Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-26 / 51. szám

XXXVII-ik évfolyam. 5I-ik szám. Vasárnap, junius 26. BEKESME6YEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számti ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az aratás. Békésosaba, junius 25. Egy-két nap még s az aranykalászos rónaságon, hol az érett gabona felett még csak az énekes madarak zenéje hallatszik, megcsillan az éles kasza, hogy learassa azt a termést, azt a gyümölcsöt, mit majd egy esztendő verejtékes munkája teremtett meg. Aratunk! Minő bűvösen hangzik e szó. Benne a munka jutalma, a fáradalmak ellenértéke. Van-e szebb muzsika, összehangoltabb zene a kaszacsengésnél ? Ismerhetünk-e szebb danát az aratók vidám énekénél s gyönyörködhetik-e a szem gyönyörűbb látványban, mint az „élettel" megterhelt szekerek mesés látványosságában ? Mégis csak a természet az ő mindenhatóságában nyújtja a legszebb, a legutánozhatatlanabb képet, semmi sem pótolhatja, semmi sem helyettesítheti őt. Az ő nagyszerűségének párja nincsen, az ő atyai gondoskodása felülmúl minden szülői szeretetet. S mégis. Ebben a percben, mikor szemünket végiglegeltetjük a termőgabonától terhes aranykalászos rónákon, most, mikor az élet sarjadzik a fekete humusból s barátságosan hajladoznak a terhes kalászok az őket simogató langy szellő alatt, mégis olyan furcsa, olyan bántó gondolatok támadnak agyunkban, melyek nincsenek összhangzásban azokkal a szép képzetekkel, melyekkel a természet nekünk kínálkozik. Eszünkbe jut mind az a baj, mind az a sok gond és bánat, amit a gazdának a mai napig szenvednie kellett. Hányszor került válságos helyzetbe saját hibáján kivül ? Hányszor rettegett a jégesők, a késői zivatarok alatt? Hányszor rimánkodott tehetetlenségében az egek Urához, hogy mentse meg munkája gyümölcsét az elemek fékezhetetlen dühétől s ne engedje pillanatok alatt elpusztulni azt, mit hoszszu hónapok verejtékes munkája alkotott. És igen sokszor hiába könyörgött. A jégeső elpaskolta, a késői zivatar leverte lábáról a vetést s a tönkretett gazda a vihar után mit tehetett egyebet, mint födetlen fővel, levett kalappal buzgó imát küldött fel ahhoz, kinek kiszámíthatatlan jósága és előrelátása, ezzel a súlyos csapással látogatta meg őt. S itt nincs segítség. A legnagyobb munkabírás, a legkitartóbb szorgalom hiábavaló. Az elemek vad dühét megfékezni, de még csak védekezni ellenük, nem áll módjában a lehetetlen embernek. S ezért fakaszt belőlünk az aranykalászos róna az ő rengő-ringó kincses-házával szomorú gondolatokat. Szomorúkat még akkor is, mikor a földmivelésügyi miniszter, körülfogva nemes és tudós gárdájától, a gazdasági tudósítóktól, azt az örvendetes hírt hozza, hogy az idei búzatermés a tavalyinál majd negyven százalékkal többet hoz, ami jó egy pár száz millió korona nemzeti gazdagodást jelent. A tavalyi rossz termés után minden bizonnyal elkél -az idei jó köze- : pesnek mutatkozó eredmény. S valószínűleg lábra segiti a mult évi veszteséget még mindég érző birtokososztályt, Nem siránkozunk azonban, mert hiszen a statisztikai adatok mutatják a 1 magyar közbirtokososztály fejlődését. A mezőgazdaság fellendülése is, ha lassan, de mégis fokozatosan konstatálható s az 50 es, 60-as évek pesszimizmusát megcáfolják. Negyedfél milliárd ma már Magyarország mezőgazdasági és erdőművelési bruttó hozama s mint a statisztikából a hozzáértők kiszámítják, az utóbbi évtizedben körülbelül félmilliárdnyi növekedést tapasztalhatunk. Ez az eredmény különben kifejezést talál a mezőgazdaság rövid lejáratú kölcsöneinek csökkenésében, másrészt a vidéki takarékpénztárak növekedő betéteiben, főleg pedig a gazdaközönség fokozódó vásárlóképességében. A gazdatársadalom tehát helyzetében fokozódó javulást mutat s ebben a törvényhozás kedvezése is szerepet talál, amennyiben az igen sokat tett arra nézve, hogy mezőgazdaságunkat tilpraállitsa s existenciájának feltételeit a lehető legszélesebb határokig biztosítsa. Aggályaink tehát nem ebben az irányban mozognak. Mert hiszen a természeti károk, lett légyenek azok még olyan elemi csapások is, csak bizonyos százalékában károsíthatják meg az ország jövedelmét. Végeredményben azonban mégis eltartják az ország népét azzal, amire szüksége van. De viszont nem szabad magunkat eltántorítani engedni azoktól a kedvező körülményektől, melyek a gazdasági élet fejlődésével országunk foglalkozását egyoldalúvá fejlesztik. A mezőgazdasággal való foglalkozás, belterjes gazdálkodást véve alapul, a kedvező gazdaság-politikai konjunktúrákat mindenesetre sikeres működéssel kecsegtethet minden gazda-embert. De ha az egész ország nagy százaléka gazdasági ágak kultiválásával keresi kenyerét, akkor bizvást leszámolhatunk azzal a reménységünkkel, hogy országunk fejlődése rohanvást haladjon előre s meg kell elégednünk azzal a csigalassúsággal, vagy egyenes stagnálással, mely már évtizedek óta jellemzi hazánkat. S itt nyer beigazolódást aggodalmunk. Ha országunk a kereskedelmi, de főleg ipari élet terén mutatna haladást, ha gazdasági gyárak s ipari vállalatok füstölgő kéményei piszkítanák be az aranykalászos rónák községeinek tereit, akkor nyugodtabban, minden remegés nélkül tekintenők abba a szép, abba az örvendetes jövendőbe, melyet mint jó magyar hazafiak hazánknak kívánunk s képzeletünkben oly fényesre kirajzoltunk. Három nagy esemény. A Ház bemutatkozása. — A király. — Haverdaügy. — Budapesti levél. — Tehát összeült az uj Ház, hogy bemutatkozzék egymásnak és az országnak, az a 413 képviselő, kiket a nemzet, mint azt a jó öreg Madarász József korelnök mondotta meghamisitatlan akaratából küldött az ország házába. Az ellenzéknek eme patriárchalis korú képviselője, tehát mindjárt eínoki megnyitójában törvényesnek ós igazságosnak ismerte el a Ház képviselőit s igy mindjárt kezdetben megcáfolta azokat a híreszteléseket, mintha a közjogi ellenzék a Ház tagjainak a megválasztásában a nemzet akaratának meghamisítását látná. A régi szabályok szerint a korelnök, elnöke a parlamentnek mindaddig, mig a Ház többsége a tisztikart meg nem választja. A korelnök, mint azt már a régi szokás is ismeri, Madarász József lett, aki sokkal engedékenyebb hangon tartotta beköszöntő beszédét, mint azt mi a jelen körülmények között vártuk volna s nyilván az ellenzéki pártok között is meglepetést szerzett annak leBékésmegyei Közlöny tarcája. A Shylock per revíziója. Irta: Zöldi Márton, A budapesti büntető törvényszék ma tárgyalta újra Shylock uzsorás bünpörét. A hírhedt uzsoraper első tárgyalása, mely a velencei törvényszék előtt, folyt, nagy szenzációt ébresztett annak, jdején kriminalista és felekeznti körökben. Egy régebbi angol drámaíró, Shakespeare Vilmos, élelmesen ki is zsákmányolta a szenzációt, amenyiben drámába foglalta a bünpör anyagát, A Velencei Kalmár címmel. A darabot a Nemzeti Színházban is előadták s a kritikusok igen előnyösen nyilatkoztak a műnek úgynevezett belbecséről. A per ujabban revízió alá került, a felső bíróságok alaki okokból megsemmisítették az első ítéletet, mely marasztaló volt a vádlottra nézve, A semmiségi okok között első helyen az szerepelt, hogy a panaszos Antonió képviselője, Portia urnő, szabályszerű ügyvédi felhatalmazás nélkül vett részt az első tárgyaláson s mint utóbb kiderült, nem is volt bejegyezve a velencei ügyvédi kamaránál. Minthogy nevezett Shylock Izsák időközben budapesti lakos lett, bűnügyének tárgyalására a budapesti kir. törvényszék mondatott ki illetékesnek. Ismeretes előzmények után természetesnek találjuk, hogy a közönség fokozott érdeklődést tanúsított a mai tárgyalás iránt. Mindenki látni óhajtotta a hírhedt uzsorást a perrendtartás keretében. A hallgatóság körében több színházi kritikust is láttunk, sőt néhány súlyosabb kaliberű drámai színészt is. Az utóbbiak néhány nüánszot jöttek ellesni a vádlott alakításából s igy bizonyos tekintetben tanulmányúton levőknek tekintettük őket. Ugyanezek az akasztásoknál is meg szoktak jelenni, valószínűleg szintén nüánsz ellesése céljából. A jó színész holtig les müánszokat, mint mondani szokás. A tárgyaláson Zsitvay Leó kúriai biró elnökölt. A vádhatóságot Gegus Gusztáv főügyészi helyettes képviselte, António magán panaszos képviseletében Kezíts Antal dr. jelent meg A vádlottat Káldor Gyula dr. védi. Az elnök bűnvádi perrendtartás 133. és illetve a 301. § a értelmében néhány szóval megjelöli a tárgyalandó ügyet, kihallgatja a terheltet az általános kérdésekre s figyelmezteti a hallgatóságot a rend és csend megtartására és a rendzavarás következményeire. A terhelt, ki sárga selyem kaftánba jelenik meg a bíróság előtt és idegesen simogatja rezgő rőt szakállát, szabatosan válaszol a kérdésekre. — Neve ? — Shylock Izsák. — Kora ? — Kétszázötvenhat éves. Az elnök konstalálja, hogy a terheltnek ez az állítása megegyezik a beszerzett büniratokban 3. b. naplószám alatt elfekvő anyakönyvi kivonattal. — Vallása? — Izraelita. — Hol született ? — A velencei ghettóban. — Jelenlegi lakása ? — Budapest, Szerecsen-ut tizekilenc — Foglalkozása ? — Magánzó vagyok. — Van-e vagyona ? A terhelt óvatosan körül néz, hogy nincs-e a teremben adófelügyelő s halkan rebegi: — Két milió. — Volt-e katona. — Nem. — Miért ? — Felekezeti okból. A velencei hadseregben izraelita nem szolgált. — Volt e büntetve ? — Két hónapig ültem. — Miért ? — Csalárd bukásért. Ezután az elnök ugyancsak felhívja a bűnvádi perrendtartás 301 §-ának intézkedései alapján, a magán vádlót és a tanukat, hogy hagyják el a termet, vonu janak a tanuk szobájába. — Majd egyenkint fogom önöket beszólítani. Következik a vádiratnak a 255. §. 1. és 2. pontjában megjelölt részének felsorolása. A vádirat igy hangzik: Shylock Izsák szabadlábon levő 256 éves izraelita vallású, velencei származású, jelenleg budapesti lakost az 1883. t.-c. 1 §-ába ütköző ós a 2. §. szerint minősülő uzsoravétség címén azzal vádolom, hogy Antonio nevü kalmárral olyan hitelügyletet kötött, mely az említett szakaszokban körülirt ós minősített uzsoravétséget állapítja rneg. E vád tekintetében a fötargyalásra illetékesnek a budapesti kir. büntető törvényszéket jelölöm meg, Az elnök: Megértette ön a vádat ? A vádlott: Nekem már van némi büntetőjogi prakszisom. Az elnök: Bűnösnek érzi magát ? A vádloU : Szubjektive nem, objektíve talán. Az elnök : Adja elő, hogy történt ? A vádlott: Egy szép reggelen a Rialtón sétálgattam s egy határidőüzletet akartam lebolonyolitani, mikor signóre Bassinó megszólított Meg kell jegyeznem, hogy signore Bassino egy olyan tönkrement zsentri, amilyenek itt is vannak feles számmal. Az elnök: Ez nem tartozik a dologra. A vádlott: A dologra nem, de én reám igen, mert signore Basinó azt mondta, hogy pillanatnyi pénzzavarban van, adjak neki háromezer aranyat kölcsön. Mire fel ? — kérdeztem ón. Tud-e jelzálogot adni ? Kisült, hogy se jel, se zálog. Megmondtam neki, hogy ilyen sefteket nem csinálok, forduljon a keresztyén uzsorásokhoz,erreőazt mondta, hogy van jó kezese. Ez beszéd, mondám, ki a kezes ? Antonio. Tetszik tudni, nagyságos Rlnök ur, Antonio egy nagy firma volt. Üzleti összeköttetésben állott a legnagyobb részvénytársaságokkal Londonban, Tripolisban, Indiában, Mexikóban. Négy gályája járt a tengeren. Ternót csináljak arra, amit szentjánoskenyérben liferált. Ennek a zsírójára lehet adni mondottam. Az elnök: S ön adott is ? A vádlott: Még az nap. Az elnök: S micsoda kamatot kötött ki ? , A vádlott: Kamatot ? En ? Semmit, abszolút semmit. Csak egy kis késedelmi kamatról van szó. Az elnök: Mi volt az ? A. vádlott : Egy font hus. Én azt mondtam neki: Signore Antonio, maga ne fizessen nekem kamatokban egy zecchinót sem, hanem ha három hónap múlva vissza nem adja a háromezer aranyat, én egy „font hust metszek ki az ön testéből. Ő azt mondta: gemacht. Elmentünk a közjegyzőhöz és megkötöttük az ügyletet. Az elnök : De hát miért kötött ön ki kamat helyet egy font hust ? A vádlott: Miért ? Nagy isten. Mert viszonyaim megengedik ezt a csekély lukszust. Az elnök: S kimetszette volna tényleg ?