Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-20 / 67. szám

2 azt a nagy politikai fontosságot, melyet a modern államok hadseregeinek tulajdonítanak manapság mindenfelé. A küiső védelem szempontjain kivül belpolitikájuk hatalmi eszközét, államságuk megtestesítőjét, százezrek nevelőjét, százezrek kenyérforrását, a hazai ipar és mezőgazdaság legnagyobb fogyasztóját, sok kultur-ág fejlesztőjét látják benne. Nálunk is meg van a néphadsereg szervezete, az általános védkötelezettség, nálunk is ma már csekély kivétellel, egyhangúlag elismeri mindenki a katonai személyek kvalitásait. Mégis a harmónia, amely pedig oly kívánatos volna, még mindig nem vált tökéletessé. Ennek az oka elsősorban a mi különleges közjogi viszonyunkban rejlik. Abban, hogy az Ausztriával való kapcsolat folytán létesült honvédelmi intézmények közjogi, nyelvi megnyilvánulása és külsőségei nem elégítették ki a magyar nemzet kívánságait. Ez nem engedte meg a harmónia megszilárdu lását, ez akasztotta meg a katonai intézmények fejlesztését s ez akasztja meg azokat a reformokat is, melyek az egyenlőség elvének érvényesülésére kívánatosnak mutatkoznak. Pedig a magyar államiságnak a hadseregben való érvényesülése nem veszélyeztetni, de fokozott erővel védeni és támogatni fogja azokat a közös érdekeket, amelyeket Ausztriában tőlünk még mindig sokan féltenek. Ha ez a rövidlátó osztrák felfogás megváltozik, azonnal helyre fog állani a nemzet és a katonaság között annyira harmónia. Négy királyi kitüntetés. Koronás arany érdemkeresztek. Roediger Gyula -- kir. tanácsos. A nyolcvanéves öreg király születésnapi ritka évfordulója alkalmából pazarul hintette szét kegyének sugarait az egész országban. A hivatalos lap csütörtöki száma telve van érdemes emberek kitüntetésével. A királyi kegy sugaraiból Békésvármegyére is jutott. Négy kiváló egyént tüntetett ki Őfelsége, akik részint a közjótékonyság, részint a közszolgálat terén elévülhetetlen érdemeket szereztek. Mindegyik neve ismeretes nemcsak szűkebb lakóhelyükön, hanem _a vármegyében is, tehát a kitüntetések őszinte örömet fognak kelteni vármegyeszerte. A kitüntettek a következők: Özv. bajczai B e l i c z e y Rezsőné, a Békéscsabai Nőegylet elnöknője, özv. F á b r y Mártonná, a Gyulai Nőegylet elnöknője és K u 1 p i n Dániel csabai községi orvos akoronás arany érdemkeresztet kapták, Roediger Gyula pénzügyigazgatót pedig királyi tanácsosi címmel tüntette ki Őfelsége, a YI. fizetési osztály jellegével. Bajcai B e 1 i c z e y Rezsőné 27 év óta elnöknője már a Békéscsabai Nőegyletnek, amelyet fáradhatatlan tevékenységével Csaba legelső közjótékonysági intézményévé tett. Oly elnöknő aki minden percét a Nőegyletnek, a szegényeknek, az elhagyatottak gyáinolitásának szenteli. Nemesen érző szivéért, jó tetteiért sok szegény ember áldja. A kitüntetett elnöknő a tragikus körülmények között elhunyt Erzsébet királyné emlékére egy Szeretetház alapítását kezdte móg s agitációja folytán az e célra szolgáló alap már tekintélyes összegre emelkedett. Hogy a Szeretetház megvalósítása móg nem sikerült, nem ő rajta mult, hiszen ismételten kérvényezte az egyesület a jótékonycélú tárgysorsjátók jövedelméből, való részesedést, de hiába. A kormány egy izben már meg is ígérte, azonban a főhercegi protekció mást juttatott a részesedéshez. Beliczeynó kitüntetése minden körben nagy örömet keltett. Különösen a Nőegyletben amelynek választmánya testületileg fejezte ki szerencsekivánatát. A kitüntetést díszközgyűlésen fogják átadni. Özv. F á b r y Mártonná szintén sok érdemet szerzett a gyulai nőegylet körül. Hosszú évek óta elnöke gróf Wenckheim Frigyesnóvel együtt az egyesületnek, amely e két nemes lélek vezetése alatt halad, virágzik ós nagyon sok szegény ember arcáról letörli a könnyeket. K u 1 p i n Dániel csabai községi orvos 42 óv óta működik már a közegészségügy terén. Óriási munkát végzett és sok érdemet szerzett a régi Csaba közegészségügyi viszonyainak javítása és fejlesztése körül. Alig van a most élő csabaiak között, akit nem ő oltott be himlő ellen. Nemesen érző jó lelkű ember és pedáns orvos. Mint községi orvos, lelkiismeretesen vezeti a statisztikát s ezért ismételten részesült már elismerésben az egészségügyi felügyelőség részéről. Társadalmi téren is sok hasznosat alkotott. Hosszú éveken át az izr. hitközség iskolaszékének mint elnöke, megalakította a szegény iskolásokat segélyző egyesületet. A kitüntetéssel egy arra mindenképen méltó embert ért a királyi kegy, Kulpin doktornak a kitüntetést képviselőtestületi közgyűlésen fogják ünnepélyesen átadni. A negyedik kitüntetett Roediger | Gyula pónzügyigazgató, akinek Őfelsége a királyi tanácsosi cimet adományozta. Roediger sok év óta van már vezető állásban az állam szolgálatában. Mindig igen tehetséges, szorgalmas és pontos , hivatalnoknak bizonyult, aki ezeket a sajátságokat megtartja mostani vezető ' állásában is. Mintegy másfél évvel ezelőtt nevezték ki Gyulára pénzügyi >azgatóvá. Azelőtt Nagybecskereken voi* pénzügyigazgató helyettes. Gyulára érkezése után csakhamar kedveltté tette magát szimpatikus egyéni tulajdonságaival. Alantas közegeivel szemben az emberséges bánásmód jelle nzi, a nagy közönséggel szemben psdig az előzékeny • ség és udvariasság. Mostani kitüntető• sét sem kere3te, mert közismert szeróny| sége ilyen lépésekre nem ragadja soha. i Onnan felülről vették ószre ós becsülték meg a közszolgálat terén szerzett érdemeit, hogy e szép kitüntetéshez juttatták. Roediger ugy tisztvisolőtársai, mint az egész gyulai társadalom részéről meleg üdvözlésben részesült s az üdvözlők mellé sorakozik a mi lapunk is. A pónzügyigazgatóság tisztikara küldöttségileg tisztelgett nála. A küldöttséget B 1 a u r Gyula pénzügyi tanácsos és h. pénzügyigazgató vezette, ki szép szavakban tolmácsolta a tisztviselői kar örömét. Roediger meghatottan mondott köszönetet, egyben viszont gratulált Blauer Gyulának, akinek kinevezése szintén most törtónt meg. Békésvármegye közgazdasági viszonyai 1909-ben. Az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentése. Hatalmas, csaknem 300 oldalra terjedő könyv fekszik előttünk. Az Aradi Kereskedelmi ós Iparkamarának az 1909. évről szóló jelentése ez, mely megcáfolhatatlan számadatokkal számol be a kamara területébe tartozó Békés-, AradJ Csanád- és Hunyadvármegyék közgazj dasági viszonyairól. Az ilyen jelentések | a gondolkozó emberek előtt mindég, • érdekesek és tanulságosak, mert azok a vármegyék, melyeket az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara képvisel, mintegy átmenetet alkotnak a nagy Alföldről az erdélyi hegyvidékre és ez átmenetet legfőképen Arad és Békéscsaba, mint a kamara területének legnagyobb gócpontjai közvetítik. A terjedelmes jelentós visszaesést ugyan nem konstatál, de — sajnos - fejlődésről sem adhat számot. Ennek főképeni oka pedig a mult esztendő rossz termés eredménye. A legnagyobb nyugalomra ós békére van most szükség, hogy azt, amit a mult esztendőben elvesztettünk, helyrepótolhassuk. Mert ha arra gondolunk, hogy egy minden téren fejlődni akaró, erőssé, önállóvá lenni akaró ország több, mint egy évig volt kénytelen nélkülözni a parlamentnek, annak a szervnek a működését, mely nem a gyönge, fejlődésnek induló, hanem a legerősebb államnak is fenntartója ós legszilárdabb alapja : talán eléggé indokoltnak kell vennünk azoknak a panaszkodását, a kik az elmúlt évet — katasztrófaszerünek mondják. Ebben az évben édes remények kecsegtettek mindenkit, de ezek a remények sem váltak be, mert az előre hirdetett, rózsás kilátású becslésekkel ellentélben meglehetősen sivár terményeket kaptunk, sőt a viszontagságos időjárás miatt sok helyen még az előző évinek is alatta marad. A Kereskedelmi ós Iparkamara nagy közgazdasági fontosságú jelentésének Békósmegyére vonatkozó részét egyébként az alábbiakban ismertetjük: Általános rész. Tartalmas bevezetésében a jelentós első sorban a megoldásra váró fontos kérdésekkel foglalkozik. Igy például óhajtja azt, hogy a mult évnek úgyszólván egyetlen közgazdasági vonatkozású alkotása, az adótörvény volna módosítandó az érdekeltségnek annyit hangoztatott kívánsága szerint, a teljes és hamisítatlan progresszivitás alapján. A már meglévő törvénytervezet ugyanis egyáltalában nem szolgálja az egyenlőség régen hangoztatott elvét ós ezért általános országszerte ellene a panasz. Javítani kell ezen kivül a mértéktörvényt, amely túlságos bürokratizmusával csak a kereskedők ós iparosok drága idejét rabolja ós mivel nagy apparátust igényel, magas hitelesítési dijakkal terheli a hitelesítő feleket. Uj szövetkezeti törvény volna minél előbb alkotandó, amely nem tenné a szövetkezeteket a kereskedelem ellenségeivé, amint hogy normális, egészséges viszonyok között nem is azok ; de szükséges, hogy tisztességtelen eszközökkel ne ragadják el a kereskedőtől annak évek — A férjem — suttogá. — Ölje meg. Gyűlölöm. A szőnyegajtó becsukódott mögöttem. Egyedül voltam az alvóval. Már felemeltem karom, ujjam a fegyver ravaszára nyomtam, midőn hirtelen magamhoz tértem tompi kábultságomból ós megborzongtam. Rémülten dobtam a fegyvert egy karosszékbe — és nesztelen léptekkel kisiklottam ... A sötét folyosón igy észrevétlenül eljutottam szobámig, ahol félőrülten, kimerülten roskadtam le ágyamra . . E nap folyamán Casanova márki és márkiné elhagyták Luganot. Néhány év múlva a márki tragikus körülmények között halt meg. S a nejét, bár a gyilkosságban nem vett részt, az állam mégis őrizett alá vette ... ós bűntársnak minősítette. Sokat vitatkoztak felette, mi módon érvényesítette befolyását. Előttem nem volt titok és nem maradt kétség fenn. Egyéniségének, személyének, parfümjének bűvös, életvesztő, delejes erőt kifejtő varázsával . . . S hajszálon függött, ho nem én váltam gyilkossá . . . Mert ez a nő nem veszítette el hatalmát ... Az imént is meggyőződtem felőle. Távol tőle, elfelejtem a létezését. De a közelében bizonyos őrület fog el . . . Eh, gyujtsunk szivarra ós játszunk Mozartot. Szükségét érzem kissé megtisztulni. A borbélynál. Kora reggel. Móg alig van hét óra és a Mokar Kuzmics Blestkin borbélyüzlete már nyitva van. A gazda, egy kicsi, huszonhároméves ember, gigerli módra öltözködve, bár már fényesre kopott ruhában, a helyiség rendbehozásával foglalatoskodik. Valójában nincs j mit rendbehozni; mindazonáltal alapo- ! san megizzadt. Itt letöröli a ruhával a port, ott arrébb tol valamit, emitt meg észrevesz egy poloskát ós gyorsan lesöpri a falról. A borbélyüzlet kicsi, szűk, piszkos. A deszkafalakat színehagyott tápóta fedi A két homályos, megvakult ablak között keskeny, nyikorgó ajtó, amely fölött egy rozsdamarta kis csöngettyü hol élesen, hol akadozva csönget. És nézetek csak bele a tükörbe, amely az egyik falon lóg és arcotokat könyörtelen szivvel eltorzítja. Ez előtt a tükör előtt folyik a borbályi tevékenység. A kis asztalkán, amely épp olyan mozsdatlan a zsírtól, akár maga Mokar Kuzmics, mindenféle borbélyeszközöket lehet találni; ollót, beretvát, olcsó púdert ós jól felhígított kölni vizet. Megszólal a csengő és az ajtón egy férfi lép be, már javakorban levő, durva bekecs rajta, nemez csizma a lábán. Fejére női shawl van kötve. Erast Ivanics Jahotov ő, a Mokar Kuzmic3 egyik atyafia. Valamikor portásvolt a konzervatóriumban. Mo3t a Vörös Folyónál lakik és lakatoskodik. — Adjon Isten, Mokaruska! — üdvözli Mokar Kuzmicsot, aki javában takarít. Megcsókolják egymást. Jahotov leveszi a shawl-t a fejéről, keresztet vet magára és leül. — Jó messzire van biz ez ! — kezdi lihegve. — Jó kis mulatság volt biz ez. A Vörös Folyótól a Sáros kapuig. — Hogy megy sorod? — Rosszul testvér! Lázam volt. — Mi ? Lázad ? — Igen lázam. Egy egész hónapig nyomtam az ágyat. Azt hittem, már meg is halok. A halotti szentséget is fölvet- j tem már. Most megy a hajam. A dok- j tor rámparancsolt, hogy nyírassam le. j „A haja - mondta — megint sűrűn ki fog nőni!" Igy aztán gondoltam magamban ; elmész a Mokarovhoz. Inkább rokonhoz, mint idegenhez. Jobban is megteszi, aztán meg pénzt sem vesz el érte. Kicsit messzire van ugyan, de hát mi az? Egy kis séta. — Szívesen. Kérem! Mokar Kuzmics csuszantott egyet a lábával ós rámutatott egy székre. Jahotov beleül, belenéz a tükörbe és láthatólag meg van magával elégedve. A tükörből puffadt, lelógó ajkú, széles, tompa, orrú és kidagadt szemű eltorzult arc nézett rá vissza. Mokar Kuzmics ráterit vendége vállára egy fehér kendőt, mely tele van sárga foltokkal és elkezdi oilóját csattogtatni. — Egész kopaszra nyírlak! mondja. — Persze. Hogy olyan legyen a fejem, akár egy tatáré. Annál jobban nő majd a hajam. — Hogy van a néni ? — Nem rég őrnagynónál volt kisegíteni. Egy rubelt adtak neki. — Ugy, egy rubelt ? Igy tartsd a füledet I — Igen . .. Vigyázz, nehogy magvágj. Jaj, jaj. Ez fáj te. Hiszen te téped a hajamat. — Nem tesz semmit. A mi mesterségünknél ez nem megy máskép. Hát az Anna Erastovna hogy van ? — A leányom? Jól ! Sok a dolga. Szerdán mult egy hete, hogy jegyet váltót a Sejkinnel. Miért nem jöttél el te is? Az ollócsattogás egyszere megszűnik. Mokar Kuzmicsnak lehanyatlik a karja és ijedten kérdezi: — Ki váltott jegyet? — Az Anna. — Az Anna? Kivel? — Prokop Sejkinnel. A nénje Blatoustenska-utcában gazdasszony. Nagyon derék asszony. Örülünk is mindnyájan, hála legyen a jó Istennek. Egy hét múlva meg lesz a lakodalom is. Gyere el te is, csinálunk majd egy jó kis estét. — Hogy-hogy, Erast Ivánics ? — kérdi Mokar Kuzmics haloványan és csodálkozva vonogatja a vállát. — Hát hogy lehet ez ? Anna Erastowna ... hisz ón .. . én szeretem őtet. .. nekem tisztességes szándékaim voltak . .. hogy történhetett ez ? — Hát csak ugy. Megkérték. A fiu nagyon derék jóravaló ember. ~ Mokar Kuzmicsnak hideg verejték ül a homlokára. Leteszi az ollót az asztalra ós dörzsölni kezdi az orrát. — Nekem tisztességes szándékom volt... Ez lehetséges. Érászt Ivánics ! En .. . ón szerelmes vagyok belé ós a szivemet odatettem lábai eló. A néni is nekem igérte már. Mint az apámat tisztellek téged . . Es mindig ingyen nyírlak téged. .. Mindig kéregettél tőlem kölcsön és az apám halálakor is elvitted a díványt, meg tiz rubelt, amivel móg most is tartozol. Tudsz móg róla ? — Hát hogy ne tudnék rólla. Igen. Dehát mond csak Mokar, micsoda vőlegény lennél te? Pénzed sincs, nem is tanultál semmit, ez a buta mesterség... — Hát Sejkinnek van vagyona ? — Sejkin tagja a munkások szövetkezetének. Másfél ezer rubelt kellett letenni. Igy áll a bál öcsikém 1 Mondj csak amit akarsz, de ami megtörtónt az megtörtént. Te már nem másíthatsz semmit a dolgon, Mokaruska! Keress magadnak más menyaszonyt. .. Azért nem szakad ki a világ feneke! De hát nyirjál tovább! Miért állsz! Mokar Kuzmics hallgat és mozdulatlanul állva marad, majd kiveszi a zsebkendőjét ós elkezd sirni. -- Ugyan menj már te bolond fiu — vigasztalja Erast Ivanics .. . — Ugyan hallgass már! Ugy bőgsz mint egy vén asszony. Gyere fejezd be munkádat, aztán marad elég idő sírásra. Vedd elő az ollódat! Mokar Kuzmics a kezébe veszi, percekig érzéketlenül bámul rá, majd