Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-09-15 / 74. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 74-ik szám. Csütörtök, szeptember 15. BEKESME6Y I0ZL0NY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendői-. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElíOPIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belűi is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZK7 JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A parlamenti szünet után. Békéscsaba, szept. 14. A parlamenti rendes munka biztosítása meghozta a rendes parlamenti szünetet. Szünetet, amely valósággal a pihenőnek, a politika nyugalmának és csöndjének volt rendeltetve s nem telt meg a nyár méreganyaggal, vihartjelző tikkadtsággal, feszültséggel, mely a közelmúlt parlamenti szüneteinek folyamán rendesen összegyűlt s már jóeleve komor fellegekkel borította a politikai horizontot. A nyári konventikulumok, a szituáció felbontására kieszelt plánumok, a koalíció rezsim más ezernyi bajával egyetemben teljesen letűntek. A minisztériumok irodáiban a parlamenti szünet alatt jelentős munka folyt. A törvényjavaslatok egész sorát készítették elő, hogy az állami igazgatás minden ágában korszerű törvényalkotásokra nyújtsanak módot a törvényhozásnak. Khuan gróf Ostendéből visszatérve, Bécsben találkozott Bienert báró osztrák miniszterelnökkel, aki hir szerint közölte vele, hogy az őszkor összeülő delegációkban a közös hadügyi kormány bejelenti a véderő revízióját, amelyet a két képviselőház azonnal tárgyalás alá is venne. A véderő reformja magával hozza a kétéves katonai szolgálatot és a létszámemelést. Az udvarnak az az álláspontja, hogy a létszámemelés csak akkor vihető keresztül, ha Khuen egyúttal előterjeszti az általános, titkos, egyenlő választójogot is. Az ellenzék azt véli, hogy Khuen ily módon feltétlenül válságba kerül, mert Tisza és hivei miatt nem léphet elő a választójogi javaslattal. Enélkül pedig a létszámemelés el nem képzelhető. A parlamentnek azonban mindet nekelőtt a normális költségvetést kell megszavazni, hogy végre-valahára kikerüljünk az indemnitásoknak abnormis állapotából. Felesleges arra szóvésztegetni, hogy minő hátrányos az ország ezernyi érdekeire, ha egy következő esztendő igényeit indemnitások utján az előző esztendők rég túlhaladott költségvetési kereteinek Prokrastes-ágyába beleszorítjuk. Október havában össze fognak ülni a delegációk, amelyek ülései során a közös minisztereknek hir szerint fontos mondanivalójuk lesz az egyetlen parlamentáris fórum előtt, melynek illetékesen nyilatkozhatnak. A magyar parlamentnek sürgősen el kell intéznie a Szerbiával kötött vám- és kereskedelmi szerződést is. Ennek a nemzetközi megállapodásnak becikkelyezése fokozottan sürgős éppen most, amikor a monarkia mindkét államában már-már elviselhetetlen mérveket ölt a husdrágaság. A kalendáris dátumhoz kötött törvényhatósági munka keretébe tartozik továbbá a jegybank ügyének rendezése. Az Osztrák-Magyar Bank szabadalma ez év december 31-én lejár. A jegybank kérvényét, melyben szabadalmának megújítását kérelmezi, még a koalíciós kormány pénzügyminiszterének benyújtotta. A kormánynak és a többségnek álláspontja a jegybank kérdésében világos és határozott. A kormány és a többség meg akarja ujitani a közös bank szabadalmát, ha sikerül a közösség alapján az osztrák féllel olyan megállepodást kötni, mely az ország érdekeit kielégíti. Ez a kormány eredeti álláspontja, melyet vállalkozásának első pillanatától fogva hirdetett. Tiszta és megtámadhatatlanul korrekt munkát fog tehát végezni a többség, ha egy megfelelő kormány-megállapodást szavazatával törvénynyé emel. Az őszi parlament kilátásairól szólva, bajos hallgatni azokról a fölbukkanó újsághírekről, amelyek obstrukciót s ennek kapcsán a miniszterelnök erélyes terveit, házszabályszigoritást helyezne kilátásba. Az kétségtelen, hogy az ellenzék minden egyes tárgynál elő fogja adni mondanivalóját olyan részletesen, ahogyan szükségét látja. A miniszterelnök nyugodtan fogja hallgatni az ellenzék fejtegetéseit. Attól azonban, hogy valamely vita beláthatatlanul hosszura húzódjék, mi, megvalljuk, semmiképpen sem tartunk. Elvégre is ne feledjük el, hogy azok a tárgyak, melyek az őszi ülésszakban tárgyalás alá kerülnek, kivétel nélkül olyanok, melyekről az országot a lefolyt választás alkalmával megkérdeztük. Egy félhivatalos utóbbi számában egészen kereken kijelenti, hogy a kormányt a házszabályok szigorításának gondja ez idő szerint nem bántja. Csak nyilvánvaló és a szólásszabadsággal való igen nagy visszaélések szoríthatnák rá, hogy ezzel a kérdéssel már előbb is foglalkozzék. Ismételjük azonban, hogy egyáltalán nem hisszük, hogy erre sor kerüljön. Mert az uj obstrukciót nem házszabályok törnék le, hanem az az országos fölháborodás és megütközés, amely teljes erővel zúdulna az olyan ellenzék felé, amely a nemzet ítéletének cinikus negligálásával, minden ok nélkül megakasztaná a röviddel ezelőtt megindult parlamenti alkotó munka folytatását. A vármegyei közigazgatásból. A köz'gazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizottsága e hónap 12-ód, hétfőn tartott szeptemberi rendes ülését a vármegyeház kistermében. Az ülésnek, melyen a tagok csaknem teljes számban megjelentek : sok érdekes tárgya volt. Kü! iönösen az alispáni jelentés kapcsán j merültek fel az érdekes tárgyak, ugyi hogy a szó szoro3 értelmében az alisi páni jelentés foglalta el az ülés nagyobb j felét. A szokásos havi jelentések különös érdekesebb adatokat egyáltalában nem tartalmaztak. Egyik-másik kérdés körül parázs vita is volt, melyben többen vettek részt. Az ülésről részletes tudósításunk egyébként a következő: Jelen voltak Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt: dr. Daimel Sándor főjegyző, Kiss László tb. főjegyző, Roediger Gyula pénzügyigazgató, M i k 1 e r Sándor tanfelügyelő, P e r s z i n a Alfréd, az államépitészeti hivatal főnöke, S á r o s s y Gyula árvaszéki elnök, dr. Z ö 1 d y János tiszti főorvo3, dr. Z ö 1 d y Géza tiszti főügyész, továbbá V a r s á g h Béla, dr. L a d i c s László, dr. Török Gábor, Haraszti Sándor, Dombi Lajos, M o r v a y Mihály és P f e i ff e r István bizottsági tagok. I Ambrus Sándor alispán az ülést | megnyitván, felszólította dr. Daimel i Sándort a vármegye mult havi viszoi nyairól szóló alispáni jelentés előter' jesztósére. A jelentés érdekesebb adatai a következők : A személybiztonság 17 esetben támadtatott meg, mégpedig súlyosan 7, könnyen 10 esetben. A vagyonbiztonság 30 esetben kisebb lopásokkal lett megtámadva. Öngyilkosság 6, öngyilkosság kísérlete 2 esetben történt. Magánlaksértés 3 esetben volt. Különös nagy számban fordult elő a vármegye területén tüz, mégpedig 50 esetben. Békésmegyei Közlöny tárcája. Utolsó dal. Még él az első csók emléke, él Ma még ölellek, ma még átkarollak, De tán — ki tudja ? Csöndes szemfödél, Néma felejtés borul rája holnap. Még végig reszket csókom, hogyha ér, Dalaim még ma te rólad dalolnak Ma még behunyt szemmel hallgatod a dalt De holnap ? Ah ki tudja hogy lesz holnap ? Ugy érzem: már búcsúzóra reszket, A toll kezemben, hogy e dalt irom. A mi szerelmünk félig már lemondás, Alkonysugár, hulló virágszirom . . . P é t ö r k e. Gondolkozom, elmondjam-e a Pétörke történetét? O'yan rövid és igénytelen, hogy lesznek olyanok, akik megmosolyogják. Dj mégis csak elmondom, mert ezzel a pár jelentéktelen szóval tartozom a Pótörke emlékezetének. Aztán mikor róla beszélek, felvonul emlékezetemben életemnek egy ragyogó korszaka, mikoron hittem a halhatatlanságban s kivágtam az újságokból a szépen csengő verseket. ... Ott laktam a Gyár-utcában, egy rengeteg bérház negyedik emeletén. A szobám keskeny volt és hosszú, mintha egy másik nagy és elegáns teremnek szolgált volna előszobául. Aztán gyakran gondoltam arra, hogy hogyan is férhettem ón ott meg, abban a kis sötét, elhanyagolt zugban, hova a napfénye se látogathatott s csak falak, a szomszéd kőhalmaz vakolatos, szürke oldalát láttam. Csodálátos, hogy mégis gyakran visszavágytam oda a szoros, sáros, füstös Gyár-utcába, s fel oda a fecskefészkes negyedik emeleti legénytanyába. Akkor is, amikor smyrna szőnyeget taposta lakk topánom, s hivatalosan megkívánt bókokat súgtam a félmilliós kisasszony fülébe. Hanem akkor minden messze volt móg. S tudj' Isten nem izgatott. Lehet azért következett be idők multával. Mert rendesen az jön, amit nem várunk s amiért bolondulunk lenge ködképpé foszlik. Egyetlen nagy és őszintnte gyönyörűségem Pótörke, kiről lám, hogy szó tétessék, mennyi fátylat kell meglibbentenem az emlékek halott kamarájában. Óh, mert annyira öszenőttünk, öszszefortunk mi ketten. En, ki egy havasi falucskából vándoroltam ide, s ő, kit az alföldi vadvirágos, délibábos téréiről dobolt ide láthatatlan, gonosz ördögi kéz. Mert láthatatlan volt az a kéz, melyre gyöngéd csókot nem nyomott Pótörke, ho'ott az szülő anyjáé volt. Es gonosz és ördögi volt az a kéz, mely csecsemő gyermekét idegen kezekre bizni nem átalotta. Gyakran sóhajtottam fel, látván Pótörke nagy szerencsétlenségét, minek is ad az Isten hitvány asszony személynek magzatot? Olyan szívtelen, vad teremtésnek, amilyen a Pétörke szülőanyja lehetett. Hercnó, az ő második anyja, mit törődött vele? O is egy hajszállal volt jobb a másik asszonynál. Rátukmálta könyörögte a gyermekét, kénytelen-kelletlen elfogadta. Azonban ez nála sokat jelentett. Mert a Picula macskáját, a sárga ós barna foltokkal tarkásat jobban szerette. Mindössze egy kis boszszuság s egy kis darab zsemlehój, amitől a hegyes orrát fintorgatta a Picula I őnagysága, | Nem lehet csodálni. Hercnó zöldséget árult a Zsák-utca sarkán. Legjobb j barátnéja Henterné, Rancnó asszony- j ságok voltak, kiknek óletpárja csontot, rongyot szedett s este tizenegy órakor | lábalt haza, Mind kettő megizzadva, fá- ! radtan, bizony nem imádság szóval j dűltek a piszkos derókalyra. Nem. S ! aztán ilyen volt az egész földszint. Mert kicsik, sötétek, vizenyősek voltak a fa- I lak. Szűk az udvar s igy csak vihar- : verte szedett-vedett, szegény emberek ! telepedtek le. Hát ezektől nem lehet tisztességes erkölcsöt tanulni. En nem vádolom Hercnét, ám bátor nőiesnek, jóléleknek egy cseppet sem tartom. Olyan, amilyenek a szemét gombák s a sarki szemtólős kialakították. Se nem jobb, se nem rosszabb. Mihelyt a fiu vígabban tipogott s tudott egy néhány szót, belefogta járomba. Hadd dolgozzon, mert ingyen nem tarthatja. Drága itt az élet a magas kőfalak között! S — Pétörke ugrott is, mint a levélhuzó fehér egérke a szerencse mondó asztalon. Újságot árusitatott vele. Reggel, azaz, hogy hajnalba felverte s mars ki az utcára. S a kis Pótörke, lótott, futott, árult, üzletet kötött, s beszívta a fülledt, tóglaporo3 levegővel az asztfalt csúnya beszédét. S jött haza kóső este lihegve, álmosan, mint egy eső, jég pacskolta madár. Igy ismertem meg őt egy fagyos téli hajnalon, ő mert, hogy folytassa, [ amit én abbahagytam. Összeütődtünk. — Ki vagy te kis éjjeli legény.? — Pótörke. — Nincs más neved ? — Nincs. — Ki anyád neked ? — En Hercnó őnagyságát ismerem. Tónsaszonynak mondom. Megsimogattam gömbölyű, kerek arcát s hullámos, szőke haját. Olyan boldogan rebbent el, mintha nem jól esett volna neki. — Aztán nézz fel hozzám Pótörke. Gyakran találkoztunk Pótörkóvel. Vagy ő jött fel hozzám, de megtörtónt az is, hogy ne fárasszam, lementem én is hozzá. Elbeszélgettem vele. D3 milyen okos volt ez a Pétörke. Alig hiszik el, ha mondom, hogy én sokat tanultam tőle. Többet, mint a mennyit ő tőlem. Az az iskola, melyet ö járt, oly erős, megcáfolhatatlan és igaz volt, hogy a mellett eltörpültek az én könyvszagu bölcsességeim. Egyetlen egyben hitt a min én csodálkoztam. Kettőnk boldogabb jövőjében. Ő, — a maga részéről igy képzelte : Sokáig, talán napokig alszik, gummikerekün jár, s a mellett csak puha zsemlyét eszik. Beh pompás lehet, ha nem ropog bele az ember foga I En, hogy mit képzeltem, nem mondom el. Olyan szédítően szép ós titokzatos. Reszketek, hogy más is megpillanthassa ! Azonban ő tudta, hallotta s arra tanított, hogy ne bízzak az emberekben, ne hitelezzek senkinek soha. s ne mondjam el a terveimet soha. Ő sok könnyhullatás és keserű tapasztalat után tanulta meg — jó lesz ha okosodom rajta. És egy dologra is kért: — Ha pedig maga jutna hamarabb a célhoz, vegyen magához, de fizesse ki Hercnét, amiért felnevelt engemet... — Oh, te háládatos kölyök, te . . . És szivemhez szorítottam szőke, hullámos hajú fejét s megcsókoltam nagy mosolygó kék szemét. Egyszer két nap óta nem találtam