Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-20 / 67. szám

XXXVII-ik évfolyam. 67-ik szám. Szombat, augusztus 20. BEEESHEGRYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElrOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden beiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. István király. Békéscsaba, aug. 19. A legelső, az országot a keresztséggel megismertető, az apostol magyár király halálának évfordulóját ünnepeljük ismét. Szerte az országban búgnak a harangok s az ország népe áldoz halhatatlan emlékének. Ő volt az, ki a pogány magyarokat, a kalandozó, vándorló, nomád keleti népet a nyugalmas, helyhez kötött s kulturára alkalmas nemzetté avatta. Mert ő vezette a magyarokat a kereszténység biztos, nyugalmas várába, biztosítván igy népének az örök életet, a hatalmat, az uralmat a négy folyó és hármas bérc honában. A pogány valláson lévő magyarok eleddig kalandokban, apró-cseprő, de erejüket fogyasztó csatározásban lelték örömüket. A biztos elmúlásnak, az időknek előtte való kipusztulás sivár jövendőjének tekintve elejébe. Mert hiába való volt a muló dicsőség, a pillanatnyi sikerrel számos jelvénye és zsákmánya, a vég a longebárdok, a kelták, a hunnok szomorú sorsa lett volna s a félelmetes magyar faj is épugy eltűnt volna a világ színpadáról, mint eltűntek mindazon hatalmas nemzetek, melyek pillanatnyi sikerekért, kalandos vágyuk kielégítéséért, feláldozták egész jövendőjüket s csakis a történelem lapjain találhatók meg fényes nyomaik, melyekkel a késő világoknak adták tudtára létezésüket s egyben elmulásukat is. Nemzeti ünnepé, igazi, átérzett s nem előirt nemzeti ünnepé avatta a magyar nemzet szent István napját. E napon felzarándokolnak az ország fővárosába, hogy megtekinthessék azt az ezer esztendős szent jobbot, melyet ünnepélyes körmenetben mutatnak meg a késő utódoknak, hogy lássák azt az erős, az idők folyamán megfeketedett, de azért aranysugárzásu szent kezet, mely olyan törvényeket s olyan intézkedéseket tett, melyek ez ország mind a mai napig való fenmaradását s remélhetőleg örök időkre való hatalmas fejlődését mozdították elő. * Harangok zúgása, ájtatos zsolozsmák zengése, a tömjénnek hatalmas sugarakban való égfelé emelkedése jellemzi ez évfordulót, melynél szebb, melynél magasztosabb s jobban átérzett ünnepnapja nincs is a magyar embernek. Minden nemzetnek meg van a maga ünnepnapja, melyben valamelyes olyan napot tisztel meg, amely nemzeti történetének nevezetes, sarkalatos fordulópontját alkotja, de egy nemzet sem mutathat vissza ily régi, ily fényes s jövendőjének kialakulására anynyira fontos ünnepnapra, mint aminő nálunk szent István királyunkra emlékeztető évforduló. Az évfordulók más nemzeteknél vérszagra emlékeztetnek. Valamely szabadság kiküzdése, nagy győzelem megülése, a nemzeti ünnepnap múltjának gyökere. Nálunk épen a szelídség, a magábatérés, a fehér kereszténység elfogadása, a véres pogányság után, a letelepülés, a kósza vándorlások, kóborlások után, a bizonytalanságnak, a helyhez kötöttséggel való felcserélése ünnepeltetik a magasztos emléknappal. | Kongjatok harangok, magyarok ün- j nepeljetek! A templomok hajójából szálljon magasra az áhítatos zsolozsmák hangja, kelljen versenyre a hivők . imájával, hogy mentől szebb, mentől magasztosabb legyen az a nemzeti ünnepnap, melylyel a legelső magyar királynak, legelső térítő magyar apostolnak emlékezetét tiszteljük s esdünk, hogy az ország jobb virulásnak induljon, a nemzet függetlenségét nyerje el. Az állam és a katonaság. A magyar parlament a nyári szünet előtt közvetlenül megszavazta az ujoncjavaslatot az ellenzéknek minden különösebb ellentállása nélkül. Ma már az országnak minden vidékén megkezdődtek, illetve javában fo ynak a sorozások s ezer meg ezer szülő várja aggodalmasan a sorozó bizottságok Ítéletét. Ez a körülmény önkéntelenül is a katonaság felé tereli a legtöbb ember figyelmét. Nekünk pedig alkalmat ád arra, hogy foglalkozzunk az állam és a katonaság egymáshoz való viszonyával. Most, mikor egyre ritkábbak lesznek a háborúk, a fegyveres erőt nem lehet egyszerűen

1, hadi eszköznek tekinteni, hanem inkább a békés közhatalom fontos tényezőjének. Csatateret ma már igen ritkán lát egy-egy középeurópai állam hadserege, de elmondhatni, hogy puszta létezésével is többet nagyobbat nyom a latban, mint a régi idők hadai folytonos, véres küzdelmeikkel. A nemzetközi erőmérkőzés terén, a kultúrpolitikában sokszor a haderő szervezett súlya pótolja a háborút, a belpolitikában ismét a hadsereg képviseli az állam szilárd erejét, ő biztosítja a belbókét és a nyugalmat. Éppen ez a belpolitikai jelentőség tette olyan fontossá a hadsereg szervezetének és nemzeti jellegének kérdését. Régebben, a háborús időkben, közömbös volt a nemzetekre nézve az, hogy a királyok milyen nyelven, milyen címerek alatt vezetik a katonákat az ellenség ellen. Fő volt a győzelem és a hadi dicsőség. Azonban minden lényeges változáson ment keresztül. A haderő manapság többnyire nem táborban él, hanem itthon, a polgári társadalom körében ; a maga fegyelmezett, nagy tömegével, fegyveres erejével és számbeli nagy súlyával itten visz jelentékeny szerepet. Ez a szerep részben társadalmi, népnevelési fontosságú, részben pedig közigazgatási jellegű. A hadsereg ma az állam legnagyobb legfegyelmezettebb szervezete, az ország területén a legnagyobb erőtényező, amelyet már fegyelmezettsége és fegyveres mivolta is minden egyéb társadalmi szervezetnél szilárdabbá és hatalmasabbá tesz. Az állami akarat végrehajtásának tehát végső közegévé önkénytelenül is a hadsereg válik minden országban, még ott is, ahol az államfő polgári szómély, tehát nem örökség utján, hanem a nemzet bizalmából jutott a polcok legelőkelőbbikére. A hadsereg egyszersmind az államnak legszervezettebb közszolgálati testülete, legláthatóbb, a legnagyobb létszámú közintézménye ós hatalmi állásának kifejezője. De nem csupán, mint végső erőtónyező, nemcsak mint látható szervezet érvényesíti hatalmit a hadsereg a társadalmak életében. A hadsereg ma a legnagyobb ÍS'ÍO a, hol a különböző foglalkozási ágak, osztályok, városi, fa usi, ipari ós mezőgazdaságot mivelő ifjan osztálykülönbsógei kiegyenlítődnek. Gazdasági vonatkozásaiban is belenyúl a katonaság a polgári társadalom életébe. Mint az állam költségvetésének egyik legjelentősebb tétele, mint az állami beszerzések ós vásárlások egyik legerősebb oka: gazdasági fiktora az iparnak ós mezőgazdaságnak. Nagy gazdasági szerepet visz a szervezett hadsereg, mint kenyóradó is. Sok ewr embernek nyújt ugyanis óletpilyát és óvenkint c^ak a magyar korona országaiban 100,000-nól többnek juttat ideiglenes fenntartást. Amellett a legtöbb államban épen tömör egysége, egvsóges fegyelmezett felfogása által a társadalom szellemére is befolyással van. Ezek az okok teszik természetessé Békésmegyei Közlön; tarcaja. Éjszaka. Jön lomha nagy fekete szárnyán Az éj csendben felém. A kék hegyek mdr ködbe vesznek S lassan tűnik a fény. Homályos szürkeség a tájon, Fennt halvány csillagok; Az alkonyatban tüzes fényük Alig alig ragyog. Kis ideig még lilaszinü Az esti szemfedő, Egy pillantás és jön sötéten A néma éj elő. Bebámulok az éjszakába, Sötétség mindenütt; A távolban valaki penget Egy ócska hegedűt. Az éjszakától várom mindig, Hogy majd laiálkozom Egy szép leánynval, akiről én Oh, annyit álmodom ! S mint egy elátkozott királyfi Koldus gyanánt megyek, Kereni azt az éjszakában, Kit meg soh'sem lelek Brucker Ágoston. A szerelem varázsa. Irta : Echeffer Jenő. Tite Sylva, a kitűnő zeneköltő és én, a Tuilleriák kertjében sétálgattunk és kedvtelve nézegettük a szökőkút vizében ficánkoló aranyhalacskákat. Társam egyszerre összerezzent, majd élénken megfordult. Pillantását követve, a gesztenye allée-ban, egy sugár, hajlékony, ringó lépésű, talpig leomló, feketébe öltözött nőalakot pillantottam meg. Fiatal vo.t ? — nem tudom. Szép ? nem láttam az arcát. — Érezte ezt az illatot ? Egyetlen a világon. S csak egy nő viseli. O volt. Igen. Megéreztem. Midőn lakására értünk, Tite Sylva ismét a parfümről beszólt. — Ennek az illata kisértett éveken át ... De azt hittem, ma már érzéketlenné váltam . . . Eltűnődött, majd igy folytatta : — Tudja-e, ki az a nő, ki az imént ellebegett előttünk ? Casanova márkiné. Semmire sem emlékezteti e név ? Igaz, hogy gyakran használ álnevet, de a márkiné cim jogosan megilleti, legutóbb egyik ősi kastélyát szemelték ki száműzetése, börtöne helyéül. — Fiatalok voltunk én is, ő is, midőn Luganóban találkoztunk, e szerelmesekhez illő, csodaszép helyen. — Pedig talán sohasem voltam szerelmes a márkinéba . . . s éppen ez a legkülönösebb e kalandban. — Ime, hogyan ismerkedtem meg vele. A hotel olvasótermében ültem egyedül egy íróasztal előtt, barátaimnak kártyákat Írogatva. Egyszerre egészen különös kábultság fogott el. A fülem zúgott, szivem hevesen dobogott szemeim előtt vörös és sárga foltok táncoltak. Ugy éreztem, minden forog velem s valami nehéz, tompa kábultság fogta el agyamat . . . Delejes erő kónyszerilő hatása alatt, felvetettem szemeimet. Az ablak előtt háttal felém egy sugár nőalak állt. Vállat vontam... Ez a nő C3ak nem okozhatta zavaromat... hiszen az arcát se látom, csak éppen alakja körvonalait . . . Folytattam írásomat ... de csakhamar ismét elfogott az előbbi kába varázs . . . ugyanugy, épp oly hirtelen, mint az imént ... 8 illatesső csapott meg, mintha egy egész tavasz balzsama szállna reám és érzékeimre nehezedve, felkorbácsolná vérem ... A nő mellettem állt, a tükör előtt, amely visszatükrözte szépségét. — Rendszerint félénk vagyok, de most valami őrült láz fogott el, felugrottam és ész nélkül átkaroltam az ösmeretlent . . . Nem kiáltott, csak macskaszerü mozdulattal kisiklott a karjaimbóí. — Nem itt! — suttogá. — Ma este tiz. órakor — a szobámban. Alig hogy eltűnt, magamhoz tértem Bolond vagyok ? Botrányba keveredem . . . ós kiért ? Egy hisztórikáért... valószínűleg. A portás, kérdésemre igy értesített kiléte felől. — Nagyúri hölgy — Casanova márkiné. Ez hízelgett hiúságomnak. Ds a márkinéról egyéb különös dolgokat is suttogtak. Engedte, hogy szeressék, de kedvesei mind tragikus véget értek. Egyébként férjes asszony volt. Elhatároztam, hogy a találkát nem tartom be. Este tiz órakor azzal a szándékkal kopogtattam be a márkiné ajtaján, hogy röviden felvilágosítom tévedésemről ós visszavonulok. Husz éves korunkban még lehetnek eféle gondolataink. De alig, hogy az ajtó felnyílt, ismét megcsapott az a különös illat s ugy éreztem, mély vizbe sülyedek, mely elnyel, eltompítja érzékeim . . . elszállt a becsületes szándékok mámora — s nem voltam egyéb, mint egy szerelmes vadállat. Hajnalban egy kéz nyugodt érintése ébresztett. A márkiné állott előttiem, teljesem felöltözötten. — Jöjjön ! — szólt. Ösztönszerűleg engedelmeskedtem ós gépiesen felöltözködtem. — Jöjjön ! — Ismételte. Az óra kedvező. Csak most, a világosságnál láttam, milyen gyönyörű, borzongatóan szépek a szemei. — Kis szőnyegajtón egy tágas szobába vezetett, melynek közepén az ágyban egy szakálas férfi aludt. S valami hideg tárgyat csúsztatott a kezembe. férfi- és gyermekruha nagy áruháza Auguszt. végén megnyílik rischer Ignác Békéscsabán, Főtér, a városháza melletti, újonnan épült Weisz Móricz-féle házban