Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-19 / 49. szám

3 BÉKÉSMEGTEI KÖZLÖNY Ott volt azután Jásznagykunszolnok megye körirata. Az van benne, hogy a törvényhatóság fejezze ki fölháborodását a parlamenti skandalum fölött és értesítse erről a Házat. Pestmegye közgyűlése kijelentette, hogy ő nem háborodik föl, át se ir, a parlamenti botrány a Ház saját külön belügye. Az is feltűnt, hogy a közgyűlés nem emlékezett meg Mikszáth Kálmán haláláról. Ez e három érdekesség arra indított, hogy felkeressem Fazekas Ágoston pestmegyei alispánt. A torzonborz, hamisítatlan municipiális ember eleinte elzárkózott mindenféle felvilágosítás adásától s igy jónak láttam a dologra térni. — Azt beszélik — kezdtem —, hogy a közgyűlés azért nem ünnepelte meg a király születésnapját, mert Prónay Dezső obstrukcióval fenyenetődzött arra az esetre, ha ebben az ügyben valaki indítványt tenne. Az alispánt láthatóan kellemetlenül érintette, hogy e a kulissza-titok nyilvánosságra került. Izgatott hangon mondotta : — Kérem, az ilyen magánbeszélgetések nem tartoznak a közvelemény elé. — Do valójában megtörtént a beszélgetés ? — Hát tudom én? Ha a vármegye különböző vidékeiről gyűlésre jönnek össze az urak, mit tudom, hogy miről beszélgetnek gyűlés előtt? — És Mikszáthról miért nem emlékezett meg a megye ? — Hát mindeiikiről megemlékezzünk? Elég nekünk a saját bajunk. A közgyűlésen a törvényhatóság ügyeit tárgyaljuk — Azt is beszélik, hogy ön igy nyilatkozott a Mikszáth-ügyben : „Nem emlékezünk meg róla, mert ez rtcenzust keltene. Nincs is a napirenden. Mikszáth nem is volt Pestmegye bizottsági tagja, sőt még csak nem is Pestmegyében születelt." — Kérem ezek is magánbeszélgetések, én ezekről nem nyilatkozom. — Szóval nem felelnek meg a valóságnak ? — Én hivatalosan nem tudok róluk és nem is akarok. — De M.kszáíhot még sem parantállák el ? — Nem parantáltuk el ? Hát nem parentáltuk el. Jókait sem parentáltuk el. A Míkszáth-ünnepre koszorút küldött a megye. És a közgyűlésen . . . Eszünkbe se'jutott. Hi szó lett volna róla . . . Mikszáth nagy iró volt, el is lehetett volna parentálni szépen. Es erről többet nem mondok. Nem tartozik a nyilvánosság elé. Zeg zugos fo'yosókon mentem ki az utcára. Festik a folyosókat friss uj színekkel. Hiába festik. Öreg, ráncos marad a vármegye képe. Akár a közgyűlésé, amely nem parentálta el Mikszáthot, aki hiába volt nagy iró, ha egyszer nom volt tagja a bizottságnak, sőt még csak Pestmegyében se született. Pótváiasztások előtt. A pártok hangulata. Magyarországnak nincsen még egy vármegyéje, melyben oly sok pótválasztás lenne, mint Békésmegyében. E meglehetős terjedelmű vármegye hat kerületéből négy kerületben kell a szavazó polgároknak újra összeállani, hogy jelöltjük győzelmét biztosítsák. Mind a négy kerületben nagy a tülekedés, mert a pártoknak országos állapota kihatással van a kerületekre is. A Justh-pártra nézve különösen veszedelmesek az olyan kerületek, mint a szarvasi, ahol tekintélyes és országszerte nagyrabecsüit férfiú áll jelöltjével szemben. Egyébként bárhogy is végződjenek megyénkben a pótválasztások : mindenesetre a szavazó polgárok önzetlen megnyilatkozását kell benne látnunk, mert Békésmegye polgárságáról nem tételezünk fel annyi gyöngeséget, hogy magát akárki által és akármily eszközzel korlátozni engedje meggyőződésében. A pártok hadállásai egyébként a következők: Békéscsabán a függetlenségi Kossuthpárt jelöltje dr. U r s z i n y i János és Áchim L. András küzdenek a mandátumért. Áchim L. András az utóbbi időben érezvén vesztét, ravasz fogáshoz folyamodott. Elhíresztelte ugyanis, hogy őt az országos munkapárt támogatja. Nohát, legmegbízhatóbb forrásból szerzett értesüléseink szerint mondhatjuk, bogy az országos nemzeti munkapárt ! hallani sem akar a felajánlott támogátásról, sőt a vezetőférfiak kijelentették, hogy a parasztvezérrel nem is állanak szóba. Sőt ellenkezőleg. Békéscsaba és az ország érdekében valónak tartják, hogy ezt a lehetetlen pártot, melyet a hasonlíthatatlanul intelligensebb szociáldemokraták is megvetnek: letörjék és a vezért visszadobják oda, ahonnan előkerült, az istálló küszöbére. Nagy a harc itt Csabán. Legnagyobb az egész vármegyében. Gyomán ós Orosházán már körülbelül kialakult a helyzet. Csabán az eddigi jelekből következtetve, U r s z i n y János pártja már is erősebb. Legnagyobb bizonyítéka ennek az, hogy a parasztkirály még sohasem volt inegijjedve annyira, mint most. Kábultan, sáppadt arccal járkel ide-oda, kapacitál, fenyeget, teirorizál mindenütt, csakhogy az e fajta ócska frázisok már egyáltalában nem hatnak a felvilágosodott választók körében. Dr. Ursziny János zászlóját mindenkinek diadalra kell segíteni, aki Békéscsaba hívének ós hűséges polgárának tarlji magát. A romboló elemekkel most ez egyszer lehet végezni. Hi most sem bikerül, akkor Békéscsaba polgársága ujabb, sőt még nagyobb terror alá kerül és nem érdemli meg, hogy körülfogja az állam, jóakaratú támogatásával. Dr. Ursziny János egyébként nem tart ujabb programbeszédét, ami anélkül is falrahányt borsó volna, mert Áchim L András pártja megzavarná anélkül is. E helyett dolgozik ós nagyon szorgalmasan dolgozik a párt a jelölttel együtt. .Támogatja őt e törekvésében az egész intelligencia, az iparosság ós a gazdák igen nagy többsége. A gyomai választókerületben mindinkább halványodik W i n t e r Ádámnak anélkül is nagyon halvány nimbusza, ellenben a Kovács Gyuláé emelkedik, akit napról-napra jobban megszeret a kerületbeli polgárság. Hogy az ő megválasztása bizonyos, ebben az eddigi jelek szerint nem lehet kételkedni. A gyomai kerület mindenesetre nagyot fog nyerni az ő megválasztásával. Orosházán Reck Géza munkapárti jelölt megválasztása bizonyosra vehető. Bikády pártja folyton zsugorodik, mert a választók nagy része is sokalja azt a demagógiát, mit a jelölt, á la Áchim, hirdet. Szarvason — mint már megírtuk — 25-én lesz apótválasztás Zsilinszky Mihály és Haviár Dániel között. A Zsilinszky-párt sokkal erősebb és a győzelem biztos reményével várja a választás napját. Kisjenó'n a pótválasztás csütörtökön gróf Wenckheim László győzelmével végződött. Ellenfele G ó g a Oktavián, elismert román költő, „Az ember tragédiája"-nak román fordítója volt. Egy asszony, aki válni akar. Milyenek a nők ! vagy: Utazás a párnák körül. Kérem, ne tessék gondolni e sokatmondó címek után, hogy most valami inycsik'andozó, pikáns históriára van kilátás Dehogy. A történet meglehetősen régi és még meglehetősebben sablonos. Annyival inkább sablonos, mert nem igen láttak önök olyan aszszonyt, aki a boldogság második évében is szerelmes lenne az urába. Az ideál csak addig ideál, mig odaáll, hogy ezzel a régi, de rossz viccel éljek. Mihelyt a kis nő, pardon, kis menyecske beletörődik a helyzetbe és megismeri a férjemuram megszámlálhatatlan hibáit, azonnal vége annak az úgynevezett kimondhatatlan szerelemnek és átveszi csöndes uralmát a hétköznap, melyet időnként családi viharfelhők szoktak tarkítani. Ezek a viharfelhők annál gyakoribbak, minél idegesebb a kis őnagysága és minél nehezebben tudja a fiatal fórjemuram elhagyni a régi, megszokott ivó- ós kártyázó-társaságát. A családi élet általában véve komoly. Sőt legkomolyabbnak mondható, minden kellemeségei mellett is, a társadalmi ólét megnyilvánulásai között. E komolyság dacára gyakran merülnek fel derűs epizódok, amelyek a családi életet tarkábbá, elevenebbé teszik, ugy hogy a megrögzött agglegényjelöltek szinte mohón kívánkoznak abba az Eldórádóba. Az alább elmondandó eset azonban nem valami kellemes oldaláról mutatja be a családi életet. Egy asszonyról, pláne, csabai asszonyról lészen benne szó, aki egyáltalában nem szerette az urát. Hogy miért, azt ne firtassuk. Gondolja kiki a maga magáét. Egyszóval, kérem, Hrabovszky Ilonával, akit különben férje után C s e r n o k Andrásnénak is hivnak ; asszonyi természetből kifolyólag megtörtént, hogy a büntető bíróság elé került. Soha ennél kedélyesebb tárgyalást ! A komoly birák szörnyen hallgattak a csinos, pattogó fiatal menyecskére, akinek ragyogó szemei, pirospozsgás arca okozhatták azt bizonyosan, hogy a biróság szokatlanul enyhe itó letet hozott vele szemben. A vádlott, mint fentebb emiitóm, Csernok Andrásné, Hrabovszky Itona volt. Ez a nőcske 1910 január 29-én bement özvegy Vízhányó (jó férje lehetett! Szedő.) Andrásné lakásába. A szobaajtót álkulcscsal felnyitotta és ellopott három párnát, egy dunnát és egy asztalteritőt. Hát ez nem valami kedves dolog, különösen a büntető paragrafusok szempontjából. Elő is vették a menyecskét : — Miért lopta ezeket a tárgyakat? A csinos menyecske elpirult nagyon. — Hát kérem, én loptam, mert szerencsétlen vagyok. Fiatal koromban férjhez adtak egy emberhez, akit ki se állhattam. Utáltam a szó szoros értelmében Az meg engemet szörnyen szeretett, ugy hogy nem lehetett tőle szabadulnom. — Mit csinált ekkor ? — Ekkor, kérem, azt mondtam: megállj, te kutya, mégis elválok tőled! Rosszat nem hallhatott rólam, mert Isten látja lelkem, hűséges maradtam mindég az uramhoz. Pedig beh' sokszor megcsalhattam volna. Kérem, utánam jártak még elegáns fiatal urak is. De ón nem adtam rájuk semmit. — Az ura rossz ember volt? — Nem volt az kérem, rossz ember, csak hát ón nem szerettem. Szabadulni akartam tőle mindenáron. Ekkor határoztam el magamat arra, hogy valami csúfságot hozok a fejére, csakhogy elválhassak. A nyílt megcsalásra mégsem vetemedtem, mert nem olyan a természetem. Ehelyett kilestem az alkalmat ós behatoltam özv. Vízhányó Vincéné lakásába és onnan elloptam három párnát, egy dunnát ós egy asztalteritőt. Másnap mindjárt el is fogtak. Látta volna akkor az én uramat. Sáppadt, dult fult dühében ós szeméből azt a bizonyos megvetést láttam kiragyogni, amelyre már oly régóta vártam. A biróság a válni készülő asszonyt egy hónapi fogházra ítélte lopásért, különös tekintettel arra, hogy válni akar. A sok dutyit mégis sokallta a csinos menyecske a férjóért és megfelebbezte az ítéletet a királyi táblához. Ennek dacára célját elérte. Szégyent hozott a férje fejére, ami válóok. Tragédia a csabai Petőfi-ligetben. Öngyilkos fiatal leány. Haldokló a bokrok között. A szép Petőfi-liget árnyékos bokrai egy fiatal élet tragikus pusztulását takarták be csütörtökön délelőtt. Mig a sötétzöld bokrok ágain a dalos madarak csicseregték az élet himnuszát, addig alant a nedves hideg földön a halál örök homálya borult lassan, de kérlelhetetlenül egy szép fiatal leányra, aki, mint sok erzen, szintén a mindenható szerelem martaléka lett. Csütörtökön délelőtt 10 óra tájban az arra járó-kelőknek feltűnt, hogy a Petőfi ligetnek a Vasút-utca felöl eső sarkából időnkónt kinos nyögés és sikoltozás hallatszik ki a sürü bokrok közül. Számosan siettek oda, hogy megtudják a rejtélyes nyögések okát. Csakhamar rá is akadtak egy fiatal leányra, akinek még akkor is csinos arca a kínoktól már egészen el volt torzulva. Ott fetrengett a nedves földön. Körülötte nagy területen le volt tarolva a fa, annak a jele gyanánt, hogy a szerencsétlen teremtés sokat vergődött. Szemei kifejezéstelenül forogtak, mint a nehézkorosó. Már nem tudott magáról semmit, hiába szólottak hozzá. Nem volt eszméleténél. Az ott levők azonnal értesítették a rendőrséget, mely Valentinyi Márton h. rendőrfőbiztos vezetése alatt csakhamar a helyszínén termett és a kórházba szállította az öngyilkos leányt, aki azonban útközben meghalt. A rendőri nyomozás megállapította, hogy az öngyilkos Bárány Erzsébet nevü kondorosi illetőségű 18 óves cselédleány. A leány nagyon szerelmes volt egy legénybe, aki elcsábította, később pedig elhagyta. Régi a történet ós gyakori is, különösen az olyan gyámol nélkül álló szegény lányoknál. A szép leány attól fogva búskomor volt és kedden gyufaoldatot ivott. Mivel nem nagy mórtékben vette be a mérget, a hatás azonnal nem volt észlelhető. Csak szerdán este lett rosszul. Akkor eltávozott szolgálati helyéről ós a Petőfi ligetbe ment. Csak mikor nagyon rosszul érezte magát, akkor feküdt a bokrok alá. Ott kínlódott csütörtök déli 11 óráig, amikor megváltotta szenvedéseitől a halál. Holttestén megejtették az orvostörvényszéki boncolást. KróniKa, Ez az idő oly szeszélyes, Mint egy kávé-néni, Bizony Isten, most tanácsos Tőle nagyon félni Ez az idő nem ért tréfát, Fordul, ahogy birja, S fordulását, változását Szegény gazda sírja. Lám, ezelőtt tele kedvvel Zengettem én nyáron, Hogy jókedv lesz, hogy vig kedv lesz Rz összes tanyákon. Meg is hivtak mindenfelé S én eligérkeztem, Most látom csak, hogy a dolgot Elég rosszúl kezdtem. Nagy záporok jönnek, mennek, Egy napról a másra, Ez az idő csöpet sem jó Már az aratásra. Mert az idő terhes s megdől Mindenütt a búza, Szegény gazdáf, mezőgazdát Még az ág is húzza. Pedig oly jó ily időben Odakünn a réten, Ki is mennék, ha hívnának, Minden egyes héten, De a gazda gondja terhes, Jókedve sincs néki, Meglátja a benszülött is, Hát még a vidéki. Már egyébként a jókedvnek Békéscsabán vége: Letörött a parasztkirály Szörnyű dicsősége, Tétovazva jár az utcán, flrca sáppadt, halvány, Uram, Isten, ez volna a Népimádta bálvány? Hangja rekedt, keze reszket, Mem tud kiabálni, Sőt nem indul sohasem meg Gyalog elsétálni. Fél egy kicsit, pedig néki Már ez is hiába, Hogy Csaba őt megválassza, Nem lesz olyan kába. Hélfőn, kedden nagy meleg lesz Majd a vármegyében, Három helyen a polgárok Leszavaznak szépen. Reck Géza, meg Kovács Gyula, Itt (Jrszinyi János, Hogy ők lesznek képviselők, E hit általános. Hanem aztán bajok lesznek R választás végén. Osztendébe, Norderneybe Tudom, elmennék én. Jön a szezon, az uborka, Ez a szörnyű, kérem, De hogy én őt is legyőzöm, Bízvást megígérem. Nekem vannak oly források, hogy nem tudják mások, Mindenüvé bemehetnek R jó krónikások. Egyszóval az én újságom Nem lesz soha száraz, Guy urat az Isten tartja, Régen igy van már az. Guy