Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-26 / 51. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 junius 12. higgadt, Madarasz korához méltó nobilisán engedékeny tónusa. Kilencvenhat esztendő van a korelnök háta megett s ezen idő alatt sok minden válságon keresztül ment ez a sokat zaklatott, még többet sanyargatott szerencsétlen ország. Azok, kik közel állanak a sirhoz s akiknek már sem egyéni hiuságuk, sem magasra törtető ambíciójuk épen ez oknál fogva nem 1 het, mindenkor a lehiggadt, tisztán leezürődöít és kikristályosodott igazság hirdetői lesznek. S ebből a szempontból igazat kell adnunk az ősz ós becsületben megöregedett Madarász apánknak, hogy mindenkit szívesen látunk az ország házában, ha hozzájárul munkálkodásával, a nemzet s a haza felvirágoztatásához. Itthon a király! Ez a kormány legelső cselekedete azon az uton, n.elyen a nemzet és uralkodója közelebbho^ásán fáradozik. A nyolcvan évhez közeledő agg uralkodó fiatalos vidámsággal köszöngetett jobbra ós balra, oldalán a diadalmas miniszterelnökkel, s látható jókedvvet fogadta a sorfalat álló és pirosfeherzöld zászlócskákat lobogtató ifjúság végtelen óljenrivalgását. Ünnepélyes és kedves volt az a fogadtatás, mit a székesfővóros adminisztrációja a hófehér uralkodónak előkészített. Mindenkit meghatott az a közvetlen alattvalói hódolat, az a spontán szeretet, mely az ország szivében, fővárosában a hazatérő uralkodó személye iránt nyilvánul, mintha mindenki egy uj korszak hajnalhasadását látná, mintha mindenki a dolgok jobbrafordultát, az ügyek stagnáló maradiságnak hirtelen megváltozását várná és egyben remélné is. Bizony, bizony, - mondjuk — reá is férne az országra, ha végre jobb napok virradnának reá s kitudna kászolódni abból a feneketlennek látszó kátyúból, melybe azok ragadták, akikhez a legtöbb bizalma volt. De hát ez már régi igazság, hogy a szerelmi házasságok ritkán szoktak jól végződni. Az ország választóközönsóge, meg azok is, kiknek még nincs meg a jogosultságuk, szinte szenvedélyes szerelemmel küldte el képviseletében az országházba azokat, kik régtől fogva imádott bálványai voltak. S ime az eredmény ? Semmi, vagy ami még annál is rosszab — negatív. Most majd elválik, hogy mikópen férnek össze majd azok, kik a király akaratából házasodtak össze: örökös frigykötésre. A Kúria megsemmisítette a Haverda-perben hozott esküdszéki Ítéletet s uj eljárásra utasította, az esküdtszóki tárgyalások színhelyéül Budapestet jelölve meg. Ezzel a határozathozatalával a Kúria ismét megnyitotta annak a szennyes áradatnak bűzös zsilipjót, melyen keresztül már hónapok óta, az egész kulturvilág szégyenére, az emberi bűnözések legalantasabb érdekei, legocsmányabb ösztöneinek működése válik szemlólhetővé. Vájjon szolgálatot tett-e a nemes Kúria akkor, mikor ezt a félig eltemetett s feledésbe merült szennyes bünpört kiásta jól megérde1 melt nyugalmából, hogy ujabb izgalJ maknak tegye ki a tömeg érzelmeit ?! Ha az igazság megköveteli a magáét ha az anyagi igazságnak mindenek felett kell is állania, azt hisszük sokszor I olyan tekintetek is szem előtt tartandók és fontosak, sőt fontosabbak esetleg az anyagi igazság érvényesülésénél is, amely tekintetek ós okok a köznek javát szolgálják. Ha már két esküdtszók hibát követett el s futni hagyta az esetleg bűnösöket, ám meneküljenek, éljék továbbra is megkegyelmezett életüket s bizzuk bűnhődésüket a sorsra, mely a lelkiismeret erős szálain keresztül is megtalálja őket s ne idézzünk fel ujabb olyan izgalmakat, melyek ugy a közmorálra, mint esetleg az esküdtszék egész intézményére káros hatással lehetnek. Rendkívüli közgyűlés a vármegyénél. Két érdekes tárgy. Szegény megyeatyákat Ambrus Sándor, a páratlanul lelkismeretes alispán még a meleg, vagyis inkább forró nyár közepén sem hagyja pihenni. A jövő hónap 9-re, azaz szombatra ugyanis rendkívüli közgyűlést kell tartania a törvényhatósági bizottságnak. A „kell" vagyis inkább magyarul „muszáj" pedig nagy szó, amelynek parancsa elől senki sem térhet ki anélkül, hogy meg ' ne bánja. Pedig az a megyegyülós olyan | néptelen lesz bizonyára, amilyen még I talán egy sem volt. A törvényhatósági | bizottsági tagok egy nagy részét ugyanis mezei munkálatok kötik le ós igen sokan nem fognak épen a miatt — különösen szombati napon — megjelenni. A másik szintén jelentős rósz már akkor nyaral az ország valamelyik kies vidékén s arra az egy napra nem igen lesz- kedve hazazónázni. Maradnak tehát az érdekeltek s néhány csabai polgár. A rendkívüli közgyűlés összehívását egybént két sürgős ügy elintézése tette szükségessé. Mindkettő Békést érdekli legfőképen. Egyik az erdővótel ügye, másik a villanyvilágításra nézve Csabával kötött szerződés. Mindkét üggyel többször foglalkoztunk már lapunkban. Békés község képviselőtestülete tudvalevőleg a fási 700 holdas erdő kiirtását határozta el. E határozatot a m. kir. erdőfeiügyelöség véleményének meghallgatása után ugy a törvényhatóság, mint a földmivelésügyi mi iszter csak azzal a feltétellel hagyta jóvá, ha a község megfelelő erdőbirtokról gondoskodik, ha mindjárt más vidéken is. Az az intenció vezette a minisztert ebben az elhatározásában, hogy az állattenyésztés föllenditése céljából minden községnek legelőre van szüksége. A legegészségesebbek pedig az erdei legelők. A békésiek e határozat vétele után sürgősen utána is néztek a dolognak és vásároltak Hunyadvármegyében egy 2500 holdas erdőt, melyet 'ellenértékül a fölöttes hatóságok elfogadtak ugyan, de Békésnek abba a szándókába egyáltalán nem egyeztek bele, hogy 2500 holdnyi erdő nagyobb részét bérbe adja ós csak 800 holdat tart meg magának. Békés ez ügyben ujabb határozatot hozott, melyet sürgős elintézés céljából beterjesztett a vármegyéhez. Ezért vált főképen szükségessé a" törvényhatósági bizottság összehívása. Békós villanyvilágításának ügye szintén ismeretes már olvasóink előtt. Régi vágyuk volt már ez a békésieknek. A megoldásra nézve igen sok terv merült fel, de leghelyesebbnek mégis azt a mego'dást találták, hogy a csabai villanytelepről szállíttatják a szükséges ára mot. Hosszas tárgyalás után végre a két község kiküldöttjeinek sikerült létrehozni a megállapodást ós megkötni a szerződóst. Ez a szerződés kerül most végérvényes jóváhagyás céljából a törvényhatósági bizottság elé. Ugyancsak azon a közgyűlésen állapítja meg a törvényhatósági bizottság azt is, hogy mennyi segélyt fog adni a Krassószörénymegyei árvízkárosultaknak. Erre a belügyminiszter most hivta fel a vármegyét. E három ügyön kívül akad még néhány, amelyek időközben a közgyü lés napjáig érkeznek. Hogy ezek száma nem lesz valami nagy, az, tekintettel a megye nyári csekély ügyforgalmára, szinte bizonyosra vehető. Boldog a király. — Külön fővárosi tudósítónktól. Piros arcú gyermekek, tömör sorfalak, viharos éljenzugás, trikolor, drapéria, babérlevél, árbócok fogadták a királyt, akiihárom napra székessé tette a magyar fővárost. Akik azelőtt látták az uralkodót ós akik ezúttal látták, nem győztek csodálkozni rajta, mily derűs a felség arca, milyen jóságos szelídséggel mosolyognak kék szemei, mily boldogan s talán némi büszkeséggel köszönte a szivek feléje áramló hódolását. Igen, a magyar király nagyon boldog volt. Nyolcvanesztendősnek kellett lennie, hogy eljussan az uralkodó egyetlen, igazi öröméig: a béke ós nyugaí lom, a kultur munka és az ezzel járó európai tekintéiy küszöbóig. Udvari emberek mondják, hogy a király egészen leplezetlenül engedte át magát az öröm érzéseinek, amikor Khuen-Héder, váry vállalkozásának sikerét és a parlaj menti zendülők vereségét vitték hirül l neki. Először Paár gróf szárnysegéde I és Burián báró pénzügyminiszter előtt nyilatkozott. Az uralkodó akkor tudvalevőleg Szerajevóban volt. — Igazán nagy örömet szerzett nekem a magyar kormány. Igaza volt Khuennek és Tiszának, hogy a magyar nemzetnem fordult el a dualizmustól, amelyen a monarchia ereje ós biztonsága épül. — Felség! — mondta Burián — én elejétől - fogva meg voltam győződve róla, hogy a józan magyar nép előbbutóbb kiheveri azt a mámort, amelybe a koalíciós izgatás sodorta. Paár gróf — mint ahogy ez egy komoly katonához illik — szigorúan hallgatott, a király pedig jó kedvvel folytatta: — Csakhogy megértem ezt a szép győzelmet. Végre nyugodtan pihenhetek annyi zaklatott esztendő után. Ah, nagyon jól fog esni. Budapesten a csütörtöki audiencián ismételten gratulált őfelsége Hóderváry grófnak, aki mosolyogva hárította el magáról az érdemet és főleg gróf Tisza Istvánt emiitette, mint a győzelem főosztályosát. — Igen, tudom, Tisza gróf gyönyörű munkát végzett. Fáradhatlanul agitált ós harcolt, mint egy igazi katona ... Hálával tartozom érte neki is, önnek is kedves Khuen. Az udvarnál azt beszélik, hogy a felséges ur jókedve, egészen kimondjuk : házi dolgokban is észrevehető. Hozzájárul ehez az osztrák helyzet is, amelynek viharai múlóban vannak. És különös örömmel tölti el az uralkodót az annektált tartományokban tapasztalt rend és hódolat. A vádlott: Kérem, méltóságos elnök ur, én rigorozus üzletember vagyok. Ha sluszt kötök, szállítok, vagy átveszek. Az elnök: És testének melyik részéből metszette volna ki ? A vádlott: E tekintetben csak zárt ülésben nyilatkozhatom. (Mozgás.) Kérek zárt ülést. A törvényszék..visszavonul határozathozatal végett. Öt perc múlva az elnök kihirdeti a törvényszék végzését. — Vádlottnak a zárt tárgyalás iránti kérelme elutasittatik, mert a tárgyalások nemcsak formai, hanem garanciális része a jogszolgáltatásnak. A védő semmisógi panaszt jelent be. Folytatják a vádlott kihallgatását. Az elnök: Mondja csak, Shylock, nem volt ön és a panaszos között valami gyűlölség ? A vádlott: Bah! akadt a z is. A panaszos nagy antiszemita volt s egyik agilis tagja a velencei néppártnak. Egyszer le is köpte ünnepi táleszemet s megrángatta szakállamat. Egyéb differencia azonban nem volt közöttünk. Nem is lehetett, mert mi akkor még nem voltunk párbajképesek. Az elnök: És ön ezért életére tört? A vádlott: Életére, ón ? Ki gondol ilyenre ? Hát gyilkos vagyok én ? A panaszos ur van legalább két mázsa és én csak egy fontot akartam belőle. Maradt volna móg.neki százkilencvenkilenc font kereken. Ösmerek sok signort, aki kevesebbel is beéri. Az elnök: De a kimetszós életét ve szélyeztethette volna a panaszosnak. A vádlott: Ki van zárva, tekintetes kir. törvényszék. A kós karbol-szublimáttal volt dezinficiálva, az ón háziorvosom a legfinomabb antiszeptikus kötéseket alkalmazta volna, a vérzést el leheteit volna állítani vasklorid tömör oldatával. Kérem, tessék elhinni, méltóságos elnök ur, ón olyan atyailag gondoskodtam mindenről, mintha a saját gyermekemről lett volna szó. Tessék megkérdezni Velencében, nem korrektül szoktam-e ón az üzleteket lebonyolítani? Ami neki jár, az az övé, ami nekem jár, az az enyém. Az üzlet — üzlet. Én adok, ő vesz, ő vesz, én adok. Az elnök: Még mindig nem vagyok képes felfogni, hogy miért ragaszkodott ön oly konokul a font húshoz? A vádlott (borúsan végigsimítja szakállát) : Mert ón a dafke-elmólet alapján állok. Az elnök: Ezt nem értem. A vádlott: Kérem, ezt Shakespeare sem volt képes megérteni. Tessék a kommentárokat elolvasni. A törvényszék végzósileg mellőzi a kommentárok felolvasását, minthogy az legalább három évet venne igénybe. Ezzel véget ért a vádlott kihallgatása és következett a bizonyító eljárás felvétele. Belép Antonio. Az elnök figyelmezteli, hogy mint tanú fog kihallgattatnhit alatt. Figyelmezteti az eskü szentséigére és a hamis eskü következményeire. A velencei kalmár méltóságosan meghajtja magát. — Si sí, signore. Az elnök: Mit tud a szóban forgó ügyről? A tanú: Bassino barátomnak egy | házassági ügylet lebonyolítása céljából j néhány ezer aranyra volt szüksége. Minthogy ón akkor a pénzbőség némi ! hiányában szenvedtem, a kazárhoz for| dúltam. Az elnök : A vádlotthoz ? A tanú: Igen. Ajánlotiam neki fedezetül néhány középminőségü pinceváltót, de ő egy font hust kötött ki. Az elnök : S ön elfogadta a feltételt ? A tanú : Habozás nélkül. Ha az emI bernek pénzre van szüksége, nem nézi a kamatot. Az elnök : Megfizette azóta a háromezer aranyat ? A tanú: Egyáltalában nem. Az elnök: Miért ? A tanú: Mert az első Ítélet nem kötelezett reá. Mi velenceiek sokat tartunk a jog, a törvény ós igazságra. A vádlott (gúnyosan) : Kenndósz. Az elnök : Mit gondol, miért kötött ki a vádlott egy font hust az ön tes téből ? A tanú (hosszas gondolkozás után): Piszkos konkurrenciából. Az elnök,,: Hogy érti ezt? A tanú : Ő is gyarmatárukkal kereskedett, mint én. Az elnök : Kívánja a vádlott megbüntetését ? Antoni (előkelő testtartással): Én nem vagyok bosszuszomjas kazár. Nem kívánok egy font hust aszalt testéből, legfeljebb egy vékony szijat a hátából szandálomra. Kihallgattják Bassinót, ki semmire sem emlékszik, csak arra, hogy harmadfélszázados pillanatnyi pénzzavara most is akut. Különben a zsidó pénze nem hozott neki szerencsét. Megnősült a pénzzel, de a felesége megszökött egy kucséberrel. Keszits Antal dr. a következő előterjesztéssel járul a törvényszók elé: — Kérem Shakespeare Vilmo3 nyugalmazott drámaíró sürgős megidéztetósót. Nevezett egyént tartom legilletókesebbnek nyilatkozni a vádlott titkos intenciói felől. Én a magam részéről nagy súlyt helyezek e tanú vallomására. A törvényszék rövid tanácskozás után mellőzi Shakespeare Vilmos megidóztetésót, minthogy a hivatkozott tanú köztudomás szerint csak hallomásból ösmerte az első bünper anyagát. A magánpanaszos képviselője semmisógi panaszt jolent be. Felmutatják vádlottnak a bűnjelként lefoglalt borotvaéles kést, melyet az első tárgyalás kezdetén oly vérszomjasán fent. — Honnan szerezte ön a kést? — kérdi az elnök. — Atyai örökség. — Atyja is hitelügyletekkel foglalkozott? — Eilenkezöieg, sakter volt a ghettóban. Ezzel befejezték a bizonyítási eljárást s megindultak a perbeszédek. Geguss Gusztáv főügyészi helyettes megkapó közvetetlenséggel festi a velencei ghettó orthodox szellemét. A szük sikátorokban, monda, a faji gyűlölet iszapos hullámai hömpölyögtek. Ezeken át gondolázott a vádlott lelkének salak( jávai a Rialto felé, mely a börzét képí viselte. Olt találkozott a hős Antonió| val, a velencei plutokrácia e szimpatikus j alakjával. Ott kötötte meg a véres uzsoraügyletet bélyeges papiroson, örök iszonyatára minden idők alpereseinek. — Ez a selyemkaftános vámpir — monda a főügyészi helyettes szilaj páthosszal — nem vért, hanem hust szomjazott. Egy fontot, vagyis törvényes sulymértékiink szerint ötven dekát. — Hogy mint vélekedett felőle az első bűnperben eljárt elnök, a velencei dogé, arra nézve idézem saját szavait Zigány Árpád fordításában: ... a fölperes kősziklaszivü, ádáz vad lator, embertelen, nincs benne irgalom. S ha akkor, azon a szenzációs főtárgyaiáson a kitűnő krimialista nő, Portia, némi rabulisztikával közbe nem lép, ugy a sértett helyett ma csak egy boncjegyzőkönyv feküdnék előttünk, mely testének iszonyú csonkításaira hivná fel a megtorlást Ideális és minősített uzsoraügyletet állunk szemben, végzó szavait a főügyészi helyettes, kérem a tekintetes királyi törvényszéket, a vádlottat 1883 : XX. t.-c. 2-ik szakasza értelmében eiitélni s a büntetés maximumával sújtani. Síri csend között állott fel Káldor i oyula dr. Shylock védője.