Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-09-01 / 70. szám

XXXVII-ik évfolyam. 70-ik szám. Csütörtök, szeptember I. BEEESME&YEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSNzetni bármikor lehet évnegyeden betűi is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NY1LTI ÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Kezdődik a munka. Békéscsaba, aug. 31. Vége a vakációnak kezdődik a munka ! Ezt a jelszót hallhatjuk szerte az országban, hogy a nyári kánikula véget ért s a tudomány csarnokai ismét feltárulnak a tanulni vágyó, tudományszomjas ifjúság előtt. Miként egy röpke pillanat, ugy tünt tova az a pihenésre szánt nyári idő, melyet azok élvezhettek, kik az egész évben eleget tettek kötelessegeiknek s akik nyugodtan pihentek megérdemelt babéraikon. Kezdődik a munka! Ez a jelszó. De vajon tényleg munkához lát az ország népe a nyári pihenő után ? Vájjon tényleg megfogja-e az eke szarvát, hogy mélyebben szántson s hogy végre felviradjon az az idő, mely nyugalmas békét, kincses gazdagságot jelent a magyarnak. Mert a mi népünk nem csak a nyári pihenésből vette ki a részét, hanem pihent már évtizedek óta. Nem kelti éleire az a tudat, hogy körülötte a kultúrnépek mind-mind a munkának szentalik életök javarészét, hogy valamenynyien gyűjtenek, mint a szorgalmas méhek, hogy amikor a munkátlanság ideje elérkezik, legyen miből fogyasztania. Ami tejjel-mézzel folyó Kanaánnunk országnak sohasem volt szüksége arra, hogy lakói túlontúl megerőltesék magukat, hogy létfenntartásukhoz szükséges követelményeket megszerezhessék. A magyar nép eredeténél fogva is kényelemszerető és inkább pihen, mint dolgozik. Ezért kerestek őseink is már olyan országot, ahol a megélhetés könnyű s a természettel nem kell ugy megbirkózni, mint az északi nemzeteknek. Ezért pihent hát országunk lakossága a múltban s pihen a jelenben is, ha végre a körülötte nyüzsgő emberáradat szorgalmas munkájának zümmögése észhez nem térítené. De látja a német, az osztrák, francia, angol nemzetek erős küzdelmét s a küzdelmekben való diadalát. Látja azok rohamos fejlődését, térhódítását, látja hatalmas kulturáját, amely mindmind nagy vagyonosság következménye és lassan-lassan belátja, hogy ha nem akar lemaradni a nemzetek versenyéből, akkor neki is munkálkodni kell, fel kell hagyni a százados tétlenségekkel s ott keresni a boldogulás nyitját, ahol az tényleg kínálkozik, a szorgalmas munkában. Vége van tehát a nagy vakációnak, annak a nagy pihenőnek, mely immár több száz év óta tart, a magyar nemzet belátja, hogy csakis a munka az, mely gyümölcsét okvetlenül megtermi, amelyben bizonysággal megtalálja jövendőjének biztos zálogát. Munkára fel tehát 1 Küzdjünk mi is az előrehaladásért, vegyük fel a nagy nemzetközi versenyt, melyről lemaradnunk nem szabad, Mutassuk meg, hogy a munka nemcsak külföldön, de hazánkban is tud érvényesülni. Igazoljuk azt a honi hiedelmet, hogy a magyarban veleszületett zseniálitás rejlik s csak idő kérdése, hogy e lángeszüsége világrengető dolgokat produkáljon. Álljunk munkához, hiszen mi belőlünk csak az akarat hiányzik. Próbájuk meg egész erővel, vagy mint a technikus kifejezés mondja, teljes gőzzel neki látni kell a teremtő munkának s bizvást hisszük, hogy az eredmény elnem maradhat, annak mindenképpen be kell következnie. Ha majd minden magyar ember ugy gondolkozik, hogy produktív munkájának nemcsak a saját jóvoltát, hanem a nemzetének, hazájának üdvét is szolgálja, ha majd minden magyar ember szorgalma gyümölcséből igyekszik megélni s késő vénségére tőkét gyűjteni akkor a nagy vakációnak,ímely immár oly régi idő óta tart, s hátráltatja és gátolja előre halladásunkat, tényleg vége lesz s mi örömujjongással hirdetjük szerte ez országban : Vége a vakációnak, kezdődik a munka! Az olasz veszedelem. - Külön fővárosi tudósítónktól. Az 03ztrák-mtgyar külügyminiszter Salzburgban találkozót kért az olasz külügyminisztertől s a találkozó meg is fog történni. Ez alkalomból sokat irnak a világ összes lapjai arról a feszült viszonyról, mely immár évek óta tart az Oáztrák-Magyar monarchia és az Olasz királyság között. A legtöbben a salzburgi találkozó ós a Montenegrónak ajándékozott olasz ágyuk között szoros kapcsolatot keresnek s abban mintegy felelőségre vonatást találnak. Monarchiánk s az olasz kormány közötti feszült viszonyt szinte mesterségesen idézték fel az idők folyamán azok a tendenciózus közlemények, melyek mindkét állam sajtójában nap-nap után megjelentek. Hiszen a két ország lakossága egymás iránti szimpátiával van telve, különösen a magyar nemzet rokonszenve az olasz nemzet iránt igen élénk és barátságos jellegű, ugy, hogy ellenséges viszony óletrekeltésének nagyon messzeható ós igen erős erdekeket mozgató okai lehetnek. Már pedig akárhogyan is erőltessük meg agyunkat, olyan okokat nem tudunk találni, amelyek miatt érdemes lenne a két államnak, mely egyébként is szövetséges viszonyban áll egymással, oka volna a neheztelésre, esetleg haragra. Az olasz irredent a lényegében sokkal kisebb jelentőségű dolog, semhogy az kihatásában nemzetközi bonyadalmakra okot szolgáltathatna. A balkáni kérdésben monarchiánk politikája oly őszinte és nyilt, hogy abban hiába keresnők olyan okot, mely háborúskodásra alkalmat szolgáltathatna. Hacsak az az egyetlen ok nem okoz fejtörést, hogy az olasz király apósa, a most már királynak kikiáltott montenegrói uralkodó s hacsak Montenegró érdekeit nem sérti a monarchia balkán politikája. Mindezeket egybevetve, hiába kürtöli nékünk világgá az összes politikai szenzációkban utazó napisajtó azt a hirt, hogy az olasz-magyar-osztrák szövetséget veszély fenyegeti, hogy baj van a hármas-szövetség szerződésének krétája mögött. Meg vagyunk győződve, hogy Aehrethal gróf és San Giuliamo marquis találkozójának Salzburgban semmivel sem adhatunk nagyobb jelentőséget, mint aminőt ezek a szokásos barátságos nyári találkozók megérdemelnek. Ha a nyári kánikula arra hajtja a szenzációkra éhes és kiéheztetett sajtót, hogy abban is a háború előszelét érezze, mikor két egymással fegyverbarátságban álló állam külügyminiszterei találkoznak, minket a józan ítéletünktől megfosztani nem képes s éppen ugy leszállítjuk kellő értékére ezeket a riasztó híreket, mint azokat a tendenciákat, melyeket egy tiroli hadgyakorlat kitűzött céljának megvalósításában keresnek a melegségtől fáradt elmék, vagy aminő rémképeket festenek egyegy olasz határszéli manővernek képzeletben kitűzött céljában, az északról betörő ellenség leküzdésének problémájának megfejtésében. Békésmegyei Közlöny tarcája. Mint a pillangót... Mint a pillangót a gyermek Űzi űzi szüntelen : Egyre űzlek én is tégedet Röpke lepke szerelem ? Évek óta tart a hajsza, Évek óta igy megy ez, Szállsz előliem lelkem érted Csak hiába epedez. Kezd kihűlni már a szivem, Hamvadoznak lángjai. Merre lett mi benne égett, Az a tüz a hajdani? Általélni fásult szívvel Ezt az árva életet, Lángolóan nem szeretni Átkozott egy sors lehet ! De az égben ilyetén sors Rólan nincsen árva tán? Oh neked kell még szeretni Kell szeretni igazán Jöjj tehát ne szállj előlem Jöjj pihenj meg szivemen, Jöjj te himes fényes szárnyú, Röpke lepke: szerelem. A xandium. — Amerikai töiténet. — Mr. Philips hozzá volt szokva a merész vállalatokhoz, de azért mégis gondolkodóba ejtette Green ajánlata. Egy este betoppant hozzá s minden teketória nélkül a következőket mondta: — Repülőgépről van szó. Tudom, hogy az e félére rossz idők járnak: a feltalálók egyrésze merész, a másik képzelődő. Nehogy rólam is hasonlót gondoljon, mindjárt a közepén kezdem. A tudomány ennek a kérdésnek egyedüli megoldását a villamosság alkalmazásában látja. Az eddig folytatott kísérletek igazolják, hogy csakis az accomulátor rendszerű repülőgép fog beválni. Csakhogy az eddig ismert accomulátoroknak két lényeges hibájuk van : tu'ságosan nehezek és könnyen polarizálódnak, vagyis a bennük elraktározott villamosság a legcsekélyebb behatásra egyszerre kisül. Az ón találmányom mind a két bajon segit. Föltaláltam egy uly fémet, amelynek a neve xandium. Ugy viszonylik az ismertekhez, mint egy : a százhoz, erőkifejtése dolgában pedig, mint száz az egyhez, vagyis : százszorta könnyebb a súlya az eddig ismert fémek legkönnyebbikónél ós mégis százszorta nagyobb villamos erőt tud kifejteni. Azzal kivett a zsebéből egy hajóalaku apró gépet, egyet nyomott a gombján és a kis alkotmány repült föl, oldalt, jobra balra, amint a mérnök beigazította. Ahogy a bankár meglátta a remek apróságot, fölpattant a székről, odalépett Grenhez s csak enynyit szólt: — Kész az alku, menyire lesz szükségünk. Green egykedvűen megnevezte az összeget. Tetemes summa volt, de mr. Philips nem habozott. Egy hét múlva együtt volt a szükséges műszer, anyag, szóval minden. A mérnök hozzáfogott a gép készítéséhez, amelynek csodájára járt az egész tudományos világ. Félév alatt elkészült a rendkívül finom és kecses, végtelenül könnyű mechanismus. Az accumulátort azonban Green az utolsó hétre hagyta. Nagyon is jól őrizte meg a titkát. A xandiumról nem volt sejtelme senkinek, móg Philipsnek sem. Ami nagyon bosszantotta a bankárt, olyannyira, hogy valósággal meggyülölte kompanistáját. Elérkezett a próbafölszálás napja. Minek részletezzem, elgondolhatja bárki, hogy a szenzáció óriási néptömeget csalt arra a helyre, ahol a fölszállásnak történnie kellett. Reggel Philips ós Green újból megvizsgálták a gépet: Philips és Green, mondom, mert a bankár nem sajnálta a fáradságot ezen hat hónap alatt, amig a gép elkészült, éjjel-nappal tanult és dolgozott, ugy, hogy ha a xandium előálitási módját tudta volna, bizonyára egymaga is tudott volna állítani egy hasonló gépet. Green megindította a gép csavarjait s hirtelen föl szálltak. Óránként száz kilométer gyorsasággal indultak észak felé. A gép pompásan s csaknem zajtalanul működött, Green a gép indító csavarjainál volt elfoglalva, Philips pedig oldalt állott ós nézte. S amint nézte, irigység és hatalmas égő vágy fogta el, hogy bár volna ő az egyedüli, aki ezt a titkot tudja. ...Hátha erőszakkal kivenné Greenből a titkot? Visszariadt eleinte a gondolattól, de az nem hagyott semmiképpen neki békét. Az utóbbi idők izgalmai, az éjjel-nappali munka, a mórhetetlen pénzvágy ós nagyravagyás ellenálhatatlanul kerítették hatalmukba. A környezet, a repülés, a mérnök fölényes viselkedése elvette az eszét. Óvatosan elővette a revolvert, amelyet mindig magánál hordott s a mérnök homlokának szegezte. Azt kiáltotta a fülébe. - Tudni akarom, hogy készül a xandium ? A mérnök nem jött zavarba, móg a revolverc3ő felé sem kapott hanem csak annyit mondott gúnyos hangon: — A xandium ? abból nem eszik mr. Philips. Minden eshetőségre el voltam készülve, amikor önnel felszálltam. Nehogy rajtam kivül más is megtudja a titkot, minden műszert összetörtem a maradék anyagot elpusztítottam. Megölhet, de a titkot akkor is csak magammal viszem. A bankár eszét végleg elvette a düh s rávetette magát a mérnökre. Az védte magát és már csaknem sikerült neki a fegyvert kicsavarni a bankár kezéből, amikor annak ujja hirtelen befelé görbült és a fegyver elsült. Green öszszeesett és bár nem sebessült meg halálosan, eszméletét mégis elvesztette. Mr. Pilips odaugrott az indító csavarhoz és az alatta levő vastag üveggel borított nyíláson lenézett a földre. Nem tudta magát tájékozni. Ismeretlen vidéken járt már a repülőgép óriási sebességgel. 'Hegyeket látott a felhők alatt felbukkanni, de nem tudta volna, hogy melyek azok hegyek. — Jó lesz leszállni ! — gondolta magában. De előbb megfogta a mérnök te3tét, odavonszolta a lefelé nyiló ajtóhoz, az ajtót kinyitotta ós kilökte rajta a nagy feltalálót, mint valami felesleges terhet. Aztán megállította [a gépet. Az lassan lebegett a légben,' mint egy óriás madár. — No most lefelé a földre, - gondolta mr. Philips és megforgatta a csavart. De bármikónt erőlködött is, lefelé nem indult a gép. Erre nem gondolt. Izgatottan forgatta a csavart, majd jobbra, majd balra. Da a repülőgép csak megmaradt a vízszintes helyzetében. Se fölfelé nem szállt, se alá nem bocsátkozott. Megbolondult a gép ? Mindjobban elfogta a bankárt az izgatottság. Mi lesz mo"t ?