Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-29 / 52. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 junius 29. zett az öntözés érdekében a földmivelésügyi miniszterhez és Lukács György, aki már mint jelölt is érdeklődött az ügy iránt, amelynek közgazdasági kihatása egyszerűen mérlegelhetetlen, sürgős intézkedésre birta az uj földmivevelésügyi minisztert, akinek az öntözési müveletek egyik főtörekvése. A miniszter a legnagyobb rokonszenvvel fogadta Gyula város kérelmét, sőt a Lukácscsal történt társalgás közben a részletekre is rátért és felvetette a kérdést: vájjon öntözés esetén nem volna e célszerű a paradicsomnak nagyban való termelését felkarolni? Gróf Serényi földmivelésügyi miniszter a mi nézetünk szerint is helyesen lanszirozza a nagybani paradicsomtermelóst, aminek azonban oly feltételei vannak, különösen az értékesítést illetőleg, amelyeket a termeléssel kapcsolatban meg kellene valósítani. De ez részletkérdés. A lényeg az, hogy az öntözés ügye most már komoly megoldás stádiumába jut és azt az eddig sajnosan tapasztalt mesterséges, mondhatnánk rosszakaratú huza-vona nem fogja többó megakadályozni. A közigazgatás államosítása. Akarja a mostani kormány. Az 1867-ben bekövetkezett alkotmányos idők első kultuszminisztere : báró Eötvös József, a nagy iró és államférfiú volt az első, aki a közigazgatás államosításának eszméjét felvetette. Nyomába azóta sokan léptek. Az államosítás azonban ennek dacára most sem vált teljes egészében ténnyé, mert ennek igen sok akadály van az útjában. Első és legnagyobb akadálya az alkotmány féltése. Sajnos, szomorú tapasztalataink vannak arra nézve, hogy a hagyományos osztrák politika még mindig a Gesammt-monarchiáról álmodozik és Magyarországot, önállóságától való megfosztása által osztrák tartománynyá akarja lesülyeszteni. Ennek a törekvésnek mindig útjában állottak a törvényhatóságok, amelyeknek vezetői természetesen a közigazgatási tisztviselők. A közigazgatási tisztviselők egytölegyik hős ós szerény katonái egy nagy eszmének, a magyar államénak. Hősök ós szerények, mert jórészben vagyontalanok és mert fizetésük, minden fizetósrendezés dacára is nevetségesen csekély. Nevetségesen ós veszedelmesen csekóly azokhoz a javakhoz képest, melyek a kezükre vannak bizva. Hősök, mert ha munkásságuk sokszor nem polgári érdekeket szolgál is, exisztenciájuk polgári exisztencia és nekik azokból a harcokból, amelyekbe bele kell avatkozniok, semmi hasznuk sincs. A magyar közigazgatási tisztviselőknek helyzetüknél fogva a polgári társadalom vezéreinek kellene lenniök és ha családi összeköttetések, öröklött szimpátiák miatt nem azok, erre az osztályok között levő félig nagyúri, félig munkás helyzetre ők csak ráfizetnek. A varmegyét onnan lentről a feudalizmus várának szidják, a vármegye urai azonban ennek semmi hasznát sem látják. A közigazgatási tisztviselők helyzete különösen nehéz azért, mert hat évenként választásnak van állásuk alávetve. Bármilyen ambicióval, tehetséggel és szorgalommal dolgozzanak is, keletkezhetik egy ellenséges áramlat, mely őket a legközelebbi választás alkalmával ledobhatja arról a polcról, amelyet elfoglaltak. Megtörtónt már, nem ugyan itt, Bókésmegyében, hogy egy főjegyző csaknem egy évig helyettesitette á meghalt alispánt, mégpedig ugy, hogy működésével meg volt elégedve mindenki és mégis a legközelebbi választás alkalmával egy nagyobb összeköttetésekkel rendelkező szolgabírót ültették szavazattöbsóggel az alispáni székbe. Ebből a szempontból mórlegelve a dolgokat, határozottan kívánatos a közigazgatás államositása, mert anyagi szempontból az csak használhat a közigazgatási tisztviselőknek. Biztosabb exisztenciát, nyugalmasabb ós állandóbb haladást hozna számukra. Az az aggodalom, hogy a közigazgatást uj elemek árasztanák el, vagy hogy épen a közigazgatás bezáródnék azok előtt, akiknél évszázados tradíció a közigazgatási szolgálat: nem állhat meg. Amilyen kevéssé árasztották el a minisztériumokat az uj elemek, épen olyan kevéssé árasztanák el a közigazgatást is és amenynyire nyitva vannak a minisztériumok a'régi köznemesség ivadékai előtt, épen annyira nyitva volna az államosított közigazgatás is. A koalíciós éra Andrássy Gyula gróf alkotmánybiztositó törvényjavaslatának elfogadása által jóval visszavetette a közigazgatás államosításának megvalósulását. A vármegyét akkor lelkes szavakkal ünnepelték s a megyei közigazgatás, ugy látszott, erősebben áll az or szág megbecsülésében, mint valaha állott. Az idő azonban múlik. A megyei közigazgatás diadala alighanem az utolsó ; diadal volt, amelyet £ez az ősi intózmény m«gért és akik' tegnap még ellene voltak a közigazgatás államosításának, holnap ugyanazt nemzeti szempontból követelni fogják. Az állami közigazgatás kérdése nemsokára aktuálisabb lesz, mint valaha volt és sürgősebb, lelkesebb szavak követelik, mint a reformmozgalom leglelkesebb idejében. Miért ? Egyszerűen azért, mert a választójogi reform után nem késhetik soká a törvényhatósági bizottságok reformja sem. Ha a virilizmusból meg is marad valami, — egész terjedelmében nem maradhat meg — a törvényhatósági bizottságok helyzete nem lesz többó olyan, mint ma, sőt nem lesz többé olyan sem, amely megnyugvást adhatna épen azoknak, akik ma legjobban ragaszkodnak a megyei közigazgatáshoz. És a vármegyék az alatt a rettenetes teherpróba alatt, amelynek a koalíció kitette őket, a hősiességüket bebizonyították, de bebizonyították azt is, hogy nemzeti ellenállás céljaira alkalmatlanok és bizonyára nincs többé olyan álmodozó, vagy együgyü magyar politikus, aki még egy nemzeti ellentállást, most már biztos kudarccal végződő ellentállást kívánna a vármegyéktől. Mihelyt pedig ez a szempont is háttérbe szorul, akkor jdlágos, hogy minden egyéb nemzeti szempontot csak a központi államhatalom, csak a magyar állam maga védhet meg és pedig állami közigazgatással. Minél erősebb valakiben a nemzeti órzós, annál sürgősebben kell a választójogi reform után az állami közigazgatást kívánnia, sőt az általános választójognak jóformán legigazibb nemzeti garanciája a közigazgatás államosítása. Minden érdek, amely most jóhiszemű emberek előtt a vármegyei közigazgatás mellett szól, holnap az állami közigazgatás mellett fog szólni és még a történelmi családok is ugy tarthatják meg vezető szerepüket a közigazgatás^ 1 ban, ha a választójogi reformot követi az állami közigazgatás. A jelenlegi kormány nagy barátja az állami közigazgatásnak s a választójogi reform megvalósítása után hihetőleg annak a megvalósítására kerül majd a sor. ban foglalva a fürdő egész nőközönsógót. Szóvivőnek egyhangúlag Monosto* riné lön megválasztva. Óriási izgatottság között érkeztek a szálloda elé, ahonnan útrakószen, éppen akkor lépett ki Szigetváryné. A sürü, hangos sajnálkozások hangjaitól csak alig birt szóhoz jutni. — Köszönöm kedvesiem, jóindulatukat — szólt, azután megragadva egy pillanatnyi időkőzt, — hiszen nem nagyon bánt az egész dolog, mert ugy is házasság lesz a vége. Azután tudják, igy szokás ez már a Szigetváry famíliában, engem is ugy szöktetett meg az uram. A küldöttség e nem várt szavak hallatára, mint egy leforrázott hadsereg, hosszú órral vonult odébb. Szigetváryné meg hanyagul bevetette magát hintójába s amint utánuk nézett, félig bosszankodva mormogta magában: — De hogy éppen az én kapitányommal kellett megszöknie ! A szobrász. Irta : Riokhárd O'Mouray. Bertholóne, a szobrász — akit a vén küzdőnek neveztek — csüggedten hajtotta le fejét. — Ugy van, uraim a szobrász a müvilág paripája. A tárlatokon a festőket csodálják, a szobrászokat csak a buffet körül nézegetik, ha éppen a frissítők kedvóért arra járnak. Emlék a derék Rodolphe Salis, a Chat-Noir megnyitója, hogyan fogadta ismeretlen vendégeit, kik a művész-fészekbe tévedtek? — Pardon uram! Iró ön? Vagy festő? Vagy legalább szobrász? Ez a „legalább 1" Ez a komikus, szomorú „legalább!" Ime, legutóbb pipázgatva ülök műtermemben, Jozefine császárné egy mellszobrán dolgoztam, midőn belép az Aqua-Sacerty grófné, ki szereti magát a mümecenás hírébe feltüntetni. Megemelem a sapkát és hellyel kínálom. Az öreg dáma lihegve ül le. — Kissé magassan lakik ... — pihegi. Majd: — Ugy mondják uram, hogy igen tehetséges. Meghajlok a bók előtt. Könültekint: — S amit itt látok, megerősíti ez állítást. Ez itt Emilienne d'Alecon mellszobra, ugy-e bár ? — Nem. Jozephina császárnéé. — Eh! azt hittem... a lochnik miatt .. De bocsásson meg, hogy kissé szórakozott vagyok... Egy kellemetlen per szakadt a nyakamba.. . No, de hadd mondjam el, miért jöttem. Egy fo gadalmat tettem uram, Szent Antal életnagyságú szobrát ajánlom fel a falubeli templomnak. Mennyiért készítené el a szobrot ? — Márványból? — Igen. — Tizezer frank. — Helyes. Ime ezer frank előre, előzetes költségeire. Isten önnel uram! Mógegyszer gratulálok Emilienne d'AIecon-jához. Ha az én szent Antalom enynyire hasonló lessz, meg leszek elégedve, uram... — Asszonyom . . . Az öreg dáma távozik, ón pedig zsebredugtam az ezer frankot és kutatásokat indítok páduai szent Antal után, akit édes kevéssé ösmernek. Vastag könyveket, szent Írásokat tanulmányozok át, hogy némi fogalmat nyerjek a dicső szent felől, ki ime tizezer frankhoz juttat. S végül gyönyörű, elegáns, fürtös hajú, leomló lepelbe burkolt szent Antalt faragok a márványba. Nagyon meg voltam elégedve a munkámmal. Ezúttal senki sem mondhatta, hogy szobBékésmegye és az uj földadó-kataszter. A kataszteri bizottság ülése. Mihelyt W e k e r 1 e Sándor, a koalíciós kormány elnöke és pénzügyminisztere e'rendelte a földadó-kataszter kiigazítását : lapunk azonnal buzgalommal állott az eszme szolgálatába, amelynek megvalósítása különösen a békésmegyei gazdákra nézve bir nagy fontossággal. Több cikkben, hiteles statisztikai adatokkal kimutattuk azt az aránytalanságot, mely Békósvármegye és a szomszédos vármegyék között fennáll a földadó-kataszter szempontjából. A mi vármegyénk oly magas összeggel járul az ország földadó-jövedelméhez, amilyennel még a nála jóval terjedelmesebb vármegyék se járulnak. A most még érvényben levő földadó-kataszter megrom Emilienne d'Alecondra hason'it, Inkább Boulanger tábornokra kissé... Két hónap múlva készültem el. Kis kézi szekéren szállítottam a szobrot a grófnő lakására. Magam diadalmasan követtem gyalogszerrel ós gyöngéden ügyelve, elhárítva a köveket az útból, olykor magam is taszítva egyet a szekéren, segítve a derék aubergneinek, aki ezúttal Pegazust helyetesitette s ugyancsak megizzadt munkájában. A szobor egy nagy szalonban lesz elhelyezve, vörös bársony függöny előtt, amely érvényre jutassa a finom színeket. A grófnőnek mint egy husz barátnője gyűlt egybe a nagy eseményre, csups öreg, ájtatos dáma, akárcsak ő. S elragadtatott kiáltások hangzanak fel: — Gyönyörű ! — Remek ! — Zseniális! Egyikük igy kiált: — Igen, igen, ö az! Milyen hasonlatoság! A megszóllitásig hü! Bizonyára személyesen ismerte a szentet. Én szerényen mosolygok s a diadal mámor kiólvezése után a dolog praktikus részére térek át. Diszkréten a szalon egyik sarkába vonom a kitűnő Aqua-Sacerty grófnőt. — Azt hiszem grófnő, egy kis számadásunkat kell rendbe hoznunk Ezer frankot átvettem, de még kapok csekély kilencezret. — Bocsánat — feli az érdemes hölgy — még nem ! — Hogyan ? Még nem ! — Természetesen ! Én fogadást tettem, hogy e szobrot felajánlom a templomnak, de csak akkor, ha Szent Antal segítségével megnyerem a peremet. Szerencsére derék auvergne-im még lent izadt. A szobromat visszavittem. S nem tudom, hogy Szent Antal megnyereti a grófnéval a pőrét; de remélem, hogy azt a pört, amelyet én akasztok a nyakába, elveszti. állapításakor, 1884-ben, rámondták, hogy ez a magyar Kanaán és aránytalanul magasabb adót vetettek ki az itteni földekre. E körülmények figyelembe vétele mellett a kataszteri kiigazítás Bókósvármegyóre nézve különösen nagy fontossággal bir. Még a régi kormány is tudatában volt vármegyénk sérelmeinek, amennyiben az országos földadó-bizottságban két békésmegyei gazdának adott helyet, amilyen előnye egyetlen vármegyének sincs a7, országban. A vármegyei földadó-bizottság e hónap 27-ón, hétfőn délelőtt Gyulán, a vármegyeház kis tanácstermében gróf Wenckheim Dénes elnöklete alatt ismét ülést tartott. Az ülésen két tag kivételével a bizottság valamennyi tagja megjelent, közöttük Beliczey Géza alelnök is. A kormány részéről B öszörmónyi Pál békésmegyei kataszteri előadó volt jelen. Gróf Wenckheim Dénes üdvözlő szavai után Böszörményi Pál előadó beterjesztette a kataszteri kiigazításra vonatkozó panaszokat és kórelmeket, amelyeket a kiigazítás foganatosítása alkalmával a bizottság figyelembe is fog venni. Mint annak idején megirtuk, a bizottság mindjárt első ülésen kiküldött kebeléből egy úgynevezett utazó bizottságot, melynek elnöke Belicey Géza, tagjai pedig Bulla Sándor és K. Schriffert József voltak. E háromtagú bizottság azóta beutazta az egész vármegyét. Tüzetesen tanulmányozta mindenütt a földadózási viszonyokat ós azt a kétségbevonhatatlan meggyőződést szerezte, hogy a szomszédmegyókhez képest nálunk a jövedelmi fokozatok aránytalanul magasabbak s hogy a gazdaközönség épen e miatt állandóan telo van panassza

1, Megállapította többek között a bizottság, hogy Bókésmegyében 11,000 holdnyi olyan föld van első osztályba sorozva, amely ezt az osztályt nem érdemli meg. E 11,000 holdból 10,400 hold a csabai határban van. A földadó bizottság mindezeket a sérelmeket jegyzőkönyvbe vette és fel fogja terjeszteni az országos kataszteri bizottsághoz, amely végérvényesen fog e kérdésben határozni. Tagadhatatlanul nagy az aránytalanság földadó szempontjából a vármegye területén belől is. Vannak például olyan területek, amelyek a mostani kataszter megállapításakor még mocsarak voltak és azóta nagyszerűen termő szántóföldek lettek. Természetesen ezek még most is olyan beszámítás a'á esnek, mint a mocsarak. Ennek az ügynek a rendezését a bizottság a mintaterek összehasonlítása utján óh ijija rendezni. A vármegyei földadó bizottság tehát, mint ez adatokból is látható, buzgón teljesiti kötelességét. Hogy a buzgalom sikerrel jár-e, azt majd a jövő fogja megmutatni. Sok eredményre nem igen számíthatunk, különösen ha dicsekszünk a földünkkel. E^yik bizottsági tag például a következ < kijelentést tette: — Az egész világon Magynrországon vannak a legjobb földek, Magyarországon pedig Békósvármegyében. Hi Budipesten is ezt hangoztatják, akkor legfeljebb azt érjük el, hogy — felemelik még jobban a földadót. A községi iegyzők nyugdíjügye. Akció a magánmunkálatok beszámítása iránt. A magyar közigazgatás egyik legfontosabb szervének, a községi jegyzői karnak jogos kívánságai között elsőrangú helyet foglal el az, amelyik a jegyzők s általában véve a községi alkalmazottak nyugdíjügyének a megváltozott életviszonyok folytán szükséges megjavítására vonatkozik. Ezt a nyugdíjügyet tudvalevőleg vármegye statútumok szabályozzák s e statutumok ér-