Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-27 / 8. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 január 16. nyilatkozott, nem kevósbbé hibáztatta azt is, hogy a választói reformra nézve nem precizirozta álláspontját. Csak anynyit jelentett ki, hogy ő az altalános választójogot akarja, még pedig a magyar szupremácia épségben tartásával. Ez nagyon homályos kijelentés. Mert az általános választójog eddig ismert formái egyáltalában nem kedveznek a nemzati szupramáciának. Hogy Khuen miképen akarja mégis ezt a kettőt öszszeegyeztetni, azt nern érti Andrássy, de nem érti senkisem. Andrássy egyébként, épen ugy, mint Tisza, az általános választójog ellen nyilatkozott és ő is küzd ellene pártjával együtt minden erejével. Egyébként ugy Andrássy, mint Tisza meglehetősen konciliánsak voltak Khuennel szemben. Támadták ugyan, de nem olyan durván, .mint a függetlenségi pártok fiatal államférfiu-jelöltjei szokták tenni. És megeshetik az a csoda, hogy Khuennek sikerül maga körül még pártot is teremteni. Hogy mikor és milyen eszközökkel, az még kérdés. Vetélkedés a cukorgyárért. Érdekes ajánlat Gyulának. Lapunk több izben foglalkozott már a magyarországi cukorkartellnek azzal a tervével, hogy tekintettel arra a nagy cukorrépatermelésre, mely Bókésmegye délkeleti, Biharmegye délnyugati és nyugati, továbbá Aradmegye északnyugati részén virágzik: ezen a környéken egy cukorgyárat fog létesülni. E gazdaságilag mindenesetre elsőrangúan fontos ipartelepért három helység verseng ! Gyula, Békés és a Békésmegye határához közelfekvő Sarkad. Mind a három község, illetve város nagy erőfeszítéssel dolgozik azon, hogy a cukorgyár területükön létesüljön. Eleinte csak Gyula és Sarkad voltak felszínen, de legutóbb Békés is közéjük állott és tekintettel azokra a nagy uradalmakra, melyek környékén vannak : minden lehetőt megtesz arra, hogy ott épüljön fel a cukorgyár. Azonban, mint mindenütt, itt is a pártfogás, vagyis magyarán mondva, a protekció dönt. Az a kérdés, hogy melyiknek van hathatósabb pártfogója? Sarkad gróf Tisza Istvánra támaszkodhatik, aki — mint köztudomásu — belső barátja báró Harkányi Frigyesnek, a cukorkartell elnökének. Békés és Gyula úgyszólván egyforma mértékben támaszkodhatnak gróf Wenckheim Frigyesre és Dénesre, akik szintén jó viszonyban vannak a cukorkartell vezető embereivel. Gyulánál még a k?t grófhoz gróf Almásy Dénes is járul, akinek uradalma egyébként Sarkadon is van, Láthatjuk ezekből, hogy mind a három helység körülbelül egyforma erővel küzd a cukorgyárért, úgyhogy most már körülbelül a buzgalom és a szerencse kérdése az, hogy melyik nyeri el. Legtöbb buzgalmat eddig Békés fejtett ki, mely egyik küldöttséget a másik után meneszti az illetékes fórumokhoz a cukorgyár érdekében. Most, szinte váratlanul, érdekes fordulat állott be az ügyben. Gyula város polgármestere ugyanis kedden délelőtt levelet kapott Budapestről L e i t n e r Lipót dúsgazdag építkezési, anyag- és vasbeton nagyvállalkozótól, aki arról értesiti, hogy egy érdekcsoport hajlandó Gyulán cukorgyárat létesíteni, ha megfelelő' cukorrépa mennyiséget biztosítanak a gyári üzem számára. Ez a nevezetes frat nagyon rejtélyes, mert nom lehet tudni, hogy az az illető érdekcsoport a kartell keretében, vagy a kartellen kivül akarja azt a cukorgyárat létesíteni ? Privátim csak anynyit lehet tudni, hogy az érdekcsoport tagja egy nagy budapesti pénzintézet is. Hogy melyik, az kérdéses. Az köztudomásu, hogy a cukorkartell mögött az ország egyik leghatalmasabb pénzintézete, a Magyar Általános Hitelbank áll. Valószínű tehát, hogy a Leitner-féle érdekcsoportnak nem az a tagja. Mindenesetre érdekes, hogy a környékünkön létesítendő cukorgyár ilyen széles hullámokat ver. Az is meglehet, hogy két nagy pénzintézet akar itten versenyezni egymással s az egyiknek exponense Leitner Lipót. Gyulának mindenesetre nagyon meg kell gondolnia, mielőtt a fenti levélre érdemleges választ adna. Inkáhb az eddigi csapáson mozogjon egyelőre s igyekezzék magának a kartell hangulatát megnyerni. Csak mikor már látja, hogy minden remény elveszett és Békés vagy Sarkad szerencsésebb: akkor lépjen érintkezésbe Leitnerékkel. Békésmegyo mezőgazdaságára csak előnyös lenne, ha két cukorgyár is létesülne. Mert ha a kartell cukorgyára lekötné is maga számára a Wenckheim-uradalmakat, még mindig ott maradna a gyulai cukorgyár számára Aradmegye északi része, ott volnának a békésmegyei többi nagyés középbirtokosok, akik a könnyebben megközelíthető Gyulára sokkal szivesebben szállítanák a répát. Ez pedig, különösen figyelembe véve azt, hogy abban az esetben a répatermelés ls föllendülne : képes volna anyaggal ellátni a gyulai gyár üzemét. * A közeljövő meg fogja mutatni, hogy mi fog történni e fontos kérdésben ? A biharmegyei gazdák körében tudvalevőleg régebben megindult az akció egy Biharmegyében, lehetőleg Nagyváradon vagy Négyvárad közelében építendő cukorgyár érdekében. Mikor már a gazdákkal a répatermelési szerződést is megkötötték, közbe lépett a hatvani és szerencsi cukorgyár, illetve a Hatvany Deutsch báró csoportja, akik vállalkoztak egy nagyobb cukorgyár építésére és a gazdák szerződésének átvételére is készeknek nyilatkoztak. A folytatott tárgyalásokon a Hatvany-csoport a cukorgyárat Sarkadra tervezte. Emiatt a bihari termelők megnehezteltek s most azon fáradnak, hogy egy tekintélyes bécsi pénzkonzorciummal szövetkezve egy prágai .cukorgyárossal, hajlandók Nagyváradon cukorgyár építésére. E célból a konzorcium a legutóbbi értekezletre megbízottját, K e n k ó Jant is leküldötte Nagyváradra. Annak biztosítására, hogy az építési terv komoly, a konzorcium kész 100.000 korona biztosítékot befizetni a város pénztárába, mihelyt a biharmegyei gazdák a szükséges 5000 hold répatermést biztosítják. Mihelyt ez megtörtént, kötelezik magukat 3 hónapon belül a cukorgyár építésére egy négymillió korona alaptőkéjű részvénytársaság • íegalakitására s a cukorgyárnak egy éven belül való felépítésének megkezdésére. A 4 millió korona részvénytőkéből fentart a konzorcium jegyzésre a biharmegyei gazdáknak 1 millió 500 ezer koronát, de ha nem kívánnak élni e jogukkal, akkor is megalakul okvetlenül az előirányzott alaptőkével a részvénytársaság. — Az értekezlet kimondotta, hogy ha a Hatvany-csoport nem Biharmegyében építi fel a cukorgyárat, akkor teljes erővel oda fognak hatni, hogy a bécsi konzorcium létesítse a cukorgyárat. A volt gyulai polgármester pöre. Vitás ügy a közigazgatási bíróság előtt. Néhány év előtt vonult nyugalomba D u 11 k a y Béla, Gyula város volt polgármestere, aki jelenleg ügyvédi praxist folytat. A nyugalomba vonulást egy fegyelmi eljárás előzte meg, melyet Duttkay Béla ellen indított felettes hatósága azért, mert 6000 koronányi összeggel nem tudott elszámolni. A fegyelmi vizsgálat során kitűnt, hogy Duttkay a jelzett összeget közcélra, a tejszövetkezet segélyezésére fordította, csakhogy nem kérte ki előzetesen a képviselőtestület hozzájárulását. A régi rezsim alatt az ilyesmi napirenden volt és Gyula mai nyomorúságos helyzetének oka tulajdonképen ebben rejlik. Ennek a 6000 koronának is bottal üthette Gyula város a nyomát. Hogy legalább a veszett . fejszének nyele megmaradjon, a mostani vezetőség bepörölte Duttkay Bélát a polgári bíróságnál a 6000 korona miatt. A tárgyalás során aztán az a váratlan fordulat történt, hogy a volt polgármester viszontkeresetet indított a város ellen 12.000 egynéhányszáz koronának az ő kezeihez történendő kiutalása iránt. A viszontkeresetet arra alapította, hogy a községi törvény értelmében a gyulai polgármesternek nem lehet kevesebb fizetése a főszolgabírókénál, ő pedig 12 évi polgármestersége alatt nem élvezett sem lakáspénzt, sem szolgatartást. A lakáspénz 12 év alatt 8000 koronát, a szolgatartás pedig 4000 és néhányszáz koronát tesz ki. Erre ő teljes joggal igényt tarthat. A gyulai járásbíróság Duttkay Béla viszontkeresete ügyében határozatot nem hozott, hanem utasította, hogy a követelése ügyében közigazgatási uton tegyen lépéseket. Duttkay ekkor kérvénynyel fordult a képviselőtestülethez, amely azonban kérelmével elutasította azzal az indokolással, hogy annak idején a pályázati hirdetménybe nem volt kitüntetve az illetmények között sem a lakáspénz, sem a szolgatartás és Duttkay ezt tudva pályázott a polgármesteri állásra. Ennélfogva a kivánt többletet nem igényelheti. Dutlkay a képviselőtestület határozatát megfelebbezte a törvényhatósági bizottsághoz, mely a felebbezés elutasításával a képviselőtestület határozatát hagyta jóvá. Duttkay ekkor panaszsza* élt a közigazgatási bírósághoz. A közigazgatási bíróság, mielőtt döntést hozna, az ügy összes iratait leküldötte annak a pontos megállapítása céljából, hogy Duttkay megválasztása idején milyen fizetést élveztek a főszolgabirák, volt-e csakugyan lakbérük és szolgatartásuk ? Mint ebből is látszik, Duttkaynak nagy reménye van arra nézve, hogy az ügy ránézve kedvezően fog eldőlni. Tény az, hogy a községi törvény értelmében a rendezett tanácsú városok polgármesterei nem élvezhetnek kevesebb fizetést a főszolgabírókénál. Gyulán pedig ez nem igy volt. A polgármesternek nem volt sem lakbére, sem szolgatartása. A főszolgabirák ellenben kaptak lakbért, vagy ha azt nem, akkor természetbeni lakást, volt szolgatartásuk, sőt legújabban még második szolgatartására is itélt meg nekik költséget a törvényhatóság. Az, hogy a pályázati hirdetménybe ezek a mellékilletmények nem voltak felvévecsak azt mutatja, hogy az akkori vezetőség vagy nem tudta a községi törvényt, vagy pedig hanyagságot követett el a pályázati hirdetmény kiírásánál. Ha most a vármegye a való tényeknek megfelelően fogja informálni a közigazgatási bíróságot: szinte bizonyosra vehető, hogy a biróság meg fogja változtatni a törvényhatóság határozatát és Gyulát kötelezni fogja Duttkay követelésének kifizetésére. Az pedig, tekintve Gyula anyagi helyzetét: elég tekintélyes summa lesz. Igy szokott a fegyver néha visszadobbanással csendült össze, tekintetük hosszan, mélyen fonódott egymásba. Az alkalom akkor kínálkozott, mikor a lelkük megérett a szerelemre. A férjnek távol kellet éjszakára maradnia, s asszony légyottot adott a járásbirónak. Tiszta, csillagos juliusí éj volt, mikor a ház előtti kertben találkoztak A fölbukkanó hold első sugarai világították meg arcukat, amint egymáshoz közeledtek. A férfi szenvedélyes hévvel csókolt neki kezet, aztán tekintetük összeforrott — egy utolsó heves lobbanással. A következő pillanatban az asszony kiragadta a kezét a férfi kezéből ós ijedten, mint a fölzavart őz, befutott a házba. Ez volt az a pillanat mikor, a falu áhítatos, magasztos csöndje a legnemesebb érzelmeket váltja ki egy ingadozó lélekből. Az orvos letette a szivarját. Mindnyájan hallgattak. A gondolkodó lelkek szárnysuhogása rebbentette meg a levegőt. Majd ismét az orvos törte meg a csendet, amint folytatta : — Aztán elkerültem arról a vidékről. Sokáig nem láttam az asszonyt. Mikor aztán tiz év múlva arra vetődtem, boldognak, igazán boldognak találtam. A fölötte elsuhant évek nem hagytak rajta nyomot. Szép volt akkor is, pedig már sok gyermeke volt. A háztartás gondjai mellet ráért arra is, hogy férjének hivatalában segítsen. Elmélázó boldog mosolyai mondá, amint végignézett gyermekein: — Lássa, uram, nem érek rá unatkozni. És amelyik asszony ezt mondja, az boldog. Ismét csönd lett. Az asszonyok öszszenéztek, mintha mondani akarnának valamit. A férfiak mereven néztek maguk elé. Az orvos eldobta szivarját. És miközben felállt, nemes, egyszerű kézmozdulattal szóit: — Lássák hölgyeim, ez az asszony a falu áhítatos, tiszta csöndjének köszönhette boldogságát. Irta : M. G. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Gyönyörű szép időnk van ma Erzsike kisasszony. Ezt a szellemesnek a legnagyobb jóakarattal sem nbvezhető megjegyzést Kálmán ur kockáztatta meg, akit pedig a városka legügyesebb gavallérjai közzé soroztak. Kálmán urnák egyébként igaza is volt. A kis kert, melynek lugasában együtt ült Erzsikével, ragyogott a napsugár özönében, a virágok édes illattal töltötték meg a levegőt, a méhek döngicsélése ugy hangzott, mint a távoli elmosódó zene lágy akkordjai: május volt. De lehetett volna a legzordonabb téli nap, csapkodta volna a szélvész legbőszebb erejével Kálmán ur arcához a táncoló hópihéket, ő, ha Erzsikét látja, bizonyára akkor is ugy találta volna, hogy gyönyörű szép idő van. Hiába, az ő szemei már igy voltak szoktatva. Egy pajkos napsugár belopódzott a lugast beárnyékoló folyondár sürü lombjai közt s incselkedve táncolt vé' gig a leány gyöngéd hajlású nyakán, J arany szinü hajfürtjein, végigcsókolta az egyik kicsi fülecskét és eltűnt a könnyű nyári bluz redői között. Kálmán szemével követte a napsugarat s mikor az eltűnt, ugy vélte, hogy újra mondani kéne valamit. Igen ám, de mit ? Arra a felfedezésre jutott, hogy érettségije óta soha sem találta meg olyan nehezen a szavakat, mint most. Pedig akkor szigorú nézésű bácsiknak kellett beszélgetnie olyan kérdésekre, melyekről csak hirről hallott, lévén mindenkor legjobb szállítója az anticváriusoknak ; mig most egy kedves, egy kicsi, egy jószívű lánykának kellene beszélnie arról, ami ugy kívánkozik ki a szivéből, amit már egy álló hót óta elmondogat magának esténkint odahaza, hogy annál jobban sikerüljön s ime most még sem megy. Mert hát Kálmán ur nagy beszédre készült. Együt volt abban mindaz, mi Cleopatrától kezdve, napjainkig női szivet valaha férfi rabjává tett. Még az imént is, mikor az utcákat rótta, Erzsikóók háza felé közeledve, azt a beszédet ismételgette magában. Hallgassuk csak meg... — Kedves kicsi Erzsike, én szép arany virágom ! Hadd mondjak valmit magának ... Tudja nagyon jól, hogy a maga kedves lénye már rég, nagyon rég több, mint közönyös előttem. A fiatal kornak az a kiváltsága, mellyel mindenben csak a szépet s jót látja; az a gondatlat vidámsága, mellyel mindig a felszinen úszkál, annélkül, hogy a mélységeket vizsgálná ; az a kétséges bizalma mellyel minden rokonérzést fogad ; az a könnyelmű pajzsánsága, szeszélyes játékai, kacagása, öröme, szeretete, lelkesesedése, mely minden pillanatban kész a megnyilvánulásra : ez volt a mi kedves összekötő kapcsunk s boldog volnék, ha a jövőben egy még kedvesebb, még erősebb, még elszakithatatlanabb kapocs kötne össze benünket. Mert lássa édes Erzsike, a férfinak szeretetre van szüksége. Bekövetkezik életében egyszer csak egy nap, mikor ugy találja, hogy az egyedüllét, mely még tegnap a szabadságot jelentette számára, ma már teher a vállain. Ugy találja, hogy a lo^ényla ás megszokott gyors forralójánál sokkai nagyobb meleget ad a család tűzhely. És vágyat érez, hogy ő is oda ülhessen melléje... Kálmán ur itt abbahagyta a szónoklatot, fellábra állt, mint a gólya, mikor emelkedik s sziszegni kezdett. Ezt a szerelmi vallomásban határozatlan szokatlannak mondható jelenetet megérthetjük, ha egy pillantást vetünk az úrfi cipőjére. A cipő természetesen lakksipő volt. A legtermészetesebb azonban, hogy nem volt kifizetve. Már pedig a cipész, aki tudvalevőleg született politikus, ugy gondolkozot, hogyha a munkabér is emelkedik, az anyag is drágáb lesz, de a számla csak n9m egyenlítődik ki, akkor legalább a cipőt csinálja kisebbre, hogy nagyon megne károsodjék. Igy azután elhihetjük, hogy Kálmán ur teljes joggal sziszegett, bár sajnálhatjuk azt is, hogy jól indult szónoklatából többet nem élvezhetünk. De Kálmán ur már ott ült Erzsikével szemben és újból megszólalt: ^Remélem, jól érzi magát, Erzsike kisaszszony ? — Köszöm, igen — felelt a lány — és ön ? Én is, - monja Kálmán — igen én is, Magában pedig azt gondolja: „Ostoba vagyok. És még hozzá hazudom is," — teszi hozzá titkos kétségbeeséssel, cipőre gondolva, melyek hihetetlen mértékben igyekeznek lábait a lehető legszűkebb korlátok közzé szorítani, de