Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-28 / 69. szám

Bé késcsába, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 69-ik szám. Vasárnap, augusztus 28. BEKESBEGYEI POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElíOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 8 kor. ElSfizetnl bármikor lebet évnegyeden belül I». Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Gazdasági függetlenségünk. Békésoaaba, aug. 27. Azért van örökös nyugtalanság és örökös zavar ennek a nemzetnek az életében, mert a gazdasági élet teljességét, a gazdasági függetlenséget el nem éri. S azért minaddig ez lesz a politika legfőbb mozgató eleme s alapvető kérdése. Hiába a kormányhatalom, hiába a többség: ezt a kérdést erőszakosan fogja felvetni s ébren tartani az ország gazdasági romlása. Éppen ma tanácskoznak Csabán az Alföld vármegyéinek szabóiparosai, hogy szövetkezéssel előbbre, jövedelmezőbbé és még versenyképesebbé tegyék az ipart s megakadályozzák, hogy abból a sok millióból, mi Ausztriába vándorol ki behozott iparáruért, valamit az országnak megmentsenek. Akármilyen szép statisztikákat állítanak is össze a magyar ipar fejlődéséről, bizonyos, hogy ennek az országnak a gazdasági élete fokozatosan hanyatlik. Van erre egy csalhatatlan mérték : az ipari behozatal statisztikája. Ez az egy az igazság és bizonyosság. Hogy a kereskedelmi mérlegünk aktiv-e vagy passzív, az nem lényeges, az — sajnos — véletlenség dolga. Attól a sokat emlegetett májusi esőtől függ minden. Ha az idejében megjön s jó termésünk van, akkor emelkedik a kivitelünk, néha meg is haladja a behozatalt s a mérlegünk aktiv. Nyilvánvaló, hogy ez nem gazdasági haladás. Ez egy kis szerencse, egy kis megkönnyebbülés, aminek örülünk, de amit a fejlődés számlájára felirni nem lehet. Nálunk gazdasági haladást csak a földmivelés intenzivebbé tétele s különösen és mindenekfelett az ipari termelés emelkedése jelenthet. Az ipar fejlődésének pedig egyetlen mérő eszköze az ipari behozatal alakulása. Mert ha szaporodik is valamivel az ipari termelésünk, mindaddig, mig behozatalunk emelkedik, az ipar fejlődéséről nem lehet beszélni. Hogy áll ma a helyzet ? Ipari szükségletünket fedezzük részint saját ipari termelésünkből, részint külföldi behozatalból. Az ipari szükséglet a természetes fejlődés szerint évről-évre emelkedik. Ha legalább ezt a természetes emelkedést tudná az ipari termelésünk fejlődése nyomon követni, hogy a mennyit nő évenkint fogyasztásunk, annyival emelkednék a termelésünk is, akkor a behozatalban állandóan megmaradna a statusquo. Még akkor haladásról nem lehetne beszélni, de legalább hanyatlásról sem. Annyit lehetne mondani, hogy iparunk nem birja ugyan visszaszorítani a külföldi behozatalt, de legalább előbbre sem engedi, mert lépést tud tartani a fogyasztás emelkedésével s azt kielégíti. Haladásról csak akkor lehetne szó, ha a fogyasztás növekedésénél erősebben, nagyobb mértékben emelkednék az ipari termelés, ugy hogy a külföldi behozatalt fokozatosan kiszorítaná. Itt azonban éppen az ellenkező történik : ipari behozatalunk 1867. óta megállás nélkül, folyton, ijesztően emelkedik. Ez tehát a haladásnak éppen ellenkezője, ez ipari termelésünk állandó, fokozatos hanyatlását jelenti. Mondják, hogy nem a vámvédelemtől függ az ipar kifejlődése, közös vámterületen is lehet ipart fejleszteni s maga az önálló vámterület még nem hozná meg az ipar fejlődését. A világ minden iparos államának fejlődése mást bizonyít. Közös vámterületen ipart fejleszteni nem lehet. Ez ki van próbálva, 43 év tapasztalata álta

l igazolva. Aki azt állítja, hogy lehet, az nem veszi figyelembe ennek a 43 évnek az eredményét. Komolyan, megfontoltan ilyet nem állithat többé senki, mert 43 évi tapasztalat cáfolja meg. Ellenben a külön vámterület még nálunk gyakorlatilag nincs kipróbálva. Akárhogy is mesterkednek, ez lesz a közel jövő uralkodó kérdése. S nem lesz addig békés fejlődés, mig ez meg nem valósul. A hétről. Egy kis politika. A rém. - Külön fővárosi tudósítónktól. A politikai élet nyári esemónytelenségébe némi szint ós élénkséget királyunk nyolcvanesztendős születésnapjának nemzetközi ünneplése vegyitett. Minden szem Ischl felé fordult e jelentős napon s az egész világ sajtójának osztatlan rokonszenvét olvashattuk azon nap királyunkról szóló megemlékező soraikból. Az ünnepélyek szépen sikerültek s ha némi diszonencia vetődhetett is az ünnepélyekbe, akkor is büszkén mondhatjuk, hogy az nem részünkről törtónt. Az utcán falragaszok adják tudtára a népnek őfelsége köszönetét, mellyel a hozzája érkezett számtalan üdvözlő kivánatot egyszeribe óhajtja az uralkodó elintézni. A treuge dei e napon az ország összes politikai pártját együvé hozta s mindegyik igyekezett kimutatni, hogyha a politikában történnek is néha zsörtölődósek a bécsi kamarilla egynémely intézkedései miatt, az uralkodó személye azonban mindegyik párt előtt nemcsak szent és sérthetetlen, hanem a meleg rokonszenv személyesitője is. * A cettinjei kis fejedelemségből egyszeribe királyság lett. Nikita fejedelem, az olasz király apósa, ugy látszik megirigyelte Ferdinánd cár bolgár király dicsőségét s ő is királyi címzésre ós móltóságra vágyott. A jó olasz király pedig, mint nem tenne meg szeretett apósa kedvéért, különösen, ha az nem jár anyagi áldozatokkal s megcsinálta, hogy az összes európai udvarok elismerték Nikita fejedelemnek királylyá való proklamálását, — Nikita ez alkalomból ugyan tnlontul kimutatta az oro3z cár iránti szimpátiáját, ez azonban semmi újságot nem hozott a külpolitikai viszonyok ismerőinek, mert hiszex* ezen szinpátia, no meg az orosz pártolás, Cemtinje irányában már évek hosszú sora óta mutatja követkózmónyeit. Az európai lapok ama véleménye, hogy a cattinjei királyság valamikor még sok galibát okozhat az osztrák-magyar monarchiának, minékünk egy csepp fejfájást sem okoz, mert mire a cettinjei királyság oly hatalmassággá növekedik, melynek befolyása esetleg a mi köreinket is háborgathatja, addigra a mi monarchiánk valószínűleg a legerősebb lesz Európában s annyi viz folyik le a Dunán, hogy azt mennyiségileg kifejezni talán még a csillagászati számitások alapján sem lehetséges. Addigra is sok szerencsét kívánunk Nikita királynak a görbe hegyek országa dicsőségesen kormányzó uralkodójának. * A fekete sárga rém fenyeget. A kolera a nyári kániku'ák eme rettegett réme megkezdte pusztító körútját az európai államokban. Oroszországból indult ki a fenyegető expedíció, a koleraveszedelem eme régi fészkéből. A hatóságok, az országok minden 'lehetőt elkövetnek, hogy eme sárga ördögöt visszatérítsék útjából és semmi óvintézkedést el nem mulasztanak, hogy gátaj vessenek az esetleg fellépő ragálynak. Békésmegyei Közlöny tárcája. Pál barát. (Emlékezésül 1526. aug. 29-ére.) I. „Nem segít már semmi, jaj, e pártos népen !« Kesereg Pál barát érseki székében. S keble keservét asztalához ülve, Kiönti, árasztja fekete betűkbe. „Összetöri lelkem' ez a gyilkos bán^t. Szent őre üdvömnek ! Engedd, hogy cellámat Uira elfoglaljam. Hisz elveszett rég itt Földi üdvöm, oh, hadd mentem meg az égit." *) Vágtat levelével vágtató futár S várja az enyhülést égő bánatára . . . Követ jő harmad nap tajtékzó paripán : „Tengernyi haddal tör a honra Szolimán." Villámfény cikáz át jó Tomori lelkén, Tátongó örvényből őt égig emelvén. „Nem, n?m a zárdában, hős harcban a helyem, Nem igaz magyar az, ki most nem jő velem !" S vágtat fel Budára. „Magyarok királya ! Fel, fel a pogányra, fel, fel szent csatára !" S vágtat a határra, le Péterváradra. A tőrök had árját jó kardja fogadja. Kapisztránnak lelke ég, lobog szivében, De hol az új Hunyad, aki mellé lépjen ? Mindhiába várja . . . Oda Pétervárad . . . S a török had árja egyre tovább árad. II. „Meddig ülünk még itt lomhán ?" Zúg, zajong a tábor Tolnán. S szól a hadi tanács : Rajta ! Hős nádor a Dráva-partra Oyorsan e haddal előre ! Felhangzik reá epésen : „Szent jogunk hogy egy lépést sem Tartozunk a király nélkül. Nem térünk el a törvényiül." Zug, zajong a had : .Előre !* *) Tomorinak két jegyese halt el egymás után s ezen való bánatában lett szerzetessé ; az érsekséget csak a pápa parancsára fogadta el . Kifakad az ifjú király : „Gyáva, aki most félreáll. Ne fedezze gyávaságát Senki velem : rajta, fel hát !" S indul a heddal előre. Báttán szembe Tomori jő, U1 a lelkén barna felhő. Szive vérzik és elborong : Oh, mi tarthatja meg e hont; Egyre zúg a had : „Előre !'* Honfigondnak riad hangja ; „Ne rohanjunk kétes harcba í Nem előre, inkább hátra, Hős hadaink mind bevárva." Egyre zúg a had : „Előre!" „Válasszatok, ideje már Fővezért" Szólt most a király. Felharsan reá keményen : .Jó Tomori, éljen, éljen !" Egyre zúg a had ; „Előre !" Fejjajdul Tomori erre : „Óriási e hare terhe, Egy barát meg nem bírhatja. Ott a nádor, ott a vajda." Egyre zúg a had : , Előre !" Arial szembe óh, ki szállhat ? Nagy parancsa a királynak ; „Je vagy a had fővezére." És Mohácsnak mezejére Zúgva törnek most előre. III. Biborfényben ébred Keresztelő János Fővétele napja. Vajon diadalt hoz a • magyar fejére ? „Sorakozz, hadrendbe !" A sereg vezére Parancsát kiadja. Hős vezér, nem cseng-e vissza kebledbe Ferenc püspök élce ? Húszezer vértanú ! Húszezer magyar szent! Hős vezér nem félsz-e ? Oh nem, nem. Lohogva ég lelke tüzlángja S égbe tör imája: „Nagy Isten ! e kis had hősi vitézségét Úgy jutalmazd ; mentse meg a kereszt fényét, Diadalra szállva. S oh, ha nem lehet, úgy koronázza harcunk Dicső váltsághalál! Oh, forrassza eggyé e pártos nemzetet Fényes sugarával a szent honszeretet, Mely sírunkból kiszáll." Az ég etején már a ragyogó nap Lassan hömpölyögve Közeleg a török had morajló nagy árja S megáll a halmokon, mintha lekiáltna : Nosza hát — előre ! Mint oroszlán törtét rohamra a magyar. Fut a török már is. Átzúg a harc zaján jó Tomori hangja : „Miénk a győzelem, csak előre, rajta ! Jöjjön a király is !" És mondjam-e tovább ? Jól tudja, hajh, kiki : Hiába, hiába Vágtat a halálba hős had és királya, Gyászos végzetétől hónát meg nem váltja, Oh, csak meg nem váltja ! Sárkány Imre. Szabad ember. — Igazi szabad ember ? — Most még szabad : de nem állítom, hogy sokáig az marad ; de vannak kilátásai, hogy nemsokára fogoly lesz. No de ez mit sem tesz. Marseille felé utaztam, mikor találkoztam vele. Közlékeny természetű s igy hamarosan megismertetett nézeteivel és elveivel. Azonnal meglepett független és szabad szelleme. — A világ legfüggetlenebb embere vagyok s valósággal visszaborzadok mindentől, ami szabadságomat megszorítja. Különösen a Figyelmeztetós-ektől, melyeket mindenhol láthatunk. — Mint Rousseau, ón is ugy tartom, hogy az ember jónak született, a ' szabályok s figyelmeztetések rontották el; egyszerűen undorító — szavamra mondom — respublikában élünk s nem mehet az ember tiz lépésnyire, hogy ne lásson mindenféle megmagyarázhatatlan tilalmakat. Minap Touleriban voltam, hova olykor üzleti ügyeim szólítanak ; elmegyünk a színházba, ahol egy ajtót találok ezzel a felirattal. Idegeneknek tilos a bemenet ? Mily jogon tiltják el nekem a bemenetelt. Hát a néző, az idegen nem ér fel egy komédiással ? Beléptem, hogy megtudjam ezt. — S aztán? — S aztán ? Semmi. Eltévedtem a folyosókon, elmulasztottam a darab egy felvonását, de megmutattam, hogy szabad ember vagyok, akit nem lehet figyelmeztetésekkel megijeszteni. Nálam kü önben általános szabály : Ha az ajtóra fel van irva : „Kopogás nélkül lépjünk be," akkor belépés előtt kopogok ; ha az van : „Belépés előtt kopogjunk", belépek kopogás nélkül. Éppen, igy, ha ki van irva : „Kéretik csengetni!" hát ón egyáltalában nem csengetek, hogy megtanítsam azokat, akik mindenkit izgatni akarnak, hogy engem nem lehet kormányozni... Mindjárt elmondok Önnek egy esetet. A vasúti társaságok ugy látszik, feladatukul tűzték ki a közöDség legnemesebb érzelmeinek bosszantását : nagy táblákon hirdetik, hogy: tilos a dohányzás, a köpködés, pályatestre törmelléket dobni, leszállni, mig a vonat meg nem áll, stb. Mit gondol, hogy bántam el tilalmaikkal ? Szánt-szándókkal dohányzom, pedig árt a tüdőmnek, köpködöm, ha nekem tetszik, üres üvegeket dobálok a pályára, leszállok a vonatról, mielőtt a pályaudvarra ért volna, igaz, majd kitörtem a nyakamat, 1 de legalább szabad ember nyaka tört | volna ki. Első osztályú kocsiba szállok har! madosztályu jegygyei s képzelje, a ; múltkor észrevettem, hogy egyes ko| csíkra Női szakasz van felírva : miért ! épp női szakasz ? Hát van Férfi szakasz vagy Papi szakasz ? Az udvariasság ürügye alatt vissza akarják állítani | az előjogokat ? Várjunk csak ! Egy I szép napon baszálltam egy női sza1 kaszba, hol már két hölgy ült.