Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-27 / 8. szám

Békéscsaba 1910 január 13. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 felé is elsülni. Ha Gyula nem indit kártérítése pört Duttkay ellen, talán ő sem állott volna elő viszontkeresósével. Mindenesetre kíváncsian várjuk a közigazgatási bíróság döntését. Pillanatfölvételek. Mikor bemutatkozott a kormány. - Külön fővárosi tudósítónktól. Fene forró nap volt az a hétfői. Kormányra, ellenzékre, karzati publikumra, de senkire olyan forró, mint az újságírókra. Egy gombostűt nem lehetett eldobni a hírlapírók padjain és ha némelyik kartársnak nem lett volna engedelmesen széles háta, akkor az esti lapok alighanem lemaradtak volna az egész bemutatóval. A folyosó ezúttal néptelen volt; itt csak akkor vidám az élet, ha szilárd kormányok idején otthonosan érezhetik magukat a Házban a tisztelt honatyák. De most idegen jött be az utcáról, vendéget vártak, azért hát mindenki jó korán besietett a kupolás elfogadóterembe. Nem ugyan azért, hogy méltóképpen fogadják a jövevényt, hanem a konok emberi kíváncsiság nógatására. Az első tiz perc izgalommal teljes várandósság volt. Alig ült valaki a helyén, sürögtek-forogtak, az arcokat eltitkolhatatlan belső láz tüze égette, mintha valami rettenetes fordulat közelegne. Még ennek a mostani Háznak köztudomásu halálraitéltsége se tudta csillapítani a szorongó szenvedélyeket. Az elnök ? Nohát az olyan izgatott volt, hogy reszketett a csengő kezében. A volt miniszterek és államtitkárok, akik az első sorokat lepték el, olyan kipirult arccal ültek ott, mint a népiskolás gyerek, mikor uj tanitót les. Öreg parlamenti rókákról leesett a ravaszság és a diplomataság álarca és mint menyaszszony az esküvő előtt, verejtékes izgalommal vártak a történelmi pillanatra. Érdekes volt a háznagy szerepe. A kemény és daliás Zlinszky jön-megy a közepén, kidüllesztett mellel, izmait mutogatva, mint a gladiátor, aki ellenfelét várja a verseny-porondon. Ráfigyel minden szem, mert neki kellene tálcán vinni a névjegyét az uj vendégeknek. De ő nem vállalkozik erre. — Ha ki kellene vezetni — mondja — erre vállalkoznék. De be nem vezetem. Khuenék persze igy is megtalálják az ajtót. Prima helyen kelt a marsrútájuk: Bécsben, ahol az útlevelek kiadása körül mindig nagy volt a készség. Az ellenség föltűnik és megindul a'nagy harc. Még a különben csöndes emberek is fölugrálnak és elkeseredetten rázzák az öklüket. A Házat felbőszíti, hogy serényen dolgozik sip, fütty, éles torok mikor pillantása Erzsikére téved, rögtön megállapítja, hogy még sem hazudik, ha azt mondja, hogy jól érzi magát. A leány csendesen kötöget tovább. Szemét a világért sem emelné fel munkájáról. A hosszú tűk fürgén villogtak kezében, ha Kálmán szól is hozzá, akkor sem a szavát érti, hanem a hangját hallja ; azt sem a fülével, mindinkább a szivével. Egyszer csak egy kéz fogja át csuklóját s mikor feltekint, Kálmán szemét érzi az övébe mélyedni: „Edes Erzsike, — kezdi a fiu, — ne kössön most édes Erzsike, azt akarom magának mondani.. kérdezni akarok valamit magától . . . mondja ... mondja meg, kérem . A nem lenne ön a feleségem? (No szép tőled, Isten veled!) A természetben, mint egy varázsütésre, egyszerre minden elhallgat. Megszűnik a méhek muzsikája, a bogarak cirpelése, a lombok susogása, csak a napsugarak omlanak alá még szélesebben, mint egy forró, tűzess zúhatag. A virágok felett egy szitakötő áll mozdulatlanul, csak a szárnyai rezegnek a sugárözönben, majd hirtelen csikázással tűnik tova . .. A lány arcát rózsás pir önti el, tekintete szelíden mélyed a férfi szemébe, s mig feje csendesen oda simul annak a széles vállához, halkan sutogja: - De. és Khuen áll, mint egy szobor, mereven. Nem néz se jobbra, se balra, folyton csak mosolyog. Azt lehetne hinni, hogy lenézés, vagy kötekedés ez a kihívó arcjáték. De nem. Az öreg parlamenti rókák meg is magyarázzák később a szenvedélyes fiataloknak, hogy nem ingerkedésből mosolyog az a szelid arcú, de cézári hajlamú vasember. És fölelevenítik híres stiklijét a horvát parasztlázadás idejéből. Vidékről beözönlőit parasztok forrongtak Zágráb utcáin és ásóval, kapával, revolverekkel közeledtek a báni palota felé. Az volt a szándékuk, hogy a palotát felgyújtják és a bánt megölik. Mikor a tömeg közeledett, Héderváry kivilágíttatta a báni palotát és hajadonfővel, egyedül kiállt az erkélyre. A tömeg ordítozott, fenyegetőzött, Khuen pedig nem szólt semmit, csak állt teljes két óra hosszat, mig végre a tömeg — egy kődobás nélkül — eloszlott. A horvátok zsarnok ura akkor is mosolygott és ugy mondják, e hősies magatartásával nyerte meg a király kivételes kegyét. Feltűnő volt és bizony bántó is, hogy a kormány ellen fölhalmozódott keserűséget mind az elnökre öntötték ki. Szegény Gál Sándor rövid pár óra alatt annyit szenvedett, ho^y egy egész miniszterelnöki életre elég lett volna. Valahányszor kiakart kevergődzni a bajból, mindig jobban és jobban belekabajodott, ugy hogy végül egy egész zsebkendő-erdővel találta magát szemközt. A zsebkendők éppen lobogtak tarkán és kegyetlenül, mikor hirtelen a hármas karzatra szegződött a figyelem. Tisza István tolongott ott a feleségével, akinek csak nehezen tudott helyet könyörögni a nagy népáradatban. Végre megmentett neki egy üres széket, ő pedig átment a főrendek karzatára. Kidugta a nagy fekete pápaszemes fejét és csudálkozva kérdezte : — Mi van itt? Az egyik főrend bizakodva felelt: — A zsebkendők, kegyelmes uram. De most a Te tiszteletedre! Jégmüvek Békéscsabán. Fontos közegészségügyi intézmény. Az idei enyhe téli időjárás miatt a mostani évben előreláthatólag ország szerte nagy lesz a jéghiány. Nemcsak a nagy folyók nem fagytak be eddig, de hiányzott a megfelelő vastagsagu jég burkolat az olyan kisebb folyókról is, mint a Körös. Sőt a csabai igen keskeny Körös-csatorna sem tudott még befagyni. A közegészségügyi intézmények vezetőit, a tejszövetkezetet, vendéglősöket és mindazon iparosokat, akiknek jégre feltétlenül szükségük van: aggodalom és kétség fogta el az iránt, hogy mit csinálnak majd, mikor a meleg, sőt a kánikulai idők beállanak. Csabának például 80 jégverme van, amelyek, ha a tél folyamán színültig megtöltenek is, kiürülnek a nyár folyamán. Mindezeket eddig a Körös-csatorna jegével töltötték meg. Ma ez csak az álmok világába tartozik. Mert már január végén vagyunk és még sincsen jég. A tél hátralevő részében, még ha folytoj nosan fagyna is, nem tudna a Köröscsatorna annyi jeget tdrmelni, hogy azt a sok jégvermet, melyek között hatalmas ürtartalmuak is vannak, meg lei hetne tölteni véle. De meg ez a köz1 egészségügy szempontjából nem is kij vánatos. Tudvalevőleg^ Csabán dühön! gött nagy tífuszjárványnak elsősorban a csatorna mocsaras vize volt az oka, melyet az ármentesitő-társulat indokolatlan szűkmarkúsággal csak nagyritkán szokott fölfrissíteni. A télen is csak lapunk folytonos sürgetésére eresztett j bele friss vizet. Már csak ebből is gonl dolható, hogy a Körös-csatorna bacillu[ sokkal tele vizéből nem igen kívánatos jeget lehet termelni. Ennek a figyelembevételével vetette i fel lapunk néhány héttel ezelőtt azt az eszmét, hogy nagyon helyes volna Csabán egy müjéggyárat felállítani. Mi akkor a községet buzdítottuk a jéggyár felállítására a vágóhíddal kapcsolatban, amint ezt más nagy városokban már meg is tették. Csabán azonban, mint utólag meggyőződést szereztünk, Áchim Gusz; táv főmérnök számításai alapján a községnek nem fizetné ki magát ez a jéggyár, mert az erkölcsi testület ügykezelése nehézkes és költséges. Ugyanazért örömmel fogadtuk és regisztráljuk azt a hirt, hogy a Schreyer József csabai cég egy helyi érdekeltséggel karöltve jégmüveket fog feláliitani. A jégmüvek kijelölt helyét már ugy buda! pesti, mint helybeli szakértők megte. kintették és minden tekintetben kifol gástalannak találták. A Schreyer-cég már Cegléden is állított fel hasonló ipari intézményt, amely jövedelmezőség tekintetében kitűnően be fog válni. A csabai jéggyár, mely már a szezon kezdése előtt üzemben lesz, szintén számit arra, hogy nemcsak Csaba, hanem Gyula, Békés, Mezőberény és a többi környékbeli községek is innen fogják jégszükségleteiket beszerezni. Ha a közönség kellő pártolásban fogja részesíteni a gyártelepet: módjában lesz a müjeget olyan olcsón szállítani, mint amilyen olcsó a természetes jég. De még a jógmüvek felállításával a fogyasztók megtakarítják a jégverem jókarban tartását, a behordást és elvermelést, különösen pedig a vermelés alatti eladás veszteséget. Ezen kivül a müjégnek még az az előnye is meg van, hogy vegyileg teljesen ártalmatlan, i tiszta s a közegészségügyre egy csöppet sem veszedelmes. Eddig nehéz beteggel kénytelenitve voltak a bacillusos jeget nyeletni. Közegészségügyi szempontból örömmel üdvözöljük tehát még egyszer a helyi érdekeltség vállalkozását. Reméljük is, hogy a vállalkozást siker fogja koronázni. Nagy nyomor Gyomán. Háromszáz család fázik, éhezik. A segélyezési akció. A mult évi kétségbeejtően gyönge termés most már mindenfelé kezdi éreztetni elszomorító hatását. Az ország nagyon sok részéből siránkozások, panaszok hallatszanak. A nép, amelynek munkáskeze a tél folyamán meg van kötve: tanácstalanul, vigasz, remény nélkül néz a legközelebbi jövő elé: mi vár reá ? Az éhhalál tragédiája-e, vagy pedig akad valami mentőangyal, aki résztvevő lélekkel felkarolja és gyámolitja, megsegíti? A falvak bogárhátú viskóiban a kétségbeesés és nyomorúság ütötte fel borzalmas tanyáját. Maholnap elfogy a mindennapi kenyér, sok helyütt már el is fogyott és alig van halvány remény is arra nézve, hogy ez az állapot valamiképpen a tavaszig megváltozzék. Ez a szomorú helyzet előre vetette árnyékát már az őszszel is Békésvármegyében. Már akkor is hangzottak fel panaszok, különösen Gyomán, Endrődön, Körösladányban ós Köröstarcsán, amely községek legtöbbet szenvedtek a rossz termés miatt. A humánus Darányi Ignác, a Wekerle-kormány földmivelésügyi minisztere, az előreláthatólag bekövetkező nagy nyomorúság valamelyes enyhítése céljából már akkor rendeletet intézett a vezetése alatt álló hatóságokhoz, hogy vízszabályozási és kubikos munkáknál elsősorban a nevezett községek lakosait igyekezzenek alkalmazni. Hasonlóképpen intézkedett Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter is, aki az útépítéseknél igyekezett alkalmaztatni a szegény munkanélküli földmunkásokat. Mindez intézkedések azonban csak némiképpen enyhítették a szociális nyomort. Mig a nyári keresményben tartott, addig nem is volt semmi baj. Az anélkül is szűkös viszonyokhoz szokott, szerény igényű munkáscsaládok nagy beosztással ki tudtak belőle jönni egészen a legújabb időkig. Most azonban elfogyott minden ós megkezdődött a koplalás. A nyomor legelőször Gyomán és Endrődön lépett fel nagy mórtékben. Mintegy háromszáz családnak elfogyott már a pénze, a kenyere ós a tüzelőanyaga is. Ez utóbbi éppen akkor, mikor az idő kezd az eddigi enyheség után keményre, fagyosra fordulni. Napnap után panaszokkal, kétségbeesett kérelmekkel fordulnak a hatóságokhoz ezek az elesett, szegény családok, hogy segítsenek rajtuk valamiképpen, mert ők már nem tudnak mit csinálni. Dr. Konkoly Tihamér, a gyomai járás főszolgabirája meggyőződést szerezvén a helyzet tarthatatlanságáról, sürgős beadványt intézett az alispánhoz, melyben azt javasolja, hogy a belügyminisztertől mihamarabb kérje 6000 korona kiutalványozását a szegény emberek felsegélyezósére. Kérje ezenkívül azt is, hogy a kincstári erdőkből törmelékfát szállítsanak Gyomára, mert ottan körül erdőség nincs és tüzelő nélkül a lakosság a legnagyobb téli járványoknak néz elébe. Az alispán eleget is tett a főszolgabíró kérelmének s talán nemsokára fognak valamit kapni a szerencsétlen családok. Nézetünk szerint azonban nem kell mindent a hatóságoktól várni. Hasonló esetekben meg kell mozdulnia magának a társadalomnak is és felemelnie segítő kezét az elesettek védelmére. Aki egykét könycseppet letörői, már kiveszi a maga részét abból a nagy munkából, melyet a polgári társadalomnak kötelessége végezni az eljövendő nagy szociális forradalom elhalasztására. Ha nem teszünk semmit, az a nagy forradalom nem késik soká és vérbe-lángba borítja a világot. Mert a nép folyton izgatott, elégedetlen milliói akkor nem ismernek kíméletet. Kicsi lesz akkor minden hatalom, minden hadsereg. Békésvármegyóben, a parasztszociálizmus főfószkóben padig ótszeresen szükséges, hogy a tehetős polgárság kivegye a maga részét a nyomorgók segítéséből. Adományokat szívesen elfogad a gyomai járás főszolgabirája is. Az alföldi szinikerületek beosztása. A D. M. K. E akciója. Köztudomásu, hogy a Nagyalföld szinikerületei nagyon célszerűtlenül vannak beosztva, aminek nemcsak az egyes városok vallják kárát, hanem a színtársulatok is. Egyik színigazgató gyengébb társulattal is tud reuzálni, mert kerületében csupa jó városok vannak, a másik pedig elsőrangú társulatával is csak nyomorog, mig egyszer meg nem bukik. Hiszen nem kell egyéb bizonyíték erre, mint az, hogy olyan kicsi színházért, amilyen a csabai, olyan nagy társulattal rendelkező direktorok versengett k, mint Farkas Ferenc, a szabadkai ós M a r i h á z y Miklós, a kecskeméti szinház igazgatói. És Nádas y, aki legszerencsésebb volt, a versengők közül, szintén nagy társulattal rendelkezik. Hogy ez a magyar színművészet fejlődése szempontjából csöppet sem egészséges állapot, az kétségtelen. Ezen az állapoton akar segíteni a Dólmagyarországi Közművelődési Egyesület, amikor G a 1 1 o v i c h Jenő főtitkár utján közös akcióra hívta fel az alföldi váro| sokat. Gallovich lelkes hangú köriratj ban szólította fel a 10 legnagyobb alföldi várost, közöttük Qyulát is, hogy egy később megállapítandó időben értekezletre jöjjenek össze Kecskeméten. Ez értekezlet, melyen gróf Festetich Andor, a vidéki színészet országos felügyelője is meg fog jelenni: lesz hivatva az alföldi szinikerületek célszerűbb beosztását eszközölni. E a rendezés nemcsak a közepes nagyságú társulatokat fogja szemmel tartani, hanem az olyan elsőrangú vidéki-társulatokat is, mint az aradi, szegedi és nagyváradi. Mind a három társulatra ráfér a főszezon után egy-két hónapos jó mellókszezon valamelyik intelligens kisebb városban, mert például Nagyvárad minden intelligens volta da-