Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-29 / 52. szám

XXXVII-ik évfolyam. 52-ik szám. Szerda, junius 29. BEKESME&YEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSi DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSNzetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTIÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A dolgozó parlement. Békéscsaba, junius 28. A nemzeti munkapárt szinte hihetetlenül nagy győzelme jegyében egybegyűlt uj képviselőház most már átesett a kezdet formaságain. Még csak a végleges megalakulás van hátra, aztán átveszi uralmát a munka, a nemzeti munka, amelyet a mostani parlamenti többség irt diadalmas zászlajára. Tagadhatatlanul igen sok fontos feladat megvalósítása vár az uj Házra. Az alkotmányos idők bekövétkezcse óta nem volt még egyetlen parlament sem, mely előtt oly nagyfontosságú és a nemzet jövendő életére kiható kérdések állottak vdna, mint a mostani parlament előtt. Épen ez a körülmény az, amely aggodalmat kelt sok jó magyar hazafi lelkében. A jelenlegi Ház kilencvenkilenc százalékától egyáltalában nem lehet megtagadni a legtisztább törekvést, a legőszintébb hazafiságot, csak az az egy az aggodalomkeltő, hogy sok az uj ember, akiknek politikai gyakorlatuk nincs. Pedig ha valami, akkor a politika az, amelyen gyakorlat nélkül hasznos alkotásokat létrehozni nem lehet. Ez az aggodalom azonban remélhetőleg mihamarabb el fog oszlani. Eloszlik, mert olyan vezérek kezében van az irányítás gyeplője, akik keresztül mentek már számtalan tűzkeresztségen, akiknek higgadt bölcseségében és az ország igazi javára irányuló törekvésében bátran megbízhat a nemzet. Itt alkalomszerű megemlékeznünk a szombaton elhangzott trónbeszédnek arról a pontjáról, amelyikben a király örömének ád kifejezést a választások eredménye fölött. Ha valaki, ugy őfelsége érezhette legjobban a közelmúltban előállott politikai zűrzavarok kellemetlenségeit és igy egészen természetes, ha olyan békeszerető öreg ember, mint a mi királyunk, a poli! tikai helyzet konszolidálódása alkal' mából örömének ad kifejezést. Mégis a békebontó Justh-párt szörnyen felcsattant e kijelentés hallatára. Azt mondják, hogy az ilyesmi alkotmányos életünkben a legelső eset és az egész alkotmányos világban példátlanul áll. E csakugyan példátlan bátorsággal megkockáztatott állítással szem' ben hivatkoznunk kell arra, hogy ha Justhék csak a négy év előtti állapotokra is vissza tudnak emlékezni, tudniok kell, hogy az előző trónbeszédben is meg volt a királyi öröm kifejezése a pártok egyetértése folytán kialakult koalíciós többség fölött, mely a hosszas törvényenkivüli állapot után az alkotmányosság helyreálltát tette lehetővé és a békés fejlődéét ígérte. Akkor nem ütközött meg ezen senki, mindenki természetesnek tartotta. Fájdalom, a békés fejlődést meghiúsította, az alkotmányos állapotokat ismét megzavarta a politikai pártok egyetlensége. Felbomlott a törvényes rend, bekövetkezett az ex-lex és ebben legnagyobb része volt ugyanannak a pártnak, amely most gyalázatosnak tartja a jobb jövőt igérő többség fölötti örvendezést. Legyenek meggyőződve Justhék, hogy az egész ország és a király is torkig van már az ex-lexes állapotokkal, a krónikussá vált anarchiával és együtt örvendez a királylyal, amikor a törvényes állapotok visszatértére van kilátása. Ez a tulajdonképeni magyarázata a hirtelen támadt nagy munkapárti többségnek, annak, hogy Khuen-Héderváry gróf kétharmad részével rendelkezik a parlamentnek. Követik, paizsukra emelik, mert békét és munkát hirdet és Justhnak hátat fordítanak, mert a harcot, az obstrukciót, az alkotmányos munkamegakadályozását hirdeti s annál inkább faképnél hagyják, minél jobban toporzékol. A jelenlegi parlament nemzeti munkáját akarja tehát megakasztani telhetetlen dölyfében Justh Gyula. Pedig ezt a parlamentet már az eddigi jelek és a kilátások szerint is méltán el lehet nevezni dolgozó parlamentnek. Ha j Justh beváltja fenyegetését és pártjá- ; val együtt obstruál, ugy nem vivhat ki mást, mint a nemzet felháborodását, mely adandó alkalomkor végképen lesöpri őt pártjával együtt á politika szinteréről. Nagyon ráfér erre a szegény országra már, hogy helyreálljon a béke, megkezdődjék a munka és pusztulnia kell mindenkinek, aki ezt a munkát meg akarja akadályozni s a béke helyett az örökös harcot és háborút hirdeti. Remélhetőleg a dolgozó parlament le is fogja törni Justhék harcias indu- ' latát. í Gyula fejlődése. Uj központi áll. iskola. — R?töntözÓ3 Mit tesz egy jó képviselő. A nagy bajokkal küzdő Gyulára nézve határos az isten áldással, hogy dr. Lukács György lott a képviselője. Ez a kiváló képességű ember már eddig is sokat tett Gyula érdekében. Hát még mennyit fog tenni ezután, mikor képviselőségének a kezdetén is már két olyan dolgot eszközölt ki Gyulának, amalyek a város fejlődése szempontjából igen nagy fonlossággal birnak. Annak idején megirtuk, hogy a Loaliciós kormány kultuszminisztere kötelezte Gyula városát egy központi emeletes állami iskola felépítésére. Gyula város akkor gyönge anyagi helyzetére való hivatkozással kijelentette, hogy telket adhat ugyan, azt megbírja, de a 140,000 koronára rugó építkezési költségeket már képtelen fedezni. Húszas tárgyalások folytak e felirat után a kultuszminisztérium és a város között, de a tárgyalások nem vezettek eredményre. Mindössze annyi volt az eredmény, hogy a miniszter méltányolva Gvula szorult anyagi helyzetét, sőt jóindulatáról is biztosította. De csak ennyiben maradt az ügy. Közben beállottak a politikai zűrzavarok s az iskola ügye egészen megállott. Lukács György képviselővé választása után rögtön érdeklődött az ügy iránt és most örömmel vehetik hiradását a gyulaiak, hogy sürgetése folytán gróf Zichy János kultuszminiszter az iskola felépítésére az országos tanítói nyugdijalapból 140 ezer koronás kölcsönt engedélyezett, ami lehetővé teszi az építkezésnek még ez évben leendő megkezdését, ugy, hogy az oktatás az 1911. tanévben már teljesen kész épületben lesz megkezdhető. Még régebben vajúdó ügye a városnak az árendási parcellák öntözése, mely a parcellázással egyidejűleg indíttatott meg, anélkül, hogy egy lépest is haladt volna, p?dig az előmunkálatokra, mint több ízben megirtuk, bőségesen volt pénz is, ugy, hogy nemcsak elő nem mozdították, hanem mintha célzatosan akadályozni akarták volna az öntözési müvelet keresztülvitelét. A képviselőválasztás után Gyula város polgármestere ismételten is kérvényt intéBékésmegyei Közlöny tárcája. Solt'sem beszéltünk... Soh'sem beszéltünk ntég egymással, Csak néha egy-egy pillantással, Ha lesve jártam ott, felétek S egy pillantásod arra tévedt. Szemednek édes pillantása, Nem biztatás vigasztalásra S én mégis egyre arra vágyom 5 a kétkedést reményre váltom. Reményre, hogy szived megérti Talán majd egykor, hogy mi tépi, Mardossa lelkemet miattad, Ki boldogságom megtagadtad, Ha néha lesve arra járok, Oh, vesd felém egy pillantásod, Nem boldogitsz te úgyse mással, Csak egy lesújtó pillantással / . . . Somlyó Sándor. Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. — Nyári humoreszk Irta ; Sztankal Sándor. A dunántul egyik megyéjében, nem messze a megyei székhelytől fekszik Bocskó-füred, a megye intelligenciájának kedvelt nyaraló helye. Amolyan egyszerű magyar fürdőhely, ahol ugyan kevés kényelmet, de annál borsósabb árakat találunk és a hová elmenni és a nyarat átunatkozni: sikknek tartatik. Alapjában felélénkítette azt a máskor csendes vidéket Szigetváry főispánék megérkezése, aki nemcsak hogy a környék egyik legrégibb és leggazdagabb családjához tartozik, hanem meszsze vidéket bejárta leányaik szépségégének hire, úgyhogy a Szigetváry leányokért két vármegye ifjúsága törte magát és mindig a' legelső gavallér vitte el a pálmát, illetőleg az egyik Szigetváry leányt. A főispánék, bár Bocskófüred csak cíekély távolságra feküdt birtokuktól, mégis hagyományos szokás szerint, soha nem ott töltötték a nyarat, hanem hol ezt, hol azt a híres külföldi fürdőt látogatták. Az idén azonban Lenke kisasszony egyenos óhajára Bocskófüredre jöttek. Meg is érkeztek szerencsésen, töméntelen láda ós apróbb-nagyobb dobozok kíséretében. Természetesen az egyetlen ós legelőkelőbb hotelbe szállottak, ahol illő reverenciával fogadtattak. A szállodás földig hajlongott az előkelő vendégek előtt, mert hiszen eddig csak a környék fiskálisai, orvosai és gyógyszerészeinek feleségei tiszt e'ték meg magas látogatásaikkal. Felette n3gy kitüntetésnek vette tehát, hogy a főispánék hozzája szállnak. A legszebb szobáit bocsátotta rendelkezésükre, azok természetesen még sem voltak megelégedve semmivel. Hogy igy, meg ugy, primitiv a berendezés, hogy minő más a kiszolgálás Marienbádban és egyóbb híresebb fürdőhelyeken, szóval alaposan rezeniroztak. De azért mégis ott maradtak, sőt Lenke kisasszony azonnal érdeklődni kezdett a jelenlevő fürdőközönségnek különösen azon része iránt, akik láthatólag is nadrágot viseltek. Egyébkónt Lenke kisasszony sem hazudtolta meg a Szigetváryak hagyományos szépségét, amennyiben élénk szemű, piros pozsgás, molett termetű, tamperamentumos leány volt, aki egész i nap izgett-mozgott s arany kacajával ' majd felvette a házat. Megérkezésük pillanatától Szigetváriék vitték a hangadó szerepet. Lábaik előtt feküdt az egész fürdő férfi közönsége, az asszonyok pedig kényszerűségből szintén meghajoltak felsőbbségük előtt. A tennis-pályán, az uszodában, a vendéglőben, mindenütt Szigetváriók birták a legjobb helyeket. Számukra mindig volt kabin, a legjobb partner a tennisnól, hogy a vendéglő rendes és legárnyókosabb asztalukról ne is szóljak, melynek elfoglalása egyenes felségsértés lett volna. Az ő ott tartózkodásuk az egész környék aranyifjuságát Bocskófüredre vonzotta és vége-hossza nem volt a kirándulásoknak, gardenpartiknak és hajnali szerenádoknak. Mindezekből Szigetváry mama is bőségesen kivette a maga részét. Nem is lehetett ezt neki rosz néven venni, hiszen alig volt móg tul a harmincon, (igy mondta ő) ós még elég fiatalnak érezte magát, hogy Galantay Ákos, huszárkapitány heves udvarlását vissza ne utasítsa. Galantay tűzzel és kitartóan udvarolt a főispánnénak, ugy, hogy Bocskófüreden fürdőző asszonyok nem győzték kezeiket eleget a szájuk elé tartani, annyiféle érdekes hirt suttogott róluk a fóma egyes pörgő, hegyes nyelvecskék alakjában. Lenke állandó udvarlója a megye leggazdagabb dzsentrije, Kalotai Ferke volt, kit a társaságban csak „füstösnek" neveztek, lóvén arca cigány brúgósóhoz igen hasonlatos. Kalotay egyébként hires volt öblös torkáról, mellyel mindenkit asztal alá tudott inni, meg nyaktörő huszárbravurjairól, valamint arról, hogy móg soha sem került össze olyan asszony személylyel, akit elne csábított volna. Nagyban csapta a szelet Lenke körül, mindenütt mellette lehetett látni. A kirándulásokra az ő nógyesfogata vitte Lenkét, a tennisjátókban ő volt mindig a pártnere és a szombati táncmulatságokon mindenkor őt illette a második négyes. Már mint fait-aecomplirői beszéltek a közönség körében, bekövetkezendő eljegyzésükről. Igy telt el a nyár szakadatlan vigasságok között ós észre sem vették volna, hogy már elmúlott, ha a hűvösre vált őszi napok unalmas órái és a bőröndök fenekéről előkerült felöltők naftalin szaga nem figyelmezteti erre őket. Már jó ideje nem történt semmi érdekes eset. De egyszerre élénk szenzáció izgatta fel az idegeket: azt beszélték, hogy Szigetváry Lenkét megszöktették. — Tudtam, hogy ez lesz a vége — szólt a hegyes nyelvű Petrinkovicsné, aki módfelett haragudott Szigetváryékra, mert azelőtt ő vitte a hangadó szerepet pesti toilette-jeivel. — Nem hiába legyeskedik Kalotai Ferke egy leány körül egész nyáron át —• tódította a sikkes Monostoriné — mondtam ón ezt előre. Alig tudták bevárni az asszonyok, hogy a főispánnét megcsipkedhessék, kiről rómes hirek keringtek: hogy a szobaleányt kétszer arcul ütötte, sírógörcsöket kapott és móg sok egyebet, de ami rájuk legveszélyesebbnek látszott, azt is beszélték, hogy az esti gyorsvonattal hazautazik. Pedig ők minden áron beszólni akartak vele. Elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek hozzá, mely az egész fürdőközönség részvétét tolmácsolni fogja. A küldöttség meg is alakult, magá-