javát célzó intézkedéseket. Áchim L. András és társai közbeszólásaikkal zavarják a szónokot. Az elnöki asztal végén ülő Mágocsy Ditz Sándor egyetemi tanár a zajongók felé fordulva, többször csendre inti őket, azt mondva szelíden : „Kérem, legyenek csendesen." Áchim L. András oda szól: „Kicsoda maga?" Mire Mágocsy Ditz Sándor felpattan helyéről, megszakítja szónokot, kéri az elnökséget, hogy csináljon rendet, mivel ugy látszik, nem gyülóstagok is betolakodtak a terembe. Wágner verbászi lelkész szót kér és véget akar vetni azon rendellenességnek, hogy a teremben nem illetékes egyének is jelen lehetnek és itt szónokolnak, közbeszólnak. A hallgatóság helye a karzaton van, kéri az elnökséget, hogy azokat oda utasítsa. Az elnökség felhivja a közgyűlést, hogy hajlandó-e elfogadni az indítványt. Mire egyértelemben határoz a közgyűlés, hogy a hallgatóság helye a karzaton van. Az elnök kimondja a határozatot. Áchim L András fel kél helyéről és néhány másodpercig szótlanul áll, kinos hangulat vesz erőt a közgyűlésen. Majd meg kihívóan akként szól: „Megyek, de előbb elmondm beszédemet." Száz torokból egyszerre hallatszik : „Nem hallgatjuk meg, fel a karzatra, Itt nincs helye!" Áchim L. András még áll, majd megindul Maczák György és a többiek s utánuk Áchim L. András. A terem ajtaján visszafordulva annyit mond: „Ez a protestáns vallásszabadság !" Válaszul nyerte : „Ez a protestáns rend — a karzatra." Majd hivei fenyeget Mztek, hogy kilépnek az egyházból. E kinos incidens után a gyűlés hangulata teljesen megváltozott. Megösmertók a nópvezért. Egyhangúlag elfogadták dr. Zsilinszky Endre indítványát. A bizottság összeült és másnap a szabályrendelet tető alá került, a rendet célzó intézkedések pontosabb meghatározásával. Epöl a veszei szifon. Választmányi ülés az ÁrmentetitőTársulatnál. Miért nincs viz a Köröscsatornában ? Olvasóink előtt ismeretes már az a romlás, mely a mult évben a Köröscsatornán levő úgynevezett veszei szifont (vízduzzasztó) érte. A nagy költséggel vasbetonból készült alkotmány alatt a homokos talaj meglazult, illetve a viz elmosta a homokot ós az egész összeomlott. Az összeomlás megakasztotta teljesen a viz folyását, ugy hogy Csabát, Csaba határát, különösen pedig az öntözött rétet az a veszedelem fenyegette, hogy nem lesz viz a csatornában, csak bűzös mocsár, amely amellett, hogy a közegészségügyre határozottan veszedelmes, még arra sem alkalmas, hogy belőle az öntözött rét öntözhető legyen. Ugy az első sorban érdekelt Alsófehórkörösi Ármentesitő Társulat, mint maga Csaba község a szifon beomlása után arra törekednek, hogy a bajt valamiképen mihamarabb orvosolhassák. Az Ármentesitő Társulat egyik közgyűlésén elhatározta a szifon újból való felépítését, még pedig a földmivelósügyi miniszter támogatásával, akihez ez irányban kórelemmel fordult. Az újjáépítés azonban csak nagy sokára volt foganatosítható. Azt az időt nem lehetett bevárni az öntözött rét és Csaba veszedelme nélkül. Csaba elöljárósága ekkor küldöttségileg a földmivelósügyi miniszterhez fordult, aki az öntözött rétre való tekintettel 10,000 koronát adoi mányozott egy szivattyugép beszerzói sére, amelynek segitsógóvel aztán el lehetett látni vizzel a Körös-csatorna csabai részét is. Igaz, hogy az Ármen tesitő Társulat mindég fukarkodott a vizzel, amint hogy most is fukarkod amikor a legveszedelmesehb jánv'áűy' fenyegeti az országot, tehát Csabai ío A veszei szifon építése most már aktuálissá vált, tehát az Ármentesitő Társulat választmánya gróf Széchenyi Antal elnöklésével pénteken délelőtt ez ügyben választmányi ülést tartott. Az ülésen KünzlErnő igazgató-főmérnökbejelentette, hogy a szifon romjait robbantás által sikerült már a mederből