Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-23 / 7. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam, 7-ik szám. Vasárnap, január 23. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellf részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EIiOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GÜL7ÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Zavaros kiláíasok. ^ékéBcsaba, január 22. Azok az optimisták, akik azt hitték, hogy a Wekerle-kormány lemondásával és a Khuen-kormány kinevezésével a politikai helyzet lényegesen tisztázódni fog: nagyon csalódtak. Semmivel sem vagyunk előbbre, mint a végeszakadatlannak látszó válság idején, sőt sok tekintetben még hátrább vagyunk. Ha voltak is ennekelőtte harcok, azok csak testvérharcok voltak, de ami most következik, az pusztító, kegyetlen harc lesz, mely halálos ellenségek között fog lefolyni. A jövő héten előreláthatólag felujulnak újra a Házban a régi zivataros idők botrárvai, a parlament munkaképessége i egbé.nul, aztán jön a házfeloszlat s utána a választási harc, m«Jv. teljesen át fogja alakítani az ország képét. A bajok közül, melyet egy többség nélküli kormány az ország nyakára zudithat, a legnagyobb lett volna, ha a kormány feltámasztja a koalíciót, vagy annak bármelyik formáját. A szövetkezést, mely egyebet nem akar, mint a hatalmat megteremteni és biztosítani s mihelyt az megvan, összemarakodni rajta. Amig megkapják, o'idh't rakják az elvbeü nézeteltérést, a személyes gyűlölséget s mihelyt benne ülnek, mindenik kevésnek találja a maga helyét. Az ilyen társulás még pillanatnyi célok elérésére sem alkalmas, annál kevésbbé alkalmas arra, hogy politikai rendszer alapja legyen. Az uj kormány helyzetét ez nem sokban változtatja. Hogy a parlament egyes részei indemnitással szavaznak bizalmatlanságot neki, vagy indemnitás nélkül teszik azt, az csak árnyaletbeli különbség. Ha meg is kapná az indemnitást, ami ma már erősen valószínűtlen, akkor is az ezt követő leszavaztatás után a kormánynak nem marald egyéb hátra, mint hogy a Házat elnapoltassa, azután pedig feloszlassa. Az időköz, mely az utóbbi kettőt elválasztja, arra való, hogy készüljön az uj választásokra. Hogy az uj választásokra kik készülnek ügyetlenebbül, a kormány-e, vagy a pártok, azt a jövő fogja eldönteni. De ma is, mintha versenyeznének a balkezüségben. A kormány uj főispánokat nevel, hogy ezzel szerezzen többséget. Pedig a főispánok magukban bajosan lesznek képesek erre a csodára. Még ha népszerűbb is lenne Khuen-Héderváry rapszodikus programmja s ha a kormány nem jelentené a nemzeti akarattal szembe állott királyi hatalmat: egy-két hónap alatt ez tán nem válhatik annyira a választók vérévé, hogy százezreket tudjon hódítani. Az utóbbi idők arról tettek tanúbizonyságot, hogy a választók hódításában többet tehetnek a szónokok, az ügyes agitátorok, mint a főispánok. És hogy van elkészülve a két függetlenségi párt a választásokra? Az első, ami velük jár, a csalódás fájdalmas érzése. A választók kezükbe adták az ország sorsát s ők nem tudták okosan intézni. Nemcsak hogy fogadkozásaikat nem tudták beváltani, de rosszabbá tették a helyzetet, mint aminő volt. S miután kiesett kezükből a döntő hatalom, most újra a választók elé állanak: szerezze vissza még egyszer a kezükbe. Ez sem alkalmas a választók rokonszenvének megszerzésére. Mint ezekből is látjuk, a bekövetkezendő uj választás teljesen át fogja alakítani az ország képét.

r Pártok buknak, pártok támadnak. És meg fog talán alakulni egy uj politikai párt is, mely képes lesz magához ragadni a I hatalmat és intézni a nemzet javára • az ország sorsát. Mindez azonban csak találgatás. : A kilátások zűrzavarosak és bizony! talanok. Békésmegye az országos földadó-bizottságban. Két taggal szerepel. A törvényhozás által a mult évben elrendelt uj földadó-kataszterügy talán sehol sem vert olyan nagy hullámokat, mint Békésvármegyében. Ezt a nagy érdeklődést indokolttá teszi az a nagy aránytalanság, mely vármegyénk és a szomszédos vármegyék között fennáll a tiszta jövedelmi fokozatok megállapítása terén. A békésmegyei gazdák a még most érvényben levő kataszter szertnt aránytalanul több földadót fizetnek, mint az ország más vidékeinek gazdái, ugy hogy a középnagyságú Békésmegye csaknem legnagyobb összeggel járul az ország földadó-jövedelméhez. Ez az aránytalanság akkor lett nyilvánvalóvá, mikor a Békésmegyei Gazdasági Egyesület néhány gyűlésén Kohn Dávid szakszerű fejtegetéssel kimutatta és statisztikai adatokkal megvilágította. Egészen jogos volt tehát a békésmegyei gazdaközönségnek az a kívánsága, hogy az országos földadóbizottságban, mely hivatva lesz az uj kataszteri felvételnél legfelső fórumként dönteni: Békésmegye megfelelő módon képviselve legyen. Az országos földadó-bizottság 40 tagból áll, melyek közül 10-et a képviselőház, 10-et a főrendiház választott, 20-at pedig a pénzügyminiszternek van joga kinevezni. Eleinte tartani lehetett attól, hogy Békésmegye egyáltalában nem lesz képviselve a kataszteri bizottságban, mert a képviselőház békésmegyei képviselőt még csak póttagnak sem választott meg. Örvendetesebb volt ennél ránk nézve a főrendiház választása, mert egyik megyei nagybirtokosunk, gróf Wenckheim Dénes bekerült a bizottságba. A megye közönsége azonban ezt sem találta elégnek. Békésmegyére az uj kataszter olyan óriási fontossággal bir, oly sokat kell neki tőle várnia, hogy elsőrangú érdeke az országos földadó bizottságban leendő minél nyomósabb képviseltetés. Ezért ugy a gazdasági egyesület, mint a törvényhatósági bizottság és maga BZ alispán is mindent elkövettek arra nézve, hogy az országos bizottságban a pénzügyminiszter által kinevezettek között is legyen békésmegyei. A Gazdasági Egyesület felkérte támogatásra az OMGÉ-t is, ezenkívül felterjesztéssel élt a pénzügyminiszterhez. Ugyancsak felterjesztéssel élt külön a közigazgatási bizottság, a törvényhatósági bizottság is. Ezenkívül a főispán és vármegye befolyásosabb ' országgyűlési képviselői is latba vetették személyesen egész tekintélyüket a pénzügyminiszternél. Ennek a hatalmas akciónak meg is lett a kívánt eredménye. Wekerle pénzügyminiszter maga is belátta, hogy sok lehet itt a baj, ha már annyian kérnek és törvényadta jogánál fogva kinevezte az országos földadó bizottság tagjává Pfeiffer Istvánt, a békésmegyei gazdasági egyesület agilis titkárát. Ez mindenképen örvendetesnek tekinthető. Örvendetes különösen akkor, Bétósmegyei Közlöny iarcaja. A város. Villogó szemmel vár a város, Megcsap a forró élethullám, Meddő küzdelmek vér virága S párázatos, bús könye hull rám. Ez a halálos nagy vérlüktetés Itt örvénylik előttem újra, Szemembe kacag lágy selymek alól Az élet mártir-koszoruja. Velem is műjd e'dndul a hajó Az élet széles, mély vizére, £s nem lehet majd visszajönni, Csak rongyosan, csak összetépve . . . Áldott falu bőtermő sikja, Amit gondosan a lelkembe szőtt: Kiszakgatja mohón a város, Uj áldozatként oltára előtt . . . S keresem majd a csöndes utcát, Ahol lehajtott fejjel járnak, S kipanaszolom magam szépen Egy-egy ismerős akácfának . . . Kató József, Télen. Irta : Hevesi Iván - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. A hó sürü pelyhekben hullott alá. Lassan, méltóságteljesen. És az utca csendes volt, csendesen tűrte, hogy a hó ünnepi ruhába öltöztesse. Olyan ünnepélyes,? olyan csendes volt minden, mintha valakit temetnének. Valóban temetés volt. A sürü hópelyhek temették el az őszt. Alig tellett bele egy óra és már vastag hóréteg borította az utcákat. Szép fehér, csillogó hóréteg ... ... Méltó szemfedele az ősznek. Még sírásója is akadt... A zöld leveleiktől megfosztott lombok közt a fagyos szél zokogott. A hópelyhek pedig lassan, méltóságteljesen, ünnepélyesen ereszkedtek alá . . . És az utca csendes volt.. nagyon csendes volt. .. A bárókisasszony ablakából gyönyörködött a fenséges látványban. De ö rajta nem tudott erőr venni ez a melankolikus hangulat. Ő boldog volt, hisz itt van megint a várva-várt tél.. . a jég ... A bál... és ... És ezeken a mulatságokon bizonyos, persze bizonyo?, hogy találkozni fog azzal a . . . Megrezzent, hogy rágondolt. És a bárókisaíszony boldogan nézte a sürü hópelyheket, amelyekkel most már. a szél kezdett el játszani és amelyek szeszélyesen táncolva hullottak alá. A lelkében is igy kavarodtak a gondolatok, mint ezek a bohókásan kergetőző hópihék . . . Sejihette-e, hogy ezalatt, mig odakint a hópelyhek az őszt temetik, odabent a másik szobában az apja, az ő tulajdon édesapja az ő boldogságát akarja eltemetni. Csak akkor riadt fel boldog ábrándozásaiból mikor a szomszéd szoba ajtó csendesen megnyílt és apja tiszteletteljesen bocsájtotta előre vendégét — Tessék, kedves gróf ur ! Egy halk sikoly volt a bárókisaszszony rémületének önkénytelen megnyilatkozása ... és arca, mely még az imént a boldogságtól sugárzott, olyan fehér lett, mint azok a hópihék ottan az ablak párkányán. Igen, hisz ez az a gróf, akiről azt mondja az apja, hogy feleségül veszi és neki feleségévé kell lennie ... kell!.. A gróf gazdag és fényes rangja van. És neki tetszik ez a szép fiatal bárókisasszony, akinek a tekintete olyan mint az őzé... Az öreg báró egyedül hagyta a fiatalokat. A gróf közelébe lép a báiókisaszszonyhoz, aki didereg, aki reszket, mint az ablak előtt álló kis fenyőfa, melyet a szél ide-oda rázogat. A gróf odamegy a bárókisasszonyhoz, megfogja a jéghideg kezét és a szemébe néz. És a szelid tekintetű őzszemekben könycsepp csillog. A gróf megrendülten nézi a könnyes szemeket. — Kisasszony, bocsásson meg szokatlan eljárásomért és ne idegeskedjék tőlem. Igaz őszinte vonzalommal közeledem önhöz és csak egy célom lesz az életben, hogy önt boldoggá tegyem... Becsület szavamra igérem .. . Na, ne féljen tőlem, meglátja, boldoggá teszem . .. Ez a sáppadt arcú báró kisasszony nem szólott semmit sem ... csak nézte, nézte, mint kavarja a viharrá fajult szél a szelid hópelyheket. * A táncterem tele volt jókedvei, tele volt mámorral. A cigányzene ugy részegített, mint a gyöngyöző pezsgő. Az egész táncterem pezsgett a jókedvtől. A fehérarcú bárókisasszony is kipirult. Kék szemei ragyogtak... És szerelmesen nézett a táncosára. Arra a másikra, akiről annyit ábrándozott... Akire csak most mert gondolni, amióta másnak szánták. És Endre is, a fiatal ügyéd is mámoros volt a kék szemek ábrándos sugaraitól. A ő lelkében is vihart gyújtott a mámorító zene ... És, hogy most karjai közt érezte, akit elkeli veszítenie, lángolni kezdett az ereiben a vér. A gróf pedig ott ált egy sarokban és némán nézi ezt a kinos vergődést. Hogy szerethetik egymást!... Milyen szerelmesen néztek egymás szemébe, Milyen boldogok lehetnek ? És a grófnak eszébe jutott az ígéret: — ígérem, esküszöm, hogy boldoggá fogom t8nni! Hogy ki van most j pirulva az a sáppadt arc! Hát ez az ő boldogsága !... Tekintete véletlenül egy tükörbe tévedt .. egy romot látott benne .. . önmagát. Szegény gyermek! A túlsó sarokban az öreg báró integet feléje. Jobb szemével a leánya felé kacsingatott. Mintha küldené : — Menjen már a leányához ! A gróf -íosolyogva integet igent. Csakugyan a bárókisaszonyhoz lépett. A szép gyönge kisasszonyka ismét remegni kezdett .. . mint az a kis fenyőfa, mikor a vihar hideg leheletét érzi. A gróf pedig nem is hozzá, hanem a táncosához fordult, aki a hattyúprémes legyezővel legyezgette. — Úram egy percre ! És a gróf karonfogta és magával vitte. A bárókisasszony pedig reszketett f 'leimében. Szemeiben könyek ragyogtak. Arca még haloványabb lett.. . Szerette volna Endrének mondani, maradjon. De nem tudott szólni. Félig elaléltan támaszkodott a pamlagra. A gróf pedig izgatottan szólt Endréhez. — Uram, ön ma nagyon sokat táncolt a bárókisasszonnyal. — Endre hirtelen kirántotta kezét a gróf karjából. •— De uram, mi jogosította önt fel .. . — Én vőlegénye vagyok a leánynak. — Igaz! öa elég vakmerő volt e fiatal leány kezét. . .