Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-09-01 / 70. szám

2 Nincs olasz veszedelem, mert nem is lehet ilyenről szó. Az olasz-osztrákmagyar fegyverbarátságra épen olyan szüksége van az olasz királyságnak, mint aminő üdvös az monarchiánknak s egész Európa békéjének. Semmiféle cettinjei ágyuk annak barátságos levegőjét meg nem bolygathatják és semmiféle katonai hadgyakorlat, oldjon meg bármily nehéz katonai feladatot, nem képes arra, hogy a barátságos egyetértést megzavarhassa. Mindkét állam vezetőférfiai jól tudják, hogy csakis a béke, az együttműködés és egyetértés az, mely gazdaságukat, kulturájukat, előrehaladásukat előmozditja és semmiféle ujságirói fantázia nem fogja eltéríteni azon józan és megfontolt utjoktól, melyen eleddig is mindkét állam jóvoltára haladlak. Az olasz veszedelemről beszélni tehát nemcsak képtelenség és nevetséges tudatlanság, hanem egyban vétkes könnyelműség is, mert ezekkel a híresztelésekkel mesterségesen rontják le a szinpatia évszázados, erős falait, mely a két ország lakosságát egymás iránt eltöltötte s eltölti mainap is. Komoly orgánumok tehát anélkül, hogy a rosszhiszeműség vádja alá ne esnének nem is írhatnak arról s a salzburgi találkozó után valószínűleg nem is fog olyan komoly lap akadai, mely komolyságának áldozatul vetése nélkül erről a témáról s ilyen formában értekeznék. Iparos-kongresszus Békéscsabán. Az Alföldi szabóiparosok nagygyűlése. Vasárnap reggel, délelőtt ós délben mozgalmas élet uralkodott Csabának egyébbként csöndes utcáin. Mindenféle feketébe öltözött, elegáns megjelenésű férfiakat lehetett látni, úgyhogy a viszonyokkal nem ismerős valami nagy országos ünnepségre gondolhatott. És nem is gondolkozott helytelenül, mert i vasárnap ünnep volt. Az együttérzés és testvériség szép ünnepe. Összegyülekeztek az ország nagy felének szabóiparosai, hogy elpanaszolják egymásnak azt a hányattatást, melyben minálunk az iparosok részesülnek és módot keressenek arra, hogy a magyar iparosságot visszahelyezzék arra a piedesztálra, amelyet már régen kivívott magának, de amelyről a mostani ferde Megnézte a magasság mérőt: ötezer méter a tenger színe fölött. Idegesége annyira nőt, hogy már jóformán nem is tudta, hogy mitcsinál. Megfogta ismét a csavart, rántott rajta egyet, de már egész testében remegett. Homiokán halálos veríték ütött ki. Mintegy lázálomban megnézte ismét a magasság mérőt. Nyolcezer méter. Tehát csak azt érte el a legutolsó erőlködéssel, hogy megint fölfelé emelkedik. Öt perc alatt háromezer métert. Füleiben zúgást érzett, orrából megeredt a vér — a levegő megritkulása folytán. Összes erejét összeszedte s megrántotta a másik foggantyut. De a gép csak emelkedett, egyre emelkedett. Valahogy a szájához kapta az konyakos üveget, de nem tudott már belőle inni, minden ereje elhagyta, a fejét nem tudta fölemelni. Csak nézte üvegesedő tekintetével, hogy folyik a vér már a száján is. Aztán a magasság mérőt nézte. Tízezer métert mutatott. S mintha valami gonosz dómon ! sugdosna a fülébe. A megölt mérnök hangján beszólt. ! — A xandium kedves uram? Annak titkát nem adjuk oly olcsón. * Mr. Green holttestét harmadnap megtalálták vagy ötven mértföldnyire a fölszállás színhelyétől. Hogy került oda, senkisem tudja megmagyarázni, valamint azt sem, honnan vette magát az a revolver golyótól ütött seb, amelyet a torka táján fölfedeztek. A repülőgépnek ós mr. Philipsnek ! semmi nyoma. Ha lezuhantak volna, a ! repülőgépnek roncsaira rá kellett volna ! bukkanni. Tán még most is repülnek a 5 lógürben és mr. Philips, a bankár lehet fel is fedezte a xandium titkát ? De annyi bizonyos, hogy földi életében sohasem veszi hasznát. Oltay Aladár. társadalmi felfogások leszállították. Háromszáz iparos szive dobbant mag a kongresszuson elhangzott nagy igazságok hallatára és azért figyelemreméltó főképen az egész gyülekezés, mert az a háromszáz szabóiparos képviselte a nagy Alföld iparosságának intelligenciáját, tehát az ott hozott határozatokhoz nemcsak a szabóságnak, de az egész iparosságnak hozzá kell járulni. Régi latin közmondás mondja, hogy „concordia parvaeres crescunt, tamen maximai dilabuntur," egyszóval egyetértéssel, egetvivó harcokat lehet győzedelmesen megharcolni, de egyenetlenség, viszálykodás utján még a legnagyobb hősök is elbuknak. Az alföld szabóiparosai példát statuáltak vasárnapi kongresszusokon a más szakmabeli iparosoknak is arra, hogy egyesülni kell, csak szövetkezésben rejlik az erő ós csak igy válvetett munkával, nem pedig frázisok hangoztatásával lehet kivívni a politikailag önálló és gazdaságilag független Magyarországot. A kongresszus egyébként szép, csöndes lefolyású volt, a rendezés ellen senkinek sem lehetett kifogása, amiben főérdeme az ipartestület ambiciózus vezetőségének ós Könyves T. Kálmán szabóiparosnak van. A kongresszusról tudósításunk a következő. Pontban délután 3 órakor nyitotta meg a kongresszust Tímár Endre, a békéscsabai ipartestület elnöke. Mindjárt a megnyitás után a kongresszus tisztikarának megalakítása következett. Elnök lett Tímár Endre, társelnök Lebov i ts Rudolf (Nagyvárad), jegyző Könyves T. Kálmán. A csabai iparosokon kivül nagy számmal volt képviselve: Nagyvárad, Arad, Csongrád, Orosházi, Budapest, Mezőberény, Endrőd, Brassó iparossága is. Az országgyűlési képviselők közül, akik tömegesen ígérték megjelenésüket, csak Áchim L. András, Csaba országgyűlési képviselője jelent meg. Rajta kivül jelen volt K as z a b Géza, az aradi munkaadók szövetségének titkára, ü 11 m a n Jákó, a budapesti szabószövetkezet, Bálint Menyhért, az Ipartestületek Országos Szövetsége ós Zsilinszky Sándor jegyző, Csaba város képviseletében. A megnyitás után Könyves T. Kálmán kongresszusi jegyzőbejelentette, hogy Vikár Bála a szövetkezetek főapostola, Lukács György dr., Gyula képviselője, továbbá Kovács Gyula Gyoma és Ivánka Imre Békés képviselője táviratilag kimentették magukat a megjelenés alól. Zsilinszky Sándor jegyző a város nevében üdvözölte a megjelenteket. Biztosította az iparosságot az elöljáróság mindenkori támogatásáról és sikert kívánt a kongresszus működéséhez. Utána Áchim L. András, Csaba országgyűlési képviselője emelkedett szólásra. Örömmel jelent meg a kongresszuson, mert ő méltányolni tudja a kisiparosság óhajait. A jelenlegi súlyos és tarthatatlan helyzetet orvosolni szükséges és az orvoslás munkáját magának a parlamentnek kell megcsinálni. Csak az ám a baj, hogy mig minden társadalmi osztálynak van képviselője a parlamentben, addig a kisiparosságnak nincs. Ennek az oka főképen a kisiparosság széthúzása. Pedig az iparosság képviseletére nagy szükség van nálunk, mert itt van az idő, amikor a magyar nemzetnek nem közjogi frázisok, délibábos jelszavak után kell mennie, hanem gazdasági bázisra kell helyezkednie. Üdvözli az öntudatra ébredt iparosságot és a maga részéről biztosítja, hogy a parlamentben mindig szószólója lesz a kisiparosság érdekeinek. A lelkes óljenzéssel fogadott beszéd után Bálint Menyhért üdvözölte a kongresszust az Ipartestületek Országos Szövetsége nevében, aztán megkezdődött a tulajdonkópeni nagygyűlés. A szövetkezés ereje. Első előadó U11 m a n n Jákó budapesti szabóiparos az ipari szövetkezetek országosan ismert apostola volt. Kiváló szónoki készséggel buzdította a megjelent iparosokat arra, hogy szövetkezeteket alkossanak. Mert a szövetkezetekre és ennek kapcsán a szövetkezetek országositására nagy szükség van már. A kisiparos osztály a reá nehezedő súlyos terhek miatt úgyszólván kenyerét sem képes megkeresni. Talán sötét a kép, amelyet rajzol, de való és igaz. Szégyenletes dolog, hogy a nemzetnek egyik fenntartó alkotó eleme, amely 13 éves korától fogva folytonosan tanul és dolgozik : nem tud kellő megélhetést találni a hazában. Az iparosság husz óv óta kérvényez, jár egyik minisztertől a másikhoz ós hiába. Most már nem kell törődni a kormánnyal és hatóságokkal, hanem magának az iparosságnak kell összeszednie magát ós segíteni súlyos helyzetén. Nem könyörögni kell most már, henem tenni. A legjobb orvoslószer pedig a szövetkezés. Különösen szüksége van erre a szabóiparosoknak, akiknek valósággal speciális helyzetük van. Dolgoznak lelkiismeretesen folyton ós munkásságuk gyümölcsét legtöbben sohasem látják. Hitelbe kell vásárolniok az anyagot, hitelbe csinálják a ruhát, de a két hitel nincsen arányban. A nagy cégek könnyen behajtják rajtuk az adósságot, de ők nehezen tudják behajtani. Csaba képviselőjének igaza van, mert le kell manapság térni a délibábos jelszavak útjáról ugy az össztársadalomnak, mint a kisiparosságnak és munkálkodni kell. Vannak most is szövetkezetek, de ezek azonban nem istápolják az iparosság érdekeit, mert legnagyobb részt az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartoznak, amely agrárius érdekeket szolgál elsősorban. A 2200 szövetkezeti fiók közül mindössze 200 az ipari szövetkezetek száma. E körülményeknél fogva úgyszólván életkérdése az iparosságnak a termelő- ós hitelszövetkezetek alakítása. E szövetkezetek célja az, hogy tőkét ós kenyeret adjon az iparosoknak. De ezek a szövetkezetek is csak akkor virágoznak, ha szakmabeli iparos áll az élükön. A debreceni szépen fejlődő csizmadiaszövetkezet például tönkrement, mert szabó volt az elnöke, aki annyit értett a csizmadiasághoz, mint hajdú a harangöntéshez. Ha azonban a szabók szövetkezetekbe tömörülnek, amely szövetkezetek egy országos központba futnak össze, akkor a szabók képesek tömegtermelést produkálni és a konfekció-üzletekből is kiszoríthatják az osztrák gyártmányokat. Eddig a közszállitásoknál mindig az volt a kifogás, hogy a magyar szabók nem tudnak tömegárukat készíteni. A budapesti 350 iparosból álló szabószövetkfzet is midössze 1.800,000 korona értékű munkát kapott a 22.000,000 koronára rugó hadseregszállitásból. Ha tehát országos szövetkezet létesül, akkor nem lehet skrupulózitás, mert az ország szabóiparossága képos lesz a közszállitásokat ellátni. Lelkes szavakkal ajánlja a szövetkezeti eszmét a kongresszus figyelmébe. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Könyves T. Kálmán kongreszszusi jegyző felolvasta a határozati javaslatot ós a márciusi szabó nagygyűlés által a miniszterhez intézett memorandumot, amelyekhez a kongresszus egyhangúlag hozzájárult. A határozati javaslatból a következő részletet közöljük: „A naggyüíés tagjai, a szabó ipartársulatok és termelőszövetkezetek egyetemének hivatalos kiküldöttjei szükségét érzik annak, hogy a három óv óta huzodó termelő-szövetkezetek országositását, illetőleg a szabó kisipari termelőszövetkezetek szakipari központját célzó mozgalom ügyében meggyőződósüknek kifejezést adjanak. A szabó kisiparosok kétségbeejtő helyzetén csak a munkaviszonyokat szabályozó, a munkaszerző ós hitelviszonyok visszásságát megszüntető termelőszövetkezet segíthet. A körülbelül 30,000 falusi és városi szabóiparos egyaránt tudatosan törekszik arra, hogy szövetkezetbe tömörülve uj életet, jobb exis tenciát, munkaképességükhöz ós tudásukhoz méltó jövőt teremtsenek maguknak, családjuknak. És egy hajdan virágzó, ma már vógvonaglásban szenvedő nagy szabóipart visszaállítsák a virágzás korába. Es a most évenként 10—15 millió korona külföldre kiözönlő munkabért a magyar munkáskezeknek visszahódítsanak. A Budapesti Szabóiparosok Hitelés Termelőszövetkezete sikeres utján akarjuk a mi szövetkezeteinket is vezetni. A fővárosi szabósi.övetkezetben 350 tag tömörül. Annak nagy apparátusa tud alkalmas, drága munkaerőket alkalmazni, akik ezen vállalkozások legfontosabb részét, a kereskedelmi ós szakipari vezetést végzik és igy nemcsak nagyobb árak, hanem az olcsó anyag és a jobb munkafeltételek is elérhetők általuk: addig a kis vidéki szövetkezetek ilyen munkaerők alkalmazására képtelenek volnának. Éppen ezért az ország összes szabóipari termelőszövetkezetei ugy akarják a modern szak- ós kereskedelmi vezetést minden szövetkezet számára megteremteni, hogy ezeknek ellátására egy országos szakipari központ szerveztessék, mely autonom jogokkal intézhesse a szövetkezetek munkavállalásának, bevásárlásainak ós munkafelosztásának ügyeit. Más szóval az összes szabószakipari termelőszövetkezetek országositása fejlődésüknek ós haladásuknak első ós főfeltótele. Felszólalások. L e b o v i t s Rudolf a nagyváradi szabók nevében üdvözölte a kongreszszust és bejelentette a szövetkezeti mozgalomhoz való lelkes csatlakozását. Örömének ad kifejezést a fölött, hogy a szabóiparosok végre-valahára öntudatra ébredtek. Nem kell most már egymásra irigykedni, hanem összetartani, akkor meg lehet változtatni a jelenlegi tarthatatlan helyzetet. Isten áldását kéri erre a munkára. Gyepes Gergely a gyulai szabóiparosok nevében jelentette be a mozgalomhoz való csatlakozást, utána pedig Bálint Menyhért, az Ipartestületek Országos Szövetségének kiküldötte tartott szellemes és igen tartalmas előadást a szövetkezeti mozgalomról és buzdította a jelenlevőket e mozgalom lelkes támogatására. Kaszab Géza, az Aradi Munkaadók Szövetségének titkára nagy tetszéssel fogadott beszédében szintén a szövetkezetek alakításának és a szövetkezetek országositásának szükségét hangoztatta. Ha a munkásosztály szervezkedni tud, tudnia kell ezt a kisiparosságnak is. Hozzájárul a határozati javaslathoz, de azzal kívánja kibővíteni, hogy a kongresszus ne csak a szabó szakipari központot követelje, hanem azt is, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet ketté választassák ós külön országos ipari hitelszövetkezet alakíttassák. Berta János az orosházi, F ud a 11 i Bálint a nagyváradi, M e dg y e s s y Ferenc a csongrádi szabók nevében ígérték meg a mozgalom tőlük telhető támogatását. Hasonlót ígért F e 11 m a n n Béla is, a brassói szabóiparosok nevében. Szabó Gusztáv (Endrőd) indítványozta, hogy minden városban egy bizalmi férfi választassák, aki a szövetkezeti mozgalom iránt való ragaszkodást az iparosságban ébren tartsa, mert nem elég csak kongresszusokon beszólni, hanem ébren is kell tartani a lelkesedóst. Az indítvány U 1 1 m a n n Jákó felszólalása után a kongresszus elfogadta. Végül Kován Endre indítványára a kongresszus üdvözlő táviratot küldött Hieronymi Károly kereskedelmi miniszterhez, Kálmán Gusztáv államtitkárhoz és V i k á r Bélához. Ezután Lebovits Rudolf elnök a kongresszust berekesztette. Katasztrófa a megyei közkórház építésénél. Beomlott egy mennyezett. Két halott hat súlyosan sebesült. A gyulai vármegyei közkórház három hatalmas uj pavillonjának építésénél megdöbbentő, szinte katasztrófaszerü szerencsétlenség törtónt kedden délután. A betonvállalkozók lelkiismeretlen munkáját két derék épitőmunkás az életével fizette meg, hat pedig súlyos sérülésekkel kínlódik a kórterembén. Itt mondott csődöt a kórházi bizottság spórolási törekvése, mikor az építkezés megkezdése előtt az árlejtések alkalmával nem egy vagy két vállalkozónak adta oda az összes munkálatokat, hanem részekre osztotta ós külön-külön adta ti. Tizenöt-husz vállalkozó nem tud egyöntetűen dolgozni, már csak azért sem, mert az ország különböző vidékein laknak. Aztán meg a szigorú ellenőrzés is keresztülvihetetlen ilyen módon. A munkás pedig nem dolgozik lelkiismaretesen, mihelyt a gazda szeme nincsen rajta. A gyulai betonmunkások is bizonyára lazább összetételű, tehát gyengébb betonból készítették a második emeleti mennyezetet s ez volt az oka az óriási szerencsétlenségnek. Az uj pavillonok, melyeket J e n d I r a 3 s i k Alfréd budapesti műépítész j tervezett, már a befejezéshez közeled| tek, úgyhogy a vármegye közkórházi bizottsága már a berendezésre beérkezett ajánlatok fölött is döntött. Az épitő munkásoknak csak a sebészeti pavillon padlásán akadt dolguk. Kedden délután nyolc munkás foglalkozott a sebészeti pavillon padlásán. Ment a munka vígan, mint máskor, szinte passzió volt járni a ruganyos betonmennyezeten. Délután fél 4 órakor aztán bekövetkezett a katasztrófa. A gyönge második emeleti mennyezet ugyanis óriási robbajjal beszakadt, nagy súlya átütötte az első emeleti és földszinti mennyezetet, sőt a pince boltozatát is ós az egész törmelék rom a szerencsétlen nyolc munkással együtt a pincébe zuhant.